Délmagyarország, 1930. november (6. évfolyam, 247-271. szám)

1930-11-01 / 247. szám

1930 november I. Asz olvasó rovata A Panteon Tekintete» Szerkesztőség! B. lapjuk tegnapi számának .Az olvasó rovatáéban »Egy elő­fizető« aláírással levél jelent meg, amely a Szegedi Nemzeti Emlékcsarnok című kiad­vánnyal foglalkozik és kifogásolja az abban található német fordítást. Helyesírási és ér­telmi hibákat említ — egyetlen konkrét adat szolgáltatása nélkül —, amelyek, szerinte, kompromittálnak bennünket a németek előtt. Engedje meg a t. Szerkesztőség, hogy e vá­dakra az alábbiakban feleljek: Noha a német fordítást nem én készítettem, azért mégis vállalom a felelősséget. Nem hogy felháborodnék a teljesen és kizárólagosan ma­gyar­ szövegű, munkára beállított nyomda tel­jesítménye fölett, hanem egyenesen meghatott hálát érzek iránta, hogy csak oly kevés hibát lehet a német részben találni, amennyi ab­ban tényleg van. Aki ismeri a gépszedés tech­nikáját, megérti, hogy ide »eíinyelvű szövegnél, még többszörös revízió­r­ól sem lehet egy­két becsúszott lapszust rálni. Állítom és hajlandó vagyok a füzetet bármely szakértő fórum bírálata alá bocsájtani arra nézve, hogy a hatalmas anyagban igazán elenyé­szően csekély számú sajtóhibát lehet csak ta­lálni. Ami a fordító rossz német tudását illeti, erre vonatkozóan csak arra hivatkozom, hogy a kezeim között van egy ismert és tökéletes német tudással rendelkező szegedi közéleti férfi által korrigált Pantheon-példány, amely­ben a közölt 52 szoborleírás közül W-ben egyetlenegy hibát sem talált az illető úr, míg a hátralévő 12-ben olyan szöveget és kifejezéseket korrigált ki, amelyek nagyrésze mások véleménye szerint föltétlenül helyeseb­bek és az értelmet jobban fedik, mint az esz­­közölt javítások. Még csak annyit, hogy a konkrét formában kifogásolt részeket mi szakértő zsűri ítélete alá bocsájtjuk és akkor majd kiderül, hogy a tényleges hibák valóban oly nagyok-e, ame­lyek igazolják a levélíró rideg kritikáját. Ki fog derülni, hogy »az elkövetett bűn« valóban olyan méretű-e, hogy annak következtében hetek fáradságos és lelkiismeretes munkáját egy ilyen levéllel diszkreditálni lehessen a nyilvánosság előtt. A tek. Szerkesztőségnek soraim közléséért hálás köszönetet mondva, maradtam tisztelő hive Gerő Dezső, a »Pantheon« kiadója. MagyaronzAr legjobb hírnevű órAi cége BRAUSWETTER JANOS » Őrét Apponyi Albert (l«kota) bcc» 23. «zürn. ív­­y melltartók 1. 1*%.A haskötők orvosi rendeli« szerint legmodernebb, legolcsóbb 20 Szel­eménál, Kölcsey-ucca 12. sz. KUSS ÉTTERMÉBEN em­ ma ^s*3 és minden este Hort Hella művésznő a zongoránál Hangulatos estek! Énekes sem­ez számok! Internationális jazz-műsor! WELK­fACTYAKORSZAG a helyzet nyugodt mérle­gelése, egy pillanat .... kijátszik, impujsza sikerül: megnyeri a rubber!!Helyes következtetéssel megállapít­­ja ellenfelének gyöngéit. Do­minálja a játékot. Sikert arat az életben. Mert nyugodt. F­áradt testben nem lakhat éber lélek ! Aki naponta ezer és ezer lépést tesz kőkemény bőrsarkon, ahelyett, hogy az olcsóbb és ruganyos járást biztosító PALMA KAUCSUK­­SARKOT viselné, nem csodálkozhat, ha teste kifárad, idegei kimerülnek. Minden fizikai- és szellemi munkásnak szüksége van a PALMA KAUCSUK-SAROKRA. Egy kísérlet meggyőzi a hitetleneket is. MAGYAR GYÁRTMÁNY« Paésziéfl, kényelem, takarékosság megköveteli a PALMA KAUCSUK-SARKOT. 7 MIMIMMMMMMMMMMMWNMMMIMMUMMMMIMMWMMIMMIMMWMIMMM VASÁRNAPI KONFERANSZ Hölgyeim és Uraim, most már, hogy elmúltak a szegedi ünnepek harangzúgásos napjai, kicsit ki­pihenve a forgatagot, talán vissza lehet emlékezni a kis mosolyokra, apró humorokra, édes tréfákra is, amelyek elkerülhetetlenek minden nagy kivonu­lásnál, mégha akármilyen kitűnő is volt a körülte­­­kintő rendezés. Ne tessék kérem megijedni: nem a miniszter estélyéről lészen itt szó, amelyhez hason­latos alig volt még Szegeden fényben, rangban és rendjelekben (prímás, főherceg, érsek, öt püspök, három miniszter, öt tábornok, öt államtitkár, hat gróf, tiz főrend, tizenöt kegyelmes, ötven méltósá­­gos és egy nagyságos ur!), 6, nem lészen itt szó a »sz. kir. városi hulláról« sem, sőt a leányzóról sem, aki nem halt meg, csak álmodik, — és nem lészen itt szó Ady Endréről, Csemegi Károlyról, Vámbéry Árminról, Bethlen Gáborról, Tömörkény Istvánról, sőt Kossuth Lajosról sem, akiknek már­vány­ másuk lemaradt e fényes ünnepségről, akik­ről elfelejtkezett a szegedi Panteon, d­e nem lesz itt szó szomorú nekibusulásokról, fájó sebekről, csupán néhány mosolygó történetről, apró humo­rokról, amelyek elkerülhetetlenek minden nagy kivonulásnál. Hát kérem szombaton reggel például, olyan szi­gorú és kérlelhetetlen volt a rend az állomáson, hogy amikor egy őszes hajú, elegáns úr érkezett a fogadtatásra, nem akarták beengedni az állomás­ra. Az elegáns úr hiába erősködött, mosolygott és magyarázott, hogy neki mégis csak ott kell lenni a fogadtatásnál, a szigorú kordon nem akarta ke­resztül engedni, mert az elegáns urnak nem volt belépőjegye. Riadva érkezett aztán egy másik ur és riadtan ismerte fel a helyzetet, hogy az elegáns ur, akinek nem volt belépőjegye és nem volt igazolványa — a belügyminiszter volt... Délben fényes ebéd volt a Kass-ban, amerikai mintára apró asztalokkal. (A főasztalt kétszer kel­lett szétbontani, annyi illetékes és kegyelmes je­lentkezett, akinek mind ott volt a helye a kor­mányzói asztal mellett.) A kordont már délelőtt felállították a hotel körül, lélek az ajtón se be, se ki. Akkor két pékinas érkezett fütyürészve bol­dog áriákkal és két hatalmas puttonnyal a házakon. A két lisztes inasgyerek mezítlábasán és puttonyo­sán mindenáron be akart kerülni az asztalokhoz. A kordon azonban kérlelhetetlen volt és hiába zengték a lisztes kis inasok, hogy nélkülük nem lehet megkezdeni az ebédet, csak nem engedték át őket a Rubiconon. Hiába mondták, hogy friss és ropogós zsömléket hoznak az ebédhez, elkerget­ték őket a kapuktól. A két kis inasgyerek riadt félelemmel hazafelé indult És a pékmester úr nagyon fölindult zsömléj­e szigorú megsértésén és kimondta az ítéletet, hogy már pedig ő nem küldi el mégegyszer a puttonyokat Telt-múlt az izgalmas délelőtt és az asztalok körül egyre nőtt az izgalom. Már minden készen volt, csak a friss, ropogós zsömlék hiányoztak. Fél egykor izga­tott telefonverseny kezdődött a zsömlék után. A mester pedig megbántva és szigorúan válaszolt, hogy ő bizony nem küldi el mégegyszer a lisztes kis inasokat, ha már úgy elzavarták őket a kapuk­tól. Végre is ott vibrált már a diszebéd kezdete és a zsömlék még mindig hiányoztak! Tiz perccel a start előtt rendőr futott el a tészták és kenyerek közé és a két puttonyos kis m­affiát (fütyürészve és boldog áriákkal a nevető ajkakon) szigorú rendőr ur kisérte be az asztalokhoz... Két-két zsömle a tányérokon — rendőri kísérettel... Szombaton délután a Templom-téren a hiva­talos program lebonyolítása közben általános fel­tűnést keltett — egy váratlan felszólalás. A püspök, a miniszter, a rektor, a polgármester díszes be­szédei után hirtelen és váratlanul egy fiatal dísz-­­ magyar ugrott fel az emelvényre. Messzire csengő hanggal beszélni kezdett a fiatal diszmagyar és a tömeg csak állt és várt: ki ez a váratlan disz­magyar? A fiatal szónok gróf Széchenyi Istvánról beszélt, dicső dédapjáról. A szónok: a fiatal Széchenyi gróf volt. És most derült ki, hogy a fiatal gróf huszáros felszólalása után kétezer pen­­gőt prezentált a nagy Széchenyi panteoni szob­rára ... És még egy történet a miniszterelnökségi állam­titkárról, aki szombaton hirtelen eltűnt Szeged­ről. Bárciházi Bárczy István délelőtt még feszesen csillogott fekete díszmagyarjában és oldalán a csillagokkal és estére már riadtan robo­gott Pest felé. Amíg ő Szegeden csillogott az ünnepi harangzúgásban, addig Pesten kisfiát hirtelen meg­operálták. Este már otthon volt kisfia perzselő ágyánál... A színház körül egyébként változatlanul áll Siliga úr Dankó Pistája. A nótafa körül bajok is akadtak. Azt tetszenek tudni, hogy a lumpoló Zsótér urat

Next