Délmagyarország, 1930. november (6. évfolyam, 247-271. szám)
1930-11-01 / 247. szám
1930 november I. Asz olvasó rovata A Panteon Tekintete» Szerkesztőség! B. lapjuk tegnapi számának .Az olvasó rovatáéban »Egy előfizető« aláírással levél jelent meg, amely a Szegedi Nemzeti Emlékcsarnok című kiadvánnyal foglalkozik és kifogásolja az abban található német fordítást. Helyesírási és értelmi hibákat említ — egyetlen konkrét adat szolgáltatása nélkül —, amelyek, szerinte, kompromittálnak bennünket a németek előtt. Engedje meg a t. Szerkesztőség, hogy e vádakra az alábbiakban feleljek: Noha a német fordítást nem én készítettem, azért mégis vállalom a felelősséget. Nem hogy felháborodnék a teljesen és kizárólagosan magyar szövegű, munkára beállított nyomda teljesítménye fölett, hanem egyenesen meghatott hálát érzek iránta, hogy csak oly kevés hibát lehet a német részben találni, amennyi abban tényleg van. Aki ismeri a gépszedés technikáját, megérti, hogy ide »eíinyelvű szövegnél, még többszörös revízióról sem lehet egykét becsúszott lapszust rálni. Állítom és hajlandó vagyok a füzetet bármely szakértő fórum bírálata alá bocsájtani arra nézve, hogy a hatalmas anyagban igazán elenyészően csekély számú sajtóhibát lehet csak találni. Ami a fordító rossz német tudását illeti, erre vonatkozóan csak arra hivatkozom, hogy a kezeim között van egy ismert és tökéletes német tudással rendelkező szegedi közéleti férfi által korrigált Pantheon-példány, amelyben a közölt 52 szoborleírás közül W-ben egyetlenegy hibát sem talált az illető úr, míg a hátralévő 12-ben olyan szöveget és kifejezéseket korrigált ki, amelyek nagyrésze mások véleménye szerint föltétlenül helyesebbek és az értelmet jobban fedik, mint az eszközölt javítások. Még csak annyit, hogy a konkrét formában kifogásolt részeket mi szakértő zsűri ítélete alá bocsájtjuk és akkor majd kiderül, hogy a tényleges hibák valóban oly nagyok-e, amelyek igazolják a levélíró rideg kritikáját. Ki fog derülni, hogy »az elkövetett bűn« valóban olyan méretű-e, hogy annak következtében hetek fáradságos és lelkiismeretes munkáját egy ilyen levéllel diszkreditálni lehessen a nyilvánosság előtt. A tek. Szerkesztőségnek soraim közléséért hálás köszönetet mondva, maradtam tisztelő hive Gerő Dezső, a »Pantheon« kiadója. MagyaronzAr legjobb hírnevű órAi cége BRAUSWETTER JANOS » Őrét Apponyi Albert (l«kota) bcc» 23. «zürn. ívy melltartók 1. 1*%.A haskötők orvosi rendeli« szerint legmodernebb, legolcsóbb 20 Szeleménál, Kölcsey-ucca 12. sz. KUSS ÉTTERMÉBEN em ma ^s*3 és minden este Hort Hella művésznő a zongoránál Hangulatos estek! Énekes semez számok! Internationális jazz-műsor! WELKfACTYAKORSZAG a helyzet nyugodt mérlegelése, egy pillanat .... kijátszik, impujsza sikerül: megnyeri a rubber!!Helyes következtetéssel megállapítja ellenfelének gyöngéit. Dominálja a játékot. Sikert arat az életben. Mert nyugodt. Fáradt testben nem lakhat éber lélek ! Aki naponta ezer és ezer lépést tesz kőkemény bőrsarkon, ahelyett, hogy az olcsóbb és ruganyos járást biztosító PALMA KAUCSUKSARKOT viselné, nem csodálkozhat, ha teste kifárad, idegei kimerülnek. Minden fizikai- és szellemi munkásnak szüksége van a PALMA KAUCSUK-SAROKRA. Egy kísérlet meggyőzi a hitetleneket is. MAGYAR GYÁRTMÁNY« Paésziéfl, kényelem, takarékosság megköveteli a PALMA KAUCSUK-SARKOT. 7 MIMIMMMMMMMMMMMWNMMMIMMUMMMMIMMWMMIMMIMMWMIMMM VASÁRNAPI KONFERANSZ Hölgyeim és Uraim, most már, hogy elmúltak a szegedi ünnepek harangzúgásos napjai, kicsit kipihenve a forgatagot, talán vissza lehet emlékezni a kis mosolyokra, apró humorokra, édes tréfákra is, amelyek elkerülhetetlenek minden nagy kivonulásnál, mégha akármilyen kitűnő is volt a körültekintő rendezés. Ne tessék kérem megijedni: nem a miniszter estélyéről lészen itt szó, amelyhez hasonlatos alig volt még Szegeden fényben, rangban és rendjelekben (prímás, főherceg, érsek, öt püspök, három miniszter, öt tábornok, öt államtitkár, hat gróf, tiz főrend, tizenöt kegyelmes, ötven méltóságos és egy nagyságos ur!), 6, nem lészen itt szó a »sz. kir. városi hulláról« sem, sőt a leányzóról sem, aki nem halt meg, csak álmodik, — és nem lészen itt szó Ady Endréről, Csemegi Károlyról, Vámbéry Árminról, Bethlen Gáborról, Tömörkény Istvánról, sőt Kossuth Lajosról sem, akiknek márvány másuk lemaradt e fényes ünnepségről, akikről elfelejtkezett a szegedi Panteon, de nem lesz itt szó szomorú nekibusulásokról, fájó sebekről, csupán néhány mosolygó történetről, apró humorokról, amelyek elkerülhetetlenek minden nagy kivonulásnál. Hát kérem szombaton reggel például, olyan szigorú és kérlelhetetlen volt a rend az állomáson, hogy amikor egy őszes hajú, elegáns úr érkezett a fogadtatásra, nem akarták beengedni az állomásra. Az elegáns úr hiába erősködött, mosolygott és magyarázott, hogy neki mégis csak ott kell lenni a fogadtatásnál, a szigorú kordon nem akarta keresztül engedni, mert az elegáns urnak nem volt belépőjegye. Riadva érkezett aztán egy másik ur és riadtan ismerte fel a helyzetet, hogy az elegáns ur, akinek nem volt belépőjegye és nem volt igazolványa — a belügyminiszter volt... Délben fényes ebéd volt a Kass-ban, amerikai mintára apró asztalokkal. (A főasztalt kétszer kellett szétbontani, annyi illetékes és kegyelmes jelentkezett, akinek mind ott volt a helye a kormányzói asztal mellett.) A kordont már délelőtt felállították a hotel körül, lélek az ajtón se be, se ki. Akkor két pékinas érkezett fütyürészve boldog áriákkal és két hatalmas puttonnyal a házakon. A két lisztes inasgyerek mezítlábasán és puttonyosán mindenáron be akart kerülni az asztalokhoz. A kordon azonban kérlelhetetlen volt és hiába zengték a lisztes kis inasok, hogy nélkülük nem lehet megkezdeni az ebédet, csak nem engedték át őket a Rubiconon. Hiába mondták, hogy friss és ropogós zsömléket hoznak az ebédhez, elkergették őket a kapuktól. A két kis inasgyerek riadt félelemmel hazafelé indult És a pékmester úr nagyon fölindult zsömléje szigorú megsértésén és kimondta az ítéletet, hogy már pedig ő nem küldi el mégegyszer a puttonyokat Telt-múlt az izgalmas délelőtt és az asztalok körül egyre nőtt az izgalom. Már minden készen volt, csak a friss, ropogós zsömlék hiányoztak. Fél egykor izgatott telefonverseny kezdődött a zsömlék után. A mester pedig megbántva és szigorúan válaszolt, hogy ő bizony nem küldi el mégegyszer a lisztes kis inasokat, ha már úgy elzavarták őket a kapuktól. Végre is ott vibrált már a diszebéd kezdete és a zsömlék még mindig hiányoztak! Tiz perccel a start előtt rendőr futott el a tészták és kenyerek közé és a két puttonyos kis maffiát (fütyürészve és boldog áriákkal a nevető ajkakon) szigorú rendőr ur kisérte be az asztalokhoz... Két-két zsömle a tányérokon — rendőri kísérettel... Szombaton délután a Templom-téren a hivatalos program lebonyolítása közben általános feltűnést keltett — egy váratlan felszólalás. A püspök, a miniszter, a rektor, a polgármester díszes beszédei után hirtelen és váratlanul egy fiatal dísz- magyar ugrott fel az emelvényre. Messzire csengő hanggal beszélni kezdett a fiatal diszmagyar és a tömeg csak állt és várt: ki ez a váratlan diszmagyar? A fiatal szónok gróf Széchenyi Istvánról beszélt, dicső dédapjáról. A szónok: a fiatal Széchenyi gróf volt. És most derült ki, hogy a fiatal gróf huszáros felszólalása után kétezer pengőt prezentált a nagy Széchenyi panteoni szobrára ... És még egy történet a miniszterelnökségi államtitkárról, aki szombaton hirtelen eltűnt Szegedről. Bárciházi Bárczy István délelőtt még feszesen csillogott fekete díszmagyarjában és oldalán a csillagokkal és estére már riadtan robogott Pest felé. Amíg ő Szegeden csillogott az ünnepi harangzúgásban, addig Pesten kisfiát hirtelen megoperálták. Este már otthon volt kisfia perzselő ágyánál... A színház körül egyébként változatlanul áll Siliga úr Dankó Pistája. A nótafa körül bajok is akadtak. Azt tetszenek tudni, hogy a lumpoló Zsótér urat