Délmagyarország, 1931. január (7. évfolyam, 1-25. szám)
1931-01-01 / 1. szám
SZEOEU. Szerkelőseg: Somogyi ucca 12. L cm. Telefon 23-13. ^ Kiadóhivatal, kt1Ic»önkinyv<Ares Jegyiroda Aradi ucca S. Telefon: 11-OÖ. Nyomda : Sztw tlpól ucca 1«. Telefon 20—3-4. Távirati da levélcím: Délmagyarorság Szeged. Csütörtök, 1931 január 1 óra 24 fillér VII. évfolyam, 1. szám ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3*20 vidéken da Budapesten 3*60. KUNfölddn 0*40 pengő. — Egyes szám Ara hétkríznm 16. vásár- és Ünnepnap 14 UH. Hirdetések felvétele tarifa szerint. Megjelenne *>étfd kivételével naponta reggel Jöjjenek a fiatalok! Az esztendők őrváltásának idején — »most van az éjnek rémjáró szaka« — fásult reménytelenséggel állapíthatjuk meg: soha még nem jutottunk le ilyen mélypontjára a pesszimizmusnak. Az év utolsó napja mindig teremtett hangulatot az elmélyülő kontempláció számára. Még mindig maradt lelkendező öröm köszönteni az újat, »a nem ismert tartomány«-át a jövendőnek s volt lendület bennünk várni azoknak a reményeknek teljesülését, amiket megcsufolt, szégyenben marasztalt a régi év. Stafétát futnak az esztendők is, de eddig mindig úgy érezhettük, lobogó fáklyát ad át a távozó a frissen születettnek. Lobogó fáklyával futottak az évek is, mint a görög stafétafutók s lobogó fáklya világította be enyhe fényével a ránkváró utakat. De honnan vegyük most a fényt, honnan lopjuk most a világosságot lelkünkbe és utainkra. Kihunytak a fáklyák, sötétbe fulladtak az utak s mi, mint a nagy éjtszakában eltévedt vándorok, körbe-körbe rójjuk le életünk ránkparancsolt pályáját. Ez az év a válságok éve volt. Beszéltünk a termelés válságáról, a fogyasztás válságáról, a forgalom válságáról, a búza válságáról, a hitel válságáról, a bizalom válságáról s nem vettük észre, hogy a válság rothadása már sokkal mélyebb rétegéig ért el a társadalomnak, meggyőződésnek és emberi léleknek: ma már válságban van az optimizmus is s válságban van nem is a pénz és áruhitel, de az uralmat gyakorló nemzedék hitele, válságban van annak a generációnak hitele, amelyik részt vett a háborúban s amelyik nem akar részt venni a béke kötelességeiben. A német és osztrák választások eredménye, a Youth Mouvement példátlan politikai és morális sikerei ugyanabból a forrásból táplálkoznak. Az emberiségt megunta mai vezetőit. Az emberiség a maga vezetését a fiatalokra akarja bízni, akik nem kompromittálták magukat és törekvéseiket sem a háborúban, sem a háborút folytonossá tevő békében. Az öregek megmutatták, hogy mit tudnak, ők küldték a világtörténelem csikágói vágóhídjára a fiatalságot s ők találták ki azokat a szenvedélyeket felgyújtó s ítélkezést elhomályosító szavakat, melyekkel a lövészárkokba parancsolták a fiatalok testét és lelkesedését. Az öregek bűne volt a háború s az öregek bűnének a fiatalság lett az áldozata. S ami a háború után történt, azt mind az öregek vitték véghez. A fiatalok nem tudnak gyűlölni. Az egymással szembenálló frontok fiataljai sokkal hamarabb tudtak egymásnak megbocsátani, mint az otthon ülő öregek. Az öregek otthon ültek és a háború után folytatták azt, amit a háborúban csináltak: gyűlölték egymást. S ezt a gyűlöletüket beleépítették a békeszerződésekbe: a háború utáni Középeurópa térképét a gyűlölet rajzolta ki. Ez a gyűlölet rabolt el országrészeket, az öregek meg nem enyhülő gyűlölete találta ki a jóvátételt, ez a gyűlölet osztotta Európa népeit legyőzőitekbe és győzőkre s a legyőzőiteknek még második és harmadik nemzedékét is a győzők második és harmadik generációja adófizetőjévé tette. A pogány isteneket fiatal fiuk feláldozásával meg lehetett engesztelni, de a háborús nemzedék öregjeinek szívét nem indította meg a fiatal testek hekatombája sem. Az öregek rajzolták meg az országhatárokat, az öregek állították fel a vámhatárokat, az öregek kezdték el azt a gazdasági háborút, aminek az az eredménye, hogy ma Európában több férfi van munka nélkül, mint ahány fegyverben állott a világháború idején. A mai világ: az öregek világa. Az esztendők őrváltása őrváltása lehet az uralkodó gondolatnak is: helyet a fiataloknak. A német választások politikai sikere a fiatalság sikere volt, az osztrák választások a fiatalság győzelmét hozta meg, az angol politikában most kezdenek felülkerekedni a fiatalok. A fiatalság kurzusa következik az egész világon, helyet a fiataloknak. Jöjjenek ők, akiket nem fertőzött meg a háború és nem rothasztott meg ez a béke. Jöjjenek, akik csak szeretni tudnak, de nem tudnak gyűlölni, jöjjenek a friss gondolatok, jöjjenek a tiszta szándékok. Nem baj, ha tapasztalat nem mércézi még ki elhatározásukat s az öregség megfontolása nem mérsékli ütemüket, rátta a ma élő nemzedék, hogy mire mentünk a nyolcvanévesek szenvtelenségével s az aggok tapasztalataival. Tud-e úgy gyűlölni fiatal, mint tudott a nyolcvanéves Clemenceau? Helyet a fiataloknak. Mint ahogy a régi év nem tudja útját állni az uj esztendő érkezésének, az öregek nemzedéke sem akadályozhatja meg az uj generáció eljövetelét. Jöjjön az uj év s jöjjön vele a fiatalság s a fiatalság gondolata, a fiatalság bátorsága, a fiatalság fantáziája tegye jóvá azt, amit az öregek tapasztalattal és megfontoltsággal vétkeztek. Tárgyalások a belügyminisztériumban a községek és városok háztartásának rendezéséről Ankétet hívnak össze a törvényjavaslat megtárgyalására (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A belügyminisztériumban tegnap Scitovszky Béla elnökletével értekezlet volt, amelyen a községek és városok háztartásának rendezéséről szóló törvényjavaslatot tárgyalták. Az értekezlet bizalmas jellegű volt, de kiszivárgott hírek szerint a koherencián a ténnyjavaslat alapelvei tekintetében megtörteiz a megegyezés a belügyminisztérium és a pénzügyminisztérium vezetői között. A községek háztartásának rendezése nem a városokkal azonos alapon történik. A két problémát teljesen különválasztották, bár egy javaslatban történik meg úgy a városokra, mint a községekre vonatkozóan a szükséges intézkedés. Tegnap csak a községi háztartások rendezésének a kérdését tárgyalták, a városokkal a következő konferencián foglalkoznak. A pénzügyi megállapodás lényege az, hogy az ország községei számára külön országos alap létesül azokból a jövedelmekből, amelyek a községeknek vannak átengedve. Ebből a közös országos alapból nyer fedezetet az összes községek közigazgatási szükséglete. A városi háztartásokra vonatkozó tárgyalások befejezése után ankétot hívnak össze a belügyminisztériumba. Ez elé az ankét elé kerül egy mindenre kiterjedő expozé, amelyet Lukács Ödön miniszteri tanácsos, a pénzügyminisztérium városi és községi főosztályának vezetője nagyrészben már elkészített. Az expozéhoz csatolják az összes statisztikai adatokat. Az ankét résztvevőinek módjában lesz az alapelveket megvitatni, de a városok és községek érdekképviseletein kívül meghívást kapnak erre az ankétra mindazok, akik a községi háztartások rendezésének problémáival foglalkoznak. A belügyminisztérium és a pénzügyminisztérium a legsürgősebben akarja lefolytatni a tárgyalásokat, ennek folytán az ankétot még január közepén összehívják, mert a törvényjavaslatot január végén a parlament elé akarják terjeszteni. Lord Rothermere újévi Üzenete »Az évtized lejárta előtt Magyarország visszakapja 3 és félmillió idegen uralom alatt szenvedő fiát« „4 lezárult évtized: a trianoni tíz év volt" Budapest, december 31. MTI: Lord Rothemiere a következő újévi üzenetet küldte Magyarországnak: — Szomorúsággal és csalódással teljes liz év zárul le Magyarország számára a tegnapi nappal. Ez volt a trianoni évtized. Ma új évtized kezdődik, a remény évtizede. Nekem meggyőződésem, hogy az az évtized, amelynek útjaira a világ ma rálépett, tanúja lesz a magyar igazság elismerésének. Nem lehet kétségbe vonni, hogy a jog Magyarország oldalán van. Az egyetlen védekezés, amelyet a trianoni szerződés alkalmazói igazolásul előterjeszthetnek, az, hogy alkalmas megoldásnak bizonyult. Ezt a becstelen érvelést egyre gyorsabban ássa alá a művelt világ lelkiismerete. Amióta én, három és fél évvel ezelőtt felszólaltam Magyarország mellett, világszerte nőttön nőtt és még egyre növekszik a közvélemény ereje a magyar határok alapos revíziója mellett. Minden országban rájöttek már értelmes emberek, hogy ez lényeges feltétele annak, hogy Középeurópában állandó békés állapoot teremtsenek. Nemcsak el lehetne hárítani ezzel azoknak a nagy háborús veszedelmeknek egyikét, amelyeknek árnyéka még mindig az európai kontinens felett lebeg, hanem ezzel fel lehetne lendíteni a nemzetközi kereskedelmet. Ma a helyzet