Délmagyarország, 1931. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1931-01-01 / 1. szám

SZEOEU. Szerk­e­lőseg: Somogyi ucca 12. L cm. Telefon­­ 2­3-13. ^ Kiadóhi­vatal, kt1Ic»önki­ny­v<Ar­es Jegyiroda Aradi ucca S. Telefon: 11-OÖ.­­ Nyomda : Sztw tlpól ucca 1«. Telefon 20—3-4. Távirati da levélcím: Délmagyarorság Szeged. Csütörtök, 1931 január 1 óra 24 fillér VII. évfolyam, 1. szám ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3*20 vidéken da Budapesten 3*60. KUNfölddn 0*40 pengő. — Egyes szám Ara hétkríz­­nm­ 16. vásár- és Ünnepnap 14 UH. Hir­detések­ felvétele tarifa szerint. Megje­lenne *>étfd kivételével naponta reggel Jöjjenek a fiatalok! Az esztendők őrváltásának idején — »most van az éjnek rémjáró szaka« — fásult reménytelenséggel állapíthatjuk meg: soha még nem jutottunk le ilyen mély­pontjára a pesszimizmusnak. Az év utolsó napja mindig teremtett hangulatot az elmélyülő kontempláció szá­mára. Még mindig maradt lelkendező öröm köszönteni az újat, »a nem ismert tartomány«-át a jövendőnek s volt lendü­let bennünk várni azoknak a remények­nek teljesülését, amiket megcsufolt, szé­gyenben marasztalt a régi év. Stafétát fut­nak az esztendők is, de eddig mindig úgy érezhettük, lobogó fáklyát ad át a távozó a frissen születettnek. Lobogó fáklyával futottak az évek is, mint a görög staféta­futók s lobogó fáklya világította be enyhe fényével a ránkváró utakat. De honnan vegyük most a fényt, honnan lopjuk most a világosságot lelkünkbe és utainkra. Ki­hunytak a fáklyák, sötétbe fulladtak az utak s mi, mint a nagy éjtszakában elté­vedt vándorok, körbe-körbe rójjuk le éle­tünk ránkparancsolt pályáját. Ez az év a válságok éve volt. Beszél­tünk a termelés válságáról, a fogyasztás válságáról, a forgalom válságáról, a búza válságáról, a hitel válságáról, a bizalom válságáról s nem vettük észre, hogy a válság rothadása már sokkal mélyebb ré­tegéig ért el a társadalomnak, meggyőző­désnek és emberi léleknek: ma már vál­ságban van az optimizmus is s válság­ban van nem is a pénz és áruhitel, de az uralmat gyakorló nemzedék hitele, vál­ságban van annak a generációnak hitele, amelyik részt vett a háborúban s ame­lyik nem akar részt venni a béke kötelessé­geiben. A német és osztrák választások eredmé­nye, a Youth Mouvement példátlan poli­tikai és morális sikerei ugyanabból a for­rásból táplálkoznak. Az emberiségt meg­unta mai vezetőit. Az emberiség a maga vezetését a fiatalokra akarja bízni, akik nem kompromittálták magukat és törek­véseiket sem a háborúban, sem a háborút folytonossá tevő békében. Az öregek meg­mutatták, hogy mit tudnak, ők küldték a világtörténelem csikágói vágóhídjára a fiatalságot s ők találták ki azokat a szen­vedélyeket felgyújtó s ítélkezést elhomá­lyosító szavakat, melyekkel a lövészár­kokba parancsolták a fiatalok testét és lel­kesedését. Az öregek bűne volt a háború s az öregek bűnének a fiatalság lett az áldozata. S ami a háború után történt, azt mind az öregek vitték véghez. A fiatalok nem tudnak gyűlölni. Az egymással szemben­álló frontok fiataljai sokkal hamarabb tudtak egymásnak megbocsátani, mint az otthon ülő öregek. Az öregek otthon ül­tek és a háború után folytatták azt, amit a háborúban csináltak: gyűlölték egymást. S ezt a gyűlöletüket beleépítették a béke­­szerződésekbe: a háború utáni Középeuró­­pa térképét a gyűlölet rajzolta ki. Ez a gyűlölet rabolt el országrészeket, az öre­gek meg nem enyhülő gyűlölete találta ki a jóvátételt, ez a gyűlölet osztotta Európa népeit legyőzőitekbe és győzőkre s a le­győzőiteknek még második és harmadik nemzedékét is a győzők második és har­madik generációja adófizetőjévé tette. A pogány isteneket fiatal fiuk feláldozásával meg lehetett engesztelni, de a háborús nemzedék öregjeinek szívét nem indította meg a fiatal testek hekatombája sem. Az öregek rajzolták meg az országha­tárokat, az öregek állították fel a vám­határokat, az öregek kezdték el azt a gazdasági háborút, aminek az az ered­ménye, hogy ma E­urópában több férfi van munka nélkül, mint ahány fegyver­ben állott a világháború idején. A mai világ: az öregek világa. Az esztendők őrváltása őrváltása lehet az uralkodó gondolatnak is: helyet a fia­taloknak. A német választások politikai sikere a fiatalság sikere volt, az osztrák választások a fiatalság győzelmét hozta meg, az angol politikában most kezde­nek felülkerekedni a fiatalok. A fiatalság kurzusa következik az egész világon, he­lyet a fiataloknak. Jöjjenek ők, akiket nem fertőzött meg a háború és nem rot­hasztott meg ez a béke. Jöjjenek, akik csak szeretni tudnak, de nem tudnak gyű­lölni, jöjjenek a friss gondolatok, jöjjenek a tiszta szándékok. Nem baj, ha tapasz­talat nem mércézi még ki elhatározásukat s az öregség megfontolása nem mérsékli ütemüket, rátta a ma élő nemzedék, hogy mire mentünk a nyolcvanévesek szenvte­­lenségével s az aggok tapasztalataival. Tud-e úgy gyűlölni fiatal, mint tudott a nyolcvanéves Clemenceau? Helyet a fiataloknak. Mint ahogy a régi év nem tudja útját állni az uj esztendő érkezésének, az öregek nemzedéke sem akadályozhatja meg az uj generáció eljövetelét. Jöjjön az uj év s jöjjön vele a fiatalság s a fiatalság gondolata, a fia­talság bátorsága, a fiatalság fantáziája tegye jóvá azt, amit az öregek tapasztalat­tal és megfontoltsággal vétkeztek. Tárgyalások a belügyminisztériumban a községek és városok háztartásának rendezéséről Ankétet hívnak össze a törvényjavaslat megtárgyalására (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A belügyminisztériumban tegnap Scitovszky Béla elnökletével értekezlet volt, amelyen a községek és városok háztartásának rendezé­séről szóló törvényjavaslatot tárgyalták. Az értekezlet bizalmas jellegű volt, de kiszivár­gott hírek szerint a koherencián a tén­­ny­­javaslat alapelvei tekintetében megtörtei­z a megegyezés a belügyminisztérium és a pénz­ügyminisztérium vezetői között. A községek háztartásának rendezése nem a városokkal azonos alapon történik. A két problémát teljesen különválasztották, bár egy javaslatban történik meg úgy a városokra, mint a községekre vonatkozóan a szükséges intézkedés. Tegnap csak a községi háztartá­sok rendezésének a kérdését tárgyalták, a városokkal a következő konferencián foglal­koznak. A pénzügyi megállapodás lényege az, hogy az ország községei számára külön országos alap létesül azokból a jövedelmekből, amelyek­ a községeknek vannak átengedve. Ebből a kö­zös országos alapból nyer fedezetet az ös­­­szes községek közigazgatási szükséglete. A városi háztartásokra vonatkozó tárgya­lások befejezése után ankétot hívnak össze a belügyminisztériumba. Ez elé az ankét elé kerül egy mindenre kiterjedő expozé, amelyet Lukács Ödön miniszteri tanácsos, a pénzügy­minisztérium városi és községi főosztályának vezetője nagyrészben már elkészített. Az ex­pozéhoz csatolják az összes statisztikai adato­kat. Az ankét résztvevőinek módjában lesz az alapelveket megvitatni, de a városok és községek érdekképviseletein kívül meghívást kapnak erre az ankétra mindazok, akik a községi háztartások rendezésének problémái­val foglalkoznak. A belügyminisztérium és a pénzügyminisz­térium a legsürgősebben akarja lefolytatni a tárgyalásokat, ennek folytán az ankétot még január közepén összehívják, mert­­ a törvény­­javaslatot január végén a parlament elé akar­ják terjeszteni. Lord Rothermere újévi Üzenete »Az évtized lejárta előtt Magyarország visszakapja 3 és félmillió idegen uralom alatt szenvedő fiát« „4 lezárult évtized: a trianoni tíz év volt" Bud­apest, december 31. MTI: Lord Rothemiere a következő újévi üzenetet küldte Magyarország­nak: — Szomorúsággal és csalódással teljes liz év zárul le Magyarország számára a tegnapi nappal. Ez volt a trianoni évtized. Ma új évtized kezdődik, a remény évtizede. Nekem meggyőződésem, hogy az az évtized, amelynek útjaira a világ ma rá­lépett, tanúja lesz a magyar igazság elismerésé­nek. Nem lehet kétségbe vonni, hogy a jog Magyarország oldalán van. Az egyetlen véd­ekezés, amelyet a trianoni szer­ződés alkalmazói igazolásul előterjeszthetnek, az, hogy alkalmas megoldásnak bizonyult. Ezt a becs­telen érvelést egyre gyorsabban ássa alá a művelt világ lelkiismerete. Amióta én, három és fél évvel ezelőtt felszólaltam­­ Magyarország mellett, világ­szerte nőttön nőtt és még egyre növekszik a közvélemény ereje a magyar határok alapos reví­ziója mellett. Minden országban rájöttek már ér­telmes emberek, hogy ez lényeges feltétele annak, hogy Középeurópában állandó békés állapo­­ot teremtsenek. Nemcsak el lehetne hárítani ezzel azoknak a nagy háborús veszedelmeknek egyikét, amelyeknek árnyéka még mindig az európai kon­tinens felett lebeg, hanem ezzel fel lehetne len­díteni a nemzetközi kereskedelmet. Ma a helyzet

Next