Délmagyarország, 1931. február (7. évfolyam, 26-48. szám)
1931-02-01 / 26. szám
3ZEOED. 5cerHC»ztö»«g: Somogyi ucca 12.I.em telefon - 23-33. ^ Kiadóhivatal, HBIdOnkanyvtár és jegyiroda Aradi ucca S. Telefon: 13-08, Nyomda : L«w ttoól ucra 10. Telefoni 110-34 TAvIrní! 0* levele <m DeimnoyarnnzAq Szeeged. Vasárnap, 1931 február 1 Ára 24 fillér VII. évfolyam, 26. szám ElökZETfe» Havonta helyben 3.20, vidéken e» Budapesten 3*00. wUIftfldtin 0*40 pengd.* Egyes »rom Ora hitkl*nap 10. vasár- és Ünnepnap 24 HU. Elír« deterek felvétele farka szerint. Megjelenek háttá kivételár«! naponta renget Törvényesség és formalizmus A nagyvitájú, bőszavú januári közgyűlés nem egy olyan »emléket« hagyott maga után, amelyik tekintetében a megbántott jogérzet követel megnyugvást. A törvényhatósági bizottság egyik tagja, mint emlékezetes, városfejlesztési társadalmi bizottság megalakítása érdekében nyújtott be indítványt, amelyet a Kisgyűlés olyan előterjesztéssel javasolt elfogadásra, ami hatályos törvényes rendelkezésekbe ütközik. A közgyűlésen természetesen szóvá tették ezt az indítványnak érdemi okokból is ellenzői. S erre az aggodalomra a jobboldalról az a válasz érkezett, hogy nem szabad ilyen tág teret engedni a formalizmusnak s nem szabad túlbecsülni a törvényes rendelkezések tiltó akadályait. Nem tagadjuk, kicsit lezsernek, kicsit hanyagnak tartjuk azt a felfogást, mely a törvény tiszteletének megkövetelésével szemben a felesleges és kártékony formalizmusra hivatkozik. A törvény betartása nem formalizmus. A törvénnyel szemben nincs helye az elektikus felfogásnak, hogy amelyik rendelkezése a törvénynek megfelel személyes törekvésemnek, vagy szubjektív meggyőződésemnek, azt a törvényt tiszteletben tartom s annak számára mástól is tiszteletet követelek, ellenben annak a törvénynek erejét, mely akaratommal szembenáll, a formalizmusra való utalással igyekszem meggyénmteni. Vagy igaz az, hogy a kisgyűlési előterjesztés a törvény rendelkezéseibe ütközött, vagy nem igaz. Ha igaz, akkor minden törvénytisztelő polgárnak egy kötelessége lett volna, az, hogy törvénysértő határozat létrejöttét akadályozza meg. Ha pedig nem igaz , ha a kisgyűlés előterjesztését a törvény rendelkezéseivel össze lehetett egyeztetni, akkor nem volt arra semmi szükség, hogy a törvény rendelkezéseire, a szabályrendelet törvényerejű parancsára hivatkozókat a formalizmus szőrszálhasogatóiként tüntessék fel. A politikai elfogultságoktól megmérgezett lelkekben s a politikai elfogultsággal megmérgezett közszellemben milyen eltérő felfogások lettek úrrá még a törvényre hivatkozás jogával szemben is! Ha a jobboldali politika hívei hivatkoznak a törvényre, ezt mindig a jogrend megőrzésének tógájában teszik, mintha az ő törvénytiszteletük őrizné meg a polgári rendet s mintha a polgári rend biztonsága attól függne, hogy ők milyen őrzői a törvények parancsainak. De ha velük szemben hivatkoznak a törvények rendelkezéseire, ha még az általuk szolgált rendszerben alkotott törvények parancsaira őket kell figyelmeztetni, akkor egyszerre elveszíti komolyságát a törvényre való hivatkozás, akkor egyszerre szőrszálhasogatás lesz a törvényre való utalás s a formalizmus túlzása lesz a törvényes rendelkezésekkel szemben az engedelmességre való felhívás. Nem kevéssé tanulságos volt az is, hogy a közgyűlésnek az a tagja, aki a törvényes rendelkezésekhez való ragaszkodásban formalizmust látott, a következő napon csak azért állott felszólásra, hogy a fejvizsgáló állomás tekintélyét megvédje. Aki felszólalt a törvény tekintélyének védelmezésével szemben, ugyanaz vette védelmébe a fejvizsgáló állomás tekintélyét. Mindez természetesen a tekintélyi elv harcos hívei sorában történt meg, a jelek azonban azt mutatják, hogy sokkal őszintébb és sokkal közvetlenebb védelemben részesítik a törvények végrehajtóinak tekintélyét, mint a törvénynek tekintélyét. A törvény végrehajtóinak személye előbbvaló, mint a törvény, a hivatali hatalom tekintélye több védelemben részesül, mint a hivatali hatalom, a fejvizsgáló tisztviselő több védelemben részesült, mint a közigazgatási törvény, a személyes üggyé, személyes érdekké bagatelizálódik el a tekintélyi elv is, amikor egy jelentéktelen indítvány indokolatlan védelmében a törvényes rendelkezésre hivatkozók állásfoglalását igyekeznek lekicsinyelni. S ezeknek a kérdéseknek kapcsán hangzott el a közgyűlésen az a kijelentés is, hogy szükség van a belvárosi nagybizottságra, nehogy futóbolondok terjesszenek elő a közgyűlésen indítványokat. Azok a közgyűlési tagok, akik ezért az indítványért harcba mentek, leg többnyire nagyon fiatal tagjai a szegedi közéletnek. Alig egy-két év óta élnek a városban, a jóindulat találhat tehát mentséget számukra akkor is, ha ilyen bántó aposztrofálás cseng is ki szavukból. A város polgársága sok hálát érez azokkal szemben, akiket hivatali állásuk ebbe a városba vezényelt s bár csak átmenetileg tartózkodnak ebben a városban, mégis részt kérnek a város feladatainak elvégzésében, a város problémáinak megoldásában. Minden hálánk mellett is arra kérjük azonban őket, ne gondolják azt, hogy amikor ők nem voltak itt, akkor ez a város a futóbolondokra hallgatott s amikor ők nem lesznek itt, a városban megint futóbolondok lesznek az urak. Nem címek és méltóságok, de a polgári munka, a polgári gondoskodás s a ragaszkodás röghöz és reményhez építette fel s tartja fenn ezt a várost. Ne nevezze senki futóbolondoknak az elődöket, akik áldoztak és verejtékeztek azokért, akik ma ebben a városban élhetnek, dolgozhatnak és sikert arathatnak. Meglepetések a népjóléti minisztériumban Ernszt Sándor felmentette állásától Angyal Kálmán miniszteri tanácsost (Budapesti Eidőszlónk telefonjelentése.) A népjóléti minisztériumban folyó vizsgálat szombaton újabb fordulathoz érkezett. Ernszt Sándor népjóléti miniszter, aki a vizsgálóbizottság jelentését néhány nappal ezelőtt kapta meg, a jelentés áttanulmányozása után nagy meglepetésre úgy határozott, hogy Angyal Kálmán miniszteri tanácsost, a rokkantellátási alap és a tisztviselői betegellátási osztály vezetőjét állásától minden indokolás nélkül felmentette.Arról, hogy milyen szabálytalanságokat állapítottak meg, semmi sem szivárgott ki, mert a bizottság jelentését szigorúan bizalmasan kezelik. Angyal Kálmán azt állítja és a vizsgálat során is azt mondotta, hogy a rokkantellátási alap összes számadásai teljesen rendben vannak, ennek igazolását azonban megnehezül szerinte az, hogy a népjóléti minisztériumban levő ellenségei a számadási naplót eltüntették. A Do. K. amerikai ut$a Lisszabon, január 31. A Do. X német óriáshidroplán parancsnoksága közli, hogy a hidroplán szombaton reggel 5 óra 30 perckor elindult amerikai útjára. A Do. X. az Atlanti Óceánnak déli részén kel át, körülbelül abban a magasságban, amerre az olasz hidroplánok útja vezetett. Az utat először Las Palmas- ban, a Kanári-szigeteken szakítja meg. Las Palmasból jelentik: A Do. X., amely ma délután 4 órakor érkezett Las Palmasba. Lisszabontól idáig az 1500 kilométeres utat körülbelül 6 és félóra alatt tette meg. Pokolgép robbant Zágrábban A jugoszláv király a horvát fővárosban (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Zágrábból jelentik: A horvát fővárosban a péntekről szombatra virradó éjjel ismét bomba robbant. Az ifjú jugoszlávok egyesületének üresen álló házában, az evangélikus templom közelében, hajnali két óra tájban robbant fel a pokolgép, amely a ház egyik külső ablakában volt elhelyezve. A pokolgép szétretette az ablakot, de a falakban nem tett kárt. Az ifjú jugoszláv egyesület az egykori Radics-párt királyhű tagjaiból alakult és a rendőrség szerint a merényletet az ellenzék jobboldali tagjai követték el, akik bosszút esküdtek az ifjú jugoszláv párt ellen. A Zágrábban tartózkodó Sándor király a bombamerénylet után minden kíséret nélkül bejárta a várost, gyalog sétált a város uccáin, majd bement a vásárcsarnokba, ahol sok embert megszólított. A királyt melegen ünnepelték. A bombamerénylet miatt szombaton nagy tüntetés volt a király mellett. A hatóságok kivonultatták az ifjúságot, amely hosszasan ünnepelte a királyt. Sándor király délután