Délmagyarország, 1931. április (7. évfolyam, 74-97. szám)
1931-04-01 / 74. szám
SZEGED. SzerkesztOattg: Somogyi ucca 22.Lem Telefon; 23-33.^Kiadóhivnal. kOIeettnkttnyvtAr M lepylroda Are dt tcca S. Telefon; 13—06. Nyomda • i.w Lipttt ucca Itt. Telefon; 26-34. Tívlall A* levélcím Délmagyaronz Ag Szeged. Szerda, 1931 április 1 óra 10 fillér VII. évfolyam, 74 szám ELŐFIZETÉS! Havonta helyben 3.20 Tldtken tt Budapestenküllföldön 0*40 pengd. Egye* izAm Ara htikus* non Itt, voiír- és Ünnepnap 04 INIL Hirdettttek felvétele tárttá wartal. Megle* len-*_ tttttltt kivetelével nan-*-<ta renoel A halál precessziója Az emberi részvét megint koporsó elé állít bennünket s a sir gödre megint a mai élet problémáját veti fel. Talán nem is volna szabad megsiratni minden halottat! Talán elég lenne már, ha felállítanák ravatalát a mai élet Ismeretlen Halottjának, s ami részvét, gyász, megdöbbenés maradt még bennünk, azt elvinnénk a valóság feketedrapériás szimbólumához. Minek felszaggatni mindennap a sebeket, minek meglóbálni minden áldott és áldatlan nap a reménytelenség fekete zászlaját, elég volna talán egy Halottak napja a mindennap halottjainak. Elébünk villan emléke egy megrázó szépségű szobornak; —emlékeznek a Halál Kapujaia s a két oldalt menetelő sorokra, akik roskadozó léptekkel közelednek a Kapu felé, melyet egyszer át kell lépnünk mindannyiunknak? Az életünk szobra lett a Halál Kapuja. Járunk az uccán, betérünk a boltokba, leülünk a kávéházi asztal mellé, látunk embereket vitatkozni, loholni, fáradozni, mintha magukról, az üzletükről, a családjukról való gondoskodás foglalná el minden gondolatukat s nem tudjuk, hánynak zsebében van már töltött revolver s hánynak éjjeli szekrényében van elkészítve a jóságos, az irgalmatlan luminál. Nem tudjuk, ki következik holnap és ki dől a sírba holnapután, de tudjuk, ismerjük az okokat, melyek elrántják a revolver ravaszát, vagy beöntik a pohárba az örök feledés mákonyát. Valamikor a leszerelt katonák katonaképeket vásároltak »szolgálati időm emlékére«, melyeken meg volt rajzolva a teljes alak pompás egyenruhába öltöztetve, csak a Tej hiányzott, — az üres helyre kellett ragasztani a kiszolgált katona arcképét. A holnap és holnapután halottjának is készen van nekrológja, csak a neveket kell beírni s csak az elhalálozás dátumát kell kitölteni. A nekrológ kész: törekvő fiatalság után a szorgalom és kitartás polgári jóléttel jutalmazta meg a derék polgárt, de a mai gazdasági viszonyok elpusztították, megsemmisítették mindazt, ami az öregség fáradt napjaira nyugalmat ígér; — ki tud hajlott vállakkal s rogyant térdekkel részt kérni magának a mai kenyérharcban? Nem igaz, hogy »a sírnak éje rémit«, a sírnak éje kezd kívánatosabb lenni, mint az élet nappala. íme a nekrológ, amit el lehet mondani a mai idők minden halottjának ravatala fölött. Csak a név változik, de nem változik az ok, csak a dátumban van különbség, de nincs különbség az elhatározásban. Aki ma elbukik, nem tud többet fölkelni, — vége van. Ma nem lehet semmit újra kezdeni, aki csak egyszer elvétette számadását, az elvétette örökre életét is. Mikor zsúfolt színházban tűz üt ki, az emberek egymást letaposva keresik a menekülés útját kifelé s aki egyszer elesett, azon átgázolnak a többiek: — ez a mai élet képe. Máskor a kereskedőből lehetett utazó, az utazóból lehetett tisztviselő, a tisztviselőből lehetett vállalkozó, — a munka minden pályán ígért kenyeret s ha a jólét gondtalansága csak kevesek öröme volt is, nem volt gond a kenyér. De mit csináljon az, aki ma tönkremegy s van ennél még egy sokkal korábbi és sokkal súlyosabb kérdés: mit csináljon, hogy ne menjen tönkre? €* mégsem lehet megszokni ezt a halált. Mégsem válunk közömbössé, ha ránk tör ez a »hült iszonyat«. Mégsem lehet belenyugodni abba, hogy minden nappal szaporodjon a halálba emigrálók száma. Mert minden halott, aki a maga akaratából vált meg az élettől, nemcsak puszta életét viszi magával »a nem ismert tartományba, honnan még nem tért meg vándor«, hanem magával viszi reményeinknek egy-egy roncsát is. Az élet értéke száll alá ebben a szörnyű halálinflációban, ebben a pánikszerű menekülésben az élettől. A hajóskapitány úgy érzi, a becsülete kötelezi, hogy lőjje magát főbe, ha sülyed a hajó. Minek tovább élni, ha az életen kívül minden elvész? S a kereskedő úgy érzi, szebb folytatást ad a halál, mint amilyent ígér az élet, ha egyszer le kell húzni a rollót és le kell zárni örökre a főkönyvet. Minden újságszenzációnál megrázóbb ez a halál, mert a mi életünket ábrázolja s a magunk végzetének sötét tragikumát vetíti elébünk. S csak az ráz meg, ami egészen közel tud jönni hozzánk. S aki személy szerint nem is volt ismerőse a szegedi élet tegnapi, tegnapelőtti és mai dezertőrjeinek, az is megrendülten áll meg a halottak processziója mellett, mert senki nem tudja, hogy a halálnak szörnyű epidémiájává terebélyesülő kívánsága — ez a kegyetlen patkányfogó — kit ragad meg, kit ejt el, kit szédít magához talán már a holnapi napon. Kellene már egyszer törődni az élet kultuszával is s ha már nem tudunk adni álmot az ifjúságnak, kenyeret a férfinek s nyugalmat az öregeknek, legalább az élet megbecsülésének hitét, az élet értékének illúzióját tudjuk adni a vonzó, a csábitó halál győzelmes kisértéseivel szemben De mindnyájunk tragikuma az, hogy az élet kultuszát nem hirdetheti más, csak a munka , a kenyér. földrengés rombadöntötte Nicaragua fővárosát 400 halott — Pusztító tűz a romok között London, március 31. Managuai, Nicaragua fővárosát heves földrengés teljesen rombadöntötte. A kevés épségben maradt ház leégett. Hoover elnök táviratilag intézkedett, hogy a Vöröskereszt segélymissziót küldjön a katasztrófa szinhelyére. Londonból jelentik: A managuai földrengés 10 óra 2 perckor volt. Aránylag rövid ideig tartott. A földrengés rendkívüli ereje alapjaiban rázkódtatta meg a várost. A halottak száma meghaladja a 10-et, a sebesülteké nagyobb. A táviróhivatal romokban hever, úgy, hogy Managuával megszakadt aáviróösszeköttetés. A pánamerikai légiforgalmi vállalat ideiglenesen beszüntette minden egyéb szolgálatát, hogy minden erejét a katasztrófa színhelyének megközelítésére összpontosíthassa. Panama-Cityből jelentik. A Tropical rádiótársaság Managuában állomásozó tisztviselője jelenti, hogy a társaság managuai rádióállomását a földrengés szétrombolta és a rádiószolgálatot egy, Managuától 8 kilométerre fekvő helységben rendezik be. Managuában kihirdették a hadiállapotot. Miamiban (Florida) a Tropical rádióállomás vezetősége olyan híreket fogott fel, melyek szerint a managuai földrengés halálos áldozatainak számát 400—500 főre becsülik. Az Egyesült Államok tengerészeti minisztériuma négy hadihajót, köztük egy repülőgépanyahajót küldött a katasztrófa színhelyére a mentési munkálatokban való részvétel céljából. A városban kihirdették az ostromállapotot. Mindenütt holttestek hevernek. A piactéren 35 holttestet találtak'. A romok közül mindenütt lángoszlopok törnek elő. A nemzetőrség megkísérelte a tűz tovaterjedésének megakadályozását a nagyobb épületek felrobbantásával, de nem volt elég dinamitjuk. A vízvezetéki csövek mindenütt megrepedtek. Curtins elfogadja Henderson javaslatát: bírálja el a Népszövetség a német—osztrák vámuniót „Nem szabad többé hinni a német lojalitásnak“ — Írják Párisban »A német—osztrák egyezmény nem ütközik nemzetközi szerződésekbe« — mondják Berlinben ( Budapesti tudósítónk télefon feder rész.) Berlinből jelentik: Curtius külügyminiszter kedden nagy beszédet mondott a birodalmi tanácsban a német—osztrák vámunióról és azt hangoztatta, hogy Németország és Ausztria eljárása minden tekintetben beleillszkedik az összeurópai együttműködés keretébe. Ez a terv a világ nagy részében rokonszenvre és megértésre talált. Azokban az országokban, amelyekben a terv izgalmat keltett, félreismerték az ügyet és az egész tervet gazdasági térről politikai térre vitték át. Briand elismerte, hogy Közép- és Keleteurópa gazdaságát súlyos veszedelmek fenyegetik. Ezek a veszedelmek hozták össze a német és osztrák kormányt, amely továbbra is kitart a terv mellett, mert az tisztára gazdasági jellegű. — Hendersonnak azt a javaslatát — folytatta Curtius —, hogy a kérdés jogi elbírálását a népszövetségi tanácsra kell bízni, Németország elfogadja. Ha minden állam úgy értelmezi a vámuniót, ahogyan azt a német és az osztrák kormány elgondolta, úgy biztosan remélhető, hogy mindenki be fogja látni a szer-