Délmagyarország, 1931. november (7. évfolyam, 249-272. szám)

1931-11-03 / 249. szám

SZEGED. Szerkesztőség: Somog­y ucco 22.1.em. Telefon: 23-13.^Kiadóhivatal. ItoIca Onki­nyvtár és Tegytroda Aradi Opeo 8. Telefon: 13—08. — Nyomda : Löw Lipót ucco 19. Telefon: 26-34. TávIrati és levélcím DélmagyarorszAa Szeged. Kedd, 1931 november 3 óra 16 fillér VII. évfolyam,­11481. szám Előfizetés: Havonta helyben 3.20, vidéken 8* Budapesten 3­00, kUlfföldön 0-40 pengő. — Egyes «Am Ara hétköz-­ nap 18, vatAi- 8» Ünnepnap 24 Ibii. Hir­detéseit felvétele tarifa szerint. Megje­lenik hétfő kivételével naponta reggel Magyar Hét és magyar hét A maga nemében egészen különös kereske­delmi háború robbant ki a múlt héten Buda­pesten. Minthogy a kereskedelmi miniszter az idén nem rendez Magyar Hetet, egy keres­kedő önmagától, a saját jószántából elhatá­rozta, hogy a magyar hetet megcsinálja ő. Telerakta a kirakatát magyar áruval, nagy plakátokat ragasztott ki, amelyeken olvasható volt, hogy — mondjuk, a Csillag­ áruházban — egy héten keresztül csak magyar áru kap­ható. A konkurrencia sérelmesnek tartotta ezt az eljárást és tisztességtelen versenyről szóló törvényre való hivatkozással abbanhagyási ke­resetet nyújtott be az áruház tulajdonosa el­len. A kereset benyújtói azt vitatták, hogy a Magyar Hét — ezúttal a nagybetűs Magyar Hét, mint fogalom — annak a köz­ italomnak a letéteményese, melyet az egész országnak egye­temes megmozdulása nyújt neki s ennek a nevét és címét semmiféle magánvállalkozás számára kisajátítani nem szabad. A Magyar Hétnek így kisajátított elnevezése a közön­séggel szemben megtévesztő, a többi keres­kedőkkel szemben pedig az elnevezéshez ta­padó szuggesztiv erőnek a kihasználása ré­vén jogosulatlan előnyt jelent, amely kime­ríti a tisztességtelen verseny kritériumát. Hasz­nálatától tehát a vállalkozó­­ szellemű, kereske­dőt el kell tiltani .... A döntésre hivatott hatóságok nehéz hely­zetbe kerültek. A formai jog szempontjából talán igazuk volt a feljelentőknek, mert a köztudat kétségtelenül a minden páros esz­tendőben megszervezett országos jellegű meg­mozdulásokra ütötte rá a Magyar Hét pe­csétjét. Viszont azonban a tartalmi igazság szempontjából méltánytalannak tűnt volna fel megbüntetni, vagy akár csak a hirdetésnek ettől a módjától eltiltani azt a kereskedőt, aki a gazdasági válság és devizakorlátozások idején, mikor nemzeti vérvesztést jelent min­den fillér, amely készáruért a külföldre megy, a saját elhatározásából vállalkozott a magyar ipar termékeinek­ propagálására, amelynek ér­dekében más alkalommal megmozgatták a ka­marákat, ipartestületeket, kereskedelmi egye­sületeket és az egész hivatali apparátust. Döntés az ügyben még nem történt, a ke­reskedelmi miniszter előtt azonban olyan ja­vaslatok fekszenek, hogy a magyar ipar pár­tolásához fűződő nagy érdekekre való tekin­tettel engedje meg az ilyen kisbetűs magyar hetek rendezését is, ha az illető kereskedők ezt nem puszta üzleti reklámra, hanem tényleg magyar áruk propagálására használják fel és szükség esetén alávetik magukat valamely köz­hatóság, vagy erkölcsi testület ellenőrzésének. A pesti esetnek ezzel vége. A pesti eseten túlmenőleg azonban akaratlanul is felvetődik a legnagyobb horderejű kérdések egyike, hogy ilyen erkölcsi magyar hetek megrendezése és állandósítása révén úgy a kereskedő, mint a fogyasztó mennyiben mehet a nyomasztó viszonyok között levő magyar közgazdasági élet és magyar állam segítségére. Valjon le­het-e a társadalomnak hivatottsága és ereje, hogy ezen a réren gyakorlati eredményeket is tudjon elérni, amelyek kifejezésre juthatnak kereskedelmi és fizetési mérlegünk alakulá­sában és számottevő megkönnyebbedést­­ tud­janak előidézni gazdasági viszonyainkban. A meggyőződésünk az, hogy igen. Más idők­ben és más viszonyok között talán kicsi­nyességnek tűnnék fel, hogy a nagyközönség tekintse feladatának az általa vásárolt áruk eredetének kutatását, ma azonban, mikor egy vészesen rövidlátó és veszedelmes elzárkózási politikának vagyunk tanúi egész Európában mindenfelé, akkor mi, a legszegényebbek és legjobban elnyomottak, nem engedhetjük meg magunknak az idegen áruk vásárlásának és használatának luxusát. Hiszen elég nyomorul­­ság már az is, hogy iparunk legnagyobb ré­szében idegen nyersanyagok behozatalára van utalva és elég nagy abszurdum, hogy mi, a mezőgazdasági Magyarország évente ötvenmil­liót fizetünk a külföldnek agrártermékekért, — nem súlyosbíthatjuk azonban helyzetünket azzal, hogy szűkös devizakészletünket még olyan készáruk vásárlásával is megterheljük, amelyeket idehaza is elő tudunk állítani és elő is állítunk. Csak akkor engedhetünk eb­ből az elgondolásból, ha velünk szemben eny­hülnek meg elsősorban a szomszédos országok­ korlátozó intézkedései és ha nem leszünk kénytelenek keservesen, szinte a vérünkből kisajtolni külföldi tartozásaink kiegyenlítéséi­hez szükséges fizetési eszközöket. _­­» Ami ebben az elgondolásban le van fek­­­tetve, az nem néhány iparvállalatnak külön­­­leges érdeke, hanem az egyetemes magyar közgazdasági életnek egyik legsúlyosabb kér­­­dése, amely érinti a munkást, akinek a ma­gyar áru kelendősége munkaalkalmat jelent,­ érinti a vállalatot, amely küzködik a gazdasági válsággal és ennek keretén belül a devizabe­­­szerzés nehézségeivel és érinti magát az ál­lamot, amelynek a külfölddel szemben fenn­álló mérlege kihat az adópolitikára, a köz­hitel jóságára és a pengő szilárdságára. És ezért, ha a hivatalos Magyar Hét megrende­zése minden második esztendőre redukálódik­ is, hivatalos felszólítástól függetlenül rendez­zenek a kereskedők magyar hetet a maguk­ elhatározásából és használják fel éppen a ne­héz idők nyomását szunnyadó erkölcsi erőkd és a magyar közgazdasági élet iránti köte­­lességérzet felébresztésére és ébrentartására. A miniszterelnök továbbra is egyetért Bethlen rendszerével Nagy izgalom és érdeklődés előzi meg a tanácskozások az egységes pártban (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A képviselőház szerdai ülésével kapcsolatban hétfő óta eleven a főváros politikai élete. Az ellenzéki pártok részéről egyhangú az az elhatározás, hogy a most kezdődő parlamenti kampány során a legélesebben és a leghatározottabban állást foglalnak a Károlyi kormánnyal szemben, amelyről most már nem kétséges, hogy az egész vonalon Bethlen politikáját kívánja kö­vetni. Az ellenzéki pártok akciójával szem­ben a kormánypárt részéről is nagyarányú előkészületek folynak és ezeket az időkészületeket beszélték meg az egységes párt elnöki tanácsának hét­főn este tartott ülésén, ahol a párt vezetői zárt ajtók mögött tárgyalták meg a további teen­dőket Kiszivárgott és megbízható hírek sze­rint az elnöki tanács ülésén hivatalosan is bejelentették, hogy a párttagok egyrészt Pesthy Pál vezetésével akcióba lépett a pártegység és a Bethlen-rendszer védelme érdekében. Gróf Károlyi Gyula miniszterel­­nök kijelentette, hogy ezt a mozgalmat he­lyesli, annál is inkább, mert ő is egyetért Bethlen politikájával és rendszerével, ami parlament szerdai ülését — Bizalmas a rendszer megmentése érdekében már csak azért is természetes, mert kattint jét — három miniszter kivételével — a régi Bethlen-kabinet tagjaiból állította össze.­­ A miniszterelnök ezután közölte az elnöki tanács tagjaival, hogy a képviselőház szerdai ülésén expozéjával kapcsolatban ismertetni fogja a kormány eddigi tevékenységét. Miután az elnöki tanács előtt sikerült a félre­­értéseket eloszlatni, a miniszterelnök az el­nöki tanács tagjaival egy előkelő éfk szembe ment barátságos vacsorára. Az elnöki ülés után Almásy László, a viselőház elnöke kijelentette, hogy a szer­­dai ülésen napirend előtti felszólalásra kaptak engedélyt Buchinger Manó, F. Szabó Géza és Somsich Antal, Gál Jenő pedig a ház­szabályokhoz fog felszólalni. A csütörtöki,ülé­sén a képviselőház a gazdasági bizottsá­g je­lentését tárgyalja, a kormányexpozé, továbbá a Népszövetség pénzügyi bizottságának, a 33-as bizottság és a 6-os albizottság jelentései feletti vita valószínűleg csak a jövő héten in­dulhat meg. A képviselőhöz most meginduló ülésszaka elé a legnagyobb érdeklődéssel tekintenek. A statáriális bíróság halálra ítélte az orosházai vonat merénylőjét . A második vádlóban felmentették . A kivégzést elhalasztották Gyula, november 2. Hétfőn délután Gyulán statáriális bíróság ült össze, hogy letárgyalja Laki István és Héjjas Mihály földmivesek bűnügyét, akiket azzal vádoltak, hogy az oros­házai motorosvonat ellen merényletet kísé­reltek meg úgy, hogy egy vas­rudat dobtak a sínekre. A szerencsétlenséget azonban sikerült elkerülni. A statáriális bíróság összehívására Kozarek Ítéletvégrehajtó Gyulára érkezett. A bíróság este 9-kor hirdette ki Intefiét, amelyben Laki Istvánt halálra itélte, Horgas Mihályt azonban felmentette. Laki sírva har­­gatta végig az ítéletet. _ ___ .. . A bíróság ezután kegyelmi tanáccsá ateküW át, amely közölte, hogy a kegyelmi kérvényt, felterjeszti a kormányzóhoz és ezért az Hé­tét négre hajtását elhalasztja.

Next