Délmagyarország, 1932. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1932-01-01 / 1. szám

22 Vrm'iripioiv .*>»33.•­Kiadóhivatal, . ibí Péntek, 1932 Január 1 M Ü­rt s2Ar«24fflUSr 1 >Zám ElőFIZETÉS i Havonta helyiMB 3.20, i vidéken «• Budapeten 3*«0. kUHUläUn 0-40 pengA. ^ Egyet MAm éra hélkül«­­BBP 14», vo«Ar­­éa Ünnepnap *4 ml. Hír­­delések felvétel« tartva aerni!. Megje­­lenik Hétfél felvételével e an or* te reogel / 4. ÚJ ESZTENDŐRE Tisztelt olvasónk, aki kezedbe veszed eze­ket a sorokat, vedd tudomásul, amit már Úgyis tudsz, hogy nagyon nehéz volt az elmúlt esztendő. Ha visszatekintesz a lepergett hóna­pokra, csak egyben érezheted magadat gazda­gabbnak, mint voltál egy esztendőnek előtte: megszaporodott be nem vált reménységeidnek és várakozásaidnak készlete. Lehet az is, hogy megszaporodtak az ősz hajszálaid. Talán több is az ősz hajszálad, mint volna más körül­mények között. Pedig nem hisszük, hogy szánt­­szándékkal követnéd a rokokó divatját, mikor előkelő urak­ és delnők fehérre púderezett parókát raktak a fejükre. Tisztelt olvasónk, mi is messze esünk az ujjongó örömtől, ha évzáró és évnyitó mér­leget akarunk felállítani. Az aktívák oldalán vajmi kevés az elkönyvelni valónk. Annál inkább megsokasodtak a tételek a passzívák oldalán. Nincs hónapja az esztendőnek, melyre ne jutott volna belőlük. A változást csak­ a meglepetések és n­om várt tételek számának állandó emelkedése képviselte. Főleg, amit az esztendő derekától kezdve végigéltünk, elég­séges lett volna próbatételnek a legerősebb idegzet számára, nem pedig a mi idegeink­nek, melyeket már az előző esztendők meg­próbáltatásai éppen eléggé megtépáztak és szétziláltak. Már csak homályosan emlékszünk vissza az elmúlt esztendő első felének pénzügyminisz­teri kijelentésére, hogy államháztartásunk tel­jesen rendben van és a már majdnem per­fektuált kölcsön nyomán lesz munkaalkalom és kereseti lehetőség a magángazdaság szá­mára. Nem sokkal utóbb meghallottuk, hogy a reménybeli kölcsönre egyelőre nem számít­hatunk. Lassan megtudtuk azt is, hogy köl­csönre egyáltalán nem számíthatunk. Azután lassú adagolásban vettük be a további híre­ket. Az államháztartásnak nincsen fölöslege, de van egy ici-pici kis hiánya. A hiány nem olyan kicsi, mint először gondoltuk, hanem több valamivel. Nem is valamivel, hanem sokkal több. Ekkor hallottad azt is, tisztelt olvasónk, hogy csak­ magunkra, hogy csak terád lehet számítani. Te vagy az, névtelen olvasó és névtelen adófizető, akinek meg kell feszíteni az erődet, hogy helyreállítsd annak az államháztartásnak az egyensúlyát, amely­nek felállításában vajmi kevés volt a bele­szólásod. És zúgtak körülötted a gazdasági válság k­iób­lárói. Egyik nap bezárták a bankok pénz­tárait és nem jutottál hozzá a pénzedhez. Másik nap arra ébredtél, hogy devizakorlá­tozások bénítják meg üzleted forgalmát. Har­madik és negyedik nap emelkedett az adód. Emelkedett az adódnak­ mindenféle fajtája. Ha köztisztviselő voltál, leszállították­ a fize­tésedet, ha magánalkalmazott voltál, három­szorosra emelték a kereseti adódat. Ha bár­­milyen más foglalkozást szü­l, szükségadó for­­májában még egyszer megfizetted nagyon is kétes jövedelmed adóját. Fizetted a drágább postát, a drágább vasutat, több bélye­get ra­gasztottál a leveleidre és okirataidra. Meg­ismerkedtél azelőtt teljesen ismeretlen fogal­makkal. Megtanultad, hogy mi a transzfer­moratórium. És még jó ha csak idáig jutot­tál és ai transzferálás fogalma tervezetlen maradt előtted. Tisztelt olvasónk, aki mindezeken keresz­tülmentél és aki immár öregebb vagy egy esztendővel és tudásodat a lefolyt tizenkét hónapnak a bölcseségével is gyarapítottad, mit kívánhatsz tőlünk a most hajnalodó uj esztendőre? Mondjuk-e neked, hogy még min­dig háborúban vagyunk és te vagy a gazda­sági háború lövészárkának a katonája? Dicsé­retet, biztatást küldjünk-e feléd a fekete ólom­betűk során keresztül, mondván, hogy nem szabad és nem lehet csüggedned, mert ha ki­bírtad az eddigi megpróbáltatások sorozatát, akkor bebizonyítottad élni akarásodat és ki­vívtad a jobb élethez való jogodat? Avagy nyissuk meg az ujesztendő első napján a reménységek kapuját és csillogtassuk meg előtted a viszonyok jobbrafordulásának lehe­tőségét? Tisztelt olvasónk, önk­énytelenül tolulnak tollunk hegyére ezek a kérdések, de nehéz rájuk a felelet Szeretnénk, ha szárnyalna kezünkben a toll és nem nehezednék kezünkre az aggodalmak ólomsulya. Mikor ránk kö­szönt az uj esztendő, szeretnénk elhitetni veléd, hogy mindaz, amit átéltél nem volt egyéb, mint rossz álom és lidércnyomás. Szeretnénk, ha az uj esztendőben mindannak az ellenke­zője történnék, am­i igaz volt az elmúlt esz­tendőben. Szeretnénk, ha az uj esztendő az anyagi megerősödésnek, a társadalmi meg­nyugvásnak és a lelkek felszabadulásának volna az esztendeje. Talán csak jámbor óhaj­tás, ha ezeket írjuk. Mégis ezt kívánjuk’ neked, tisztelt olvasónk, — akiről nem tudjuk, hogy ki vagy és mi vagy: iparos, kereskedő, ügy­véd, köztisztviselő, tanár, mezőgazda, két kézi, vagy szellemi munkás, — a pirk­adó uj esztendőre. „A békerevíziónak mielőbb el kell következnie Előbb-utóbb megváltozik Európa általános politikai és gazdasági struktúrája Gróf Károlyi Gyula miniszterelnök újévi üdvözlete Székesfehérvár választóihoz Székesfehérvár, december 31. Gróf Károlyi Gyula miniszterelnök újévi üdvözlet formájában gróf Széchenyi Viktor főispán útján nyilatkozatot kül­dött Székesfehérvár városához, amelyben többek között a következőket mondja: — Mint minden államában a világnak, Magyar­­országon is a kérdések kérdése azt Jenák a bajok­nak az enyhítése, amelyek gazdasági és pénzügyi téren mutatkoznak. A helyzet alapos mérlegelése azt mutatja, hogy három fő kérdés van, amelynek megoldására összpontosítja a kormány minden ere­jét és kéri a nemzeti közvélemény támogatását. Először minden erővel biztosítani kell a gazdasági élet folytonosságának és fejlődésének lehetőségét, másodszor meg kell óvnunk a magyar állam hite­­lét, harmadszor fenn kell tartani a pengő vásárló erejét, vagy ami ezzel teljesen azonos, el kell kerülnünk az inflációt. E célok elérésére a kor­­mány különböző intézkedéseket léptetett életbe, amelyek között vannak nagyon fájdalmasak és nagyon kényelmetlenek, de a jövő érdekében az országnak ezeket vállalnia kell. Nyilvánvaló, hogy biztosítani kell az államháztartás egyensúlyát. De ugyanakkor képesek legyünk biztosítani a gazda­­sági élet további folytatásához szükséges eszközö­­ket is. Ezt a két célt jelentékeny áldozatok nélkül nem lehet elérni.­­ A gazdasági élet köréből hangzottak el pana­­szok a devizakorlátozások miatt, amelyekről el kell ismerni, hogy bizonyos fokig kényelmetle­nek, mindazonáltal, ha a magyar valutát védeni akarjuk, nem tekinthetünk el ezektől a kényszer­­intézkedésektől, mert a legéletbevágóbb feladat a pengő vásárló erejének fenntartása. Meg kell óv­nunk magunkat az inflációtól és a leghatározot­tabban vissza kell utasí­tnunk azokat a törekvé­­seket, amelyek az infláció felé szeretnék kor­mányozni pénzügyi politikánkat A leghelyesebb és a legegyenesebb eljárás az, ha a pengő védelme érdekében 100 százalékig ragaszkodunk a deflációs pénzügyi politikához. Az 1932-es esztendő politi­kai feladatainak sorsát *a többszörös állások kér­désének törvényhozási rendezése, az összeférhe­­tetlenségi kérdés revíziója és a részvénytársasági reform fogja megnyitni. A nyilatkozat végén a bikerevízióról a követ­­kezőket mondja a miniszterelnök: — Jelentős az a megfontolás, hogy a világ, krízis kimélyülése előbb, vagy utóbb­­ fog ve­zetni ahoz a belátáshoz, hogy minden baj leg­főbb oka az elhibázott békeszerződésekben kere­sendő. Azt mond­hatnám, hogy mindenkinek, aki a trianoni béke revízióját kívánja, vajon van-e, aki ezt nem kívánná, a Magyarországra nehezedő gaz­dasági helyzetben egyik jelét kell látnia annak hogy ennek a revíziónak mielőbb el kell követ­keznie. A végzetes helyzet önmagát teszi lehetet­lenné és szükségszerű kényszerűséggel fogja meg­szülni Európa általános politikai és gazdasági struktúrájának megváltoztatását. A francia köztársaság elnöke a gazdasági és politikai helyzet enyhülését jósolja az újesztendőre (budanesti tudósítónk telefonjelen­tése.) Parisból jelentik: A diplomáciai testület tagjai régi szokás szerint Szilveszter napján dél­után 5 órakor megjelentek a köztársaság elnöké­nél, hogy tisztelegjenek előtte az újév alkalmából. A diplomaták teljes díszben jelentek meg az elnök előtt és a testület nevében a pápai nuncius kö­szöntötte az elnököt, aki hosszabb beszédben vá­laszolt az üdvözlésre. Az­ elnök elsősorban az el­múlt év súlyos gazda­ságy válságáról beszélt, majd rámutatott arra, hogy Franciaország továbbra is kész együttműködni olyan intézkedések megho­zatalában, amelyek alkalmasak arra, hogy csök­kentsék a szenvedéseket. — Franciaország nem ismer más határokat — mondotta az elnök —, mint azokat, amiket saját jogos aggodalmai és «saját «labilitása szabnak. Az elnök azzal fejezte be beszédét, hogy hisz a jobb jövőben és bizonyosra veszi, hogy az újévben úgy a gazdasági, mint a politikai helyzet javulni fog

Next