Délmagyarország, 1932. június (8. évfolyam, 123-147. szám)

1932-06-01 / 123. szám

flCOCO. teernetiiatégi Somogyi tf.L«n.Telefon: 23-13.­KladAblratal, kfleMtakOnyyiAr «* letiytrada­t Aradi • Dcca A. Telefont 13>OA.^Nyomdat Ittw Ufdl­acco 1». Telefon­t 20-34. TATtrotl éo leveleim - n«lmaoyoronzAa r Szerda, 1932 Junius 1 ____ Ara Io mér­em, évfolyam, 123. o. ELŐFIZETÉSI Havonta helyisen 3.20 vidéken él Budapesten 3­00, kurmidon 0*40 pengd. ^ Egye> e*A«n Ara hélklis« mp M, mtAr> Ae Ünnepnap ›4 dlL Hír­­■letétek felvétele tarifa taerfnl. Mente« lenlk hétfő kivételével a»D»"«’ re­spel Cemondott a J • Izgalmas minisztertanács a román királyndl <mil bídóu­tónk telefon jelenete.) Bakszest­­be’i je a»‘k: A Jorga­ kormány kedden düután «britfek Előzőleg Károly királynál miniszter­tanács ült össze, amelyen megvitatták az ország pénzügyi helyzetét A felányt nem elégítették ki a miniszterek Információt és elhagyta az üléstermet. Már a miniszterek is távozóban voltak, amikor a Unity a lépcsőről hívta vissza Jorgát és azt­­ kér­dezte tőle, hogy tud-e nyolc nap alatt olyan taka­rékossági programot kidolgozni, amelyek keretében biztosítani lehetne, hogy a közliszriaelők meg­­kapják hátralékot fizetésüket. A király olyan erélyes hennán beszélt Jorgával, hogy a miniszterelnök a király részéről bizalmat­lanságot látott és nyomban beadta az önakom­ány lemondását, am­it a király elfogadott. Valószínűleg Tihdeson kap megbízást koncentrációs kabinet ala­kítására. Játék a színház kirsil Megint a színház, újra a színház s attól tartunk, megint olyan idók következnek, ami­­kor a színházi tárgyalások zajosabbakká vál­nak, mint maga a színház. A legutolsó köz­gyűlés napirendjén szerepelt a színház szub­venciójának könlése, ezt a tárgyat azonban akkor a közgyűlés megkérdezése nélkül a napirendről levették. Azt a törvénymagyará­zatot propagálták, hogy ha a színigazgató ötvenezer pengőnél kevesebb szubvenciót kér, akkor nem a közgyűlés, hanem a kisgyár jogosított a kérelem felett határozni. A­­ gyűlésről tehát lekerült ez a tárgy a a Li. gyűlés napirendjére tűzték ki A »jós­oratba vetlek, onnan is kiveszlek «-sors teljesedik be s e kérelem felett Mert a színházi szubvenció ügyét a polgármester a kisgyülés napirend­jéről is le akarta venni, a kisgyülés azonban •*­ nem hagyta magát Ez a mai helyzet Dehát minek ez a nyár­végi játék a szubvenció körül? Vagy komoly megfontolás alapján veszik le a kérdést a közgyűlés napirendjéről s akkor a kisgyűlés hatáskörét kell elismerni e kérdés feletti dön­tés számára, vagy nem volt átgondolt ez az intézkedés , akkor valakinek mégis csak kell t felelősséget vállalni azért, hogy a színház kérdése még mindig az elintézetlen problémák közé tartozik. Mert a kisgyűlés határozatával legalább is a közigazgatási jog szerint ez a kérdés még nyugvópontra nem jutott Kerüljük ez alkalommal az állásfoglalást nemcsak a személyi kérdésekben, hanem ab­­ban is, hogy a város milyen összegű szub­vencióval járuljon hozzá a jövő évi színi­szezon biztosításához. Most csak azt tesszük szóvá, hogy a városi közigazgatás milyen ké­sedelmesen látott hozzá ennek a kérdésnek­­ elhatározásához s mennyi felelősséget vállalt­­ ok nélkül magára ennek a kérdésnek közgyű­lésről kisgyűlésre, kisgyűlésről közgyűlésre való tologatásával. Joggal kifogásoljuk azt, hogy csak most határoztak ebben a kérdés­ben s a színház sorsát eddig még biztosítani sem igyekeztek. A kisgyűlés határozatit meg lehet majd fellebbezni s ha majd e hó végén a fellebbezést fel is terjesztik a belügyminisz­tériumba, mikorra szabad remélni a fellebbe­zésnek elintézését? Közben meg kell kezdeni a szintszezont s lehet, hogy közben be is kell­­ majd fejezni s a belügyminisztérium még mindig nem intézi el a fellebbezést Mennyi khaosz, mennyi bizonytalanság, mennyi jog­vita származik majd ebből a rendezetlenség­ből ! A színigazgató nem tudja majd, hogy hogyan kalkuláljon, mire számíthat s miről kell lemondania. Olyan szituációban, amikor tíz pengőn felborulhat a helyzet, szabad-e ilyen bizonytalanságnak kitenni nem a szín­igazgatót, hanem a színházat? S ha majd a belügyminisztérium, — tegyük fel a leg­­j­­jobbat — januárban vagy februárban érvényt szerez a törvény rendelkezésének és — kény­­telen lesz vele — megsemmisíti a kisgyűlés határozatát. A kisgyülésnek majd a belügy­minisztérium feloldó határozata után, jó eset­ben, a jövő év tavaszán kell majd afelett döntenie, hogy az előző év szeptember ha­btól kezdve mennyi szubvenciót adjon a vá­­ros a színigazgatónak. Nem gondolják, hogy a kisgyülés hatásköri túllépésével sokkal több kárt okozott a színháznak, mint amennyit használni szeretett volna? Amikor taktikai okok győzedelmeskednek a törvény felett, akkor még mindig bizony­talanságot és zűrzavart teremtett a törvény rendelkezéseinek negligálása. A közigazgatás újra játékos kezébe vette a színházat , talán nem is gondol arra, hogy exisztenciák sorsán kívül a város színházának élete is függ ennek a játéknak sikerétől. És a játékos hazardéria még soha jóra nem vezetett Egyesek tevé­kenységi szenvedélyét ez a játék kielégítette, de a kielégülés mellett a város komoly s nem az egyéni kedvtelések szolgálatára rendelt ér­dekei kielégítetlenek maradtak. Ha a köz­igazgatás kenyeret és munkát nem tud adni, legalább játékot ígér. De ebből a játékból még a játékosoknak sem lesz se kenyerük, se nyugalmak. A régi rezsim, a közgazdaság, az ifjúság, a numerus clausus, kenyér és kultúra Peyer Károlyt egy napra kizárták a parlament Okaérfil a kultusztárca általában Bwtapeet, május 31. A kép­viselőház mai ülésén folytatták a kultusztárca költségvetésének vitáját Éber Antal. A nemzeti jövedelmek több mint 40 százalékát veszik igénybe a közterhek. A je­­len­legi kultuszminiszter kétségkívül eredményt produkált a költségvetés csökkentésénél,­ de meg kell állapítania, hogy az elmnlt rezsim nem fedett különbséget tenni nélkü­lödMk­ és fdléUmA/ szük­­séges alkotások között. Elismeri Klebelsberg érde­meit de ha a szükséglet sorrendjét figyelembe veszi, felmerül az a kérdés, vajjon közgazdasági kultúra nem létezik? Azoknak, akik a dolgokat intézik, a közgazdasági kultúráról nem volt fogal­muk, mert ennek legfőbb szabálya az, hogy az alkotásokat az ország teherbíróképességével arány­ba kell hozni. — Nagy meglepetés, hogy művészeti fifUaléze. K*r» 600.000 pengő van felvéve a költségvetés­ben és 57 mezőgad­sági népiskolára szintén 600.000 pengő­­t lát a mezőgazdasági szakoktatás nem kul­túra? Vagy helyes-e az, hogy a kereskedelmi *• Ipari szakoktatásra annyit költ az Allam, mint amennyit egyedül az Opera­házéál Klebelsberg az alföldi bizottság ülésein olyan problémákkal hoza­kodott elő, amelyeket éveken át egész n elhanya­goltak. Miből akarunk megélni. Zenéből, sportból, gyűj­teményegyetemből, vagy a mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi kultúrából? — Magyarországnak hat egyeteme van, ezek kö­zött egy közgazdasági. És ez van a legszegényeb­ben dotálva. Úgy látszik, közgazdasági tudományra nincs szü­kség! Olyan nagy elmék példája mu­tatja, mint a volt kultuszminiszter, hogy köz­­gazdasági tudás nélkül nem lehet az állami élet egyetlen fontos terén sem komoly eredményeket el­éről- Szükségesnek tartja, hogy a közgazdasági tanítást a középiskolákba bevezessék. Radikális intézkedéseket kíván a kultuszköltségvetés leépí­tése terén. AndreelU Károly szerint a művészi célok szá­mára a kormány keveset irányzott elő a költség­­vetésben. Szóhoz kell enjedni a legmodernebb irányzatoka­t is. Beck L­ajos a színházi válság!*)! beszélt Az Operaháznál alapvető hibát követett el a kormány, mert két év bőkezű beruházása során nem tudta az Opera technikai berendezését felülí­tani és a nyugdíjkérdést rendezni. Kápaán Károly a tanítók s­inora­ helyzetéről beszélt Eckhardt Tibor az állásnélküli diplomás ifjúság elhelyezkedési lehetőségeiről és problémáiról be­szélt. Majd az álláshalmozások rendszerének meg­szüntetését követeli­ A fővárosnál felületes vizs­gálódás után 700 álláshalm­ozót találtak, de leg­­alább 1500 álláshalmozót lehetne találni a város­nál. Az ifjúságnak pedig erről a helyről azt mondja, hogy vissza a faluba. Meg kell szün­tetni azt, hogy minden magyar ifjú a fővárosba törekedek. Előbb kenyér kell, csak ezután lehet magasab­b kulferá­lt törekvésekre gondolni. A szomszéd népek nyelvét kell tanítani az iskolák­ban! Meg kell ismerkedni a szomszéd népek kul­túrájával. Az elmúlt tíz-tizenöt év alatt módfelett­ megnövekedett a diplomás nők elhelyezkedési le­hetősége. Ahogyan a magyar fiatalságnak azt kiáltja, hogy vissza a faluba, a magyar nőknek azt mondja: Vlasza a családhoz! Ezzel nem azt akarja mondani, h­ogy a nők ne tanuljanak, de rámutat arra, hogy minden nő, aki közpályán­ van, egy férfin­ak veszi el a kenyeret. ‘ Nem* mondja, hogy má.ról-hó­n­apra lehet és kell e­zt megvalósítani, de a mellékkén esetként űzött női műnka helyett a magyar fiatalságot kell munká­hoz juttatni! A kultusztárca költségvetését nem­ fogadja el. "• Ssipkéz Sándor után Sándor Pál a színházakról beszélt Az Operát elsőrendűen vezetik, minden dicséretet megérdemel. Ezután a közgazdasági egyetemről beszél és kéri, hogy ne szüntessék meg. Hivatkozik a kormányzó kőszegi beszédére: az ifjúság menjen tem­etőpályákra. A költségvetést nem fogadja el. Fitz Artur szerint a rostavizsga nem megfelelő, mert a pubertás korában még nem dönthető el a teh­etség kérdése. Szünet uorán Kéthly Anna megállapította, hogy még mindig el­lenforradalmi m­­­­zerben vagyunk, amely csak hódolatot vár, bírálatot nem tűr el. Ha a volt kultuszminiszter biz­­n­os sokat támadott pénzeket nem kultur célokra költött vo’n­ akkor e­zek az ősz­ •* | < 7

Next