Délmagyarország, 1932. augusztus (8. évfolyam, 175-198. szám)

1932-08-02 / 175. szám

SZEGEDi Szerl&eszletAg: Somogyi UCCO ZZ. I. cm. Telefon : 23—33.­Kiadóhivatal, KIHotSnk­önyvlAT és jegyiroda - Aradi uccu S. Telefon : 13*Oft. — Nyomda : LOw Lipót ucco IO. Telefon : 20-34. TAUrstl és leveleim ■ DeimegyarortzAa Szeged Kedd, 1932 augusztus 2 Ara 16 fillér Vili. évfolyam, 175. sz. ElőFIZETÉS: Havonta helyben 3.20 Idéken é* Budapesten 3­00, ht­Ifladiín 0*40 pengő ^ Egye* *xAm Ara hétköz­nap lő, vasÁr­­as Ünnepnap 14 *H1. Hír­­detések felvétele terifa szerint. Megje­lenik hétfő kivételével naponta reggel Quo vadis Germania? Vájjon a megkönnyebbülés, avagy pedig a sötét aggodalom sóhaja tör-e fel azoknak a kevésszámú német polgároknak a melléből, akik a pártpolitika elfogultságaitól és szélső­ségeitől menten mérlegelik a tegnap lezajlott választás eredményeit? Mit szóljanak ők és mit szóljanak a külföldi szemlélők ennek a méreteiben grandiózus választási hadjáratnak mérlegéhez, amely azt mutatja, hogy döntés nem történt sem jobbra, sem balra, csupán megerősödtek mindkét oldalon a szélsőséges pártok, amelyek alapjában magának a fiatal német parlamentarizmusnak megsemmisítésé­re törekszenek? Lehet-e eredménynek tekin­teni a negatívumot, hogy egyelőre teljes fel­fordulás nem következhet be és hogy a szám­arányok szerint egyaránt hallatlanul megerő­södött hitlerizmus és kommunizmus kénytelen beletörődni a parlamentáris kormányzati rend­szer béklyóiba? És lehet-e remélni azt, hogy ezek a szélső pártok, amelyeknek küzdelmé­ben a középpártok tragikus módon felőrlőd­tek, belenyugszanak a választás eredményébe és nem fognak-e inkább arra törekedni, hogy erőszakos eszközökkel megkorrigálják a ma­guk javára a népakarat megnyilvánulását? ÜzSZf-ban ,raf­ikusfb­­bi. kancellárnak, vagy­­ PaPen vetkezik. bárkinek, aki utána kö­vet­kezi­k, nincsen kormányképes többseire és ha nem akar nyíltan letérni­­ alkotmányos­ság útjáról, úgy csak nagyon labilis, koalí­­ciós csoportosulásokra támaszkodva tudhat kormányozni. Ennek a koalíciós kormányzás­nak azonban ez idő szerint csak a számszerű előfeltételei vannak meg, de az erkölcsi elő­feltételek hozzá még hiányoznak. A német bi­­rodalmi gyűlés legerősebb pártja, a hitlerizmus, amely hatszázkét mandátumból kétszázhu­­szonkilencet szerzett meg, nem mehet együtt a marxista szocialistákkal és kommunisták­­kal, hiszen egész választási hadjárata ezek legyűrésére irányult. Abszolút többsége a hit­lerizmusnak még Hugenb­ergékkel elvárt sin­­csen, aminthogy a szociáldemokraták és kom­­munisták sem tudnak együtt többséget alkotni. Akár jobbra akár balra tehát a centrum lesz a mérleg nyelve, amely a viszonyok kényszere alatt az utolsó évek folyamán tisztán L­of­­ ii jellegű felekezeti pártból mindinkább dem­ok­ratikus polgári párttá alakult át polgári párttá, amely a szélsőségek harcát!TM meg tudta magát óvni a felőrlődéstől ^ Ha tehát a parlamentarizmus Németország­ban megmarad, — ez ugyanis olyan előfel­tétel, amelyet előre kell bocsájtani, h így a centrum magatartásán múlik a jövő német politikának az alakulása. De hogy mit fog cselekedni a centrum, azt előre nagyon ne­héz megmondani. A katolikus gyökerű cent­rum ugyanis hitéleti és világnéz­eti kérdé­sekben olyan erősen szembekerült a hitleriz­­mussal, hogy a katolikus püspökök egész sora egyenesen pásztorlevelekben tiltotta meg hí­veinek, hogy Hitler pártjával bárminő kö­zösséget vállaljanak. Ezért volt az is, hogy a nemzeti szocialista párt, amely a müncheni torna­házból indult ki tagadhatatlanul hó­dító útjára, Poroszországban és a német közép­­államokban szerezte © mandátumainak legna­gyobb részét.­­De bizonyos az is, hogy ha vannak világnéz­eti ellentétek Hitlerét és a centrum között, úgy ezek a világnéz­eti és politikai válaszfalak még sokkal erősebbek a centrum és a kommunizmus között. Így tehát, ha esetleg a német, szociáldemokrata párt rá is szánná magát, hogy a kommunis­tákkal koab­áljon, aminek egyébként nem sok a valószínűsége, ebben az alakulásban semmi esetre sem számíthatna a középütt döntő centrum közreműködésére. A bizonytalanságnak ebben az orgiájában egyre erősebben merül fel azonban a kérdés, hogy miért kellett a német választásnak ilyen eredménnyel végződni és tulajdonképpen mi­lyen erők voltak azok, amelyek ezt a válasz­tást eldöntötték. Mert egyik oldalon lehet hu­moros cikkekben lebagatellizálni Hitler sze­mélyét, orra alatt díszelgő sörte-bajuszkáját, táncmesteri allűrjeit és demagóg műveletlen­­ségét, a másik oldalon pedig lehet minden rosszat elmondani a kommunistákról, de sem a nyolc millió, sem pedig az ötnegyed millió szavazatot tőlük elvitetni nem lehet A har­minchat millió leszavazott választónak a két oldalon ők olyan hatalmas hányadát képvise­lik, hogy ezt a hányadot még akkor is nagyon figyelemre kell méltatni, ha kizárólag a vá­lasztók tömegének kevéssé műveit és politi­kailag legkevésbé iskolázott rétegeit reprezen­tálja. Rendszerint azonban a legkomplikáltabbnak látszó jelenségek magyarázata a legegyszerűbb. A német választás, a hitlerizmus és a kommu­nizmus megdöbbentő előretörése nem egyéb, mint a Versaillesben megalapozott ostoba és rövidlátó politikának és a nyomán keletkezett és példátlan magasságra felfokozott nyomorú­ságnak a reakciója. Ha a német választók tekintélyes része azt láthatta, hogy a lemon­dott Brüning kancellár háta mögött a nem­zeti szocializmus fenyegetéseivel tudott olyan eredményeket elérni, amelyek a konciliáns és megértésre törekvő Stresemannak nem sike­rültek, akkor egészen természetesnek kell te­kinteni a hitlerizmus állandó és rohamos tér­­foglalását. Ha viszont másik oldalon a nyo­morúság az elkeseredés karjaiba hajtja az embereket, akkor nem lehet csodálkozni, ha a munkanélküliek sötét tömege Moszkva felé fordítja tekintetét. Ebből a szempontból a német választások nagyon komoly intelmet és tanulságot szolgáltatnak minden ország, még a győztes államok polgári politikusai és kor­m­­ányf­érfiai számára is. Hitler vasárnapja A német választások eredménye: a £orogkeresztesek és a Kommunistate előretörése — A középpár­ok felmorzsolódtak — Egyik csoportnak sincs abszolút többsége Véres szavargások h­alálos merényleten Parlamentáris kormányzat, vagy diktatúra 7 Berlin, augusztus 1. Vasárnap lezajlottak Németországban a birodalmi gyűlési válasz­tások. Az urnáknál 36.815.249 választó adta le szavazatát, a legközelebbi birodalmi gyűlés­nek 602 képviselője lesz. A birodalmi válasz­tások ideiglenes hivatalos eredménye a kö­vetkező: a szociáldemokratákra 7,951.245 szavazat esett, kapnak 133 mandátumot, Hitlerék 13,732.775 szavazatot és ezzel 229 mandátumot kapnak, a kommunisták 5,278.094 szavazattal 88 mandátumra tettek szert, a centrumpártra 4,586.501­ szavazattal 75 mandátum jutott, a német nemzeti néppárt 2,172.941 szavazat­tal 37 képviselőt küld a gyűlésbe, a német néppárt 434.538 szavazata 7 man­dátumot jelent, a gazdasági párt 146.061 szavazattal 2 man­dátumhoz, a német állami párt 371.378 szavazattal 4 mandátumhoz jutott, a bajor néppárt 1,190.453 szavazattal 22 mandátumot, a Landvolk 91.248 szavazattal 1 mandátu­mot, a keresztény szocialista párt 364.749 szava­­zattal 2 mandátumot, a német parasztpárt 137.081 szavazattal 2 mandátumot, a földmivesszövetség 96.859 szavazattal 2 mandátumot kapott. Mandátum nélkül maradt a német hanno­veri párt, 122.000 szavazat pedig szétforgá­­csolódott. Az új birodalmi gyűlésen ennélfogva egyetlen pártnak sincs abszolút többsége, tehát a törvényhozási munka csak úgy kép­zelhető el, ha e pártok esetről-esetre össze­fognak. A jobboldali pártok a leadott szavazatok 43—45 százalékát kapták, aszerint, ahogy a jobboldali kispárttöredéke­­ket a magukénak mondhatják. Ezek szerint az új birodalmi gyűlésen nem lehet jobb­oldali többségről beszélni. A hitleristák egyes kerületekben nyertek, másokban háttérbe szo­rultak. Feltűnő a kommunista szavazatok szaporodása. A párt a szavazatok tíz százalé­kára számított és a szavazatok 16 százalékát kapta. A kommunisták a rajna—vestfáliai iparterületen törtek előre. Váratlan volt a centrumpárt megerősödése, amely azt jelenti, hogy a párt lesz továbbra is a mérleg nyelve a szavazásoknál. A középpártok majdnem meg­semmisül­tek, az állami párt is csak két mandátumhoz ju­tott Hitlerék a középpártoktól vették el a mandátumokat, míg a szociáldemokraták mindössze három mandátumot vesztettek. Az új birodalmi gyűlést az jellemzi, hogy két hatalmas párt alakult ki, amelyek közöt­t centrum állásfoglalása lesz a döntő. A köztár­sasági birodalom hatodik választása tehát

Next