Délmagyarország, 1932. augusztus (8. évfolyam, 175-198. szám)
1932-08-02 / 175. szám
SZEGEDi Szerl&eszletAg: Somogyi UCCO ZZ. I. cm. Telefon : 23—33.Kiadóhivatal, KIHotSnkönyvlAT és jegyiroda - Aradi uccu S. Telefon : 13*Oft. — Nyomda : LOw Lipót ucco IO. Telefon : 20-34. TAUrstl és leveleim ■ DeimegyarortzAa Szeged Kedd, 1932 augusztus 2 Ara 16 fillér Vili. évfolyam, 175. sz. ElőFIZETÉS: Havonta helyben 3.20 Idéken é* Budapesten 300, htIfladiín 0*40 pengő ^ Egye* *xAm Ara hétköznap lő, vasÁras Ünnepnap 14 *H1. Hírdetések felvétele terifa szerint. Megjelenik hétfő kivételével naponta reggel Quo vadis Germania? Vájjon a megkönnyebbülés, avagy pedig a sötét aggodalom sóhaja tör-e fel azoknak a kevésszámú német polgároknak a melléből, akik a pártpolitika elfogultságaitól és szélsőségeitől menten mérlegelik a tegnap lezajlott választás eredményeit? Mit szóljanak ők és mit szóljanak a külföldi szemlélők ennek a méreteiben grandiózus választási hadjáratnak mérlegéhez, amely azt mutatja, hogy döntés nem történt sem jobbra, sem balra, csupán megerősödtek mindkét oldalon a szélsőséges pártok, amelyek alapjában magának a fiatal német parlamentarizmusnak megsemmisítésére törekszenek? Lehet-e eredménynek tekinteni a negatívumot, hogy egyelőre teljes felfordulás nem következhet be és hogy a számarányok szerint egyaránt hallatlanul megerősödött hitlerizmus és kommunizmus kénytelen beletörődni a parlamentáris kormányzati rendszer béklyóiba? És lehet-e remélni azt, hogy ezek a szélső pártok, amelyeknek küzdelmében a középpártok tragikus módon felőrlődtek, belenyugszanak a választás eredményébe és nem fognak-e inkább arra törekedni, hogy erőszakos eszközökkel megkorrigálják a maguk javára a népakarat megnyilvánulását? ÜzSZf-ban ,rafikusfbbi. kancellárnak, vagy PaPen vetkezik. bárkinek, aki utána következik, nincsen kormányképes többseire és ha nem akar nyíltan letérni alkotmányosság útjáról, úgy csak nagyon labilis, koalíciós csoportosulásokra támaszkodva tudhat kormányozni. Ennek a koalíciós kormányzásnak azonban ez idő szerint csak a számszerű előfeltételei vannak meg, de az erkölcsi előfeltételek hozzá még hiányoznak. A német birodalmi gyűlés legerősebb pártja, a hitlerizmus, amely hatszázkét mandátumból kétszázhuszonkilencet szerzett meg, nem mehet együtt a marxista szocialistákkal és kommunistákkal, hiszen egész választási hadjárata ezek legyűrésére irányult. Abszolút többsége a hitlerizmusnak még Hugenbergékkel elvárt sincsen, aminthogy a szociáldemokraták és kommunisták sem tudnak együtt többséget alkotni. Akár jobbra akár balra tehát a centrum lesz a mérleg nyelve, amely a viszonyok kényszere alatt az utolsó évek folyamán tisztán Lof ii jellegű felekezeti pártból mindinkább demokratikus polgári párttá alakult át polgári párttá, amely a szélsőségek harcát!TM meg tudta magát óvni a felőrlődéstől ^ Ha tehát a parlamentarizmus Németországban megmarad, — ez ugyanis olyan előfeltétel, amelyet előre kell bocsájtani, h így a centrum magatartásán múlik a jövő német politikának az alakulása. De hogy mit fog cselekedni a centrum, azt előre nagyon nehéz megmondani. A katolikus gyökerű centrum ugyanis hitéleti és világnézeti kérdésekben olyan erősen szembekerült a hitlerizmussal, hogy a katolikus püspökök egész sora egyenesen pásztorlevelekben tiltotta meg híveinek, hogy Hitler pártjával bárminő közösséget vállaljanak. Ezért volt az is, hogy a nemzeti szocialista párt, amely a müncheni tornaházból indult ki tagadhatatlanul hódító útjára, Poroszországban és a német középállamokban szerezte © mandátumainak legnagyobb részét.De bizonyos az is, hogy ha vannak világnézeti ellentétek Hitlerét és a centrum között, úgy ezek a világnézeti és politikai válaszfalak még sokkal erősebbek a centrum és a kommunizmus között. Így tehát, ha esetleg a német, szociáldemokrata párt rá is szánná magát, hogy a kommunistákkal koabáljon, aminek egyébként nem sok a valószínűsége, ebben az alakulásban semmi esetre sem számíthatna a középütt döntő centrum közreműködésére. A bizonytalanságnak ebben az orgiájában egyre erősebben merül fel azonban a kérdés, hogy miért kellett a német választásnak ilyen eredménnyel végződni és tulajdonképpen milyen erők voltak azok, amelyek ezt a választást eldöntötték. Mert egyik oldalon lehet humoros cikkekben lebagatellizálni Hitler személyét, orra alatt díszelgő sörte-bajuszkáját, táncmesteri allűrjeit és demagóg műveletlenségét, a másik oldalon pedig lehet minden rosszat elmondani a kommunistákról, de sem a nyolc millió, sem pedig az ötnegyed millió szavazatot tőlük elvitetni nem lehet A harminchat millió leszavazott választónak a két oldalon ők olyan hatalmas hányadát képviselik, hogy ezt a hányadot még akkor is nagyon figyelemre kell méltatni, ha kizárólag a választók tömegének kevéssé műveit és politikailag legkevésbé iskolázott rétegeit reprezentálja. Rendszerint azonban a legkomplikáltabbnak látszó jelenségek magyarázata a legegyszerűbb. A német választás, a hitlerizmus és a kommunizmus megdöbbentő előretörése nem egyéb, mint a Versaillesben megalapozott ostoba és rövidlátó politikának és a nyomán keletkezett és példátlan magasságra felfokozott nyomorúságnak a reakciója. Ha a német választók tekintélyes része azt láthatta, hogy a lemondott Brüning kancellár háta mögött a nemzeti szocializmus fenyegetéseivel tudott olyan eredményeket elérni, amelyek a konciliáns és megértésre törekvő Stresemannak nem sikerültek, akkor egészen természetesnek kell tekinteni a hitlerizmus állandó és rohamos térfoglalását. Ha viszont másik oldalon a nyomorúság az elkeseredés karjaiba hajtja az embereket, akkor nem lehet csodálkozni, ha a munkanélküliek sötét tömege Moszkva felé fordítja tekintetét. Ebből a szempontból a német választások nagyon komoly intelmet és tanulságot szolgáltatnak minden ország, még a győztes államok polgári politikusai és kormányférfiai számára is. Hitler vasárnapja A német választások eredménye: a £orogkeresztesek és a Kommunistate előretörése — A középpárok felmorzsolódtak — Egyik csoportnak sincs abszolút többsége Véres szavargások halálos merényleten Parlamentáris kormányzat, vagy diktatúra 7 Berlin, augusztus 1. Vasárnap lezajlottak Németországban a birodalmi gyűlési választások. Az urnáknál 36.815.249 választó adta le szavazatát, a legközelebbi birodalmi gyűlésnek 602 képviselője lesz. A birodalmi választások ideiglenes hivatalos eredménye a következő: a szociáldemokratákra 7,951.245 szavazat esett, kapnak 133 mandátumot, Hitlerék 13,732.775 szavazatot és ezzel 229 mandátumot kapnak, a kommunisták 5,278.094 szavazattal 88 mandátumra tettek szert, a centrumpártra 4,586.501 szavazattal 75 mandátum jutott, a német nemzeti néppárt 2,172.941 szavazattal 37 képviselőt küld a gyűlésbe, a német néppárt 434.538 szavazata 7 mandátumot jelent, a gazdasági párt 146.061 szavazattal 2 mandátumhoz, a német állami párt 371.378 szavazattal 4 mandátumhoz jutott, a bajor néppárt 1,190.453 szavazattal 22 mandátumot, a Landvolk 91.248 szavazattal 1 mandátumot, a keresztény szocialista párt 364.749 szavazattal 2 mandátumot, a német parasztpárt 137.081 szavazattal 2 mandátumot, a földmivesszövetség 96.859 szavazattal 2 mandátumot kapott. Mandátum nélkül maradt a német hannoveri párt, 122.000 szavazat pedig szétforgácsolódott. Az új birodalmi gyűlésen ennélfogva egyetlen pártnak sincs abszolút többsége, tehát a törvényhozási munka csak úgy képzelhető el, ha e pártok esetről-esetre összefognak. A jobboldali pártok a leadott szavazatok 43—45 százalékát kapták, aszerint, ahogy a jobboldali kispárttöredékeket a magukénak mondhatják. Ezek szerint az új birodalmi gyűlésen nem lehet jobboldali többségről beszélni. A hitleristák egyes kerületekben nyertek, másokban háttérbe szorultak. Feltűnő a kommunista szavazatok szaporodása. A párt a szavazatok tíz százalékára számított és a szavazatok 16 százalékát kapta. A kommunisták a rajna—vestfáliai iparterületen törtek előre. Váratlan volt a centrumpárt megerősödése, amely azt jelenti, hogy a párt lesz továbbra is a mérleg nyelve a szavazásoknál. A középpártok majdnem megsemmisültek, az állami párt is csak két mandátumhoz jutott Hitlerék a középpártoktól vették el a mandátumokat, míg a szociáldemokraták mindössze három mandátumot vesztettek. Az új birodalmi gyűlést az jellemzi, hogy két hatalmas párt alakult ki, amelyek között centrum állásfoglalása lesz a döntő. A köztársasági birodalom hatodik választása tehát