Délmagyarország, 1932. december (8. évfolyam, 274-298. szám)

1932-12-01 / 274. szám

I ■te ED. ScorkMitOMoi Somoflji­nee« ll.X.em. Telefont ZM3.^KladAhlTatal, iDlotanikHiiTVtAr «• teortroda - Aradi i­cca »• Telefont 13-0 ®.­­ Nyomda t Löw Updi­neon 19. Telefon« ZO-34. TAHrad­ a# levéldm t Délmanyaromág sseged Ci . j.iok, 1932 dec. 1 Ara M mi6r v­m.évfolyam, 274. az. ELO r­ZETtti Havonta helyrbea MO vidéken «• Budep Wen >00. hUHOIdOn P40 pengd ^ Buyea wen Ara hAtkov nap 19. va«An> 9« Ünnepnap 14 im. HU­ deMfek felarefele tarifa asevfns. Megje­­lenik h_tfd MTétekval naponta re­pel mrm ■ [UNK] [UNK] [UNK] Nincs bántóbb gond... A novemberi közgyűlés tárgysorozatán két köi­irat szerepelt, az egyik az iskolafogorvosi intézmény megvalósítását sürgette, a másik az iskolafenntartó egyházak államsegélyéért szállt sikra; ezeket a köriratokat a társtörvényhatósá­gok küldték meg , ha nem küldték volna el, akkor a novemberi közgyűlés még az iskola,i fogorvosi állások rendszeresítésének ügyével sem foglalkozhatott volna. Amit azonban nem idegen törvényhatóságok, idegen tollak és ide­gen gondolatok terjesztettek a közgyűlés elé, amiben a város vezetői terjesztették a köz­gyűlés elé gondolataikat. Ötleteiket, javaslatai­kat és indítványaikat, az egypár nyugdíjazási így és egypár kegydíj iránti kérvény volt a közgyűlés napirendjén. A közgyűlés elintézett ugyan, — hogy miként, arról most ne essék szó, — egy-két admi­nisztrációs feladatot, de az adminisztratív te­endőkön kívül a kisgyűlési előterjesztések so­rán csak Czikora Benjáminénak és a többi Czikoránénak kegydíj és nyugdíj iránti kérvé­nye szerepelt. Ha egyszer, vagy százötven esz­tendő múlva visszalapozná valamilyen járat­lan kíváncsiság a közgyűlés aktáit s meg­találná a város 1932. évi novemberi közgyűlésének jegyzőkönyvei. c­sak azt az im­pressziót kelthetné s azt a meggyőződést ér­lelhetné ki ennek a jegyzőkönyvnek tartalma, hogy ebben a városban 1932. év novemberének és decemberének mesgyéjén a békés elégedett­ség a csöndes munka uralkodott, mert ime, a város közgyűlésén, ahol meg kell szólalni min­den bajnak és jajnak s ahol szóhoz kell jutni minden kívánságnak és minden panasznak, se baj, se jaj, se kívánság, se panasz nem hang­zott el az 1932. év telének küszöbén. Mi, szegedi polgárok, természetesen jól tud­juk, hogy a hazug látszat alatt mi ment végbe ebben a városban, hány kínlódás torzította el a vonásokat s mennyi nélkülözés szántotta vé­gig a lelkeket. Mi, szegedi polgárok, jól tud­juk azt is, hogy hányszor fordultunk segít­ségért, támogatásért, fel­göngyölíthetetl­en gond­jaink súlya alatt összeroskadva, hányszor emel­tünk fel cselekedetet és elhatározást sürgető szavunkat a város közigazgatásához. Mennyi lenne itt a feladat, mennyi lenne itt a teendő, mennyi tere lenne ebben a városban a szociális közigazgatásnak, hány éhező ember kínlódik ebben a városban, hány gyerek jár ruhátlanul, hány munkás izmait málasztja szét a tétlenség s az elégtelen táplálék, a munka megszervezése, a lakás, a táplálkozás, a közegészségügy, a népnevl­és, a közterhek viselésének és megosz­lanak kérdése, a város tartozásai és követé­­­sei, az adósságok és kintlévőségek, az irreáli­sba fulladt költségvetés, az iparnak, kereske­delemnek, mezőgazdaságnak, szellemi foglalko­znak egyre ijesztőbb és egyre tragikusabb t elvű munkanélkülisége, a növekvő terhek és elmaradó bevételek, a hetvenezer hold föld zökkenő-vesző jövedelme s az elefantfázisz­­ban szenvedő bürokrácia, — talán elég is a­­ p­soro’átból annak demonstrálására, hogy mi­­lyen szakadék van az élet és a közigazgatás között s mennyire elváltak egymástól utjai az 0­etnek és a közigazgatásnak. Amikor a mai polgár feleszmél gondjainak •­dércnyomása alól s talán reménykedve, ta­­lán vigasztalást keresve a közgyűlés felé tekint, ugyan mit talál ott, mit hall onnan, amiben a­­ menynek és vigasztalásnak csak egy atomját felfedezhetné? Ha már nem lát cselekedete­ket s ha már nem lát elhatározásokat, legalább szavakat hallana, legalább készülődéseket látna, legalább azt érezhetné, hogy a törekvés meg­van, az iparkodás készséges arra, hogy át­vegyen valamit a köz terhére a minden egyén bajaiból. De­ még ennek nyomát sem látja a novemberi közgyűlés tárgysorozatán. Ez a tárgysorozat úgy hat most, a tél küszöbe s az ínséges tél feladatainak és kötelességeinek dandárja előtt, mint az önkormányzat zsák­­uccája. Ez az önkormányzat elsorvadt, mert kigyomlálták belőle a polgárság felelősségének érzését. Egy intézkedés újra elvesz évi 300.000 pen­gőt a város bevételeiből s újra adóemeléssel akarja pótolni a hiány egy részét. A hiány má­sik részének fedezetéül a legkíméletlenebbül végrehajtott takarékosságot jelöli meg a rende­let S minderre a közgyűlésnek nincs szava? A közgyűlést nem akarják foglalkoztatni an­nak problémájával, hogy az elmaradt bevételt hogyan pótolhatja az önkormányzat s nem foglalkoztatják a közgyűlést azzal a még súlyo­sabb s még nehezebben megoldható problé­­mával sem, hogy az adót hogya­n lehet emelni s a felemelt adót hogyan lehet behajtani? Rossz színigazgatók mondhatják azt, hogy jó darab nincs, de a közigazgatás vezetői nem mondhatják azt, hogy ügy nincs. Amerre néz­nek, az mind ügy. Az élet minden megnyilvá­nulása kötelességeket ró a közigazgatásra, mi­nél nagyobb a nyomor, minél jobban terjed a munkanélküliség járványa, annál több teendője s annál több kötelessége van a köz­igazgatásnak. Nincs bántóbb gúny a mai időkkel s a mai idők követeléseivel szemben, mint a szerdai közgyűlés tárgysorozata. Tomboló magyarellenes tüntetések Kolozsváron Támadás a magyar konzulátus ellen — Fáklyával fel akarták gyú­jtani az épületet — Bevették az üzletek és lakások abla­kait, inzultálták és megiom adták a magyar járókelőket (Budapesti tudósítónk telefon­jelentése.) Bu­dapesten az esti órákban futótűzként terjedt el az a hír, hogy Kolozsvárott a kora esti órák­tól kezdve nagyarányn moduorellenes f­án felesett tolub­ak, amelynek során megtámadták a magyar kon­zulátust, annak épületére kitűzték a román lo­bogót, beverték a konzulátus épületeinek abla­kait, az uccákon és vendéglőkben in­zu­lál­ták a magyarokat A sajtó munkásai v­­óságos telefonostrom alá vették az erdélyi magyar lapok szerkesztőségeit, ahonnan azonban csak­­ semmitmondó szűkszavú értesítések jöttek. Az erdélyi ható­ságok a magyar lapoknak megtiltották, hogy a hivatalos jelentésen kívül bármilyen más hírt továbbítsanak Budapestre. Ezzel magyarázha­tó, hogy az erdélyi magyar lapok szerkesztő­ségei részben nem jelentj­eztek a budapesti te­lefonhívásokra, részben­­ csak a román hivatalos jelentés adatait közölték. A késő éjszakai órákban a Délmagyarország budapesti munkatársa az alábbi részletes és megbízható jelen­­tést kapta a kolozsvári tüntetésekről : A csütörtökre összehívott antirevizionista tüntetés előkészületei már szerdán nagy izgal­mat és nyugtalanságot okoztak a kolozsvári magyarság soraiban. Az esti órákban kiderült, hogy a kolozsvári magyar lakosságnak az v­gal­om­ra és aggodalomra alapos oka van, mert egyetemi hallgatók és a hozzájuk csat­lakozó nacionalista elemek nagy ma­gyarellenes tüntetéseket rendeztek, •melynek során csaknem felgyújtották a magyar konzulátust, beverték abla­­kait, azonkívül sok magyar lakás és­­ üzlet ablakait verték be és sorra inzul­­tálták a magyar járókelőket, később a nyilvános helyeken is terrorizálták az ottartózkodó magyarokat. A magyarellenes tüntetések azzal kezdőd­tek, hogy a diákok az esti órákban fáklyásme­netet rendezett Hosszú Vazul tiszteletére. A püspöki palota felé haladó tömeg elvonult a magyar konzulátus előtt, amikor a diákok zajos magyarellenes tüntetésbe kezdtek. A menet megtorpant, a tömeg egyre nőtt, kövek repültek az ablakokra. Az épület földszintjén a konzulátusi tisztviselők lakásai vannak, az egyik betört ablakon át egy fühlQöt dobtak az edt­ltt lakásba. A fáklyától meggyulladt az ablakfüggöny és csak a tisztviselők lélekjelenléte mentette meg az épületet a tűzkatasztrófától. Közben a diá­kok zajosan követelték a román zászló kitűzé­sét, mire az egyik diák a szomszéd épületről levette a román zászlót és a magyar konzulá­tus épületének egyik betört ablakába tűzte. A rendőrség az eseményeket tétlenül nézte. A menet azután tovább vonult, mindenütt beverték a magyar üzletek és lakások ablakait, a Newyork-kávéházból az összes magyar ven­dégeket kiverték és Gara Ernő magyar újság­írót, az „Ellenzék“ munkatársát véresre verték. A késő esti órákban a kolozsvári pályaudva­ron a tüntetések megismétlődtek. •• l Schleicher kancellári kinevezése előtt »Hiába várják Berlinbe Hitlert, ha nem akarják kezébe adni a hatalmat« (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Ber­linből jelentik: A nemzeti szocialisták weimari értekezlete szerdán este véget ért. Az értekez­letről nem adnak közelebbi felvilágosítást, azonban Hitlerék weimari lapja szerint a nem­zeti szocialistáknak nincsen tudomásuk arról, mintha Hitler valóban Berlinbe utazna. A lap azt írja, hogy hiába várják Berlinbe Hitlert, ha nem akarják kezébe adni a hatalmat. Berlini politikai körök szerint Hitler további vonakodása esetén Hindenburg csütörtökön meghozza végleges döntését, amely csak egy lehet: Schleicher tábornokot bízza meg az új kormány megalakításával.

Next