Délmagyarország, 1932. december (8. évfolyam, 274-298. szám)
1932-12-01 / 274. szám
I ■te ED. ScorkMitOMoi Somofljinee« ll.X.em. Telefont ZM3.^KladAhlTatal, iDlotanikHiiTVtAr «• teortroda - Aradi icca »• Telefont 13-0 ®. Nyomda t Löw Updineon 19. Telefon« ZO-34. TAHrad a# levéldm t Délmanyaromág sseged Ci . j.iok, 1932 dec. 1 Ara M mi6r vm.évfolyam, 274. az. ELO rZETtti Havonta helyrbea MO vidéken «• Budep Wen >00. hUHOIdOn P40 pengd ^ Buyea wen Ara hAtkov nap 19. va«An> 9« Ünnepnap 14 im. HU deMfek felarefele tarifa asevfns. Megjelenik h_tfd MTétekval naponta repel mrm ■ [UNK] [UNK] [UNK] Nincs bántóbb gond... A novemberi közgyűlés tárgysorozatán két köiirat szerepelt, az egyik az iskolafogorvosi intézmény megvalósítását sürgette, a másik az iskolafenntartó egyházak államsegélyéért szállt sikra; ezeket a köriratokat a társtörvényhatóságok küldték meg , ha nem küldték volna el, akkor a novemberi közgyűlés még az iskola,i fogorvosi állások rendszeresítésének ügyével sem foglalkozhatott volna. Amit azonban nem idegen törvényhatóságok, idegen tollak és idegen gondolatok terjesztettek a közgyűlés elé, amiben a város vezetői terjesztették a közgyűlés elé gondolataikat. Ötleteiket, javaslataikat és indítványaikat, az egypár nyugdíjazási így és egypár kegydíj iránti kérvény volt a közgyűlés napirendjén. A közgyűlés elintézett ugyan, — hogy miként, arról most ne essék szó, — egy-két adminisztrációs feladatot, de az adminisztratív teendőkön kívül a kisgyűlési előterjesztések során csak Czikora Benjáminénak és a többi Czikoránénak kegydíj és nyugdíj iránti kérvénye szerepelt. Ha egyszer, vagy százötven esztendő múlva visszalapozná valamilyen járatlan kíváncsiság a közgyűlés aktáit s megtalálná a város 1932. évi novemberi közgyűlésének jegyzőkönyvei. csak azt az impressziót kelthetné s azt a meggyőződést érlelhetné ki ennek a jegyzőkönyvnek tartalma, hogy ebben a városban 1932. év novemberének és decemberének mesgyéjén a békés elégedettség a csöndes munka uralkodott, mert ime, a város közgyűlésén, ahol meg kell szólalni minden bajnak és jajnak s ahol szóhoz kell jutni minden kívánságnak és minden panasznak, se baj, se jaj, se kívánság, se panasz nem hangzott el az 1932. év telének küszöbén. Mi, szegedi polgárok, természetesen jól tudjuk, hogy a hazug látszat alatt mi ment végbe ebben a városban, hány kínlódás torzította el a vonásokat s mennyi nélkülözés szántotta végig a lelkeket. Mi, szegedi polgárok, jól tudjuk azt is, hogy hányszor fordultunk segítségért, támogatásért, felgöngyölíthetetlen gondjaink súlya alatt összeroskadva, hányszor emeltünk fel cselekedetet és elhatározást sürgető szavunkat a város közigazgatásához. Mennyi lenne itt a feladat, mennyi lenne itt a teendő, mennyi tere lenne ebben a városban a szociális közigazgatásnak, hány éhező ember kínlódik ebben a városban, hány gyerek jár ruhátlanul, hány munkás izmait málasztja szét a tétlenség s az elégtelen táplálék, a munka megszervezése, a lakás, a táplálkozás, a közegészségügy, a népnevlés, a közterhek viselésének és megoszlanak kérdése, a város tartozásai és követései, az adósságok és kintlévőségek, az irreálisba fulladt költségvetés, az iparnak, kereskedelemnek, mezőgazdaságnak, szellemi foglalkoznak egyre ijesztőbb és egyre tragikusabb t elvű munkanélkülisége, a növekvő terhek és elmaradó bevételek, a hetvenezer hold föld zökkenő-vesző jövedelme s az elefantfáziszban szenvedő bürokrácia, — talán elég is a psoro’átból annak demonstrálására, hogy milyen szakadék van az élet és a közigazgatás között s mennyire elváltak egymástól utjai az 0etnek és a közigazgatásnak. Amikor a mai polgár feleszmél gondjainak •dércnyomása alól s talán reménykedve, talán vigasztalást keresve a közgyűlés felé tekint, ugyan mit talál ott, mit hall onnan, amiben a menynek és vigasztalásnak csak egy atomját felfedezhetné? Ha már nem lát cselekedeteket s ha már nem lát elhatározásokat, legalább szavakat hallana, legalább készülődéseket látna, legalább azt érezhetné, hogy a törekvés megvan, az iparkodás készséges arra, hogy átvegyen valamit a köz terhére a minden egyén bajaiból. De még ennek nyomát sem látja a novemberi közgyűlés tárgysorozatán. Ez a tárgysorozat úgy hat most, a tél küszöbe s az ínséges tél feladatainak és kötelességeinek dandárja előtt, mint az önkormányzat zsákuccája. Ez az önkormányzat elsorvadt, mert kigyomlálták belőle a polgárság felelősségének érzését. Egy intézkedés újra elvesz évi 300.000 pengőt a város bevételeiből s újra adóemeléssel akarja pótolni a hiány egy részét. A hiány másik részének fedezetéül a legkíméletlenebbül végrehajtott takarékosságot jelöli meg a rendelet S minderre a közgyűlésnek nincs szava? A közgyűlést nem akarják foglalkoztatni annak problémájával, hogy az elmaradt bevételt hogyan pótolhatja az önkormányzat s nem foglalkoztatják a közgyűlést azzal a még súlyosabb s még nehezebben megoldható problémával sem, hogy az adót hogyan lehet emelni s a felemelt adót hogyan lehet behajtani? Rossz színigazgatók mondhatják azt, hogy jó darab nincs, de a közigazgatás vezetői nem mondhatják azt, hogy ügy nincs. Amerre néznek, az mind ügy. Az élet minden megnyilvánulása kötelességeket ró a közigazgatásra, minél nagyobb a nyomor, minél jobban terjed a munkanélküliség járványa, annál több teendője s annál több kötelessége van a közigazgatásnak. Nincs bántóbb gúny a mai időkkel s a mai idők követeléseivel szemben, mint a szerdai közgyűlés tárgysorozata. Tomboló magyarellenes tüntetések Kolozsváron Támadás a magyar konzulátus ellen — Fáklyával fel akarták gyújtani az épületet — Bevették az üzletek és lakások ablakait, inzultálták és megiom adták a magyar járókelőket (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Budapesten az esti órákban futótűzként terjedt el az a hír, hogy Kolozsvárott a kora esti óráktól kezdve nagyarányn moduorellenes fán felesett tolubak, amelynek során megtámadták a magyar konzulátust, annak épületére kitűzték a román lobogót, beverték a konzulátus épületeinek ablakait, az uccákon és vendéglőkben inzulálták a magyarokat A sajtó munkásai vóságos telefonostrom alá vették az erdélyi magyar lapok szerkesztőségeit, ahonnan azonban csak semmitmondó szűkszavú értesítések jöttek. Az erdélyi hatóságok a magyar lapoknak megtiltották, hogy a hivatalos jelentésen kívül bármilyen más hírt továbbítsanak Budapestre. Ezzel magyarázható, hogy az erdélyi magyar lapok szerkesztőségei részben nem jelentjeztek a budapesti telefonhívásokra, részben csak a román hivatalos jelentés adatait közölték. A késő éjszakai órákban a Délmagyarország budapesti munkatársa az alábbi részletes és megbízható jelentést kapta a kolozsvári tüntetésekről : A csütörtökre összehívott antirevizionista tüntetés előkészületei már szerdán nagy izgalmat és nyugtalanságot okoztak a kolozsvári magyarság soraiban. Az esti órákban kiderült, hogy a kolozsvári magyar lakosságnak az vgalomra és aggodalomra alapos oka van, mert egyetemi hallgatók és a hozzájuk csatlakozó nacionalista elemek nagy magyarellenes tüntetéseket rendeztek, •melynek során csaknem felgyújtották a magyar konzulátust, beverték ablakait, azonkívül sok magyar lakás és üzlet ablakait verték be és sorra inzultálták a magyar járókelőket, később a nyilvános helyeken is terrorizálták az ottartózkodó magyarokat. A magyarellenes tüntetések azzal kezdődtek, hogy a diákok az esti órákban fáklyásmenetet rendezett Hosszú Vazul tiszteletére. A püspöki palota felé haladó tömeg elvonult a magyar konzulátus előtt, amikor a diákok zajos magyarellenes tüntetésbe kezdtek. A menet megtorpant, a tömeg egyre nőtt, kövek repültek az ablakokra. Az épület földszintjén a konzulátusi tisztviselők lakásai vannak, az egyik betört ablakon át egy fühlQöt dobtak az edtltt lakásba. A fáklyától meggyulladt az ablakfüggöny és csak a tisztviselők lélekjelenléte mentette meg az épületet a tűzkatasztrófától. Közben a diákok zajosan követelték a román zászló kitűzését, mire az egyik diák a szomszéd épületről levette a román zászlót és a magyar konzulátus épületének egyik betört ablakába tűzte. A rendőrség az eseményeket tétlenül nézte. A menet azután tovább vonult, mindenütt beverték a magyar üzletek és lakások ablakait, a Newyork-kávéházból az összes magyar vendégeket kiverték és Gara Ernő magyar újságírót, az „Ellenzék“ munkatársát véresre verték. A késő esti órákban a kolozsvári pályaudvaron a tüntetések megismétlődtek. •• l Schleicher kancellári kinevezése előtt »Hiába várják Berlinbe Hitlert, ha nem akarják kezébe adni a hatalmat« (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Berlinből jelentik: A nemzeti szocialisták weimari értekezlete szerdán este véget ért. Az értekezletről nem adnak közelebbi felvilágosítást, azonban Hitlerék weimari lapja szerint a nemzeti szocialistáknak nincsen tudomásuk arról, mintha Hitler valóban Berlinbe utazna. A lap azt írja, hogy hiába várják Berlinbe Hitlert, ha nem akarják kezébe adni a hatalmat. Berlini politikai körök szerint Hitler további vonakodása esetén Hindenburg csütörtökön meghozza végleges döntését, amely csak egy lehet: Schleicher tábornokot bízza meg az új kormány megalakításával.