Délmagyarország, 1933. február (9. évfolyam, 26-48. szám)

1933-02-01 / 26. szám

> SZEGED. Szerke«ztOs«o: Somogyi ucco 22. I.cm. Telefon: 23-33.^Kindöhivatal, ktub­«­1n k­ö­nyvtár és jegyiroda - Aradi ucco S. Telefon : 13-0 ®. — Nyomda : IBw Lipót ucco 19. Telefon : 20-34. TA­vfrnft ét levélcím : Délmagyarország Szeged Szerda, 1953 február 1 Ara 16 fillér IX. évfolyam, 20. ELŐ FIZETÉS Havonta Helyben 3.20 vidéken és Budapesten 3*00, küIföldön 0*40 pengd — Egyet c­om Ara hétköz­­nap lo­­vasén és Ünnepnap 24 fill. Hir­detések felvétele forrá« szerint. Menje­­leni’t l>éffd «V*vételével naponta read« A »levelezési jog« A város közönségéhez (s nem a város ha­tóságához) átirat érkezett az egyik társtör­vényhatóságtól, amelyben „atyánkfiai" arra kérték Szeged város közönségét és törvény­­hatóságát, hogy a vadászati törvény általuk javasolt módosítása érdekében Szeged vá­ros törvényhatósága is írjon fel a kormány­hatósághoz. Ez az átirat nem került a köz­­gűlés elé s amikor a közgyűlésen emiatt érdést intéztek a város polgármesteréhez, az érdeklődő s az érdeklődő bizottsági tagon keresztül a város törvényhatóságának köz­gyűlése azt a választ kapta, hogy az átiratot azért nem tűzték napirendre, mert az a ma­gántulajdon szentségét sérti. Ezzel a felfogással és ezzel a törvényma­gyarázattal szemben bátrak vagyunk tiltako­zásunkat bejelenteni. A kérdés érdeméhez nem akarunk hozzá sem szólni. A felvetett kérdés eldöntésénél merőben közömbös az, hogy az átiratban propagált módosítás helyes-e, vagy nem, sértené-e a „magántulajdon szentségét," vagy sértené-e a közérdeket. Most csak azt akarjuk taglalni, hogy az átiratnak ilyen mó­don való elintézése nem sérti-e az önkor­mányzat jogát s az elintézés indoka kiállja-e az objektív bírálatot. A törvény szerint a törvényhatósági bizott­ság közgyűlése gyakorolja a politikai, leve­lezési és felírási jogot. Ezt állapítja meg az 1929:XXX. tc. 22. §-a. De a törvény (1886: XXI. 2. §.) felvilágosítást ad atekintetben is, hogy ez a levelezési jog mit tartalmaz. E szerint a törvényhatóságok közérdekű, or­szágos ügyekkel is foglalkozhatnak, azokat megvitathatják, azokra nézve megállapodá­saikat kifejezhetik, egymással közölhetik, stb. A törvény tehát megadja a törvényhatósá­goknak azt a jogot, hogy közérdekű ügyek­et foglalkozhassanak, azokat megvitat­hassák s határozataikat egymással közöl­hessék. A törvény megvonta kereteken be­lül közölte a társtörvényhatóság a szegedi törvényhatósággal azt, hogy a vadászati tör­vény módosítását kívánja s megjelölte a kí­vánt módosítás irányát és tartalmát is. A társtörvényhatóságoknak a törvény adta meg tehát azt a jogot, — egyébként évszázadok­ra visszanyúló gyakorlat alapja ennek a tör­vényes rendelkezésnek, — hogy megállapo­dásait Szeged szab. kir. város törvényhatósá­­gval közöljük, — ámde az a polgármesteri cs­­atározás, amelyik a társtörvényhatóságnak ezt a közlését nem terjesztette Szeged város törvényhatósága s a törvény értelmében a törvényhatóságnak ezt a jogát gyakorolni hivatott közgyűlés elé, szembehelyezkedett a törvény által megadott törvényhatósági jog gyakorlásával. A társtörvényhatóságok át­iratait, amelyek a törvény imént hivatkozott rendelkezésén nyugosznak, a törvény értel­mében a közgyűlés elé kell terjeszteni, mert ha ezeknek az átiratoknak a közgyűlés elé való terjesztése elmarad, két törvényhatóság szenved jogsérelmet, az a törvényhatóság, amelyik az átiratot elküldötte s az, amelyik elől az átirattal való foglalkozás jogát elvon­ták.­ S úgy gondoljuk, ennek az intézkedésnek indokolása is bántó. Ha az átirat a „magán­tulajdonjog szentségét" sérti, az az átirat olyan reformot sürget, amit a magyar jog­rendszerbe beültetni nem lehet, akkor a közgyűlés majd nem teljesíti azt a kérelmet, hogy hasonló feliratot intézzen ő is a tör­vényhozáshoz. De,­­ ne gyakorolja a pol­gármester a közgyűlés kritikáját, ne gyako­roljon kritikát a közgyűlés helyett sem, mert aki a közgyűlés meghallgatása nélkül nyilat­kozik, a közgyűlés helyett, az olyan jogot gyakorol, amit csak a közgyűlés gyakorol­hat. Ez az intézkedés s ez az indokolás úgy hat, mintha a közgyűlés tárgysorozatát ös­­­szeállító polgármester gyámsága alá vonná a közgyűlést. Annyi judiciumot a közgyűlés­ben is fel kell tételezni, hogy nem fog olyan törvénymódosítást kivánni, ami a közérdeket nem szolgálja. És mi az, hogy magántulaj­don „szentsége?" A magántulajdont a libe­ralizmus avatta szentséggé, de úgy gondol­juk, a szentség szó nem alkalmas a tulajdon tárgyának és alanyának viszonya jellemzésé­re. Ha valami szent lehet, akkor a közérdek szent egyedül. Törvényeink megszámlálha­tatlan korlátját ismerik a magántulajdonnak, a kisajátítás, a rekvirálás, de maga a vadá­szati törvény, amelyik kisbirtokosnak nem engedi meg a saját birtokán való vadászást, mind lényeges és súlyos korlátozását jelen­tik a magántulajdonnak. Ha a kommunizmus elleni védekezés hevében emlegetjük a ma­gántulajdon szentségét, akkor még a hely­telen szóhasználat ellen sincs kifogásunk. De a hódmezővásárhelyi törvényhatóság át­irata semmifée vonatkozásban nem volt az­zal a küzdelemmel, amelyben a magántulaj­don szentsége is egyik cél és egyik harci eszköz. Mi természetesen nem a vadászati törvény érintetlenségéért szólalunk most fel, hanem csupán precedens teremtése ellen. Megtör­ténhetik, hogy más városvezetés alatt majd nem terjesztik a közgyűlés elé azokat a kör­iratokat, amelyek a város későbbi polgár­­mesterének, vagy későbbi főispánjának poli­tikai meggyőződésével nem fognak egyez­ni. S azért tartunk ettől, mert volt már eset a szegedi törvényhatóság életében is, hogy a titkos választójogot sürgető átirat — irat­tárba került ahelyett, hogy a közgyűlés elé került volna. Nem szabad tiltakozás nélkül hagyni azt a tévedést, amire könnyen és ké­nyelmesen hivatkozhatik majd a szándékos­ság. A „levelezés joga" tradicionális joga a magyar önkormányzatnak, vigyázzunk rá, mint mindenre, ami a magyar városi pol­gárságé. Megalakult a Dala Ax­uf francia kormánynak­ nem fásóinak hosszu élőtéi Páris, január 31. A francia kormány megala­kult, összetétele a következő: Miniszterelnök és hadügyminiszter: Daladier. Igazságügyminiszter és h. miniszterelnök: Pénancier. Külügyminiszter: Paul Boncom. Belügyminiszter: Camil Chautemps. Pénzügyminiszter: George Bonnet. Közoktatásügyi miniszter: De Monzie. Földművelésügyi miniszter: nupwlle. Politikai körökben nem jósolnak hosszú éle­tet a Dalndier-kormánynak és azt mondják, hogy a nagy költségvetési vitát, amely feb­ruár végén lesz, az új kormány nem ússza meg. Az új kormány pénteken délután mutat­kozik be. Negyvenötmillió pengő belső kölcsönt akar fölvenni a kormány A pénzügyminiszter adó­emelő expozéja a képviselőház első délutáni ülésén Budapest, január 81. Kedden tartotta a képvi­selőház első délutáni ülését, amelyet nemcsak a politikai világ, de az egész ország közvéleménye is nagy érdeklődéssel várt Az ülés délután öt órakor kezdődött meg. A képviselők úgy a jobb­oldalon, mint a baloldalon nagy számban vonul­tak be az ülésterembe már öt óra előtt néhány perccel, az elnöki csengő megszólalásakor. Az elnök kegyeletes szavakkal emlékezett meg Gaálfy Dénesről, a képviselőház legutóbb elhunyt magjáról, majd bemutatta gróf Hadik János megbízó levelét Niamesny Mihály, Görgey István és Navratil Dezső előadók ezután jelentéseiket terjesztették be. A hangulat ekkor már percről­­percre feszültebbé vált, amikor negyed hatkor az elnök , Imrédy Béla pénzügyminiszternek adta át a szót. Ekkor az ellenzéki oldalról több közbeszólás hangzott el a pénzügyminiszter felé. Amikor a zaj lecsillapult, a pénzügyminiszter megkezdte beszé­dét Első mondatai nagy csendben hangzottak el. — Nyíltan és kíméletlen őszinteséggel — mon­dotta bevezető szavaiban a pénzügyminiszter — kívánom feltárni a helyzetet, mert meggyőződé­sem, hogy a nemzetnek, ha történelmi elhivatott­ságának tudatában él, ismernie kell, hogy miként alakul a sorsa. Azok a problémáik, amelyek a nemzetre nehezednek, erkölcsi és anyagi termé­szetűek. Hogy a helyzet valódi képeit feltárhas­sam, a pénzügyi helyzettel kell foglalkoznom. A pénzügyminiszter ezután ismertette a költségve­tés első hat hónapjának kiadási és bevételi téte­leit. Részletesen foglalkozott az üzemek pénzügyi helyzetével, majd megállapította, hogy Tyler népszövetségi biztos jelentésében 140—144 millió pengő deficittel számolt, a kormány azonban 150 milliós deficit lehetőségét véve figyelembe, készíti el szanálási tervezetét. Megállapította a miniszter, hogy a nemzeti jövedelem, amely 1928—1929-ben körül­belül 5 milliárd volt, a legújabb becslés szerint a 3 milliárdot sem éri el. Ezt feltétlenül fokoz­ni szükséges és ez csakis a termelés fejlesztése utján történhetik, de csak úgy, ha az igazi ér­tékeket támogatják. Ha é­­tékesítési lehetősége­ket akarunk, természetes, hogy ezt csak a hitel segítségével lehetséges, a hitel viszont a bizalom kérdése, ez pedig szorosan összefügg végeredményben az államháztartás egyensúlyával. A nemzeti jöve­delem és a közteher nagysága nálunk helytelen arányban tolódik el. A miniszter ezután állást foglalt a különböző inflációs, devalorizációs ter­vek ellen, amelyek meggyőződése szerint teljesen

Next