Délmagyarország, 1933. február (9. évfolyam, 26-48. szám)
1933-02-01 / 26. szám
> SZEGED. Szerke«ztOs«o: Somogyi ucco 22. I.cm. Telefon: 23-33.^Kindöhivatal, ktub«1n könyvtár és jegyiroda - Aradi ucco S. Telefon : 13-0 ®. — Nyomda : IBw Lipót ucco 19. Telefon : 20-34. TAvfrnft ét levélcím : Délmagyarország Szeged Szerda, 1953 február 1 Ara 16 fillér IX. évfolyam, 20. ELŐ FIZETÉS Havonta Helyben 3.20 vidéken és Budapesten 3*00, küIföldön 0*40 pengd — Egyet com Ara hétköznap lovasén és Ünnepnap 24 fill. Hirdetések felvétele forrá« szerint. Menjeleni’t l>éffd «V*vételével naponta read« A »levelezési jog« A város közönségéhez (s nem a város hatóságához) átirat érkezett az egyik társtörvényhatóságtól, amelyben „atyánkfiai" arra kérték Szeged város közönségét és törvényhatóságát, hogy a vadászati törvény általuk javasolt módosítása érdekében Szeged város törvényhatósága is írjon fel a kormányhatósághoz. Ez az átirat nem került a közgűlés elé s amikor a közgyűlésen emiatt érdést intéztek a város polgármesteréhez, az érdeklődő s az érdeklődő bizottsági tagon keresztül a város törvényhatóságának közgyűlése azt a választ kapta, hogy az átiratot azért nem tűzték napirendre, mert az a magántulajdon szentségét sérti. Ezzel a felfogással és ezzel a törvénymagyarázattal szemben bátrak vagyunk tiltakozásunkat bejelenteni. A kérdés érdeméhez nem akarunk hozzá sem szólni. A felvetett kérdés eldöntésénél merőben közömbös az, hogy az átiratban propagált módosítás helyes-e, vagy nem, sértené-e a „magántulajdon szentségét," vagy sértené-e a közérdeket. Most csak azt akarjuk taglalni, hogy az átiratnak ilyen módon való elintézése nem sérti-e az önkormányzat jogát s az elintézés indoka kiállja-e az objektív bírálatot. A törvény szerint a törvényhatósági bizottság közgyűlése gyakorolja a politikai, levelezési és felírási jogot. Ezt állapítja meg az 1929:XXX. tc. 22. §-a. De a törvény (1886: XXI. 2. §.) felvilágosítást ad atekintetben is, hogy ez a levelezési jog mit tartalmaz. E szerint a törvényhatóságok közérdekű, országos ügyekkel is foglalkozhatnak, azokat megvitathatják, azokra nézve megállapodásaikat kifejezhetik, egymással közölhetik, stb. A törvény tehát megadja a törvényhatóságoknak azt a jogot, hogy közérdekű ügyeket foglalkozhassanak, azokat megvitathassák s határozataikat egymással közölhessék. A törvény megvonta kereteken belül közölte a társtörvényhatóság a szegedi törvényhatósággal azt, hogy a vadászati törvény módosítását kívánja s megjelölte a kívánt módosítás irányát és tartalmát is. A társtörvényhatóságoknak a törvény adta meg tehát azt a jogot, — egyébként évszázadokra visszanyúló gyakorlat alapja ennek a törvényes rendelkezésnek, — hogy megállapodásait Szeged szab. kir. város törvényhatóságval közöljük, — ámde az a polgármesteri csatározás, amelyik a társtörvényhatóságnak ezt a közlését nem terjesztette Szeged város törvényhatósága s a törvény értelmében a törvényhatóságnak ezt a jogát gyakorolni hivatott közgyűlés elé, szembehelyezkedett a törvény által megadott törvényhatósági jog gyakorlásával. A társtörvényhatóságok átiratait, amelyek a törvény imént hivatkozott rendelkezésén nyugosznak, a törvény értelmében a közgyűlés elé kell terjeszteni, mert ha ezeknek az átiratoknak a közgyűlés elé való terjesztése elmarad, két törvényhatóság szenved jogsérelmet, az a törvényhatóság, amelyik az átiratot elküldötte s az, amelyik elől az átirattal való foglalkozás jogát elvonták. S úgy gondoljuk, ennek az intézkedésnek indokolása is bántó. Ha az átirat a „magántulajdonjog szentségét" sérti, az az átirat olyan reformot sürget, amit a magyar jogrendszerbe beültetni nem lehet, akkor a közgyűlés majd nem teljesíti azt a kérelmet, hogy hasonló feliratot intézzen ő is a törvényhozáshoz. De, ne gyakorolja a polgármester a közgyűlés kritikáját, ne gyakoroljon kritikát a közgyűlés helyett sem, mert aki a közgyűlés meghallgatása nélkül nyilatkozik, a közgyűlés helyett, az olyan jogot gyakorol, amit csak a közgyűlés gyakorolhat. Ez az intézkedés s ez az indokolás úgy hat, mintha a közgyűlés tárgysorozatát összeállító polgármester gyámsága alá vonná a közgyűlést. Annyi judiciumot a közgyűlésben is fel kell tételezni, hogy nem fog olyan törvénymódosítást kivánni, ami a közérdeket nem szolgálja. És mi az, hogy magántulajdon „szentsége?" A magántulajdont a liberalizmus avatta szentséggé, de úgy gondoljuk, a szentség szó nem alkalmas a tulajdon tárgyának és alanyának viszonya jellemzésére. Ha valami szent lehet, akkor a közérdek szent egyedül. Törvényeink megszámlálhatatlan korlátját ismerik a magántulajdonnak, a kisajátítás, a rekvirálás, de maga a vadászati törvény, amelyik kisbirtokosnak nem engedi meg a saját birtokán való vadászást, mind lényeges és súlyos korlátozását jelentik a magántulajdonnak. Ha a kommunizmus elleni védekezés hevében emlegetjük a magántulajdon szentségét, akkor még a helytelen szóhasználat ellen sincs kifogásunk. De a hódmezővásárhelyi törvényhatóság átirata semmifée vonatkozásban nem volt azzal a küzdelemmel, amelyben a magántulajdon szentsége is egyik cél és egyik harci eszköz. Mi természetesen nem a vadászati törvény érintetlenségéért szólalunk most fel, hanem csupán precedens teremtése ellen. Megtörténhetik, hogy más városvezetés alatt majd nem terjesztik a közgyűlés elé azokat a köriratokat, amelyek a város későbbi polgármesterének, vagy későbbi főispánjának politikai meggyőződésével nem fognak egyezni. S azért tartunk ettől, mert volt már eset a szegedi törvényhatóság életében is, hogy a titkos választójogot sürgető átirat — irattárba került ahelyett, hogy a közgyűlés elé került volna. Nem szabad tiltakozás nélkül hagyni azt a tévedést, amire könnyen és kényelmesen hivatkozhatik majd a szándékosság. A „levelezés joga" tradicionális joga a magyar önkormányzatnak, vigyázzunk rá, mint mindenre, ami a magyar városi polgárságé. Megalakult a Dala Axuf francia kormánynak nem fásóinak hosszu élőtéi Páris, január 31. A francia kormány megalakult, összetétele a következő: Miniszterelnök és hadügyminiszter: Daladier. Igazságügyminiszter és h. miniszterelnök: Pénancier. Külügyminiszter: Paul Boncom. Belügyminiszter: Camil Chautemps. Pénzügyminiszter: George Bonnet. Közoktatásügyi miniszter: De Monzie. Földművelésügyi miniszter: nupwlle. Politikai körökben nem jósolnak hosszú életet a Dalndier-kormánynak és azt mondják, hogy a nagy költségvetési vitát, amely február végén lesz, az új kormány nem ússza meg. Az új kormány pénteken délután mutatkozik be. Negyvenötmillió pengő belső kölcsönt akar fölvenni a kormány A pénzügyminiszter adóemelő expozéja a képviselőház első délutáni ülésén Budapest, január 81. Kedden tartotta a képviselőház első délutáni ülését, amelyet nemcsak a politikai világ, de az egész ország közvéleménye is nagy érdeklődéssel várt Az ülés délután öt órakor kezdődött meg. A képviselők úgy a jobboldalon, mint a baloldalon nagy számban vonultak be az ülésterembe már öt óra előtt néhány perccel, az elnöki csengő megszólalásakor. Az elnök kegyeletes szavakkal emlékezett meg Gaálfy Dénesről, a képviselőház legutóbb elhunyt magjáról, majd bemutatta gróf Hadik János megbízó levelét Niamesny Mihály, Görgey István és Navratil Dezső előadók ezután jelentéseiket terjesztették be. A hangulat ekkor már percrőlpercre feszültebbé vált, amikor negyed hatkor az elnök , Imrédy Béla pénzügyminiszternek adta át a szót. Ekkor az ellenzéki oldalról több közbeszólás hangzott el a pénzügyminiszter felé. Amikor a zaj lecsillapult, a pénzügyminiszter megkezdte beszédét Első mondatai nagy csendben hangzottak el. — Nyíltan és kíméletlen őszinteséggel — mondotta bevezető szavaiban a pénzügyminiszter — kívánom feltárni a helyzetet, mert meggyőződésem, hogy a nemzetnek, ha történelmi elhivatottságának tudatában él, ismernie kell, hogy miként alakul a sorsa. Azok a problémáik, amelyek a nemzetre nehezednek, erkölcsi és anyagi természetűek. Hogy a helyzet valódi képeit feltárhassam, a pénzügyi helyzettel kell foglalkoznom. A pénzügyminiszter ezután ismertette a költségvetés első hat hónapjának kiadási és bevételi tételeit. Részletesen foglalkozott az üzemek pénzügyi helyzetével, majd megállapította, hogy Tyler népszövetségi biztos jelentésében 140—144 millió pengő deficittel számolt, a kormány azonban 150 milliós deficit lehetőségét véve figyelembe, készíti el szanálási tervezetét. Megállapította a miniszter, hogy a nemzeti jövedelem, amely 1928—1929-ben körülbelül 5 milliárd volt, a legújabb becslés szerint a 3 milliárdot sem éri el. Ezt feltétlenül fokozni szükséges és ez csakis a termelés fejlesztése utján történhetik, de csak úgy, ha az igazi értékeket támogatják. Ha étékesítési lehetőségeket akarunk, természetes, hogy ezt csak a hitel segítségével lehetséges, a hitel viszont a bizalom kérdése, ez pedig szorosan összefügg végeredményben az államháztartás egyensúlyával. A nemzeti jövedelem és a közteher nagysága nálunk helytelen arányban tolódik el. A miniszter ezután állást foglalt a különböző inflációs, devalorizációs tervek ellen, amelyek meggyőződése szerint teljesen