Délmagyarország, 1933. június (9. évfolyam, 123-145. szám)

1933-06-01 / 123. szám

SZEGED. Szerkesztőség: Somogyi ucca 22. l.cm. Telefon: 25-33.^Kiadóhivatal, kü­lcsönkönyvtár és jegyiroda ■ Aradi ucca 8. Telefon: 13-00. ^ Nyomda : LHw Linót ucca 19. Telefon: 13-66. Távirati és levélcím * Délmagyarország Szeged Csütörtök, 1953 Junius 1 IX. évfolyam, 422rsz. Ára 12 fillér !, r ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20. Vidéken és Budapesten 3.00, Külföldön 0.­40 pengő.­­• Egyes szem ára hétköz­nap 12, vasév­­es Ünnepnap 20 fill. Hír­­perések felvétele tarifa szerint. Megje­lenik hetid kivételével naponta réggé I­ szegedi fák Tegnap ezen a helyen egy félmondatban már szóvátettük azt a pusztítást, amit a vá­rosi kertészet az utak és terek fáiban végez. Ennek a rombolásnak rendszeres munkájá­hoz és jelentős méreteihez nagyon arányta­lan lenne, ha megállnánk e félmondatos mél­tatás mellett. A város kertészete valóban zo­kon vehetné, hogy akkor, amikor ilyen kitar­tással, ennyi rendszerességgel, ennyire ko­moly pedantériával végez valamit, akkor a nyilvánosság számára csak egy félmondat­ban méltassuk munkásságát s munkásságá­nak eredményeit. Hogy ezt a munkát a maga egészében mél­tatni tudjuk, elsősorban a Boldogasszony-su­­gárút­cáira gondolunk. Nem a kivágott, a Eldöntőit, a legyilkolt platánokra, ezeken már nincs segítség, ezeket már feltámasztani nem lehet, ezekkel már jóvátehetetlenül sze­gényebb lett a város. De nézzék meg a meg­maradt platánokat. Dús lombú, árnyékos fák szegték az utat kétfelől, — ha a fák között van rangkülönbség, akkor a platánok a mél­tóságom urak. Milyen gyönyörű volt a Bol­­dogasszony sugárut­i platánallé s nézzék csak meg, hogy a városi kertészet mivé idomí­totta ezeket a gyönyörű fákat.­ Mint az akasztófák, úgy meredeznek most a su­gárút két szélén a megcsonkított fák. Vastag törzseit derékban szabdalták szét s most csu­paszan és fenyegetően egyetlen zöld levél vigasztalása nélkül merednek a megcsonkí­tott platánok a Boldogasszony-sugárút két oldalán. Lehet, hogy ebben a munkában van s­t­í­­lus, de az bizonyos, hogy lélek nincs. Csak annak örülünk, hogy szegény Kállay Albert, aki egyformán volt főispánja az embereknek és a fáknak, nem érte már meg ezt a fairtást. De ha a régi bor megérzi a szőlő virágzását, akkor az ő szive is megvonaglott a szegedi hantok alatt, amikor szépséges platánjainak nekifogták a fejszét és a fűrészt. S ha csak a Boldogasszony-sugáruton irtották volna ki a fákat. A múlt évben nekiestek az ujszegedi liget fáinak is s tenniszpálya nagyobbitás okából s levegőjavitás ürügyével a g­o­r­l­i­­cei áttörést végrehajtották a liget fái között. Az embernek elszorult a szive, ami­kor ezt a munkát látta. A város uraiban még volt annyi törődés, hogy a fairtás ellen fel­síró panaszokra összehívták a közkerti bi­zottságot. A közkerti bizottság össze is ült, tiltakozott is a fák kiirtása ellen, ez a tiltako­zás azonban nem tudta megállítani a rombo­lás munkáját. S ez a fairtás a kultúrpalota előtt is kitom­bolta szenvedélyét. A Stefánia-sétányt ki kellett bővíteni, ehhez a kibővítéshez a vá­rosi kertészet el is készítette terveit, de az utakat úgy vonalazta ki, hogy néhány öreg, harminc-negyven éves fának vezette neki az utat. Csak a Stefánia sarkán állottak ezek a szegény öreg, de lombos, teli szépségü fák, — hova lett a tavalyi hó és hova lettek az öreg fák ? A városi közkertészet kiirtotta eze­ket a fákat is, mert stílusérzéke nem engedte azt meg, hogy fenyők álljanak a francia park mellett. Hát ez a francia park éppen annyira francia, mint Francia Kis Mihály, de — különös hasonlatokat vet fel a gondolat tit­kos kohója, — megölték már a fákat s az öreg, de még erejük teljében pompázó fák­nak az életükkel kellett megfizetni ennek a kis sétánynak mondvacsinált stílusáért. Mi nem vagyunk a stílus ellenségei, de azt his­­­szük, hogy a kertészetben mégis csak a fák szaporítása, a fák nevelése, a fák gondozása a stílus, nem pedig a fák irtása, a fák megcsonkítása, — nem az a stílus, hogy lombos, életerős, árnyat adó platánokat akasztófákká becstelenítsen meg a fejsze és a fűrész. A fáknak, nem pedig a fairtásnak kultuszát kellene szolgálnia a városi kerté­szetnek. Nekünk nincs módunk arra, hogy műemlékké nyilváníttassunk élő fákat s úgy védjük meg a rájuk leselkedő fejszékkel szemben, de mégis csak kellene védekezést találni az ellen a fairtó és facsonkító szenvedély ellen, ami ebben a város­ban folyik. Az élő fa nem érdemli meg azt a védelmet, amiben a padok részesülnek ? Aki a köz­téren felállított padba bevési ideáljának ne­(Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A kép­viselőház szerda esti ülésének eseménye Hóm­a­n kultuszminiszter kétórás beszéde volt, amelyben a miniszter többek között az egyetemek jövő sor­sáról is beszélt. A miniszter beszéde előtt Pa*­kots József azt tette szóvá, hogy július 1-én a fedett uszodában fel akarják állítani Komjádi Bélának, a világhírű magyar vizipólócsapat ka­pitányának szobrát, de az ünnepség elmarad, mert a közmunkatanács elnöke nem engedi meg a szobor felállítását Komjádi Béla vallása miatt Felhívta a minisztert, hogy előzze meg ezt a bot­rányos esetet. A kultuszminiszter az egyetemi kérdésről szól­va, azt mondotta, hogy vidéken a városok érdekei miatt nem akar teljesen megszüntetni egyetlen egyetemet sem. Nem marad más hátra, — mon­dotta tovább —, mint egyes karoknak szünetelte­tése, összevonása. Egyetemes kulturális érdekek­ről van szó, a partikuláris szempont nem lehet döntő. A kérdés még nem érett meg a döntésre — mondotta még a miniszter, majd azzal fejezte be szavait, hogy „tervétől még küldöttségjárás esetén sem hajlandó eltérni.“ A kultuszminiszter beszédének érdekes foly­tatása lett. A kultuszminiszter beszédében bejelen­tette többek között azt is, hogy Sopronból áthe­lyezi a bányászati főiskolát és az itt elhelyezett pécsi technológiai főiskolát. A sopron megyei kép­viselők értekezletre ültek össze, amelybe bevon­ták Simon Elemér soproni főispánt is. Az érte­kezlet résztvevői megbeszélték a miniszter beje­lentése következtében előállott helyzetet és meg­állapították, hogy a két intézmény áthelyezése Sopront rendkívül súlyosan érintené. A képvise­lők arra az álláspontra helyezkedtek, hogy ebben az esetben aligha maradhatnának tagjai az egysé­ges pártnak. Simon Elemér főispán olyan kijelen­tést tett, hogy ő is kénytelen lenne a maga szemé­lyére nézve a konzekvenciákat levonni. Az érte­kezleten elhangzottakról tájékoztatták Hóman Bá­lint kultuszminisztert, aki kijelentette, hogy június második felében Sopronba utazik, hogy megvizs­gálja a helyzetet, nem zárkózik el a méltányos megoldástól. A folyosón egyébként csendes derültséggel tár­vlt, az ingóvagyon rongálásának vétségét kö­veti el. S nézzék meg a Boldogasszony-su­gárút­cáit, el lehetett végezni ezt a facsonkí­­tást, ezt a fairtást anélkül, hogy aki ezért fe­lelős, annak egy hajaszála se­ görbüljön meg s az folytassa, folytathassa másutt azt a mun­kát, amit itt, még a költőt sem idézhetjük, hogy: nem egész dicstelenül kezdett el. Mert az itt végzett munkában valóban nem sok a dics. Még haló porában is áldja ez a nemzedék az erdőtelepítő Vedres István emlékét. Mi­lyen őszinte és milyen egyetemes elismerés hálálkodik azért a munkáért, amit az erdők telepítése s az erdők védelme terén Kiss Fe­renc végzett. Mennyi szeretetet, törődést, hozzáértést, ajnározó gondoskodást áldozott Kállay Albert a fáknak és a virágoknak! S mintha ebből a városból kiveszett volna a fák kultusza, a virágok szeretete, az élő zöld szín gondozása és védelme. Mintha az akasz­tófákká roncsolt platánokon végezte volna ki életét a fák szegedi kultusza is: gyalták azt a hírt, hogy a Meskó Zoltán-féle Hit­­ler-párt kerületi vezetői értekezletet tartottak és kimondották, miután Meskó viselkedése nevetsé­gessé tette a pártot, bizalmatlanok vele szemben és kilépnek a pártból. A Fábián Béla és Meskó Zoltán közötti lovagias ügyet kölcsönös sajnálko­zással intézték el a megbízottak. A képviselőház szerdai üléséről részletes je­lentésünk a következő: A kultusztárca részletes vitájával kezdő­dött az ülés. A címnél Navratil Dezső an­nak a reményének adott kifejezést, hogy az egyetemi tanerők számát nem fogják tovább csökkenteni. P­a­k­o­t­s József Komjádi Béla szobrának felállítását sürgette, majd Kun Béla kérte, hogy könnyítsenek a felekezeti iskolák nehéz helyzetén. Hóma­n Bálint kultuszminiszter válaszolt ezután a vitában elhangzott észrevé­telekre. Hangoztatta beszédében, nem ismeri el azt, hogy a kultúrpolitika alárendelt függvé­nye lehetne akár a pénz-, akár a gazdaság-, akár a szociálpolitikának. Nincs szó kultúránk csökkentéséről — mondotta —, de kulturális szervezetünknek alkalmazkodnia kell az ál­lampolgár teherbíró képességéhez. Kijelentette ezután, hogy teljes egyetemmegszüntetésre nem hajlandó. A Pázmány Péter Tudományegyetem 300 éves. Nem vállalhatna felelősséget olyan politiká­ért, amely csorbítaná ezt a világhírű intéz­ményt. hasonló az álláspontja a műegyetem­mel szemben is. Ezután azt mondotta, hogy miután a­z egyetemi városok érdekei miatt a teljes egyetemmegszüntetéshez nem folyamod­­hatik, kénytelen lesz egyes tudomány karok szüneteltetéséhez és összevonásához fordulni. Kijelentette, hogy a vidéki egyetemek kérdésében a meg­ A kultuszminiszter bejelentette a vidéki egyetemek összevonását Teljes egyetemmegszüntetés helyett: egyes karok szüneteltetése és összevonása — »4 megoldás még nem érett meg teljesen« — A sop­­ron megyei képviselők érdekes állásfoglalása a soproni főiskola át­helyezése ellen

Next