Délmagyarország, 1933. augusztus (9. évfolyam, 171-197. szám)

1933-08-01 / 171. szám

SZEGED. Szerke«zta*ég: Somogyi ucca 22.Lem. Telefon: 73-33.^Klodrthl Toíol, kaiMOnkUnyTtAr «* leoyh­ada Aradi ucca S. Telefon : 13»OG. ^ Nyomda : LWW UpM ucca 1«. Telefon : 13^0« TArk­od­ ét levél rím Délmnnvnror«zAo «Téged Kedd, 1933 augusztus 1 Ára 12 fillér \ IX. évfolyami, I7(\. »2?. ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20. Vidéken 6, Budapesten 3.00, ktlltBldttn O.AO pengő­ ^ Egyet szám­ára hétköz­nap 12, vasár- és Ünnepnap 20 Il­i. Hir­detések felvétele tazifa szerint. Megje­­lenik netto kivételével naponta renget Párisi jelentés a római tárgyalások eredményéről A kereskedelmi forgalom, az egyenjogúság, a gabona (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Pá­rásból jelentik: A párisi S­o­i­r­­ római tudósí­tója azt jelenti lapjának, hogy olasz politikai körökben Gömbös miniszterelnök és Musso­lini római tárgyalásainak az eredményét a kö­vetkezőkben foglalják össze: 1. Magyarország és Olaszország lojálisan megtesz mindent, ami elősegítheti kölcsönös kereskedelmi forgalmuk növelését. A kérdés részleteinek megtárgyalása szakértők feladata. 2. Olaszország teljes mértékben támogatja Ma­gyarországnak azt a kívánságát, hogy kato­nai és politikai egyenjogúságot kell kapnia. Magyarország, — amelynek a békediktátum csak 35 ezer főnyi zsoldos hadsereget engedé­lyezett —, ugyanolyan jogokat akar a maga részére, mint amiyen joggal szomszédai, a kis­­antant államok rendelkeznek. Olaszország a négyhatalmi egyezmény keretén belül és a bé­keszerződésben előírt eljárás segítségével akar­ja keresztülvinni Magyarországnak ezt a kí­vánságát Párisi diplomáciai körökben a legnagyobb érdeklődéssel várják a küszöbön álló magyar —olasz gazdasági tárgyalásokat annál is in­kább, minthogy ezekkel a tárgyalásokkal ma­jd­nem teljesen párhuzamosan folynak a román— olasz gazdasági megbeszélések is. Úgy a román —olasz, mint a magyar—olasz tárgyalások leg­fontosabb problémája az a kérdés — mondjuk párisi körökben —, hogy mennyi magyar és román gabonát akar átvenni Olaszország. Közigazgatási Kis Káté Fontoljuk és gondoljuk meg csak jól a dolgokat. El szabad-e szörnyűködnie annak, aki a szegedi közigazgatás dicső berkeiben járatos, mert egyik-másik telepen — a saját lábán járó szegedi közigazgatás örök életre szóló remek alkotásai — félnapot is el kell tölteni azzal, hogy nagymosáshoz vizet sze­rezzenek? Először: mikor töltsenek legtöbb időt — eset­leg félnapokat — víz szerzésével? Ugy­e­bár akkor, amikor legtöbb víz kell? Mikor kell legtöbb víz? Na mikor? Persze, hogy akkor, amikor a nagymosás gyönyöreiben családunk és házunk minden tagja részesül. Arról, hogy sok-e a félnap vagy kevés, lehet vitatkozni. De mért szaporítsuk a vitát ,amikor vizet kel­lene szaporítani? Elégedjünk meg ebben a példátlanul szűkös világban — hiszen min­den másban is le kellett szorítani az igényein­ket — néhány újabb kérdéssel és néhány rö­vid ténymegállapítással. A vízprobléma is, a telepprobléma is át­menetileg lekerült a napirendről. A látszat az, mintha ez a város teljesen rendben tartott nagyváros lenne, mintha ide semmi más nem kellene, „csak" az, hogy tisztességesen ki legyen kövezve minden ucca, hogy csa­tornázzanak, hogy rendszeresen söpörjenek és locsoljanak, hogy legyen vize minden la­kásnak, de ne a falakban, hanem a vízveze­téki csövekben bugyogva föl. A tényállításo­kat folytatni lehetne. De mi értelme? Elég egyelőre ennyi is belőlük s amellett a példa fáj. Mert volt idő, amikor a szegedi közigaz­gatásnak ezeket a feladatokat kellett volna megoldania- Volt idő, amikor az alkotó fan­táziáját s az adófizető pénzét a városi élet alapjainak a lerakásában kellett volna elpaza­rolni. Nem lenne szabad az uccák százainak, mert kövezetlenek, nyáron porfellegekbe, té­len sárba borulni. Nem lenne szabad, mikor telepesekké degradált egykori szegediekből azért zokog fel a panasz, mert nincs vizük, nyomban szegedi víztelenségre irányulni a figyelmünknek, hiszen lakásaink nagy több­ségébe a mai napig se vezették be a vizet — most ismételjük, nem a falak tüdőre épületes víztartalmáról csevegünk — és csak a jó Isten a megmodhatója, a városi mérnök­ség semmiesetre, hány olyan lakás van a szegedi külvárosokban ,amelyeknek lakói a vízzel szintén félnapokig kénytelenek cipe­­kedni, ha rájuk szakad a nagymosás sok-sok családi öröme. Vannak tanulságok is sokak és nagyok. Az utóbbi évtizedekben meglehetősen alkottak Szegeden .Ezt lehetetlen meg nem látni és el nem ismerni. De kik? És mit? Az egyetemet nem vagyunk hajlandók a városi hatóság alkotási számlájának javára írni. A Templom­teret se, a Gizella­ tér kiképzését se, az elemi és gazdasági iskolákat se és a konviktusokat se­ Marad a tanyai vasút, olyan rossz végál­lomással amelynél rosszabbat szándékosan se lehetett volna kieszelni és annyi deficittel, amennyinél többről nagyon nehéz gondos­kodni. Maradnak végül a városi bérházak. A kor problémáihoz azonban — problémái az életnek — a szegedi hatóság sose tudott kö­zel férkőzni. Ez az oka annak, hogy gazdasá­gi életünk mindig városi segítő kéz támoga­tása nélkül tengődött s tengődik ma is. Ez az oka annak, hogy alkotásokban aránylag sze­gények vagyunk. Ez a magyarázata annak, hogy Budapest, de Debrecen is a világválság sivár esztendeiben is talál nemcsak alkalmat, hanem pénzt is alkotásra. Ez a magyarázata, hogy a huszadik század harmadik évtizedé­ben is megoldatlan sok olyan problémánk — és még mindig probléma — amelyeket ren­dezni kellett volna legkésőbb a múlt század utolsó évtizedében. Ez a magyarázata annak, hogy a jelen több nagy kérdésével szemben érzéketlenül és tanácstalanul áll a hatóság. Ez a magyarázata, hogy telepek létesültek s ez a magyarázata, hogy vannak, akik fél napig kénytelenek vizet szedni, ha nagymosást akarnak rendezni. •. Egy öngyilkos szerelmespár ekrazittal a levegőbe röpítette a brünni Europa-szállodát Egy koffer ekrazii a hotelszobában — Öngyilkosság robbantással és tömegsze­­rencsétlenséggel — Hét halott, harminc sebesült — A tragédia borzalmas részletei Brünn, július 31. Borzalmas erejű robbanás történt hétfőn reggel Brünnben. A robbanás a Szabadság-tér és a János­ ucca sarkán épült Európa-szállodában történt, amelynek egyik szárnya összedőlt, a másik annyira megrongáló­dott, hogy minden pillanatban összeomlással fenyeget. A robbanás ereje megreszkettette az összes környékbeli házakat, amelyekről a vakolatot is leszedte. Azonnal mozgósították a mentőket és a tűzoltókat, akik a katonaság és a rendőr­ség segítségével hozzáláttak a mentéshez. A mentési munkálatok nehezen haladtak előre, mert a szálloda épülete teljes bedőléssel fenyeget. A szálloda tulajdonosnőjét sikerült élve kimenteni a romok közül. A délutáni órá­kig <— hat halottat ástak ki, de félő, hogy a szerencsétlenség még több em­beréletet követelt. A robbanásnak harminc se­besültje van, a mentés folyamán 17 tűzoltó se­besült meg. A robbanás okát még nem sikerült megálla­pítani. Annyi bizonyos, hogy a katasztrófát sem világítógáz, sem kazánrobbanás nem okozta. Brünnben az a hír ter­jedt el, hogy egy asszony, akinek holttestét megtalálták, öngyil­kossági szándékból ekrazittöltényt robbantott fel. A környék csaknem minden lakásában ki­­sebb-nagyobb anyagi kárt okozott a borzalmas robbanás. Bútorok megrongálódtak, ablakkere­tek kiszakadtak. A Hotel Európa kávéházában a robbanás időpontjában körülbelül 15 vendég tartózkodott. A munkálatok igen lassan ha­ladnak, tekintettel arra, hogy állandóan be­­om­lás­veszélyt fenyeget. A robbanás alkalmával elpusztult emberek holttestét délutánig csupán részben sikerült megtalálni Annál több rétszakadozott hullarészre bukkantak. A romok között találtak egy női fe­jet, egy női kart, továbbá egy férfimellkast és egy munkásholttestet. Ezeket a maradványokat az egyetemi bonctani intézetbe szállították. Tekintettel arra, hogy a reggeli órákban, ami­kor a robbanás történt, a városnak ezen a ré­szén igen nagy szokott lenni a forgalom, egé­szen bizonyos, hogy a leomló romok maguk alá temették járókelőket is. Ezenkívül számos járókelő megsebesült. Kevéssel a robbanás után bizottság érkezett a helyszínre és intézkedéseket tett mindenek­előtt kordon vonására, azután arra, hogy a beomlással fenyegető épületrészeket igyekez­zenek alátámasztani Egy szerelmes pár borzalmas elhatározása (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Brünnből jelentik: Az esti órákban a robbanás rejtélye megoldódott. Kiderült, hogy egy elke­seredett szerelmes pár öngyilkossági szándékból ekrazitot robbantott a szállodában és ezzel bor­zalmas módon menekült el az élettől. A férfi K­n­o­p 31 éves állásnélküli építészse­­géd, aki Braun álnéven jelentette be magát a szállodában. A vele levő nő a barátnője, Zwieselbauer Irma 23 éves brünni leány, akinek nyolc héttel ezelőtt Knoptól kisfia szü­letett. A két szerencsétlen ember már esztendők óta szerette egymást, de a férfi állástalansága miatt , nem tudtak összeházasodni, úgy látszik emiatti elkeseredésükben váltak meg ilyen

Next