Délmagyarország, 1933. augusztus (9. évfolyam, 171-197. szám)
1933-08-01 / 171. szám
SZEGED. Szerke«zta*ég: Somogyi ucca 22.Lem. Telefon: 73-33.^Klodrthl Toíol, kaiMOnkUnyTtAr «* leoyhada Aradi ucca S. Telefon : 13»OG. ^ Nyomda : LWW UpM ucca 1«. Telefon : 13^0« TArkod ét levél rím Délmnnvnror«zAo «Téged Kedd, 1933 augusztus 1 Ára 12 fillér \ IX. évfolyami, I7(\. »2?. ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20. Vidéken 6, Budapesten 3.00, ktlltBldttn O.AO pengő ^ Egyet számára hétköznap 12, vasár- és Ünnepnap 20 Ili. Hirdetések felvétele tazifa szerint. Megjelenik netto kivételével naponta renget Párisi jelentés a római tárgyalások eredményéről A kereskedelmi forgalom, az egyenjogúság, a gabona (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Párásból jelentik: A párisi Soir római tudósítója azt jelenti lapjának, hogy olasz politikai körökben Gömbös miniszterelnök és Mussolini római tárgyalásainak az eredményét a következőkben foglalják össze: 1. Magyarország és Olaszország lojálisan megtesz mindent, ami elősegítheti kölcsönös kereskedelmi forgalmuk növelését. A kérdés részleteinek megtárgyalása szakértők feladata. 2. Olaszország teljes mértékben támogatja Magyarországnak azt a kívánságát, hogy katonai és politikai egyenjogúságot kell kapnia. Magyarország, — amelynek a békediktátum csak 35 ezer főnyi zsoldos hadsereget engedélyezett —, ugyanolyan jogokat akar a maga részére, mint amiyen joggal szomszédai, a kisantant államok rendelkeznek. Olaszország a négyhatalmi egyezmény keretén belül és a békeszerződésben előírt eljárás segítségével akarja keresztülvinni Magyarországnak ezt a kívánságát Párisi diplomáciai körökben a legnagyobb érdeklődéssel várják a küszöbön álló magyar —olasz gazdasági tárgyalásokat annál is inkább, minthogy ezekkel a tárgyalásokkal majdnem teljesen párhuzamosan folynak a román— olasz gazdasági megbeszélések is. Úgy a román —olasz, mint a magyar—olasz tárgyalások legfontosabb problémája az a kérdés — mondjuk párisi körökben —, hogy mennyi magyar és román gabonát akar átvenni Olaszország. Közigazgatási Kis Káté Fontoljuk és gondoljuk meg csak jól a dolgokat. El szabad-e szörnyűködnie annak, aki a szegedi közigazgatás dicső berkeiben járatos, mert egyik-másik telepen — a saját lábán járó szegedi közigazgatás örök életre szóló remek alkotásai — félnapot is el kell tölteni azzal, hogy nagymosáshoz vizet szerezzenek? Először: mikor töltsenek legtöbb időt — esetleg félnapokat — víz szerzésével? Ugyebár akkor, amikor legtöbb víz kell? Mikor kell legtöbb víz? Na mikor? Persze, hogy akkor, amikor a nagymosás gyönyöreiben családunk és házunk minden tagja részesül. Arról, hogy sok-e a félnap vagy kevés, lehet vitatkozni. De mért szaporítsuk a vitát ,amikor vizet kellene szaporítani? Elégedjünk meg ebben a példátlanul szűkös világban — hiszen minden másban is le kellett szorítani az igényeinket — néhány újabb kérdéssel és néhány rövid ténymegállapítással. A vízprobléma is, a telepprobléma is átmenetileg lekerült a napirendről. A látszat az, mintha ez a város teljesen rendben tartott nagyváros lenne, mintha ide semmi más nem kellene, „csak" az, hogy tisztességesen ki legyen kövezve minden ucca, hogy csatornázzanak, hogy rendszeresen söpörjenek és locsoljanak, hogy legyen vize minden lakásnak, de ne a falakban, hanem a vízvezetéki csövekben bugyogva föl. A tényállításokat folytatni lehetne. De mi értelme? Elég egyelőre ennyi is belőlük s amellett a példa fáj. Mert volt idő, amikor a szegedi közigazgatásnak ezeket a feladatokat kellett volna megoldania- Volt idő, amikor az alkotó fantáziáját s az adófizető pénzét a városi élet alapjainak a lerakásában kellett volna elpazarolni. Nem lenne szabad az uccák százainak, mert kövezetlenek, nyáron porfellegekbe, télen sárba borulni. Nem lenne szabad, mikor telepesekké degradált egykori szegediekből azért zokog fel a panasz, mert nincs vizük, nyomban szegedi víztelenségre irányulni a figyelmünknek, hiszen lakásaink nagy többségébe a mai napig se vezették be a vizet — most ismételjük, nem a falak tüdőre épületes víztartalmáról csevegünk — és csak a jó Isten a megmodhatója, a városi mérnökség semmiesetre, hány olyan lakás van a szegedi külvárosokban ,amelyeknek lakói a vízzel szintén félnapokig kénytelenek cipekedni, ha rájuk szakad a nagymosás sok-sok családi öröme. Vannak tanulságok is sokak és nagyok. Az utóbbi évtizedekben meglehetősen alkottak Szegeden .Ezt lehetetlen meg nem látni és el nem ismerni. De kik? És mit? Az egyetemet nem vagyunk hajlandók a városi hatóság alkotási számlájának javára írni. A Templomteret se, a Gizella tér kiképzését se, az elemi és gazdasági iskolákat se és a konviktusokat se Marad a tanyai vasút, olyan rossz végállomással amelynél rosszabbat szándékosan se lehetett volna kieszelni és annyi deficittel, amennyinél többről nagyon nehéz gondoskodni. Maradnak végül a városi bérházak. A kor problémáihoz azonban — problémái az életnek — a szegedi hatóság sose tudott közel férkőzni. Ez az oka annak, hogy gazdasági életünk mindig városi segítő kéz támogatása nélkül tengődött s tengődik ma is. Ez az oka annak, hogy alkotásokban aránylag szegények vagyunk. Ez a magyarázata annak, hogy Budapest, de Debrecen is a világválság sivár esztendeiben is talál nemcsak alkalmat, hanem pénzt is alkotásra. Ez a magyarázata, hogy a huszadik század harmadik évtizedében is megoldatlan sok olyan problémánk — és még mindig probléma — amelyeket rendezni kellett volna legkésőbb a múlt század utolsó évtizedében. Ez a magyarázata annak, hogy a jelen több nagy kérdésével szemben érzéketlenül és tanácstalanul áll a hatóság. Ez a magyarázata, hogy telepek létesültek s ez a magyarázata, hogy vannak, akik fél napig kénytelenek vizet szedni, ha nagymosást akarnak rendezni. •. Egy öngyilkos szerelmespár ekrazittal a levegőbe röpítette a brünni Europa-szállodát Egy koffer ekrazii a hotelszobában — Öngyilkosság robbantással és tömegszerencsétlenséggel — Hét halott, harminc sebesült — A tragédia borzalmas részletei Brünn, július 31. Borzalmas erejű robbanás történt hétfőn reggel Brünnben. A robbanás a Szabadság-tér és a János ucca sarkán épült Európa-szállodában történt, amelynek egyik szárnya összedőlt, a másik annyira megrongálódott, hogy minden pillanatban összeomlással fenyeget. A robbanás ereje megreszkettette az összes környékbeli házakat, amelyekről a vakolatot is leszedte. Azonnal mozgósították a mentőket és a tűzoltókat, akik a katonaság és a rendőrség segítségével hozzáláttak a mentéshez. A mentési munkálatok nehezen haladtak előre, mert a szálloda épülete teljes bedőléssel fenyeget. A szálloda tulajdonosnőjét sikerült élve kimenteni a romok közül. A délutáni órákig <— hat halottat ástak ki, de félő, hogy a szerencsétlenség még több emberéletet követelt. A robbanásnak harminc sebesültje van, a mentés folyamán 17 tűzoltó sebesült meg. A robbanás okát még nem sikerült megállapítani. Annyi bizonyos, hogy a katasztrófát sem világítógáz, sem kazánrobbanás nem okozta. Brünnben az a hír terjedt el, hogy egy asszony, akinek holttestét megtalálták, öngyilkossági szándékból ekrazittöltényt robbantott fel. A környék csaknem minden lakásában kisebb-nagyobb anyagi kárt okozott a borzalmas robbanás. Bútorok megrongálódtak, ablakkeretek kiszakadtak. A Hotel Európa kávéházában a robbanás időpontjában körülbelül 15 vendég tartózkodott. A munkálatok igen lassan haladnak, tekintettel arra, hogy állandóan beomlásveszélyt fenyeget. A robbanás alkalmával elpusztult emberek holttestét délutánig csupán részben sikerült megtalálni Annál több rétszakadozott hullarészre bukkantak. A romok között találtak egy női fejet, egy női kart, továbbá egy férfimellkast és egy munkásholttestet. Ezeket a maradványokat az egyetemi bonctani intézetbe szállították. Tekintettel arra, hogy a reggeli órákban, amikor a robbanás történt, a városnak ezen a részén igen nagy szokott lenni a forgalom, egészen bizonyos, hogy a leomló romok maguk alá temették járókelőket is. Ezenkívül számos járókelő megsebesült. Kevéssel a robbanás után bizottság érkezett a helyszínre és intézkedéseket tett mindenekelőtt kordon vonására, azután arra, hogy a beomlással fenyegető épületrészeket igyekezzenek alátámasztani Egy szerelmes pár borzalmas elhatározása (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Brünnből jelentik: Az esti órákban a robbanás rejtélye megoldódott. Kiderült, hogy egy elkeseredett szerelmes pár öngyilkossági szándékból ekrazitot robbantott a szállodában és ezzel borzalmas módon menekült el az élettől. A férfi Knop 31 éves állásnélküli építészsegéd, aki Braun álnéven jelentette be magát a szállodában. A vele levő nő a barátnője, Zwieselbauer Irma 23 éves brünni leány, akinek nyolc héttel ezelőtt Knoptól kisfia született. A két szerencsétlen ember már esztendők óta szerette egymást, de a férfi állástalansága miatt , nem tudtak összeházasodni, úgy látszik emiatti elkeseredésükben váltak meg ilyen