Délmagyarország, 1933. augusztus (9. évfolyam, 171-197. szám)

1933-08-01 / 171. szám

DEI MAC. yAROP<?7&n D kamaratársulat 74 pengő segélyt kapott a várostól, mert a színészek nem tudtak Szegedről elutazni Utazási segélyül visszafizették a vigalmi adó felét (A Délmmgyarország munkatársától.) Vasár­nap este tartotta utolsó előadását Szegeden Bársony Aladár színigazgató társulata: a Ma­gyar Játékszín Kamaratársulat, de a színészek még hétfőn is Szegeden voltak, mert nem tud­tak elutazni. Két héten át látszott a társulat és annak ellenére, hogy kitűnő előadásokat pro­dukáltak, nem tudták megkeresni a legszük­ségesebb összeget. A színház napi bevétele át­lagosan 100 pengő körül mozgott, ebből azon­ban a 10 százalékos vigalmi adót is meg kel­lett fizetni a városnak. Máról-mára éltek a színészek és a társulat még annyit sem tudott megtakarítani, amelyből az elutazásra tellett volna. Nem volt más kiút, a színészek a város hatóságához fordultak támogatásért. Bársony igazgató vezetésével hétfőn délelőtt négytagú deputáció jelent meg dr. Pálfy Jó­zsef polgármesterhelyettesnél és azt kérték, hogy a város térítse vissza a társulatnak az esténkint befizetett vigalmi adó összegét. Két hét alatt 18 pengőt fizetett be vigalmi adó rí­mén a Magyar Játékszín Kamaratársulat és azzal kérték vissza most ezt az összeget hogy ez éppen elegendő volna az elutazáshoz és a díszletek elszállításához A polgármesterhelyettes mérlegelve a színé­szek súlyos helyzetét, a befizetett vigalmad­ó felét, 74 pengőt, mint a város segélyét, kiutal­tatta a színészeknek, akik kedden reggel utaz­nak el Szegedről. 1933 augusztus T Előjegyzett MOZI IDÉNYJEGYEK átvehetők a Széchenyi Mozi irodájában 10—12 és 4­6 óráig. 1 millió 200 ezer pengős hiány a város jövő évi költségvetésében A kiadások és a bevételek esése — A legutolsó békeévvel szemben háromszáz­­ezer pengővel emelkedtek a város kiadásai — A tisztviselők száma és fizetése — Skultéty főszámvevő részletes jelentése a polgármesterhez (A Délmagyarország munkatársától.) Több­hetes munka után a város számvevősége elké­szült a város jövő évi költségvetésének össze­állításával. A háztartási költségvetésben az 1934. évre a kiadások 7,503.405 pengőben, a be­vételek pedig 6,307.150 pengőben vannak elő­irányozva, eszerint a hiány 1.276.255 pengő. Ezt az összeget a számvevőség az állami föld­adó, a házadó, társulati és tand­émadó után ki­rovandó 80 százalékos pótadóból kívánja fe­dezni. A költségelőirányzat jelenlegi végössze­g­ei szerint az ezévi 80 százalékos pótadót nem áll felemelni. Érdekes összehasonlítani a jövő évi költség­­vetést az 1933 évi költségvetés főbb adataival. Kitűnik ennek során, hogy jövőre a kiadások 1,340.526 pengővel, a bevé­telek pedig 1,197.182 pengővel estek. Még érdekesebb az összehasonlítás az utolsó békeév és a jövő évi költségelőirányzat között. Az 1914. évi költségvetés bevétele 7.926.468 pen­gő, a kiadás 7.288.967 pengő volt; a bevétel te­hát 1,618318 pengővel esett vissza, a kiadás el­lenben 294 468 neritővel emelkedett az 1914 évi költségvetéshez viszonyítva. A város ház­tartása tehát, a húsz év előtti helyzettel szem­ben évi 1.912 000 pengővel kedvezőtlenebb. Skultéty Sándor főszámvevő az össze­állított költségelőirányzatokat terjedelmes je­lentés kíséretében terjesztette be hétfőn dr. P­á­l­f­y József polgármesterhelyetteshez. A je­lentés a következőket mondja: — A költségvetési tervezet egybeállításánál igyekeztem a realitás szigorú betartásával oly eredményt elérni, amelynek nim ián a pótadó ez évi 80 százalékos kulcsának felemelése mel­lőzhető legyen. A város jövedelmei nemcsak a súlyos gazdasági helyzet következ­tében romlottak le, — mondja tovább a jelen­tés, hanem a különféle rendeletek alapján a jövedelmek erősen korlátoztalak és korábban az állam által viselt kiadásokból súlyos terhe­ket raktak a város háztartására. Ha csak a múlt évre tekintünk vissza, amikor rendelettel min­den ellenszolgáltatás nélkül a borfogyasztási adót felére szállította le a kormányzat és ez­által évi 365.000 pengő jövedelem elvesztésé­vel pótolhatatlan veszteség hárul a város ház­tartására, mely jövedelemnek el nem vesztese esetén ma nem 80 százalék, hanem csak 56 szá­zalékos pótadóval kellene számolni. — A részletekre itt kiterjeszkedni nem kí­vánok — mondja a főszámvevő jelentése —, de sajnos, hogy ily formán a város háztartása a korábban élvezett, de megszüntetett bevételek rímén eddig évi 1.080.000 pengőt vesztett el, amely veszteséghez hozzászámítandó a felsőbb­hatósági utasítás és törvényes rendeletekkel, korábban az állam háztartása által viselt s a város háztartására rakott újabb terhek révén 820.000 pengővel, vagyis összesen évi 1.900.000 pengővel kedvezőtlenebb helyzetbe került a vá­ros háztartása. Ezzel szemben a kormányzat bizonyos jövedelmi forrásokat, minő a for­­galmi adó, kereseti adó és fogyasztási adók, a város háztartásának átengedett ugyan, de ezek a jövedelmi források hozadéka állandó vis­­­szaeséssel, — évi 1.413.000 pengőben számolha­tók, — így már évi 500.000 pengővel kedvezőt­lenebb a városi háztartás jövedelme a most érintett vonatkozásban. Ezenfelül az államház­tartás javára a városi adóhivatal hajtja be az összes adókat, már­pedig a városi adóhivatal által 1932-ben behajtott 7.587.859 pengőből 65 százalék az államkincstárt illeti, így az adóhivatal 320.000 pengős kiadásá­ból 208.000 pengő aránylag az állam­­kincstárt terhelné, mégsem kap a vá­ros az adóbehajtásért egy fillér költség­térítést sem. De nemcsak az adóbehajtást, hanem az egyéb más, az állam helyett téljesített feladatok ké­pezték az alapját annak, hogy az állam bizo­nyos jövedelmi forrásokat a városnak átenge­dett. A változott helyzet azonban ma az, hogy különösen az állam által viselt terheknek át­hárításával, az átengedett jövedelmi források kellő fedezetet nem nyújtanak.­­ A városi jövedelmek másik katasztrófá­­lis tétele a földbérjövedelem s az azzal kapcsolatos közterhek viselése. Mig 1914-ben a városi földek bruttó haszna 2,945.129 pengő volt s ezt a földbérjövedelmet 167.000 pengős közteher terhelte, vagyis a földek akkor évi 1,878.000 pengős tiszta hasznot hajtottak, addig az 1934. évi költségvetésben a földek bruttó jövedelme rímén 1,187.166 pengő van előirányozva, amely jövedelmeket az 1934. évi költségvetés szerint évi 281.000 pengő közteher terheli, vagyis a földek tiszta jövedelem címén az 1934. évi költségvetésben 906.000 pengő jö­­vedelem szerepel, így a földek jövedelme az 1914. évi jövedelemmel szemben 972.000 pen­gővel esett vissza.­­ A város által felvett kölcsönök tőke- és kamattörlesztő részlete az 1933. évi költségvetésben még 2,098.845 pengő teherrel irányoztatott elő, addig a jövő évi költségve­tésben a vonatkozó kormányrendeletek figye­lembevételével a dollárkölcsönök után tőke­­törlesztést nem irányoztam elő, a kamatokat pedig 5 százalékban a dollár napi árfolyama alapján vettem számításba, így a hitelügynél a múlt évi terheléssel szemben 1.213.876 pengő fedezetéről gondoskodtam, vagyis 805.269 pen­gővel kevesebb fedezetről. Habár az előirány­zatom alapját képező kormányrendelet hatá­lya 1933 decemberben lejár, véleményem sze­rint gondolni sem lehet arra, hogy akár egy végleges megoldással, akár ideiglenes megol­dással a város háztartása, a külföldi kölcsö­­neinél, az ezidő szerint érvényes kötelezettség­nél, terhesebb helyzet elé állíttatnék. — Minthogy a személyi kiadások tétele — mondja a főszámvevő —, a költségvetés tár­gyalásánál leginkább vita tárgyát képezi, erre vonatkozólag a következőket jelentem: “ Szeged város fizetett alkalmazottainak­ létszáma (beleértve a nyugdí­jasokat is) össze­sen 1504. Ebből a létszámból tisztviselő 269 gyakornok 24 kezelő 38 altiszt 199 tanszemélyzet 165 forgalmi adóhivatali alkalmazott 28 nem szervezett ideiglenes álláson alkalmazottak 226 szervezett módosítással megszünte­tett létszámfeletti alkalmazottak és kisegítő dijnokok nyugdíjasok összesen. — A személyi kiadás végösszege az 1934. évi költségelőirányzatban összesen 2.901.272 pen­gőt tesz ki, egy alkalmazott átlagos jövedelme évi 1855 pengő. A költségvetés kiadásaihoz ará­­nyítva a személyi kiadás 38,2 százaléknak felel meg. A fizetés és a lakbérek leszállítása előtt 1932-ben, az összilletmény 3,705.413.29 pen­gőt tett ki, míg az 1934. évi költségvetésben elő­irányzott személyi kiadás 2,901.272.60, vagyis ezen a címen elért megtakarítás 804.140.69 pen­ 8«. — Az 1934. évi költségvetésben elsőizben sze­repel a hősi sírok gondozási alapja, mivel a hősi sírokat jövőben a városnak kell gondozni. Ezen a cimen évi 3000 pengőt kellett a költség­­vetésbe beállítani. Végül jelenti a főszámvevő, hogy az 1934. évi üzemi költségvetésben elsőizben szerepel a fehértói halgazdaság. Az üzem előirányzatába 110 445 1504 üzletét Kárász ucca 3. sz. alá (Brauswätter helyiség) MUSKÁTLI N­ózi munkáboll áthelyezi. Átköltözés előtt régi helyiségében Kölcsey fucca 5. sz.­ rendkivü­l o­csó vásárt rendez.

Next