Délmagyarország, 1933. szeptember (9. évfolyam, 198-222. szám)

1933-09-01 / 198. szám

SZBO (iMkMfMlég: Somogyi neue ZZ. Lenau Teleimet rML^Kladdhlyalal, kWCTOnkUuyrtar «• Jegyiroda Aradi uova S. Telefont 13­0 ®.^ Nyomda : U»w lidel uccb 1 ®. Telefon i 13^oO. TATl­od­ ^ trvC-frlm • Délmfuiym­ontAa «*eae<l Péntek, 1933 szept. L Ara 12 fillér IX. évfolyam, 198. §7. ELŐFIZETÉS: BaTonla helyben 3.20. Vidéken «» Budapesten 3.00, kUlUfldtfn 0.40 pengő. " Egyes szám Ara hítköz­­nap 12, vasár, és Ünnepnap 20 fill. Hir­detések felvétele tarifa szerint. Megje­lenik netto kivételével n m­onta reggel A vidék szava Talán az árvíz és a királylátogatás óta annyi szép és rokonszenves cikk Szegedről a sajtóban meg nem jelent, mint Az ember tragédiája két első szabadtéri előadását kö­vető napon. Spontán megnyilatkozásai vol­tak ezek a cikkek az elismerésnek, hogy ezúttal Szeged olyasmit produkált, amire fel kellett figyelni az egész országnak s ami hullámveréseiben kétségtelenül a külföldön is éreztetni fogja a hatását. Ezek a cikkek, amelyek a hivatalos városnak egy fillérjébe sem kerültek, mindennél ékesebben cáfoltak rá a kishitűekre, akik az úgynevezett „viszo­nyokra" való hivatkozással és a csendes tét­lenségbe való belenyugvással igyekeztek volna ezt a nagyszabású művészi megmoz­dulást, amely gazdaságiakban is feltétlenül éreztette a hatását, jótékony módon meg­­kontreminálni. Idegenforgalmi hivata­lunk időleges feladatai közé lehetne so­rozni azoknak a cikkeknek összegyűjtését, amelyek Szegedről néhány nap alatt a ma­gyar és külföldi lapokban megjelentek. Né­mi tanulságot lehetne ugyanis levonni a bu­dapesti újságok cikkeiből, amelyek leszögez­ték, hogy két napra a határváros Szeged lett az ország közepe, a bécsi lap cikkéből, amely megál­lapította, hogy a salzburgi dómnak na­gyobb ugyan a patinája, mint a szegedi fo­gadalmi templomnak, de fényeffektusokban messze elmarad mögötte, a francia újságcikk­ből, mely azt mondja, hogyha nyelvi nehézsé­gek nem állanának útjában, világraszóló ese­ményt lehetne Madách kozmikus tragédiá­jából csinálni, vagy a hollandus újság cikké­ből, amelynek tudósítóját idecsábította Az ember tragédiája, de külön megírta, hogy élelmezési különlegességek és kiválóságok terén Szeged Európának egyik legelső vá­rosa. Mi, akik szegedieknek valljuk magunkat, de nem abban az értelemben, hogy a körtöl­tésnél megszűnik a saját külön láthatárunk és Szatymazt már külföldnek ismerjük, ha­nem hisszük és valljuk azt is, hogy a kle­­belsbergi gondolat kiépítésében Szegedből európai értelemben vett várost kell alkot­nunk, meg lehetünk elégedve a szegedi na­pok eredményével. De ez a megelégedés nem homályosíthatja el a látásunkat, hogy Sze­gednek ez a megmozdulása, amelyre akar­va, nem akarva kénytelen volt felfigyelni az egész ország, csak egyik, bár legnagyobb és legsikeresebb mozzanata volt egy országos jelenségnek, amely megnyilvánulásaival a vidék élni akarását dokumentálja. Pécsi ün­nepi hét, tokaji borhét, balatoni borhét, deb­receni hét, legújabban miskolci hét, mind azt mutatják, hogy a vidék és a városok nem hajlandók többé belenyugodni hivatalos és nem hivatalos elhanyagoltságuk állapotába, melyet csak néha édesít meg a vidéknek ki­járó leereszkedő és fanyar utószó, vállvere­gető elismerés, hanem járni akarnak a ma­guk útjain, élni akarják a saját életüket és hallatni akarják a saját szavukat. És ha kissé gyorsnak találjuk is a vidéki hetek elszapo­rodását, melyek némileg a régi boldog idők­re emlékeztetnek, mikor az egyik uccasarkon megnyílt kávéház feltétlenül maga után vonta a másiknak az alapítását, minden fél­tékenység nélkül, sőt örömmel látjuk a vi­déki városok versenyét, melyek keresik ki­felé a maguk formanyelvét és keresik, hogy mit mivel és hogyan tárjanak az egész or­szág elé. Ebből a versenyből a vidék szava csendül ki, amely élni akar és az élethez való jogát demonstrálja. Beállítva azonban ebbe az általános ke­retbe, Szegednek országossá emelkedett si­kere tanulságul szolgálhat a többi városok és egyúttal a jövőben Szeged számára is. Ah­hoz, hogy bármelyik város országos érdeklő­dést váltson ki maga iránt és a szó szoros ér­telmében az egész országot akarja megmoz­gatni, nem elég a puszta szó és szép idő és nem elég a filléres vonalt s az államvasutak jóindulatú támogatása, hanem a helyi kere­teken túlmenő, országos jelentőségű dolgot is kell alkotni és bemutatni. Szomorú kis vi­déki kiállitáskák és vásárkák már nem elég­ségesek a tömegek megmozgatásához és az általános érdeklődés felkeltéséhez. Bármily vidéki megnyilatkozásnak, legyen az kulturá­lis, művészi, vagy gazdasági, akkor van iga­zi értéke és akkor tarthat országos jelentő­ségre számot a megindult versenyben, ha le tudja vetkőzni magáról a „vidéki" jelleget és színezetet , ha akár újszerűségével, akár ará­nyaival, akár tartalmával hozzájárul az egye­temes magyar értékek gazdagításához. Túlzás nélkül mondva: Szeged ebben a versenyben most az első helyre került. Ezt jogunk van nekünk, szegedieknek is elmon­dani, mert nem mi voltunk azok, akik ezt megállapították. És ha látjuk, hogy a többi vidéki városok milyen igyekezettel töreksze­nek, hogy Szeged példáját kövessék és — valljuk meg az igazat, — hogy Szegedet le­­konkurrálják, akkor a jövő számára kétszeres buzgalommal kell megőriznünk és értékesí­tenünk a mostani első kísérlet, szép és eredményes kísérlet tanulságait. Ha Szeged második újjáteremtője európai mértékkel mérve is páratlan keretet tudott teremteni az ünnepi játékok számára, akkor megfelelő ke­retet kell teremtenünk a szegedi ipari kiállí­tások és egyéb bemutatások számára is. Ha más városok, amelyeknek nem adatott meg a szegedi Dóm-tér páratlan szépsége, más té­ren igyekeznek bennünket megelőzni, ne­künk nem szabad ebben az építőművészeti adottságunkban bízva lemondanunk a többi területekről és megelégednünk a szűkös kere­tekkel és jóindulatú kezdetlegességekkel, ha­nem a művészeti kerettel és tartalommal egyenértékűre kell törekednünk gazdaságiak­ban is. A vidék kezdi hallatni szavát, örven­detes. De még örvendetesebb a mi számunk­ra, ha az első szó feltétlenül és vitathatatla­nul Szegedet illeti meg. • i Az ír köztársasági tábor hadüzenetet küldött De Valerának A független köztársaság kikiáltását követelik (Budapesti tudósítónk telefon­jelentése.) Lon­donból jelentik: A lapok a De Valer­a-kor­mány küszöbön álló bukásáról írnak. De Va­lera pozíciója,­­ amelyet már amúgy is alá­ásott az angol kormánnyal való örökös alkudo­zás — a legutóbb kitört harc miatt most végleg megingott. Az ír köztársasági tábor, amely ed­dig zárt sorokban állott De Valera mögött, had­üzenetet küldött az elnöknek, hogy nem támo­gatják többé kormányát. A köztársasági tábor csütörtökön kiáltványt tett közzé, amelyben hazaárulással vádol­ja meg De Valerát nyilvánvalóan azért, mert az elnök múlt vasárnap utasítást adott a rendőrségnek a köztársasági tábor telepeinek átkutatására és az esetleges ott található fegyverek lefogla­lására. A köztársasági tábor kiáltványa leszö­gezi, hogy a történtek után De Valera nem számíthat többé az ír nép hűségére, mert ő is ugyanazokkal a zsarnoki eszközökkel uralko­dik, mint az angol rabságban szenvedő hat északírországi grófság podesztája. A kiáltvány azzal a felszólítással végződik, hogy minden köztársasági érzelmű ír polgár sorakozzék az ír köztársasági tábor zászlói alá, követelje az ír független köztársaság kikiáltását és segítse a kormányt az Angliával való végleges szakítás­ra. 150 letartóztatás Innsbruckban Rendőrök és katonák szállták meg a középületeket — Stefále megszöktetett merénylője Olaszországban Bécs, augusztus 31. Az egész világot izga­lomba hozta az a példátlan vakmerőséggel végrehajtott fogolyszöktetés, amely Innsbruck­ban történt Mint jelentettük, álruhás horog­keresztesek behatoltak az innsbrucki fogházba a börtön tisztviselői után kiorotom­os merény­letet követtek el, majd fegyverrel kényszerí­­tették az őrszemélyzetet Hofer déltiroli körzet­vezér kiadására. Hofert a Steidle ellen megkí­sérelt merénylet miatt vették őrizetbe és he­lyezték el az innsbrucki fogházba. A fogolyszöktetők Hofer Ferenccel együtt autóba szálltak és elmenekültek az olasz határ felé. Az osztrák biztonsági szervek azonnal megkezdték az üldözést, de a szökevények egér­­utat nyertek, elérték az olasz határt és meg­érkeztek a Brenneren lévő olasz határállomás­hoz. Üldözőik több lövést adtak le rájuk, az egyik golyó Hofer lábán könnyebb sebet ej­tett, társai azonban átvitték a Brenner hágón. Az olasz határállomáson hivatalos jegyző­könyvet vettek fel érkezésükről, majd vala­­mennyiüket rendőri fedezettel Brixenbe, onnan pedig Bozenbe vitték. Bozenből származó hírek szerint Hofer és párthívei rövid pihenő után Nürnbergbe re­pülnek, hogy részt vegyenek a nemzeti szocia­listák birodalmi nagygyűlésén. Ausztriában a vakmerő fogolyszöktetés után a legszigorúbb intézkedéseket léptették életbe. A nemzeti szocialisták vezetői közül nyolcva­nat letartóztattak. Szó van arról is, hogy a náci foglyokat az­­nnsbrucki fogház helyett más helyen veszik őrizetbe. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Inns­bruckból jelentik. Innsbruckban eddig össze­sen 150 nemzeti szocialistát tartóztattak le nem is annyira közvetlen bűnrészességük gyanúja miatt, mint inkább azért, hogy ne legyen alkal­muk eltussolni olyan dolgokat, amelyek eset­leg módot nyújthatnak a hatóságoknak a fo­­golyszöktetési ügy hátterének teljes tisztázása-

Next