Délmagyarország, 1933. október (9. évfolyam, 223-248. szám)

1933-10-01 / 223. szám

SZEGED, Szerkesztőség: Somogyi ucca 22. L. cm. Telefon : 23—33. c Um­dóh­ivatal. kölctönkonyvtAr is jegyiroda ■ Aradi ucca L. Telefon: 13­ 00.­­ Nyomda: LDw LunAt ucca 19. Telefon: 13­ com. TArl­ntl­is levélcím Délmwny Morvay Szeged Vasárnap, 1933 okt. 1. Ara 20 fillér IX. évfolyam, 223. sz. ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20. Vidéken is Budapesten 3.001 £ U­i»ldtín 0.40 pengd, c Egyes c­Am Arik hétk­öz­­nap 12, vaskr­­is Ünnepnap ZÄHIl^DUr­­desisek­ felvitele tarifa szerd­t^LMegje­­lenik hétrrt kivitelivel naponWfkíqdl ■ az ember és a bogár Olvassuk, hogy racionalizálni fogják a selyemhernyók munkáját. A selyem­termelést nem lehet tovább ezeknek a buta bogaraknak intelligenciájára és tanultságira rábízni. Az emberi munka teljesítményei azért tökéletesednek, mert tökéletesedik a munka­végzés módja is. De a selyemhernyók éppen úgy termelik a selymet, mint ahogy szőtték gubójukat a villanyosság felfedezése előtt. A selyemhernyók nem vesznek tudomást a nagyipari termelés kialakulásáról, ők még mindig slejdszerűen, háziipari termékként készítik a selyemfonalakat. Pedig talán nem is lehet őket ezért hibáztatni, mert ha a termelés más módjára tértek volna át, akkor nekik is találkozniuk kellett volna a termelés kísérő jelenségeivel. Ha fogyasztási adót kellene fi­zetniük az eperfalevél után, ha kereseti, jöve­delmi, vagyonadót, kereseti, jövedelmi va­gyonadópótlékot, mindennek városi pótlékát, a gubójuk után házadót, pótadót, betegápolá­si adót és útadót, a selyem után pedig fény­­űzési forgalmi adót kellene fizetniök s mind­azt a közvetett adót, illetéket és egyéb köz­terhet, amivel az ember a saját termelését s a saját ellátását megnehezíti, — akkor talán ezek az ostoba állatok is rájöttek volna már, hogy a termelés patriarchal­s módjával sza­­kitaniok kell. Az igazság azonban az, hogy mindeddig nem látták be s ezért most az embernek kell kezébe venni a selyemhernyók munkásságá­nak megszervezését. Mert szervezni, ugyebár, azt tudunk. Csak szét kell nézni az emberi társadalom gazdasági és politikai helyzetén s már nem kell bizonyságot szerez­ni az ember szervező zsenije felől. Igaz, hogy a hangyák sokkal tökéletesebb ál­lamot tudtak megszervezni, mint az emberek, pedig nekik nem volt sem Plato­njuk, sem Montesqieu jök, igaz hogy a méhek sok­kal tökéletesebben tudták termelő tevékeny­ségüket megszervezni, mint az emberek, de­­hát — egyelőre még — senki sem akar sem a hangyák államéletébe, sem a méhek mun­katervébe s munkafegyelmébe beleszólni. Az ember csak a selyemhernyók munkáját akar­ja racionalizálni, eredményesebbé s talán még olcsóbbá is tenni. Ezek a selyemhernyók ugyanis nem tudnak semmit a Taylor rendszerről s ha valaki B­e­d­e­a­u­x-ról beszél nekik, a fülük botját sem mozdítják meg. Ezek a selyemhernyók egyáltalában nem vesznek tudomást a munkaszervezés fejlődésének eredményeiről. Azt hiszik, hogy úgy termel­nek ma is legtökéletesebben, ahogy első ősük 5.473.216 évvel ezelőtt rájött a selyem­gyártás titkára, amikor eperfalevéllel elrontot­ta gyomrát s orvosa tanácsára hánytatót vett be. Az első selyemfiú észrevette, hogy eperfalevelet eszik, de selymet hány. A legnagyobb mértékben helyeselnünk kell ezt a törekvést, amivel a selyemhernyók mun­káját gazdaságosabbá akarják tenni. A mun­ka megszervezése az emberi tökéletesedés legnagyobb vívmánya. A technika fejlődése csudákat teremtett, de ezek a csudák csak eszközei a munka megszervezésének. Az em­ber a saját munkáját olyan tökéletesen tudta megszervezni, hogy csak annyit termeljen, amennyire szükség van. Ha ugyanis keve­sebbet termel, akkor háború lesz, mert az ellátatlanok meg fogják támadni azokat, akik­nek készleteik vannak, ha pedig többet termel, akkor is háború lesz, mert a készlet­­tulajdonos nép meg fogja támadni azokat, akik nem akarnak vásárolni. Az embernek azért olyan mérhetetlenül fontos az, hogy a termelés a szükséglethez iga­zodjon, mert a termelés és fogyasztás ki­egyensúlyozatlanságából születik a háború. Ezért fontos az, hogy az ember ne termeljen több búzát, több zsírt, több kávét, több textil­árut, több gépet és több muníciót, mint amennyit el tud fogyasztani.­ Éppen azért, mert az élet és Halál kérdése ezen múlik, az ember a maga gaz­dasági tevékenységét már tökéletesre szer­vezte. Mi már annyi búzát termelünk csak, amennyit elfogyasztunk, sem hőség, sem ín­ség nem okozhat már problémát. Mi már nem sütjük búzával a mozdonyokat, nem öntjük a kávét a tengerbe s a hagymát a Marosba. Ne­künk nem kell a gépeket összetörnünk, mert minden ember pontosan annyit dolgozhatik, aminek eredménye a gondtalan és kényelmes megélhetéshez elegendő. Nálunk már nincs dolgozó gyerek és nincs munkanélküli fel­nőtt. A termelvények ára olyan, hogy érde­mes dolgozni, a munka nálunk már nem ked­vezmény, hanem kötelesség s a termelt ja­vak igazságos szétosztásáról maga a társada­lom gondoskodik. S amikor ilyen tökéle­tesen megszerveztük az emberi munkát s amikor már csak legsötétebb emlékeink közé tartozik az a kép, hogy zsúfolt magtárak mel­lett pusztított az éhhalál s amikor a termelő tönkrement, mert a zsírt eladni nem tudta, ugyanakkor a fogyasztó elpusztult, mert a zsírt nem tudta megvenni, — akkor mégis csak emberi kötelességünk, hogy a gondvi­selés által belénk oltott szervező zse­nit az emberi munka megszervezése után se hagyjuk pihenni, hanem az alacsonyabb élő társadalmak s az állatvilág javára fordítsuk azt a ragyogó képességünket, ami­nek az emberi társadalomban már nincs mun­katere a bevégzett fejlődés örök időkre szóló intézményei mellett. Boldogítsuk hát a se­lyemhernyókat, azután majd a méhek mun­kaszervezetét alakítjuk át s rá fogjuk őket venni, hogy a heréket ne öljék meg, hanem hizlalják tovább s a hangyákat majd megta­nítjuk arra, hogy demokratikus államformá­juk elmaradottá, csökevénnyé vált s nekik is át kell térni a diktatúrára, ha másért nem, hát azért is, hogy Platon álmát s Aristoteles böl­­cseségét ne valósítsák meg az állatok, ha a jót, igazat és szépet, az emberhez egyedül méltót az ember magától elvetette. POZSONYBAN és KASSÁN a cseh kormány eltörölte a magyar lakosság jogait A két magyar város nem számít többé magyar kisebbségi területnek • Eltiltották a magyar nyelv használatát Kassa és Pozsony a hamisítás ellen a Népszövetségtől kér jogorvoslást (Budapesti tudósítónk telefon­jelentése.) Po­zsonyból jelentik: A cseh kormány szombaton következményeiben beláthatatlan jelentőségű, jogfosztó rendeletet léptetett életbe a magyar kisebbség ellen. A rendelet szerint a két legnagyobb felvidéki magyar város, Pozsony és Kassa nem számít többé magyar kisebbségi területnek. Mindkét városban eltiltották a m­agyar nyelv használatát úgy a hatóságok előtt, mint a közélet minden vonatko­zásában. A jogfosztó rendeletet a statisztikai hivatal készítette elő. A statisztikai hivatal a legutób­bi népszámlálással kapcsolatban most közöl­te a felvidéki tartomány kormányzóságával, hogy a magyar kisebbségi jogot ebben a két városb­an nem lehet többé érvényesí­teni, mert a cseh statisztika szerint „a magyar la­kosság számaránya egyik helyen sem éri el a törvényes százalékot...“ A hivatal különböző manipulációk után a színmagyar Kassán 16, Pozsonyban 13,2 százalékban állapította meg a magyarság számarányát. A Felvidék tarto­mány kormányzósága már közölte is a két vá­ros tanácsával, hogy a magyar kisebbségnek ebben a két városban többé nincs joga­ hivatalos helyen anyanyelvét használni. A ma­gyar feliratokat, cégtáblákat is el kell távolítani a városokból. A rendelet a Felvidék magyarsága körében óriási izgalmat és felháborodást keltett. A ma­gyar pártok mindent elkövetnek, hogy lelep­lezzék ezt az újabb manipulációt, amelynek se­gítségével Kassán 82 százalékos, Pozsonyban pedig 55 százalékos cseh többséget állapítottak meg. A pártok el vannak szánva arra is, hogy végső esetben a Népszövetséghez fordulnak jogorvoslatért. „A Népszövetség biztosítsa minden államban az egyéni szabadságjogokat nemzetiségi, faji és vallási különbség nélkül" Genf, szeptember 30. MTI. A Nemzetek Szö­vetsége szombati közgyűlésén a holland kül­ügyminiszternek a németországi menekültek­­ ügyének rendezése tárgyában tett indítványá­ra elhatározták, hogy a napirend előtti bizott­ság vizsgálja felül a kérdést és a bizottság mi­előbb jelentést tesz a közgyűlésnek. A közgyűlés első szónoka a görög származá­sú Trengaális delegátus volt, aki Haiti kép­viseletében szólalt fel. Felhívta a közgyűlés figyelmét a Nemzetek Szövetsége alapokmá­nyára, amely az államok egyenjogúságát biz­tosította, ugyanakkor azonban hallgatással megszüntetik az egyes polgárok jogait. ame-

Next