Délmagyarország, 1934. március (10. évfolyam, 48-72. szám)

1934-03-01 / 48. szám

SZEGED, Szerk­e*ztő*«g: Somogyi u­cca ZZ^Bein,Telefon: 25-33.^Eiadóhivatal k»I«BnkönyvlAr é* Jegyiroda : Aradi ucca S* Telefon : 13-00,­­ Nyomda : Löw Llprtt acca 1 ®. Telefon « 13-60. TAdrnli levélcím i Deimagyarpazén szeged­ Csütörtök, 1934 március 1 óra 12 fillér X. évfolyam, 48. sz ELŐFIZETÉS: Havonta Helyben 3.20 Vidéken él Budapesten 3.00, RUl­tlldtfn 0.40 pengd. *­ Egyes szám éra hétköz­nap 12, vasár. és Ünnepnap 20 1111. Hir­­detések fel­vétele tarka szerint. Mecle­­­­lenbe hétfő kivételével naponta reggel Utazás a vasút körül A tanyai vasútról Kell újra beszélnünk, an­nál a vasútról, amelyik sokkal többet utazik ránk, mint amennyien utaznak rajta. A tanyai vasútról, amelyik talán legjelentékenyebb oka annak, hogy a város anyagi helyzete olyan siralmasra fordult, mint amilyennek a zárszámadás adatai s a bankokkal lefolytatott tárgyalások eredményei mutatják. Az árviz óta a város legnagyobb csapása — a tanyai vasút. Az árviz óta nem érte olyan szerencsétlenség ezt a vá­rost, mint amilyen a tanyai vasút felépíté­se. De az árvizet, — legalább most már így emlékszünk rá,­­ nem lehetett kikerülni, a tanyai vasutat pedig magunk építettük fel, magunk és kölcsönpénzből. Dolláro­kon vásároltuk meg azt a szerencsét­lenséget, ami ott fütyül a Rudolf-téren. A tanyai vasút legelső elgázoltja: maga a v­á­r­o­s. A tanyai vasút csak egy vonatkozás­ban vezet a világ valamennyi vasútja előtt, az elgázoltak számában. Mert ez a kisvasút elindult és s­z­á­z­h­a­r­m­incezer embert gázolt el egyszerre. Sőt, még meg sem indult, csak felépült s már­is beállott ez a felmérhetetlenül nagyszabású katasztrófa. Az üzemigazgatóság, — egyszer meg köze­lebbről kell foglalkoznunk ezzel az „intéz­ménnyel" is, — elhatározta, hogy a délutáni járat indulását estére teszi, hogy így mó­dot adjon a tanyai vasút utasainak arra, hogy még a délutáni órákat is eltölthessék a vá­rosban. S most, ha igaz az, amit olvasunk, a kisvasút igazgatósága aláírásokat gyűjt a tanyán s az aláírásokkal akarja elérni azt, hogy az üzemigazgatóság visszaállítsa a régi rendet. Úgy véljük, hogy a város egyik üze­mének más eszközökkel kellene meggyőznie az üzem vezetőségét, ha rendelkezését té­vesnek tartja. Nem vagyunk vaskalaposak s a tekintélyi elvnek nem akkor vagyunk hívei, ha az a magunk tekintélyét védelmezi, mégis úgy gondoljuk, hogy a kisvasút igazgatóságá­nak talán más eszközei, talán más érvei, talán más adatai is vannak, mint azok az össze­gyűjtött aláírások, amelyeknek sem eredetét, se hitelességét sem bizonyító erejét nem le­het lemérni és nem lehet ellenőrizni s talán az aláírások gyűjtése sem felel meg annak a­­ szolgálati útnak, amire a városi üzem bi­zonyos vonatkozásokban mégis kötelezve van. Megengedjük­, hogy a kisvasút igazgatósá­gának joggal nem tetszik a menetrendnek az üzemigazgatóság által elrendelt változtatása, lehet, hogy az utasok számának csökkenésé­től, lehet, hogy a szolgálati idő meghosszab­bodásától tartanak, de ha a kisvasút igazga­tóságának tetszését ez nem is nyerte el, an­nál kevésbé nyerte el a város közönségének tetszését az a körülmény, hogy a tanyai vasút igazgatóságától még soha semmit nem hallott azokból a ter­ve­k­b­ő­l, azokból a reformokból, azok­ból a gondolatokból, amelyek a vasút igazgatósága az üzemi deficitet csö­k­­kenteni, az utasok számát emelni, az árufuvarozást növelni s a város példátlan viszonyok között teljesített példátlan ráfizeté­sét mérsékelni alkalmasak lennének. A kis­vasút közvetlen vezetősége lássa már be, hogy más feladataik és más kötelességeik vannak a várossal s a vasúttal szemben, mint az aláírások gyűjtése. Takarékos­kodni a költségekben, csökkenteni a kiadáso­kat, a vasút személy- és áruforgalmát emelni, — mindez elég súlyos teher és elég nagy je­lentőségű kötelesség. Bennünket megnyug­tatna már az is, ha tudnánk, hogy a kisvasút igazgatósága nemcsak az üres szerelvényeket mozgatja a romlásnak indult hajdan sem erős pályán, hanem a gondolatokat is elindítja a célhoz vivő síneken, azokat a gondolatokat, amelyek, ha egyszer tett lesz belőlük, csök­kenthetik a város deficitjét s talán egyszer majd, — az unokáink megérhetik? — jöve­delmet is biztosítanak a városnak. A város polgársága évenkint négy­­százezer pengőt fizet rá a tanyai vasútra, évenkint négyszázezer pengőt kell kiemelni a város pénztárából azért, hogy a tanyai vasút deficitjét s a tanyai vasút épi­ Budapest, február 28. A képviselőház szer­dán délután folytatta a fővárosi törvényjavas­lat tárgyalását. Berki Gyula volt az első fel­szólaló. A vidék szempontjából nem újság egy ilyen javaslat — mondotta. A főváros igazga­tása nem felel meg a gyorsaság és az ész­­szerűség szempontjainak. A főváros női alkal­mazottaival kapcsolatban az a véleménye, hogy a „templom egerei“ nagyon elszaporod­tak a hivatalokban, ugyannyira, hogy hátrál­tatják a diplomás ifjúság elhelyezkedését. A javaslatnak szerinte nincs semmiféle politikai célja. Az elnök javasolta ezután, hogy a Ház leg­közelebbi ülését csütörtökön délután tartsák. A napirendi vita során Petrovácz Gyula szóvátette a kémkedé­si ügyről megjeent közleményt. Megdöbbenés­sel olvasta a közleményt, amely szerint egy szomszédos állam számára kémkedés folyt az egész ország területén és a letartóztatottak kö­zött az ország minden társadalmi rétege kép­viselve van. A közleményt okvetlenül helyes­bíteni kell, mert amíg ez meg nem történik, mindenki gyanúsítható. Petrovácz végül a keresztény párt részéről ismét tiltakozott a szovjettel való diplomáciai kapcsolat felvéte­le ellen. Sándor István a paprikarendelet ügyét tette szóvá. Eredetileg azt tervezték, hogy az irányított mezőgazdaságról kerettör­vény készül és ebben fogják a paprikaterme­lés kérdését is rendezni. Sajnos, nem így tör­tént. Miniszteri rendelettel határozták el, hogy valaki a saját földjén mit és mennyit termel­het. Itt csupa kisemberről van szó, — el sem képzelhető, hogy ezek az emberek bele tudja­nak illeszkedni a kényszerszövetkezésbe. Sze­r­énységük miatt részt sem vehetnek a szövet­­ezetnek a Budapestre összehívott alakuló gyűlésén. Ezzel a kérdéssel a Háznak foglal­kozni kell. Legalább tegye meg azt a földmi­­velésügyi miniszter, hogy az alakuló közgyűlést Szegeden vagy Kalocsán tartsák min­tési költségeinek terheit a város polgársága viselje s a tanyai vasút igazgatósága — alá­írásokat gyűjt. Mint ezekből az üzemi ada­tokból meg lehetne állapítani, volna a vasút­­igazgatóságának egyéb teendője s lenne talán egyéb gondja is. Dehát aláírásokat gyűjtenek ahelyett, hogy utasokat gyűjtenének, ahe­lyett, hogy a fuvarozandó árukat gyűjtenék. Még megérjük, hogy a tanyai vasútnak is lesz gyűjtő­­ állomása és rendező pályaudvara, a gyűjtőállomáson majd gyűjtik, a rendezőpá­lyaudvaron pedig majd rendezik az alá­írásokat. S ezalatt a város minden élet­erejét, a legszükségesebb feladatok elől az utolsó garasokat s a város polgárainak utolsó berendezési tárgyait kell áldozatul dobni a tanyai vasút egyre növekvő s egyre fenye­getőbb deficitjének, és erről levelezőlapon értesítsék az érdekelte­ket. Kérte a földmivelésügyi minisztert, vi­gye a paprikatermelők ügyét a képviselőház elé. Klein Antal a gazd­aadósságokról szóló ren­delet hatását bírálta. A napirendi vita után áttértek az interpellációkra. Inkey Pál báró a pénzügyminiszter intéz­kedését kérte, hogy az adóalap megállapítása a valóságnak megfelelően történjék. Imrédy pénzügyminiszter: A fennálló törvé­nyes intézkedések biztosítják az adóhatóságok számára azt a jogot, hogy amikor nem fogad­ható el a vagyon- és jövedelemadóbevallás, akkor külső ismertető jelek alapján igyekez­zenek kinyomozni a valóságos jövedelmet. Újabb időkben szakértőket is alkalmaznak erre a célra. Mindezzel szemben, gondoskodni kíván arról, hogy zaklatás ne legyen a dolog­ból. Fábián Béla az Oroszországgal való diplomáciai kapcsolat ellen mondott interpellációt. Azt hangoztatta, hogy a szovjet elvi okból nem hajlandó le­mondani a propagandáról, bármennyire is megígérik illetékes szovjetkörök. Beszédét a jobboldal többizben ,ellentmondásokkal fogad­ta. A baloldal, a szocialisták kivételével he­lyeselt Fábián Bélának és helyeseltek a keresz­­ténypártiak is. Az interpellációt kiadták a kül­ügyminiszternek. _ (Iái Jenő az interpellációs jog elsorvasztását lát­ja abban, hogy a kormány tagjai nem hall­gatják meg a kérdéseket és nem válaszolnak azonnal. K­eresztes-Fischer belügyminiszter a kor­mány nevében válaszolt. Az interpellációs jog valóban elvesztette azt a jelentőségét, amely­­ivel bírni kellene a parlamentáris életben. A hiba az, hogy a képviselők az interpellációs jogot ma másként értelmezik, mint régen. A m­ml­ban csak 4—5 interpellációt terjesztettek elő, ma pedig 25-öt, vagy 60-at. A kormány tagjainak akkora az elfoglaltságuk, hogy nem válaszolhatnak 25 interpellációra egy nap. Andaházi Kasn­a Béla, a mezőgazdaság? Sét Interpellációk a Házban éjfélig Napirend előtti felszólalás a paprikarendeletről és a Budapestre ös­­szehívott paprikás gyűlésről Interpellációk az adónyomozásról, az orosz szerződésről, az inter­pellációs jogról és a hadikölcsön-segélyezésről

Next