Délmagyarország, 1934. április (10. évfolyam, 73-96. szám)

1934-04-01 / 73. szám

SZEGED, Szerkeszlőa^o: Somogyi utca 72.,i.em. Telefon: 25>33.^kiadóh­vatal kOlodakönyvtár é* Jegyiroda : Aradi ucca 8. Telefon : 1 l­ OO. — Nyomda : IHw l'­d* ncca 1». Telefon: 13«o­ V. Ta^draft d* leréidm : DeimaoyaromAg Sseggd Vasárnap, 1954 április 1. X. évfolyam, 73. sz. ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20 Vidéken en Budapesten 3.00, RUMHldttn 0.40 pennO- -* Egyes szám Óra hétköz­nap 12, vatOr- és Unneonnn 20­­111. Hír­­detések felvétele tarika szerint. Megte­lént• ’* hét*A Ara 24 fillér A poroszlók és a tanítványok Húsvét a testi valóság feltámadásának ün­nepe volt s a gondolat feltámadásának szim­bóluma lett. De melyik az a gondolat, ame­lyiknek feltámadását még várjuk? A fejlődés akkor kezdődött, amikor a leg­első sejt oszlásnak indult. A történelem ak­kor kezdődött, amikor kiformálódott a legelső ember. A legelső embertől a mai emberig tartó történelemben mikor nyílt ki, hol bon­takozott szét, mikor halt el az a gondolat, aminek akarjuk feltámadását? Az emberiség fejlődésének fokát a szociális öntudat intenzi­tásának mértékével lehetne fölérni, de az em­ber legtöbbször szemben állott a maga társa­dalmával. A középkorban az egyén beolvadt az univerzumba, a mai kor az egyéntől nem azt követeli, hogy az univerzumba olvadjon bele, hanem azt, hogy tűnjön el a nemzeti, vagy népi öncélúságban. A középkori gondo­lat mennyivel méltóbb volt az újkorhoz s az újkori gondolat mennyivel inkább középkori. A középkor azt mondotta: ember, csak az em­beriségnek lehet a tagja. A mai kor azt mond­ja: ember, nem a társadalomnak és nem az emberiségnek, csak a nemzetednek vagy tagja. S ez a középkori gondolat talán az egyet­len, aminek a feltámadását várhatnánk. Dehát a feltámadás ünnepével is különös viszony­latba kerültek az ünneplők. Karácsonyt meg­­ünneplik a­­ Heródesek is, akik kardélre hányják a csecsemőket, mert hátha közöttük van karácsony kisdede is s husvétot megünneplik a poroszlók is, megünneplik a latrok s megünneplik a mai idők Pilátusai is. Az ünnep varázsát, az ünnep áhítatát, az ün­nep vigasztaló és összeterelő erejét a porosz­lók nem engedik át a tanítványoknak s a He­ródesek a pásztoroknak. A poroszlók azt a husvétot ünneplik, amikor keresztre lehetett feszíteni az eszmét, amikor meg lehetett os­torozni a szeretetet s amikor szemébe lehetett köpni az önfeláldozás héroszának. A Heró­desek azt a karácsonyt ünneplik meg, amikor le lehetett gyilkolni az ébredező életet és az ébredező gondolatot. S a pásztorok ma alig férnek oda a jászolhoz s a tanítványok utódai a poroszlóktól alig jutnak oda a nyitott sir szójához. A poroszlók utódai, a mai poroszlók össze­tűznek a tanítványokkal s azt vitatják, hogy az ő husvétjuk az igaz s az ő ünnepi érzésük áhitatosabb. A Heródesek azt követelik, hogy bízzák rájuk a kisdedeket ma is. A szabadsá­got a tömlöctartók ünnepük, leszerelésről a muníciógyárosok beszélnek, pálinkagyárosok sajátították ki maguknak az alkohol elleni küzdelmet, pincelakások főbérlői alakítják meg a tüdővész elleni ligát, a nacionalista sajtó i­ a világbékéről, osztályuralmuk kizsák­­mányolói beszélnek testvériségről s ebben a részeg zűrzavarban, az aranyfedezet nélküli jelszavaknak ebben a tébolyult khaoszában most minek feltámadását várja, minek feltá­madásáért imádkozzon az illúziótól megfosz­tott ember? A középkor az emberiségtől elveze­tett az emberig, a mi korunk az embert el akarja vezetni a nemzetig. Ez a kor nemzetekké tördeli szét az emberiséget azzal a délceg önhittel, azzal a kevély elbizakodott­sággal, hogy amit az emberiség nem tudott megadni az embernek, azt meg tudja majd adni a szellemi, a közjogi, a politikai és gaz­dasági autarchiába taszított nemzet. Ez a kor elvesztette történelmi érzékét s talán még tör­ténelmi szimatját is. Az ut visszafordult az év­századokkal ezelőtt elhagyott irányba s bo­torság azt hinni, hogy a mai civilizációt ös­­­sze lehet házasítani az évszázadokkal ezelőtti gazdasági, politikai és szellemi kultúra ered­ményeivel. S ha oltár elé lehet is őket korbá­csolni, ebből a nászból nem születik meg vi­lágot megváltó gondolat. Ehhez a nászhoz puskaporos hordóra kell megvetni a nyoszo­­lyát. Hol van olyan gondolat, elkallódott hit, színét váltott meggyőződés, kihűlt vágy, le­hanyatlott eszme, aminek feltámadását érde­mes volna várni, amit szeretnénk újra a ke­zünkbe venni, amit újra oltárra emelnénk s az élet ható ereje sorába iktatnánk? A történe­lem ad tanulságokat, de sem irtunknak, sem gondolkodásunknak irányát nem szabja már meg. Az ember megtette útját a társadalomig, a társadalomtól visszafordult s újra eljutott önmagához s most a nemzeti érzésben ös­­­szeterelt nép kollektivizmusától várja azt, amit nem kapott meg se az egyéniségtől, sem a társadalomtól, sem a szabadságtól, sem a rabságtól s a világtörténelemnek egyetlen korszakától, egyetlen uralmi vagy gazdasági rendszerétől sem. Se gondolat, se eszme nem támad fel, mint ahogy nem támad fel az ezer évvel ezelőtti szél s mint ahogy nem vehetjük kezünkben a régi zászlót és a régi harsonát. Csak mi ma­gunk támadhatunk fel, a halott lélek, az ájult bátorság, az elalélt kedv é­s a keresztre­feszített meggyőződés. A történelem halott, ez az idő nem j­e­l­e­n­k­o­r­a a hit csudáinak. Csak az támadjon fel, ami bennünk szunnyad, az eltökéltség és bátorság, az az emberbe át­kozott vágy, hogy tudjunk munkálkodni má­sokért, tudjunk fát ültetni, amiről a gyümöl­csöt mások szedik le s tudjuk elhinteni azo­kat a magvakat, amelyek csak másoknak ad­nak aratást. Többet még ígérni sem tudunk, többre nem tudunk elszegődni végzetünkhöz. De ha ezt meg tudjuk tenni, akkor talán egyszer még ünnepelni fogjuk a feltámadást poroszlók nél­kül is s talán lesz­­ rég karácsony, amikor He­ródesek már nem lesznek, akkor talán nem ki­fényesített bilincsekkel fogják ünnepelni a szabadságot s nem rabláncból kovácsolt cin­tányérokkal szolgáltatják a kisérő­zenét a testvériség himnuszához , a káoszon keresztül egyszer mégis átköd­ük majd a szivárvány. ' Letartóztatták Breutn­ert, Bécs volt pénzügyi tanácsnokat (Budapesti tudósítónk telefon­jelentése.) Bécs­­ből jelentik: A többi szociáldemokrata vezér után most Bécs volt pénzügyi tanácsnokát, Breitner Hugót is előzetes letartóztatásba he­lyezték és átkísérték a tartományi törvényszék fogházába. A kormányhatóságok az előzetes le­tartóztatást hazaárulásban való részvétel és lá­zadás bűntettének bam­ártolása címén rendel­ték el. Feltűnő a vasgárdisták perében Súlyos politik­ai következményekkel lényeges a fő­ügyész erélytelen vádbeszéde (Budapest! tudósítónk telefon­jelentése.) Bu­karestből jelentik: A vasgárdisták monstre pe­rében szombaton meglepő fordulat történt, amely súlyos politikai következményekkel fe­nyeget Petrovicseszcu katonai főügyész fel­tűnően erélytelen vádbeszédet mondott, amely­nek eredményeként arra a következtetésre ju­tott, hogy Duca három közvetlen gyilkosán és a fővezéren kívül nem lehet fenntartani a vádat a többi vádlott ellen. Ennek megfelelően a fő­ügyész csak a három gyilkos, ezenkívül Zelea Codreanu és Cantacusine tábornok ellen kért ítéletet; a többi vádlottal szemben felmentést javasolt. Ha a bíróság ilyen értelemben hoz ítéletet, úgy az ügynek súlyos politikai következményei lesznek; nem lehetetlen, hogy a kormány is be­lebukik ebbe az ügybe. Török—görög konfliktus a sikkasztó Insuli bankár miatt A török hatóságok letartóztatták a menekülő bankárt, a hajó kapitánya megtagadta a rendelet teljesítését (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Is­­­ fedélzetén tartózkodó sikkasztással vádolt In­­tambulKit jelentik: Insuli amerikai bankár­i suli ellen. Közölték a hajó kapitányával, hogy Odysseája súlyos nemzetközi bonyodalmakra­­ addig nem hagyhatja el az istambuli kikötőt vezetett A török hatóságok szombaton letartóz­­­­amig Insulit ki nem szolgáltatja,­tatási parancsot adtak ki a Maotis görög gőzös A Maotis kapitánya megtagadta ennek -

Next