Délmagyarország, 1934. június (10. évfolyam, 123-145. szám)

1934-06-02 / 123. szám

SZEGED, 9serke*d­ő»ég: Somogyi utca 72„E«n. Telefon: 23.33.^Kiadóhivatal kölc»linkönyvt6r és­­ egyiroda - Aradi ucca 8. Telefon : 13—00. — Nyomda : Víw Lipót ucca 1». Telefon 13^o0. TAvlroll­e» levélcím Délmsnyaronzag Szeged Szombat, 1934 június 2. X. évfolyam, 12áf. 47. Ára 12 fillér X áf. ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20 Vidéken és Budapesten 3.00, killt Midiin 0.40 pengd, e Egyes szém Ara hétköz­nap 12, vasér* és ü­nnepnan 20 HU. Hír •Vetések felvétele tarifa szerint. Icai*< hétfő kivételével naponta_re,i"*l Roosevelt üzenete a háborús adósságokról „Nem akarunk elviselhetetlen terheket róni az adósokra“ London, június 1. Washingtoni távirat je­lenti, hogy Roosevelt elnök pénteken küld­te el a törvényhozáshoz a háborús adósságokról szóló régóta várt üzenetét. — Mindent elkövetünk — mondja az üzenet —, hogy’ meggyőzzük adósainkat vállalt köte­lezettségeik szentségéről és megértessük velük, hogy készek vagyunk minden egyes esetben tel­­jes őszinteséggel tárgyalni minden egyes adós­sal a fizetés eszközeiről és módjairól, ha ezt az adósok így kíván­ják. Népünk nem akar elvisel­hetetlen terheket róni az adósokra, de az igaz­­ság szellemében követelheti, hogy az adósok je­lentékeny áldozatokat hozzanak kötelezettsé­geik tel­jesítésére. Ez idő szerint csak Finnország teljesíti pontosan velünk szem­b­en fennálló kö­telezettségeit. Továbbra is el fogjuk várni, hogy adósaink teljes megértést nyújtsanak az ame­rikai álláspont iránt. fl miskolci zálogház Sok más címet lehetne még adni ennek a cik­kelynek. Attól, amit mondani akarunk, visel­hetné azt a címet is, hogy „A hortobágyi csárda". Hasonló jellegzetességgel illeszthet­nénk soraink fölé „Az egri idegenforgalom" címet. Viszont „A debreceni vasúti jegy" nem lenne elég frappáns, de annál hosszabb, cím gyanánt azonban szintén megállná a he­lyét. Nem kellene sokáig kutatni pécsi vonat­kozású cím után és — ha nem csal az emlé­kezetünk —, módunkban lenne párhuzamot vonni a kopár Bugac szikkadt és tikkadt vilá­gából is. Szóval, címben, sajnos, nem lenne hiány, ami egyértelmű azzal, hogy sérel­meink, ugyancsak sajnos, számosak, állan­dóak és nagyok. A jelen pillanatban — az ember sose tud­hatja, nem hoz-e új sérelmet már a követke­ző pillanat —, a zálogház ügye a sérelmes. Hogy, hogy nem, Szegeden ez az üzletág egykor dekadenciába esett. Ami érthető. Zá­logháztulajdonosnak lenni nem a legnépsze­rűbb, sőt, nem is a legkellemesebb mester­ség- Azzal, hogy jó szive van, mindenki sze­ret kérkedni. Azt azonban, hogy a szegény ember utolsó dum­ája után is kamatot szed, senki se teszi ki szívesen a kirakatba. Az se, aki a legmagasabb törvényes kamatot szedi. Sőt az se, aki arra hajlamos, hogy a legma­gasabb törvényes kamatnál is magasabb ka­matot szedjen. így valahogy történt — per­sze más okok is közrejátszottak —, hogy a szegedi magánzálogházak sorra becsuktak s egyedül a Kézművesbank maradt a­­ poron­don. A szegedihez hasonló folyamat játszódott le azonban máshol is. Úgy látszik, az egész országban. E­gy nem szép napon kiderült azonban, hogy a konjunktúra lealkonyult. A munkanélküliség rázúdult az országra- Előbb csak a kétkezi munkások munkanélkülisége. Azután az iparosoké- Majd a kereskedőké. A nagykereskedőké. Az orvosoké. Ügyvé­deké. Mérnököké. A zálogháznak megint nagy keletje lett. Egyre nagyobb­ közszük­ségletté vált s azoknak a sorába, akik ellát­ták, a városok is kénytelenek voltak belépni. Szeged is. Ehhez a stádiumhoz akkor ért a zálogház­alakulási folyamat, amikor néhány városnak — köztük Szegednek is —, még volt pénze. Mi sem természetesebb, mint az, hogy nem­csak az alkotási, hanem a pénzköltési láztól is éveken át megszállva tartott Szeged elkalan­dozott a szociális alkotás terére is , miután ott azt látta, hogy Szeged egyetlen zálogháza nemcsak azért nem elégíti ki a szükségletet, mert magas kamatot szed, hanem azért sem, mert a nyomorhoz képest kevés pénze van, ahogy mondani szokták, ötszázezer pengőt kihasított és behasította a városi zálogházba. A kamat, sokat mondogatjuk ezt is azóta, a városi zálogház áldásdús tevékenysége kö­vetkeztében nem szállt le, ellenben a pénz­hiány ördöge megszállta közben a várost is, amely nem egyszer kísérletezett azzal, hogy a zálogházi jogot, tőkebefektetési lehetőséget és hasznot átengedje a­­ postatakaréknak. Szegény jó Somogyi Szilveszter beteg volt már, amikor a közgyűlésen ismételten fölve­tődött ez a megoldás , amikor fölállt és ki­fejtette, hogy szívesen kiemelné ő is azt az ötszázezer pengőt a zálogházból, amit a vá­ros befektetett, de hiába, nem megy, Pest területén kívül nem akar a pos­­tatakarékpénztár zálogházat fel­­állítani. Most már akar. Csak az a kánya Miskolcz ne retiráljon valahogy. Ürügyet persze min­denre lehet találni. Mégis uj kísérletet kellene tenni. Az ördög nem alszik­ Hátha Szeged­nek „örök időkre" meghagyja a kormány azt a jogot, hogy zálogházat fenntarthasson. Más jogot úgyse i­gen hagy meg. Viszont mahol­nap abban is egyedül fogunk állni, hogy nem kaptunk idegenforgalomra se kormánytá­mogatást. Annyi intézményt, mint tőlünk, egyetlen várostól se vettek el. Itt a rekonpen­­záció. Hogy senki se panaszkodjon, meg­­hagyják a­­ zálogházat. A lengyel külügyminiszter, a semlegesek, Litvinov és a Balkán-blokk a leszerelésről és a békéről Felszólalások Genfben — eredmény nélkül Genf, június 1. A leszerelési értekezlet fő­bizottsági ülésén Henderson elnök felhívta a jelenlevőket, hogy keressenek gyakorlati meg­oldást. Indítványozta, hogy a feliratkozott há­rom szónok meghallgatása után a következő főbizottsági ülést kedd délutánra, az elnökségi ülést pedig hétfőn délutánra hívják össze. A pénteki ülés első szónoka Beck lengyel külügyminiszter volt. Beck a lengyel kormány nevében kijelentette, hogy Lengyelország el­fogad minden olyan megoldást a leszerelési kérdésben, amely egyetemes jellegű és amely­nek hatálya minden államra kiterjed. Ezután Wallington Koo Kina képvi­selője szólalt fel. Véleménye szerint csakis kol­lektív biztosítéki rendszer kiépítése képes a bé­ke megteremtésére. Sandler svéd delegátus fejtette ki ezután Dánia, Spanyolország, Hollandia, Norvégia és Svájc irányelveit. Ezek a következők: 1. A légibombázás eltiltása 2. Az angol ja­vaslatban megállapított számot meghaladó re­pülőgépek megsemmisítése. 3. Megakadályozá­sa annak, hogy a magánléghajózás katonai cé­lokra használtassék. 4. Olyan hadianyaggyárak megtiltása, amelyek kalibere és tonnatartamra nézve meghaladja az egyezség rendelkezéseit. 5. Haditankok és gyalogsági mozgó tüzérségi auvós megsemmisítése. 6. A hadi költségveté­sek nyilvánosságra hozatala és ellenőrzése. Sandler végül a hat semleges állam ama meggyőződésének adott kifejezést, hogy csakis valamennyi nemzet szolidaritása révén létesül­het leszerelési egyezmény. Litvinov az előterjesztett javaslatokat nem tette magáévá a kívánt cél elérésére. Fel­vetette a kérdést, hogy miért nem lehetne meg­nemtámadási szerződések egész hálózatának­ kiépítésével a békét biztosítani. Egyezmény hiánya feltétlenül a fegyverkezést növeli, ami­nek elkerülhetetlen következménye a háború. Litvinov szovjet külügyi népbiztos javas­latot terjesztett elő, amely szerint hívják ös­­­sze a leszerelési értekezlet politikai bizottságát a biztonság kérdésének tárgyalására és hogy az értekezlet nevét változtassák át békeértekezletre. Ezután a Balkán-blokk mutatkozott be. Tev­­fik Rüsdi bej, török külügyminiszter határo­zati javaslatot terjesztett elő, amely a vegyihá­­ború eltiltását, a hadiköltségvetések nyilvános­ságra hozatalát és az általános bizottság létesí­tésére tett indítványt. Indítványozta a lokarnói és a Balkán-paktum kiegészítését. Súlyt helyez különösen az általános biztonsági bizottság lé­tesítésére, amelynek feladatkörébe tartozik a biztonság problémájának feladata. Miután Ti­tul­esc­u román külügyminisz­i­ter a kisantant nevében. Za­m­a­s­z cörös kul<#

Next