Délmagyarország, 1934. augusztus (10. évfolyam, 172-196. szám)

1934-08-01 / 172. szám

SEGGED, S»e»hc»*íö»«n• Somogyi noca 12.,l.em. Telefon: 23-33.-■ K 1 ortOhivatol kUloa OnkVnyvfAr é» Jegyiroda: Aradi ucca S. Telefon: 13-00. - Nyomda : Ulw j­lprd­ neon IQ. Telefon : 13eo«. Tanra« K* leveleim : Délmagyaronrae Seeped Szerda 1934 augusztus 1. X. évfolyam, 1*72. »25. Ara 12 fillér ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20 Vidéken a* Budapesten 3.00, kUIMöldön 0.40 pengL­­e Egyet tzAm éra hétköz­nap 12, votAr- és Ünnepnap 20 Ib­i. Hír tetetek felvétele tarifa szerint. Mente­­lem­ te hétfő kivételével naponta renne« A bíró A bírónak hivatása, amelyre esküt tesz, hogy igazságot szolgáltasson. Az igazság szolgáltatásánál csak két korlátja van, a tör­vény szava és a tulajdon lelkiismerete. A törvényt a párbajt büntetendő cselekmény­nek minősiti. Párbajozhat-e a bíró, akinek s az a hivatása, hogy ítéljen m­ásoknak a tör­vénybe ütköző cselekedetei fölött és a tör­vény tiszteletét a törvény szigorával is biztosítsa? Ha álszenteskedő moralisták volnánk, er­re a kérdésre csak a leghatározottabb nem­mel felelhetnénk. Ha a paptól megkövetelik, hogy elsősorban ő tartsa meg az egyház tör­vényeit, a magas elmélet szempontjai sze­rint a bíróra is áll, hogy mindig és min­denütt ő szolgáltasson példát az állam tör­vényeinek tiszteletben tartására. Ellenben a bíró is ember. A bírót is kötik olyan társa­dalmi konvenciók, ő is kerülhet olyan er­kölcsi kényszerhelyzetbe, melyek erősebbek a törvény írott betűjénél. Angliában, ahol a társadalom a párbajt kiirtotta, a bíróra nem állhat fenn a párbajozás kényszere. Malunk más az eset. Nálunk előfordulhat, hogy a bíró párbajozik s a törvény érte el­ítéli, anélkül, hogy személye egyénileg csök­kenne a társadalom megítélésében. Mond­hatjuk: sajnos, hogy így van. Az állammá szervezkedett társadalomnak egyik legnagyobb erőssége a bírói talár ma­kulátlan tisztasága és a bíró személyének föltétlen érintetlensége. Hogy a bíró megfe­lelhessen az ítélkezés szinte emberi részre­hajlásokon, emberi elfogultságokon felül álló hivatásának, övezi őt az állam minden más társadalmi osztálynál különb előjogok­kal. Jogorvoslatnak a bírói ítélet ellen lehet ugyan helye, de az ítélkező bíró személyét kritika tárgyává tenni nem szabad. A tör­vény keretei között és saját lelkiismerete szerint hozott ítéletért a biró senkinek sem elel. Biró ellen, fegyelmi esetet kivéve, el­­árásnak helye nincs s fegyelmi eljárás nél­­kül a birót áthelyezni sem lehet. Helyes, hogy ez igy van, mert a biró abszolút függetlensége garanciája a polgá­rok jogbiztonságának, sőt garanciája az al­kotmánynak is. Olyan érték az, amelyet semmiféle módon, semmiféle érvekre való hivatkozással veszélyeztetni, vagy kockáz­tatni nem szabad. Ennek az elvnek az elis­merésében és elismertetésében, találkozni kell az államnak, a társadalomnak és magá­nak a bírónak is. Az állam nyújtja a tör­vények által biztosított abszolút független­­séget. A társadalom szolgáltatja a föltétlen tiszteletet. Ezzel szemben mivel tartozik a bíró? A puszta ítélkezés tényén kívül foko­zott óvatossággal olyan helyzetek előidézésével és bekövetkezésével szemben, •melyek őt állíthatják szembe a törvén­­nyel s amelyek a preokkupált állásfoglalás látszatát kelthetik egyének, vagy esetek irá­nyában, akik vagy amelyek felett esetleg neki kell ítéletet mondani. A biró legyen elsősorban ura és fegyelmezője önmagá­nak, hogy biztosítani tudja a társadalom rendjét és fegyelmét. A közigazgatási törvény nem ok nélkül mondja ki, hogy bíró a törvényhatóság köz­gyűlése által kiküldött bizottságoknak, az iskolaszék kivételével, nem lehet tagja. Ez a bölcs és előrelátó rendelkezés védi, nem pe­dig korlátozza a bírót. A szakbizottságok­ban anyagi és személyi természetű kérdések kerülnek véleményezésre és eldöntésre. Tárgyak, amelyekből polgári vonatkozású perek, sőt büntetőjogi következésű ügyek támadhatnak. Egy szállítás odaítélésének, egy koncesszió meghosszabbításának lehet­nek az elérhetetlen magasságú bírói ítélő­­székig sodródó hullámai. A törvény óvni akarja a bírót, hogy az ilyen hul­lámok körülnyaldossák. De éppen az­ért a bíró is kerülje az ös­­­szeütközések lehetőségét, hogy alkalmazhassa a törvény betűjét és követ­hesse lelkiismeretének szavát. A bíró állítsa fel elsősorban magára nézve a tartózkodás parancsát felelőtlen szóbeszédekkel szemben, hogy sem ő, sem a bírói hivatás ne lehessen tárgya felelőtlen szóbeszédeknek A b­í­r­ó­t­ó­l nem véleményt és nézetet kér a társadalom, hanem ítéletet. A magyar bíró mindig fölötte állt a ki­csinyes társadalmi ellentéteknek és példa­képe volt annak a nemes önmegtartózta­tásnak, amely igazán hivatottá tette arra, hogy szolgája legyen az igazságnak, de ura az igazságszolgáltatásnak. A politika zajlásának legválságosabb időiben is a bírói önfegyelmezésnek, elfogulat­lanságnak és pártatlanságnak a tu­data volt az a szikla, amelyre biztosan épít­hettünk. Egy testülete sincs az országnak, amely annyi hivatásának élő és hivatásának díszt adó kiváló egyéniséget szolgáltatott volna, mint a magyar birói kar. Külföldön könyvet írtak a jó biróról. Nálunk a jó birót a birói kar szelleme termelte ki magából. Ez a szellem él s ennek a szellemnek leté­teményese a magával szemben legmagasabb erkölcsi követelményeket felállító, a törvényt alkalmazó és az igazságot szolgáltató ma­gyar biró. Halálra ítélték és délután kivégezték Dollfuss gyilkosait Panetta bocsánatot kért a kancellár özve­gyétől • Szerdán tárgyalják a többi lázadó ügyét Háromezer náci­ menekült Jugoszláviában Bécs, július 31. A katonai törvényszék a hét­­fő esti tárgyalás után kedden befejezte Dollfuss gyilkosainak és a puccs szereplőinek tárgyalá­sát. A terembe csak szigorú igazoltatás után lehetett bejutni. Az elnök először egy detektí­vet hallgatott ki, aki a merénylet idején a kancellári hivatalban teljesített szolgálatot. El­mondotta, hallotta, amikor menekülés közben a kancellárt a halálos lövések érték. Látta, hogy Dollfuss gyors léptekkel siet át az egyik szobán. Már a másik szoba küszöbén volt, amikor a lövések eldördültek. A következő tanú Pummerer tábornok, fegyverszakértő volt. A tábornok elmondotta hogy a kancellárt kilencmilliméteres Steyr-pisztoll­yal lőtték le. Ezzel a pisztollyal kettős lövést egyszeri rán­tásra nem lehet leadni. Dr. Székely orvosszakértő szerint a kancellárra leadott lövések közül az első halálos volt. Orvosi segítség nem segíthe­tett volna rajta. Megjegyezte az orvosszakértő, hogy a kancellár keze-lába és egész teste meg volt bénulva. Ezután a puccs lefolyásáról szóló rendőri je­lentést olvasta fel az elnök. A jelentésből kitű­nik, hogy a lázadásban 160 ember vett részt, ezek közül 152-őt letartóztattak, nyolcnak sikerült meglökni. Bejelentette az elnök, hogy Dollfussnak azo­­­kat a testrészeit, amelyeken sérülések voltak, felboncolták. A bizonyítási eljárás befejezése után a védelem adta elő érveléseit Az egyik ügyvéd M­i­k­l­a­s elnök és Schuschnigg kancellár kihallga­tását kérte arra vonatkozólag, ígértek-e a lá­zadóknak pertörlést, illetőleg katonai fedezet mellett szabad menlevelet a német határig. A főügyész szenvedélyes hangon kijelentette: Pertörlésről szó sem lehet. Ha volt is ilyen ígéret, az telje­sen értéktelen és nem kötelező, mert hallatlan erőszakosságok árán zsarolták ki azt. A bíróság ezután tanácskozásra vonult vissza. A törvényszék a védelem előterjesztéseit el­utasította. Az ügyész vádbeszédében azt hangoztatta, hogy a hazaárulás kétségtele­nül fenn­forog. A polgárháború ennek az áru­lásnak volt a következménye. Azután a védő emelkedett szólásra. Több összeütközés történt beszéde során. Amikor Führer dr. formális vé­dőbeszédet tartott a nácizmus és a csatlakozás mellett, az elnök rendreutasította. Az utolsó szó jogán Panetta kijelentette, hogy nem gyil­kos. Nem akart ölni és bocsánatot kért Doll­fuss özvegyétől. Holzweber kijelentette, hogy határozot­tan azon a véleményen volt, hogy nem fog vér folyni. Azt hitte, hogy emberei Rintelent fog-

Next