Délmagyarország, 1934. szeptember (10. évfolyam, 197-221. szám)
1934-09-30 / 221. szám
1934 december 30. A honvédtörvényszék felmentette a gondatlanságból okozott emberöléssel vádolt hadnagyot (A Délmagyarország munkatársától.) A szeget honvédtörvényszék szombaton délelőtt tárgyalta Eltér Kornél hadnagy ügyét, akit gondatlanságból okozott emberöléssel vádoltak. A hadnagy a tavasszal egy motorosüteggel Budapest felé haladt és Cegléd határában motorkerékpárjával elütötte Bolya József szabómestert, aki nyomban meghalt. A szombati tárgyaláson Eltér hadnagy kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek. A kérdéses alkalomkor motorkerékpárjával egy teherautót akart előzni, eközben történt a halálos baleset rajta kívül álló okból. A kihallgatott tanúk a hadnagy vallomását igazolták. Szerintük Bolya József az úttest peremén bukott fel kerékpárjával és az okozta halálát, hogy beleütötte fejét a gránitkockákba. A honvédtörvényszék Eltér hadnagyot felmentette. Hirdetmény A beiratások a Benedict-nyelviskola október 1-én kezdődő angol, német, francia és olasz nyelvtanfolyamaira, valamint az egyénenkénti különoktatásra folyamatban vannak. A BENEDICT-ISKOLA szegedi fiókja Dugonics tér 11. Értesítem a n. é. közönséget, hogy a volt Bohnféle vendéglőt átvettem és azt „Balaton vendéglő“ név alatt megnyitottam. Elsőrendű magyar konyha. Olcsó abonoma és menürendszer, választékos zónák. Hegyi és homoki borok, állandóan frissen csapolt Polgári Sör. Naponta délben és este halászlé. Bankettek és társasvacsorák rendezését vállalom. Cigányzene. Pontos és figyelmes kiszolgálás, mérsékelt polgári árak. A tulajdonos számol. Szives pártfogást kér Perneczky István vendéglős. DÉL-MAGYARORSZÁG FELEDJE EL!hogy modern rádiót csak I FONYO SOME Előnyös cserék! ceanéi „ rlI Kölcsey u. 4. Te!. 11-65 Részlet I vegyen | A repülőbizottság tagjai elutaztak Szegedről (A Délmagyarország munkatársától.) A repülő bizottság befejezte Szegeden a városi üzemek felülvizsgálatát és tagjai szombaton délután már vissza is utaztak Budapestre. Délelőtt és kora délután is tárgyalásokat folytatott még a bizottság a városházán, Scultéty Sándor főszámvevővel tanácskoztak hosszasabban. Értesülésünk szerint a bizottság kifogásolta, hogy a város a színházi vasfüggöny hirdetési jogát átadta a színigazgatónak. A közgyűlés is tárgyalt erről és hozzájárult ahhoz, hogy a színházi vasfüggöny hirdetési bérletét a színigazgatóra ruházzák át. A vizsgálóbizottság a kulturügyosztálytól kérte az errevonatkozó jegyzőkönyvet, de azt nem találták meg az akták között. Hogy ezek után mi lesz a színházi vasfüggöny hirdetési jogával, azt még nem lehet tudni, valószínűleg a jövő héten külön tanácskozik erről a bizottság. A Közérdekeltségek Felügyelő Hatósága információnk szerint még nem fejezte be teljesen a szegedi üzemek felülvizsgálatát, csak a helyszíni látogatásokkal végzett. A bizottság tagjai most majd a minisztériumokban folytatják tanácskozásaikat és nem hihetetlen, hogy a jövő héten egy-két napra még lejönnek Szegedre, hogy a város hatóságával közöljék észrevételeiket az üzemek vezetésére és racionalizálására nézve. úri és hölgyfodrászatát a modern fodrászművészet összes újdonságainak felhasználásával újonnan átalakította. Olcsó árak. Fővárosi nivó! Takaréktár u. 8. Telefon: 17—DR. SZEGED KÁROLYI U. 1. MENTUS szűcs k A DELMAGYARORSZAG NOVELLAPALYAZATA Májusi sugarak IL — No szép csellag vezet utadon fiam, én mondom. Csak kár, hogy nem látod a csellagodat. Mer erre az útra úgy kéne a csellagot látni, mint ahogy a betlehemi három király látta sütni a feje fölött. Mertharos van tán még messzebb is a te lábodnak, mint a tevés királyoknak a Betlehem. — Lehet — hagyta rá szép komolyan a legény. — Nemcsak lehet, van is. Mer a te csillagodnak épp a másik megye csücskiben kell megállapodni, tudod-e. — Tudom. — Oszt, hogy számot is mondjak: az idő úgy kétszáz kilométer. — Azt is tudom ma. De én a magam eszitül többnek is véltem. — Még itt haggyán az ut. De ha majd a dombok közé érsz, akkor vargát is kereshetsz a csizmádnak. — No az nem kő,mer a csizmatalpaláshoz magam is értek. Hozom is a szerszámot. Vissza meg lovon, kocsin gyürünk, mer az apám, szegény, két esztendőn átal gyűjtötte erre a pénzt. Az meg nálam van.* De min'hogy már a falu alját érték, az öreg megállította a kocsit. — Én itthol vagyok öcsém. Térted meg csak vezéreljen a csellagod. Oszt szivbül kivánom, oda is vezessen a csellag, ahova elindultál, osztán szív legyen, aki fölött megáll. A legény akkor már vigan lehuppant a puha úti fórba. Kezet kínált s mivel a csillagpéldálózás éppen kapóra adta, illő okosan be is mutatkozott a kézfogásnál. — Vélem, hogy talán oda is segit Mer hát a nevem is rokon valamiképen a csillagokkal, mer engem Csillagos Péter Pálnak hivnak. Kendnek meg a kocsit is, meg a sok jó szót is szépen köszönöm. És Csillagos Péter Pál haladt tovább az utón, a második falu felé, neki a vörösödő napnak, amely már esett, hanyatlott s majdnem horzsolta a távoli jegenyék hegyét. Az éjszakát egy major istállójában aludta át, ahova az ispán néhány firtató s maga okosságát kellető kérdése után jó szívvel beengedték. Virradatkor az első madár csicsergéssel rebbentette el magától az álmot. Hamar ráeszmélt, hogy mikép keveredett bele a szagos szénába s útnak is eredt mindjárt egy belül dúdolt nóta ütemének lüktetésével frissítve lépteit. A tegnapi szerencsére gondolt, hogy alig hat órát kellett gyalogolnia, a nap fárasztóbb szakát vigtere-fere közben lám, hogy megkurtította a kocsi A bizakodás mindig marokkal szórta belé a magot s ő olyan gazda volt, aki a vetés szépidején már az aratást is gazdagon csodálta. — Hátha még máma is meglelem a kocsisomat. Előre örvendett neki, de úgy, hogy pórul jár vele az ördög, aki kedvét akarja szegni a csalódással. Az út artatáson veszekedetten rossz volt, délig még gyalogemberrel sem hozta össze a sorsa. Késő délután két kínos szekér csikorgott vele szemben, de még ha abban az irányban haladnak is, elég lett volna nekik a maguk haja. Egy-két hét előttről megmaradt sár tésztájából még ő is segített kibillenteni az elakadt terhet s ezen a számítása ellen történt változáson jól mutatott további ballagása során Már este egy könnyű üres kocsi robogott el mellette, de nem vették észre. Utánuk is kurjantott, de a zaj elnyelte a hangját Azután is csak úgy nőtt s szövődött alatta a nap, mint bárhol, ahol külön közmondást ismernek a szegény ember szerencséjéről. Olykor egy alig haladó szekér is fölvette, másszor az üresen elhajtók sem vetettek ügyet a fölkéredzkedő pillantásokra. Egy-egy távolságon háromszor is fölhívták volna, másutt meg órák hosszat csak madárfajtában látott kétlábut. Megesett, hogy egy vénebb lábú baktató nyomába ért s akkor ő is meglassította kedvéért a jó lépést. Derűs szószaporítás közben ilyenkor úgy a hátuk mögé gombolyították az időt s a messzeséget, hogy a végén nem győzték egymásnak a hálálkodást érte. Néhanap egy szakaszán olyan cimbora mellé került, akit emberebb erőben hajtott az útja. Ő hozzá akasztotta egy tréfás biztatóval a maga kedvét, s ha lehetett versenyre csalta. Szinte bánták is, amikor búcsúzni kellett. Uj mezők, halmok tavaszi virágbősége csudáltatta egy-egy percre, ha magában rótta az országút szegését. Bokrétát kínált neki s ő el is fogadta, ha tarkább csokorra való ígérkezett belőle, mint amilyent az előző napon tűzött a kalapja mellé. Helyenkint elkiváncsiskodva méregette a dolgozók iparkodását s még azon is talált vidám csodálni valót, hogy erretájt hosszabb a kapa nyele, mint odahaza. Az éjszakákat félszerek alatt, kazlak tövében, olykor tiszta vetett ágyban álmodta végig. Egyegy helyt eltréfálkoztak vele, másutt bő vacsorát kapott de figyelmeztető szótlansággal, hogy ő is hallgasson. S ő ha kellett, hallgatott s ha úgy került a sorra, arra való mesékkel bizonygatott a tarka emberi vélekedésnek. A menyecskét úgy kísérte és dicsérte szemével, hogy az anyós lett büszke érte, s ahol vén asszony volt a háznál, ott érzőn elkesergett az idő-hozta elesettségen. Ha a nyomor esti mécse virrasztott a hajlékban, ahol kedvetlenül mutattak ágyat neki, úgy megvihog-