Délmagyarország, 1934. november (10. évfolyam, 247-270. szám)

1934-11-03 / 247. szám

MBOED, §B«me«rt­li<­B; Somoflyl moot* Uvl.MB,Tele­on: *3-3».^KtodóhIr«tol kSk»»nl­»nT­tAT *» Hi»ylfO«la­t Aradi Been 8. Telefon: 13-0«.­­ Nyom«*» : UJw Und« neon K>. Telefon - 13wdJ. TATl­a« dt levélcím t OéImnoyn»or»*A0 SBeoefl Szombat 1954 nov. 3. Ara 1« Háttér X. évfolyam, 247. sz. CAÖPIKETÉS: Havonta helyben 3.20 nt^flii n >i Tmiopertrn 5.80,kUltHI<l«n 8.4« eengd. e Egye« «adun Ara h«kH*­­nap K, vette­ te ünnepnap 20 Ilii. Hír­­éelteek felvétele torita szerint. Mente­­lead le béna tantrefevel jmoimin reaao­ Kis komédia Mit tagadjuk, csalódtunk. Kellemesen csa­lódtunk. Ami nagy szó. Mert nemcsak színhá­zi személyekben, színházi kérdésekben is a legritkább esetben szokott az ember csalód­ni — kellemesen. Azt hittük, hogy a színügyi bizottság el fogja határozni, hogy a színház jó, a közön­ség rossz, aztán széjjel fog oszlani, hogy este a színügyi bizottsági páholyban való újabb megjelenéssel adja további bizonyíté­kát annak, hogy a színészetet támogatja. Ez eddig rendben is lenne. Nem a támogatás. A határozat. Támogassa más a színházat. Akinek kevesebb köze van hozzá. Ellenben a határozatot, mint a szegedi színügy érde­kében megindítandó, bizonyára hatalmas si­kerű és még hatalmasabb jövőjű munka egyik legggazdagabban bugyogó ősforrását, nekünk kell támogatni. Azt mondja a határozat, teg­yen a polgár­­mester javaslatot a kisgyűlésnek, hogy ad­jon támogatást az eredeti bemutatók és az operaelőadások után. A határozat így kissé túlságosan pongyola. Már pedig a pongyo­laság — revüelőadásokon szerzett tapaszta­lataink megerősítettek ebben a felfogásunk­ban — részint tunyaságra, részint rendszer­telenségre, részint perverzitásra neveli úgy a fiatalokat, mint az öregeket. Néhány példa meg fogja nyerni ennek az elméletünknek a férfikoruk delén álló mindkét nembelieket. Kezdjük az eredeti bemutatókkal. Nem a sze­zont. Az nem egészen eredeti bemutatókkal kezdődött. Tavaly egy eredeti bemutató volt. Sokkal több az idén se lesz. Mondjuk lesz kettő, három. Mit adjon a város — nem a kisgyűlés, közgyűlés — egy eredeti bemutató után? ötszáz vagy ezer pengőt? Ez támogatás? Lehet, hogy a szinügyi bizottság nagyobb összegre taksálta az eredeti bemu­tatókat. Akkor meg honnan vegye a város a pénzt? Mert két­ezer pengőt esetleg még oda tud adni. De honnan kerekítse ki, miből rezerválja, kitől vegye a fedezetet például öt­ezer pengőre, pedig a színház falánkságához képest, ha deficit betegségben szenved, nem nagy falat ez az összeg. Hogy pedig a falatnál maradjunk, joggal merül fel a kétely, hogy lesz-e lelkiismere­tes városatya, aki újabb támogatást szavaz meg a színháznak akkor, amikor közel négy­száz, nagyobbrészt családos városi alkalma­zott 60—TOO pengős havi fizetéséből hat­hét pengőket kell levonni, hogy le lehessen szorítani a pótadót, amikor nem gazdálkod­ni, hanem garasoskodni kell vérszegény gye­rekek tejével, amikor egész év idegenforgal­mi kiadásaira, pedig az idegenforgalom meg­forgat idegent a színházban is, hat­ezer pen­gő telik, amikor elesettségünkben nem pénz­zel, hanem vitával sietünk a trachoma gyó­gyítására, amikor hatszáz pengőnk van a tü­dővész leküzdésére és hatszáz pengőnk sincs az alacsony kalóriájú népkonyhás ebéd meg­javítására? Aztán még egyet. Most van a ne­gyedik éve, hogy megszűnt a házikezelés, amelynek utolsó igazgatója azzal akarta a maga és a házikezelés nagy nevét még emlé­kezetesebbé tenni, hogy eredeti bemutatókra specializálta magát. Akkor az eredeti bemu­tatók vagy hetven ezer pengőjébe kerültek a városnak. Na és a dicsőségbe. Mert hát vala­mit az is számít. Nem az a dicsőség, amelyet arattunk. Hanem az, amelyet elvesztettünk. Száz szónak is egy a vége, mi történik, ha a közgyűlés — és nem a kisgyűlés, amint a színügyi bizottság hibás színpadtechnikai ér­zékkel hiszi — ezer pengőt megszavaz min­den eredeti bemutató után és az igazgató, akinek kötelessége, hogy a színház pénzügyi egyensúlya felett őrködjön, minden heti mű­sorba beilleszt eredeti bemutatót, megadván a lehetőséget nemcsak annak, hogy A pazar makói hagymatermelés című társadalmi er­kölcsrajz és jellegzetes társai színre kerülje­nek, hanem annak is, hogy a deficit örökös rémét örökre távol tartsa nagyra hivatott kő­­színházunk nemes hagyományokkal telített, frissen festett kulisszáitól. Attól persze nem kell tartani, hogy a mostani igazgató fog fo­lyamodni ilyen irodalmi eljárásokhoz. Sokkal jobban becsüli a színügyi bizottságot, sem­hogy irodalmi kérdésekkel zavarná. Ellenben örökkévalóság Kis Pipi sem ült az angol trónon. A héten tehát nem dolgavégezetlenül osz­lott szét a szinügyi bizottság. Volt néhány ja­vaslata, amelyek közül — tekintettel a vá­ros többször említett rózsás pénzügyi hely­zetére — az operaelőadások külön szubven­cionálása is a legnagyobb könnyedséggel lesz megvalósítható. Mi történik a Saar-vidéken Nagy izgalmak a francia csapatösszevonások miatt • Berlin cáfolja a rohamosztagos puccs hírét Paris, november 2. úgy Franciaországban, mint Németországban nagy feltűnést keltett az a tény, hogy a franciák nagy csapatösszevonásokat hajtottak végre a Saar-vidék határán. Az intéz­kedéseket azzal magyarázzák Párisban, hogy a Saar-vidék­en álitólig náci­ puccsot ké­szítenek elő a népszavazás előtt. Ezt a hírt a Saar-vidék né­met meghatalmazottja visszautasította. A berlini francia nagykövetség pedig határo­zottan cáfolja azt a híresztelést, amely szerint Bülör külügyi államtitkár megjelent Francois Poncet francia nagykövetnél, hogy tiltakozzék az francia katonai intézkedések ellen. A párisi Temps esti lapja ezt írja: — A világon senki sem gyanúsíthatja Francia­­­országot észszerűen azzal, hogy bárminemű erő­szakos rajtaütésre készül. Franciaország minden tekintetben jogos állásponton van és kizárólag Németországon múlik, hogy a francia csapatoké világosan meghatározott rendeltetésük közbelépés­ért el lehessen kerülni. A szerb ellenzéki pártok vezérei régenshercegnél Davudovics volt demokrata miniszterelnök és Korosec szlovén vezér­ ki 9?­a Ugatása — Forduati előtt a jugoszláv politikai élet? (Budajiesti tudósítónk telefonjelentése.) Belg­ráditól jelentik: A belgrádi politikai életnek nagy szenzációja van. Pál régensherceg tegnap dél­után kihallgatáson fogadta Davidovics volt mi­niszterelnököt, a demokrata párt volt elnökét, péntek délután pedig dr. Korosecet, a szlovén klerikális párt elnöke jelent meg kihallgatáson a régenshercegnél. Politikai körökben úgy hírük, hogy a két­ kihallgatás egyelőre csak informatív jellegű, de­­ mindenesetre nagy fontosságot tulajdonítanak an­nak a ténynek, hogy a régensherceg érintkezést keres a volt ellenzéki pártok vezéreivel. Valón színű, hogy a legközelebbi napokban a többi ellenzéki párt vezérei is megjelennek Pál régens­­hercegnél. H revízió és Gömbös párisi nyilatkozata a bécsi és római út előtt (Budapesti tudósítónk telefon­jelentése.) Göm­bös miniszterelnöknek — aki a jövő hét elején utazik Bécsbe és Rómába—, mint ismeretes, nyi­latkozata jelent meg az egyik párisi lapban, amely egyrészt a marseillei királygyilkossággal, más­részt a revízió kérdésével foglalkozott. A minisz­terelnök nyilatkozatának mindkét vonatkozása a politikai életben feltűnést keltett. Az ellenzék ugyanis már régen hangsúlyozta, hogy a kor­mánynak erélyesen rá kell mutatnia arra, hogy Magyarország a királygyilkossá­ggal sem közvetve, sem közvetlenül nem gyanúsítható, ahhoz egyet­len magyar embernek sincs semmiféle köze. Az miniszterelnöknek most megjelent nyilatkozata ebben a vonatkozásban meggyőzte a politikai vi­­­lágot. Feltűnést keltett a miniszterelnök másik vo­natkozású nyilatkozata, amely a revízióról szólt és amely azt a látszatot engedte sejtetni, hogy nem a teljesen integer Magyarország visszaszér^

Next