Délmagyarország, 1934. november (10. évfolyam, 247-270. szám)

1934-11-03 / 247. szám

2 OPI MAC. V MI ORSZÁG záróért folyik a küzdelem. Egyik ellenzéki po­litikus a miniszterelnök nyilatkozatáról a követ­kezőket mondotta: “ A revízióért folytatott küzdelem mindig a magyar politika tengelyében kell, hogy álljon. Természetesen az ország mai helyzetében senki sem gondolhat a revízió erőszakos keresztülvi­telére, de békés eszközökkel, főleg a meggyőzés fegyverével való megvalósítására. Ebből a szem­pontból a miniszterelnök reálpolitikusnak mutat­kozott, amidőn a revíziót, mint a magyar köve­telések teljességét állította oda Európa közvéle­ménye elé, ugyanekkor, ha nem is nyílt sza­vakkal, de kifejezte azt is, hogy a revíziót a meg­győzés békés eszközével óhajtja megvalósítani. Ez természetesen egy kezdeti vonala a revíziós törekvéseknek, amely előkészítheti az útját an­nak, hogy az érdekelt felek a zöld asztalhoz le­üljenek. 1934 november 3. Falusi kdvezeti helyett modern városi burkolatot kiván a Mátyás-térre Szeged érdeke (A Délmagyarország munkatársától.) A Mátyás király­ tér burkolásának napirendre robbant kér­dése foglalkoztatja most leginkább azokat, akik érdeklődnek városi dolgok iránt. A Mátyás király­térrel — mint ismeretes — az történt, hogy hosszú esztendők küzdelmeinek eredményeképen a város végre vállalatba adta a kövezési munkát. Megbízta a »Danubia« részvénytársaságot, mint a legolcsóbb ajánlattevőt, hogy készítse el hat­vanháromezer néhányszáz pengőért a tér és a bele­torkoló két ucca, a Földműves- és a Sárkány­­ucca burkolatát. A vállalati megbízás, amely­hez nagy késedelmek után a belügyminiszter is hozzájárult, alapozatlan válogatott bazaltburko­­latra szólt, ami azt jelenti, hogy a bazaltköveket egyszerű homokágyba rak­­ják­. A vállalkozó nem­régen megkezdte a munkát és az alsóvárosiak megütközve láttá­k, hogy nem olyan burkolat készül, mint ami­­lyenre számítottak, hanem a legolcsóbb falusi burkolat, ami nem sok javulást jelent az eddigi viszonyok­kal szemben. Az alsóvárosiak modern alapozott kockaburkolatot vártak, azt hitték, hogy ilyen munkára kapott megbízást a vállalkozó. Küldött­­ségileg keresték fel dr. Pálfy József polgármes­tert, aki helyszíni szemlét tartott, majd átvizs­gálta az ügyet és megállapította, hogy a vállal­kozó helyesen jár el, azt a munkát végzi, amelyre megbízást kapott. Megállapította a polgármester azt is, hogy a közgyűlés nem kockaburkolat ké­szítését határozta el, hanem alapozatlan termés­­kőburkolatot rendelt Alsóváros számára. A pol­gármester a helyszíni szemle alkalmával néhány kisebb jelentőségű hibát talált és felszólította a vállalkozót, hogy ezeket a hibákat küszöbölje ki és a burkolathoz a leglúfogástalanabb anya­gokat használja. Alsóváros népét nem nyugtatja meg az, hogy a vállalkozónak is,, a mérnöki hivatalnak is pa­pírforma szerint igaza van. Az alsóvárosiak úgy gondolják, hogy az a burkolat, amely most készül, nem sokat ér, nem igen javít a közlekedési viszonyokon, nem igen teszi hozzáférhetőbbé az idegenek számára a Mátyás-templomot, amely pedig egyik legér­dekesebb és legvon­zóbb nevezetessége Szeged­nek. Jelentőségét hatványozott mérték­ben fokoz­zák azok a szempontok, amelyek az idegenfor­galom tervszerű és kívánatos növelésével vannak kapcsolatban és így a városnak mindent el kel­lene követnie, minden okos áldozatot meg kel­lene hoznia, hogy európai és városi viszonyokat teremtsen a fogadalmi búcsú és a csodatévő Fe­k­ He Mária temploma körül. A legolcsóbb falusi burkolat nem szolgálja ezt a célt, ha már köveztet itt a város, készíttessen kifogástalan, autóközlekedésre is alkalmas kö­vezetet, lehetőleg bazalt kiskockából, legalább makadám alapépítményen. A fölmerült kérdés annyira fontos, hogy ér­deklődtünk a lehetőségek és az adatok iránt. A következőket tudtuk meg. A város a vállalkozó­val kötött szerződés értelmében ezért a félmeg­oldásért közel hatvannégyszer pengőt fizet tíz félév alatt, kamatokkal együtt évi 16.001 pen­gős részletekben. Ezért tekintélyes összegért 10.700 négyzetméternyi alapozatlan terméskőbur­­kolatot kap a város, még­pedig úgy, hogy a felszedett régi kőanyagból­­ az úttest két szélén 125—1­25­ centiméter széles sáv készül, a kö­zépső két méter széles úttestrész kap új burko­latot. Egyre-másra tehát ez a burkolat négyzet­­méteren­kint körülbelül 6 pengőbe kerül. Ha ugyanezt a területet elsőrendű makadám alapokra fektetendő hazait kiskockával burkol­­tatná a város, ugyancsak tíz féléves hitelre, a burkolatért négyzetméterenkint körülbelül 18 pengőt kellene fizetnie, ami körülbelül 190.000 pengő (­OK ISAZ ILITSZERESZE: OKUL^RIUM KELLNER MARTON, Kárász u. 3. !) 'tó a enobh m ''«a cna·m*oa_bb munka­­vállalati összegnek felelne meg, tehát pontosan a jelenleg készülő burkolatár háromszorosának. Ez azt jelenti, hogy az évi 16.000 pengős rész­let helyett 48.000 pengős részleteket kellene a városnak öt éven keresztül fizetnie. A teher­­többlet öt éven át évi 32.000 pengő lenne, de ezért elpusztíthatatlan, modern, szép és jó vá­rosi kövezetet kapna Mátyás király alsóvárosi templomának környéke. Évi harminckétezer pengő fedezettöbblet elő­teremtése még a mai szomorú pénzügyi viszo­nyok között sem jelenthet Szeged számára meg­oldhatatlan problémát ilyen fontos kérdésben. Többek között biztosítaná ezt a fedezetet a pót­adó kulcsának két százalékkal való felemelése is. A vállalkozó eddig még nagyon keveset végzett el a vállalt munkából, ebből a szempontból tehát komolyabb nehézséget nem okozna a sürgős revízió. Az a kérdés természetesen felmerül, hogy abban az esetben, ha a város hatósága rászánná magát a revízióra és modern városi burkolattal kí­vánná fölcserélni a most készülő olcsó falusi burkolatot, mi lesz a szerződéses vállalkozó ál­láspontja, hozzájárul-e a vállalati szerződés meg­változtatásához, vállalja-e a nagyobb értékű meg­bízatást a nagyobb vállalati összeg ellenében. Annyi bizonyos, hogy itt sürgős a tennivaló, ha a város hatósága komoly lehetőséget kíván te­remteni a Mátyás-templom kincseinek idegen­forgalmi kihasználására, mert minél tovább ha­logatják a döntést, az annál nehezebbé és komp­likáltabbá válik. A város érdeke követeli meg a haladéktalan döntést és a város érdeke köve­teli a Mátyás­ tér körül a százszázalékosan kielé­­gítő burkolatot. Óra, elBHTAsz­tor­ Hm bizalomnál TATH íráshoz, Kölcsey u. 7. — Óra­, lifull ékszerjavitások elején, gyor­san, pontosan! Törf arany, ezüst, régi pénz, zá­­logjegybeváttes. Eladás kényelmes részletfizetésre nélkül, tisztviselők, nyuodijasok részére. fl sikertelen lombozásért nem lehet kártérítést követelni a fogtechnikustól, mert a fogtechnikusnak nincs foga fogat húzni (A Délmagyarország munkatársától.) Elvi je­lentőségű ítéletet hozott a napokban a szegedi járásbíróság egy érdekes ügyben. Kisteleken tör­tént, hogy Vigh Hermina felkereste Seidl Ottmár fogtechnikust és felkérte, hogy húzza ki fájós fogát. A fogtechnikus erre vállalkozott is és meg­kísérelte a fog kihúzását. Ez azonban nem si­került, teljesen összetörte a fogat, a páciens kény­telen volt elmenni dr. Halmágyi Ferenc kiste­leki fogorvoshoz, aki csak műtéti beavatkozással tud­ta az összeroncsolt fogat eltávolítani. Erre Vigh Hermina keresetet nyújtott be a szegedi járásbírósághoz és azt kérte, hogy a bíróság kö­telezze a fogtechnikust költségeinek és kárának megtérítésére. Az elvi jelentőségű ítélet a pá­cienst elutasította keresetével és arra kötelezte, hogy a felmerült költségeket 15 nap alatt meg­fizesse. Feltűnő a járásbírósági ítélet indokolása is. — »A járásbíróság álláspontja szerint még abban az esetben sem volna jogosult felperes az állítólagos foghúzással kapcsolatban őt ért ká­rok megtérítését alperestől követelni, ha alperes valóban megkísérelte volna felperes kérelmére a fog kihúzását Ugyanis felperes személyes meg­hallgatása során azt adta ele, hogy kifejezetten azzal a kérelemmel ment el a fogtechnikushoz, hogy húzza ki a fogát. Tette ezt felperes annak ellenére, hogy ki volt írva az alperes rendelő­jénél, hogy »fogtechnikus«, tehát felperes tudta azt, hogy nem fogorvos. Az eljárás során nem merült fel adat arra nézve, hogy alperes magát fogorvosnak színlelte volna, hogy felperest rá­bírni igyekezett a foghúzási kísérletre és maga fe­lperes mondotta személyes meghallgatása során, hogy a fogtechnikusnak nem fizetett semmit, te­hát alperes nem gazdagodott az esettel kapcso­latban. — Dy tényállás mellett pedig —­ folytatja az ítélet —, ha a fogtechnikus felperes kérelmére valóban kísérletet is tett felperes fogának ki­húzására, ezen köztudomás szerint is törvény ál­tal tiltott cselekménynek részese volt maga fel­peres is, ki maga kérte alperest a fog kihúzá­sára, a törvény által tiltott cselekményből pe­dig annak részese, a tiltott cselekmény elkövető­jével szmben a maga részére jogokat nem szár­maztathat és a bíróság álláspontja szerint ilyen jogok érvényesítésére jogsegély nem nyújtható.­­ A járásbíróság álláspontja szerint annál is inkább ezen elvi álláspont irányadó jelen eset­ben, mert ellenkező döntés csak a fogtechnikusok részére tiltott cselekmények előmozdítására volna alkalmas. Ugyanis amennyiben ilyen esetekben az utólag igénybe vett orvosi munka költségeit a páciens jogosult lenne a fogtechnikusra áthárí­tani és az ilyen igények érvényesítésére a bíróság jogsegélyt nyújtana, ez a köztudatba átmenne, a jövőben előbb mindenki a nyilvánna­l^n olcsóbb munk­át venné igénybe, tudván azt, hogy a fog­­technikus munkájának sikertelensége esetén a drágábban fizetendő orvosi munka igénybevéte­lem felmerülő költségeit majd meg fogja fizetni a fogtechnikus. — Amiként tudta a felperes — mondja tovább az indokolás —, hogy sikertelen foghúzási kísér­let után fogorvoshoz kell menni, tudnia kellett ezt akkor is, amikor fogtechnikushoz és nem or­voshoz ment fogának kihúzása végett, mely mun­kának fogtechnikusok által való elvégzése köz­­tudomás szerint törvény által tiitott dolog, amit, ha ennek ellenére a felperes mégis megtett, ez­zel kapcsolatban felmerült kárait maga köteles viselni.* . J ......... i

Next