Délmagyarország, 1934. december (10. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-01 / 271. szám

M80BD, SawkeratM««.' Somogy1 «reo UU,i.«m, Telefon: 23.3J.. Klndóhlvotr.l If WlMllnlf Hr»3~|-frtr Icgy'rodo r Aradi ueca d* Telefon : 13aOö. ^ Nyomd# * Löw I IpOl nee# I«. Telefon : ronrofi M levélcím : Deimagynionzeg Seeoed Szombat, 1934 dec. 1. Am 12 (111Ar X. évfolyam, 271. »je. Elör­íETÉS: Havonta helyben 3.20 Vidéken é* Budapesten 3.00, l­Ulsttl<l­t­ 0.40 pengd­ *■ Egye» c­ém ara hifkH*. nap 12, vasdr. äs linnennap 20 Ilii. Hír— defdsel­ felvétele tarifa seerfns. Me­»*e­­lenik hétié ktv«feléve«­ naponta .Tenget Halott a rózs a vesszői­­kötegek alatt A háború kizökkentette emberi formájából az embert s hiába van már tizenhat éve vége, a nekiszabadult ösztön ott tombol még ab­ban is, aki nem közvetlenül a vérzivatarban töltötte idejét, hanem a kortárs szerencsét­lenségével szívta magába csendesebbnek vélt, de lelkiekben csakúgy feldúlt tájak le­vegőjét. Amit valamikor meghiggadt életnek neveztek, arról a mai generáció el sem tudja képzelni, hogyan tudták biztosítani? Az or­szágban előforduló véres eseményeket szá­mon tartotta mindenki, valósággal leste a törvényszabta stációit, mint ahogy öreg em­berek ma is idézik őket meglepő tudásával a dátumoknak. Akasztásokból legendák vál­tak éppen a ritkaságuk miatt, a Spanga—Pi­­téli—Berecz triászt, Majláth országbíró gyil­kosait, panoptikumokban mutogatták viasz­ba formában, Papp Bélának, a gavallér test­vérgyilkosnak pedig tudják ma is a teljes geneologiáját. Igaz, hogy tűntek el akkor is emberek, soha bizonyosság nem adódott a történetük dolgában, legfeljebb házbontások idején kerülnek elő most, hosszú évtizedek után, megfehéredett csontok, amikorra való­színűleg elfehéredett azok csontja is, akik amazokat még hússal telitetten a falak közé rejtették. De az elszántság, a mindenre való tettre­­készség távolról sem volt akkora, mint a mo­dern időkben, napjainkban. Ma kisebb lelki­­ismereti furdalás kell nagyobbszabásu cselek­ményekhez s a tanyai lakó, aki ifjúi lendüle­tében készségesen kapta elő csizmaszárából a bicskát, hogy megsebezze vele a vetély­­társát, immár nem elégszik meg az elégtételt jelentő vér puszta látásával, hanem igyek­szik művét tökéletessé tenni s máris körül­bástyázza magát az enyhítő körülményekkel. Vérgőzös legendákon nőtt fel ez a generá­ció, a gyermekek már felelősség nélküli idők­ben születtek s amit maguk körül látnak, az fékevesztett indulat, puskaporos hordón tör­ténő örökös mámoros haláltánc, szétlazulása a házasság, a család szentségének, siettetése az egész nyomorúságos életnek, amely csak rossz holnapot ígérhet a megnyomorított ma után. A folyton hallott beszédtémák, a kiet­len példák távolítják el egymástól a különbö­ző generációkat s ha igaz, hogy az érett kor azelőtt sem tudta megérteni a fiatal nemzedé­ket, ma ellenségként áll egymással szemben gyermek és apa, példátlan igények, talán so­ha le nem csiszolható modortalan önhittsé­gek követelnek elismertetést, amikor még a legszelidebb cirógatásra való jusst sem sze­rezték meg az életükkel. Egy híres régi olasz író mondja, hogy az emberben megvannak mindazok a tulajdon­ságok, amik a kutyában, — kivéve a rossza­kat. Az emberben, ha kegyetlenül akarjuk analizálni, csak rossz tulajdonságok vannak, amiket a vele szemben támasztott érdek hol gonoszságnak, hol erénynek minősít. Az ál­latnál előfordul, hogy felfalja a kölykét, de csak következtetünk rá, hogy miért teszi. Ha beszélni tudna, bizonyára megmagyarázná a nekünk visszatetsző, érthetetlen tettét, eset­leg meglepetést keltene az indokolásával. El­lenben vadászemberek igazolhatják, hogy mikor a vizsla véletlenül agyonnyomja vala­melyik esetben, bukdácsoló, újszülött köly­két, halálosan szomorú és étvágytalan, pa­naszosan sír és száz jellel csalogatja vackához a gazdáját. Távolítsák el a kis dögöt, addig ő nem lehet a régi, nem tér magához. Magá­nál csak az újszegedi gyilkos van évek során át s miután agyonvert feleségét rőzsevessző­­kötegek alá rejtette, uj nászt ül ősi ösztöné­nek nyomorúságos megalkuvásában, életörö­mében és még az sem zavarja, ha gyermeke ott járkál elpusztított édesanyja csontjai fe­lett. Micsoda kis részletszenzáció az, amikor megszólalnak a falak, vagy a föld és elárulják a titkokat! Minden régi háznak története van, szomorú története akkor is, ha nem kerülnek ki belőlük elrejtett csontvázak. Azokban a házakban emberek éltek s az emberi élet nyomorúságai mindennél biztosabban ott maradtak a falak közt, amelyeket az ősi bar­lang mintájára épített az ember, hogy ne ér­jen hozzá a külső világ. Nincs régi ház és új ház, mert amelyikben emberek laknak, már az első hetekben megtelik az emberi élet tör­ténésével. A váratlanul napfényre került csontok pedig csak azért keltenek szenzációt, mert rikoltó a hatásuk s kézzel foghatóan ál­lítják elénk az elkövetett gonosz cselekede­­­tét. De vannak gonoszságok, tragédiák, amik után nem maradnak csontvázak, aminthogy elvesznek az emberi életek és indulatok is, amelyekből kivirágoztak a cselekvések. Ró­­zsavessző-kötegek kerülnek ezek fölé is, régi mederben folytatott élet, mosoly­bimbók, örömvirágok. Csak a siket fal marad meg ti­tokzatos magába zárkózottságával, mentesem a világosság ellenőrzésétől. Talán itt rejtőz­nek az igazi, nagy, soha ki nem kerülő szen­zációk, amint az sem derül ki életvégig tartó fegyházbüntetések, gályarabságok, korbá­csolások hosszú sora után sem, hoszy mi teszi megrögzötté az embert, milyen lelki skálát jelent a gyilkossághoz való elérkezés, főleg hogy bűnös-e a bűnös, vagy csak beteg, sú­lyosabb a könnyen diagnosztizálhatónál, ha szervezetében olyan elváltozásokkal, hogy a­ hozzávaló mikroszkópokat tán soha nem ta­­lálják ki? Szerdán: Saar-kérdés pénteken: a marseillei-ü­gy a Népszövetség előtt Genf, november 30. A Népszövetségi Tanács szerda délelőtt zárt ülést tart Benes elnökletével. A Tanács Jeflics jugoszláv külügyminiszter és Eckhardt ma­gyar megbízott jelenlétében fogja átvizsgálni a ju­goszláv panaszt A Tanács ezután nyílt ülésen hoz­zálát a Saar-kérdés vitájához. Genfben remélik, hogy a vita csütörtök estig befejeződik és pénteken megkezdhetik a marseillei­ ügy tárgyalását. A Tanács először Jeffre* jugoszláv külügyminisz­tert, majd Benest és Titulescut, végül Eckhardt magyar megbízottat fogja meghallgatni. Általános nézet szerint előadót fognak kiküldeni, aki jelentését a január 10-i ülésen fogja előterjeszteni. „A felelőség elsősorban a francia hatóságokat terheli“ Párisból jelentik: Sabiani, a marseillei helyettes polgármester Párisban előadást tartott a merénylet­ről és részletesen foglalkozott a felelősség kérdésével Bebizonyította előadásában, hogy a felelősség első­sorban a francia hatóságokat terheli és rámutatott a belügyminisztérium teljes kötelességmulasztására. A felelősségeit Sabiani szerint Sarraui és hivatalno­kai viselik. A francia lapok ismertetik az o­lasz sajtó maga­tartását és megállapítják, hogy Róma teljesen Ma­gyarország mellett foglal állást. Villani magyar kö­vet állandóan érintkezésben áll Mussolinivel és élénk tevékenységet fejt ki. Az olasz sajtó Róma, november 30. Az olasz sajtó gúnyos han­gon foglalkozik a jugoszláv emlékirattal és annak történetével. A Messagero megállapítja, hogy a jegy­zék egyáltalában nem igazolta be, hogy a merényle­tet Magyarországon tervezték volna, de azt sem cáfolja meg, hogy a jankapusztai tábort a magyar kormány saját kezdeményezéséből oszlatta fel. Tíz napig nem tart Illést Pénteken letárgyalták az erdőjavaslatot­ ­ Budapesti tudósítónk telefonjelentése. A kép­viselőház péntek délután mérsékelt érdeklődés mel­lett végzett az erdőjavaslattal, ez alkalommal a fo­lyosói élet sem volt izgalmasnak mondható, mind­össze a külügyi bizottság szombat délelőtti ülése oko­zott érdeklődést. Értesülésünk szerint az egyik el­lenzéki képviselő a külügyi bizottság ülésén rá fog mutatni azokra a mulasztásokra, amelyek a marseil­­lei gyilkossággal kapcsolatos események során tör­téntek szerinte.­ A pénteki ülés végén december 11-ig elnapolták a Házat Politikai körökben úgy tudják, hogy de­­­­cember­­ folyamán mindössze egy-kétszer fog össze­ülni a Ház, ezek is inkább formális ülések lesznek. Az ülések egyikén be fogják terjeszteni a választói­jogról szóló javaslatot. December 20-án megkezdődik a parlament kará­csonyi szünete, amely valószínűleg január közepéig tart. A pénteki ülésről részletes jelentésünk a követ­kező: Az ülésen folytatták az erdőtörvény részletes vitá­ját. A képviselőház gyors egymásutánban fogadta el a szakaszokat. A 212. szakasznál Zsilvay Tibor azt indítványozta, hogy ott, ahol arra lehetőség van, üzemek áthelye­zésével, vagy üzemi mód megváltoztatásával véd­jék meg a természet szépségét. Fenyő Miksa rámutatott arra, hogy turisztikai szempontokat és a természetvédelmet nem lehet a képviselőház

Next