Délmagyarország, 1935. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1935-01-01 / 1. szám
SZBOED, Sserkenliktép - Somorjyl uccu stZ.,l.em. Telefon: 23-33.• KladiA hivatal kölc»önk»nyvt*r es jegyiroda - Aradi ncra 8. Telefon : 13-00. <• Nyomda - IBci <T>dt ncea I». Telefon : O^off. távirati e* levalclm: DelmagyaronMa Kedd, 1935 Január 1. Ara 20 fUiar XI. évfolyam, 1. ----7 CLOfiZCTEü: Havonta helyben 3.« Vidéken Ad Budapesten S.éO.klillBIdttn A.40 penad* e Egye* szem Arn hétköznap 12, va>Arn és ünnepnap 20 HU. flrrtelélek felvétele larlin szerint Me elenik hétté kivételével naponta regpet Január végén hozzák nyilvánosságra a választójogi javaslatot (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Új év első hetében, a jelek szerint megélénkül a politikai élet. Pénteken minisztertanács lesz, amely folytatni fogja a választójogi javaslattervezet tárgyalását. A Délmagyarország budapesti munkatársának értesülése szerint a választójog kérdésével még két-három minisztertanács fog foglalkozni, úgy, hogy végleges állásfoglalásra csak január végén kerül a sor. Kormánypárti körökben úgy számítják, hogy a kormány választójogi javaslata január utolsó napjaiban kerül az egységespárti értekezlet elé, ugyanekkor hozzák nyilvánosságra a javaslat részleteit. A képviselőháznak februári első ülésén nyújtják be a választójogi reformot és a kormányzói jogkör kiterjesztéséről szóló javaslatot. A választói jog Irta: Fábián Béla Az a választói jog, melynek alapján most választunk Magyarországon: szörnyűség. Az ajánlási rendszer életre-halálra kiszolgáltat minden jelöltet az önkénynek és a vidéki nyílt választókerületek szavazási rendszere kitermelt egy ál-alkotmányosságot, látszat szerint a vidéki polgárnak is van választói joga, csak éppen nem gyakorolhatja meggyőződésének megfelelően. A nyílt választásos magyar vidéken csak azt választhatják meg, akinek megválasztását a kormány engedélyezi, magyarul szólván: akit a kormány beenged a képviselőházba. Nem akarom itt részletezni az utóbbi évek vidéki választásainak tanulságait a megvasalt ellenzéki pártelnökökkel, községekkel, melyekbe az ellenzék embereit be nem engedték s ahová csak a madár mehetett be, mert repülni tudott s még a diadalmas, ellenzéki választásokról is csak annyit: a kormány, ha egy kicsit jobban megerőltette volna az apparátust, még egy kis atrocitás s a jelölt megbukott volna. A lajstromos kerületekben titkos a szavazás s ebben a néhány kerületben szembekerülnek egymással azok, akiknek együtt kellene haladniok s akik együtt is mennének, ha nem volna lajstromos a szavazás s az egyéni kerületekben egymás segítségére volnának utalva, hol is egymás segítsége nélkül el kellene veszniök. S ily szörnyűség mellett tanulságok alapján esztendők óta a legnagyobb gyanúperrel nézem azt a harcot, mely a választójogért folyik, azon az alapon, hogy rosszabb már nem lehet, nem lehet politikai harcokat indítani. Azon az alapon sem lehet polgári alapon álló pártnak reformokat kívánni: mentül rosszabb, annál jobb. A jelenlegi Európa kormányaitól — tisztelet a kevés kivételnek, — nem kívánok reformpolitikát. Ismerem a reformjaikat, ismerem az ideológiájukat ! tudom, hogy amit ez a világ kitermel, az a demokratikus haladásnak ha nem is sírásója, de kerékkötője. Ismerem ezt az uj világot az uj urak országosaiból, ott voltam a demokráciaellenes világnézet első gyakorlatba átültetésénél, születési tanúja voltam az orosz szovjetnek. Nekem nincsenek tehát illúzióim s meglepetés lesz az uj választói jog minden oly intézkedése, mely a népakaratot is érvényesülni engedi. A parlamenti harcoknak lesz feladaa a demokráciából jobb időkre megmenteni annyit, amennyit éppen meg lehet menteni. Az ellenzéknek eggyel azonban tsztában kell lennie: harcot vivni megosztott erőkkel, harcot vivni az egymás lebecsülésével, harcot vivni egymással szemben felállított s az ellent nem a túloldalon kereső frontokkal nem lehet. Nem lehet úgy harcokat vívni, hogy önként kínálkozó réseket mutatunk az ellenfélnek, melynek így rohamoznia sem kell, az egymás ellen hadakozó várvédő csapatok nélküle is megeszik egymást. Az ellenzéknek, amely az országban még menteni akarja a népjogokból, amit lehet, tudomásul kell vennie, hogy darabokra tépett vonalaival harcba indulni nem, csak megalkudnia lehet s akkor is az alku feltételeit az ellen szabja meg. Ha keressük a gyakorlati politika szempontjából az ellentéteket, melyek a közös front kialakulását akadályoznák, ha keressük a demokratikus politika szempontjából az elvi elbírálásokat, a különbség nulla. S van-e egy összefogásnak reménysége az eredményekre? Ám álljunk meg a szegedi kereskedőválasztások eredményei előtt egy pillanatra s vessünk egy pillantást a kerületben lefolyt választás statisztikai eredményeire. De nézzük Debrecent, és a contrát Makót. Nem ismerem a választójogi javaslatot. De annyit látatlanban is merek állítani, hogy nekünk, akik a demokrácia és liberalizmus elveire felépített világtól várjuk az emberiség jobb jövendőjét, nekünk nem hoz jót. S ha elveink védelmezésének lehetőségét a jövendő parlamentre át akarjuk menteni, akkor a demokratikus ellenzéki pártoknak meg kell találni az egymás kezét, különben magukra vessenek. Nehézségek és tárgyalások az új költségvetés előtt Külön megbeszélések a földművelésügyi, a kereskedelmi és a kultuszminiszter között • Az Állami kiadások és a takarékosság (Budapest, tudósítónk telefonjelentése.) Imrédy pénzügyminiszter még novemberben felszólította a minisztereket, hogy tárcájuk költségvetési tervezetét a takarékossági szempontok érvényesítésével karácsonyig nyújtsák be a pénzügyminisztériumba. A felszólítás ellenére eddig csak néhány költségvetési tervezet készült el. A földművelésügyi, a kereskedelemügyi és a kultusztárca költségvetése ezideig még nem készült el. Ennek az a magyarázata, hogy a szakiskolák kérdésében a három minisztérium még nem tudott megegyezni. Ebben az ügyben a miniszterelnök a múlt hetekben külön miniszterközi értekezletet hívott össze és bár a hivatalos jelentés ekkor nyomatékosan hangsúlyozta, hogy az érdekelt miniszterek teljesen egyetértenek az alapelvekben, a helyzet az, hogy az egységes megállapodást a miniszterelnöki beavatkozás sem tudta még megteremteni. A miniszterelnök ekkor megbízta a három érdekelt minisztert, hogy egymás között igyekezzenek megegyezni, azután terjesszék eléje a javaslatot a szakiskolák régóta vajúdó kérdésének megoldására. Ebben a pillanatban tehát még kétséges, hogy a mezőgazdasági és kereskedelmi intézmények megmaradnak-e a földművelésügyi, illetve a kereskedelemügyi minisztérium költségvetésében, vagy pedig a kultusztárca fennhatósága alá kerülnek. Csak ennek a kérdésnek a megoldása után kerül sor az összes tárcák költségvetési előirányzatának összeállítására. Az új költségvetést március közepén nyújtják be a képviselőházban. Tyler népszövetségi főmegbízott pénzügyi jelentéséből kiderül, hogy az állami bevételek emelkedésére egyáltalában nem lehet számítani, a kiadások emelkedése tehát káros következményekkel járna. Ilyen körülmények között fokozott energiával igyekszik érvényesíteni a pénzügyminiszter a takarékossági szempontokat. Jól informált körökben azonban ennek ellenére sem tartják valószínűnek, hogy a pénzügyminisztériumban jelentékeny lefaragásokat végezhessenek az egész költségvetéssel szemben, vagyis az új költségvetés végösszege az idei költségvetés végösszege körül fog forogni. Laval középeurópai terve — a versaille diktálásra emlékeztet írják Londonban London december 31. Az angol sajtó már megkonditja a lélekharangot Loval legújabb középeurópai terve felett. A Star ezeket íria: I — Olyan gondolat, hogy Franciaország, Olaszország és a kisantant előbb egymás között állapodjanak meg és ezután puszta aláírás végett kő-