Délmagyarország, 1935. március (11. évfolyam, 48-73. szám)
1935-03-01 / 48. szám
SZEGED. Cserke*x«M«o: Somogyi ucca ?2., 1.em.Telefon: 2V33..Kiadóhivatal<(Hc*Habonyidar «• Jegyiroda: Aradi ucca 3. Telefon: 13 00. — Nyomda: tltw l igOfarra 19. Telefon : 13^o0. Tdrkan é* levélcím : Délmagyaronzdo Szeged Péntek, 1935 március 1. XI. évfolyam, 4^. »*. Aratt Ullér CLÖrizETÉS: Havonta helyben 3.20 VMéken *• Bndapnlen 3.00. ktlltKInOn «^•o nenoO* + Egyes *zAm Ara hétkitcnan tO. vn«erAs llmenntn IO Ilii. Hír AelAsel* «elvAtele Intim szerint. M««'eleni te hAtf A kivitelével naponta reggel Tőzsdei történet Igazán nem volna gusztusunk szerint való, hogy Szegeddel hozzuk bárminő kapcsolatba is azt a nagyvárosi tőzsdei történetet, mely megtörténhetett volna mindenütt, ahol a kötött gazdálkodás és megregulázott devizaforgalom drótakadályainak és farkasvermeinek ügyes kikerülése külön kereseti lehetőségeket biztosít azoknak, akik hajlandók vállalni a büntető törvénykönyv paragrafusai közötti bujócskának a kockázatát. A történet egyébként is meglehetősen közönséges és mostanában nemcsak minálunk, hanem másfelé is, a legkülönbözőbb variációkban többszörösen megismétlődött. Mert miről is van szó tulajdonképpen? Kezdődik légy karrier meglehetősen szűkös körülmények között. Ügyesség, jó házasság és konjunkturális viszonyok ezt a karriert a tőzsde világában gyors tempóban lendítik előre. Ott, ahol a szerencse az érdemek fokmérője, az ilyen karrierektől az elismerés és a megbecsülés sem maradhat idegen. Az elismeréssel és megbecsüléssel pedig együtt jár a bizalom, amely a klasszikus nemzetgazdaságtan megállapítása szerint az egészséges hiteléletnek legfőbb alapja. És mikor mások a legnagyobb erőfeszítéssel, vagyonuk, energiájuk lekötése mellett sem tudnak jelentéktelenül törpe összegekhez hozzájutni, az ilyen szerencsejátékok számára évtizedek jogászi munkájában megedzett agyvelők és tekintélyes pénzemberek szolgáltatják a játszási lehetőségeket. Ismételjük, ebben nincs különösebb érdekesség. Hanau asszony, akinek a dolga most kezdi újból foglalkoztatni a francia közvéleményt, ugyanezt sokkalta nagyobb arányokban cselekedte. És hol van ennek a pesti esetnek a szubstrátuma az amerikai kincstári államtitkár adócsalásától, amelynek összegét pengőben csak hétjegyű számmal lehet kifejezni? Az érdekesség nem a személyben és nem összegszerűségben, hanem a környező körülményekben jelentkezik és ezek adnak az esetnek az egyszerű hírrovaton és riport-témán túlmenő töprengésekre alkalmas. A töprengések két irányúak. Valaki gabonában besszre spekulál és állandóan veszít. Mint a kártyás aki veszített, szalad a pénze, helyesebben a mások pénze után, mert a tőzsdei differenciákat, amelyek a veszteséges üzletekből származtak, konzekvensen mások pénzéből egyenlíti ki. Mondhatnánk, az üzleti becsület smokkja az egyik irányban. Fizet, mint egy úr és nem marad adósa senkinek. Fizet mindaddig, míg egy véletlen fel nem deríti pénzforrásait és az összeomlás be nem következik. De —• és itt van a de, amelyet elébe lehet írni nagyon sok régi és nagyon sok új nagy vagyon keletkezésének, — kellett, hogy ez az összeomlás tényleg bekövetkezzék. Kontreminre már mások is spekuláltak, néha sikerrel, néha sikertelenül. Ebben az esetben a spekuláció nem vált be. De mi történik, ha a kontremin-spekuláció sikerül? A veszteségek nyereségre fordulnak, a nyereségből vissza lehet fizetni a másokéból felvett pénzeket, minden önmagától a legszebben rendeződik, csak az elismerés mértéke növekszik, amely kijár az előrelátó és ügyes üzletembernek, de különösen kijár a becsületes üzletfélnek, aki a veszteségek idején is dárdás pontossággal teljesítette kötelezettségeit. A cinikus újságolvasó szinte hajlandó volna az eset egyedülállóságában kételkedni és nyomozni más esetek után, ahol az elismerés szintén ilyen kissé ingatag alapokon nyugoszik. A töprengések másik csoportja azokat a svájci bankokat érinti, amelyeknek folyószámlái szolgáltatták a fedezetet a kontremin veszteségeinek fedezéséhez. Hogy a károsultak mennyiben tudják majd igényeiket ezekkel a svájci bankokkal szemben érvényesíteni, nem ide tartozik. Ezt intézzék el az érdekeltek egymás között. De van valami, ami megdöbbentheti a magasabb pénzügyi politikában nem járatos újságolvasót. Szigorú rendeletek írják elő, hogy minden külföldi követelést be kellett és be kell jelenteni a Magyar Nemzeti Banknál. Devizában oly szegények vagyunk, hogy aki apját akarja meglátogatni valamelyik elszakított országrészen, vagy könyvet akar vásárolni külföldön, vagy egészségét akarja megreparáltatni, esetleg hetekig várakozhat, míg az engedélyt megkapja. Itt pedig egyszerre kiderül, hogy milliókra menő összegek fekszenek svájci bankok folyószámláin, amelyekről lehet Bécsbe és a Riviérára disponálni. Tudjuk, mindennek megvan a legális magyarázata. Az 1931 előtti időkből eredő külföldi követelések ötven százaléka fölött a szabad rendelkezési jog a tulajdonost illeti meg. A hivatalos magyarázatból tudjuk, hogy ezúttal ilyen pénzekről volt szó. Jogilag e tőkék svájci nyaraltatását kifogásolni nem lehet. De akkor mi szükség volt titkos jelek és számok alatt expediálni ezeket a pénzeket mindaddig, míg egy különös véletlen fel nem fedte néhai tartózkodásuk helyét? És öt nappal a tőzsdei szenzáció kipattanása után miért nincs feljelentő? Annyira megjavultak talán a gazdasági viszonyok, hogy több százezer svájci frankos követelések már nem játszanak szerepet? Olyan kérdések ezek, amelyekre csak puszta találgatás és üres töprengés lehet a felelet. Az abesszin felhívás után tovább tart az olasz csapatszállítás Nem enyhült a feszültség Róma, február 28. Az olasz—abesszin konfliktusban nem következett be a feszültség remélt enyhülése és hatástalan maradt a római abesszin követ drámai hangú felhívása. Ugyanúgy, mint az abesszin fővárosban, Addisz Abebában folytatott békéltető akció. A legújabb abesszin javaslatról az olasz sajtó egyelőre még meg sem emlékezik, mert úgy látszik, az abesszin jegyzékre adandó olasz válasszal együtt akarják azt közölni. Az olasz sajtóban és olasz politikai körökben abból a körülményből, hogy a döntőbíróság kiküldésére vonatkozó abesszin javaslatot az olasz kormány elutasította és hogy a csapatszállítások továbbra is lázasan folynak, arra következtetnek, hogy olasz részről a konfliktus ügyét továbbra is igen súlyosnak ítélik meg. Az önkéntesek jelentkezése egyre nagyobb méreteket ölt. A csapatszállítások tempóját meggyorsították. A csütörtöki napra várják Nápolyba a firenzei második hadosztály első csapatainak megérkezését, amelynek a szükséges felszerelés átvétele után hajóra szállnak. Rómából jelentik. Az Arábia gőzös messzinai csapatokkal és hadianyaggal útnak indult Szomáli-föld felé. A hajóval 34 tiszt és 750 főnyi legénység utazik. A nápolyi kikötőben négy gőzhajó rakodik hadianyagot és élelmiszert a keletafrikai csapatok számára. Sir John Simon bizalmas tanácskozása Párisban a berlini út előtt Az angol külügyminiszter március 6-a körül indul keleteurópai körüljárói Páris, február 28. Sir John Simon angol külügyminiszter repülőgépen a lebuorgeti repülőtérre érkezett. Az angol külügyminiszter megérkezése után az angol nagykövetségre hajtatott, ahol részt vett az angol nagykövet ebédjén. Az ebédre Laval francia külügyminiszter is hivatalos volt. Az ebéd előtt Laval Potenkin párisi szovjet nagykövettel tárgyalt, valószínűleg a február 3-i francia-angol nyilatkozat és a keleti egyezményterv ügyének összefüggéséről. Laval a követendő eljárásmódot is megbeszélte a szovjet nagykövettel. Délben az angol nagykövetnél szűkkörű ebéd volt. Az ebédet követő diplomáciai tárgyalásokról nem szivárgott ki semmi értesülés. Sir John Simon és Laval megbeszélése délután fél 4 óra után ért véget. Az Havas Iroda jelentése szerint a két államfő bizalmas eszmecserét folytatott azokról a kérdésekről, amelyek a londoni nyilatkozattal kapcsolatban felmerültek és amelyeket Simon külügyminiszter a jövő héten Berlinben is meg fog vitatni. A francia és az angol kormány február 3 óta a londoni javaslatok lényegére nézve nem módosítólta felfogását. Célszerű volt azonban az