Délmagyarország, 1935. április (11. évfolyam, 74-95. szám)

1935-04-02 / 74. szám

feSSi ___­CD, Beerl­e*ctn*«g: Somogyi occa Telefon: 23.33..­Kiadóhivatel kUIcaOnkUnyviar *s legylroda • Aradlf Occa S» Telelőn: 13.06.«Nyomda: L»W top« ■eca to. Telefon : 13>oA. T*y1raP* Kedd, 1935 április 2. Ara 16 fUlér levélcím : f­élmr>nyftror47Aq XI. évfolyam, 74 s*^ lElOPi­ETESt­HaTante helyben 3.H nu«lAlten e* Budapesten 3.OU,kU­ldldbn § .40 nenqd. *■ egye* c­Am Ara­hfcikic­» an IO. vn»ar­ «a Uaneonao 1« ilU. Hír— etesele felyrAtele tmita ayerlnL Meale* eo­: netto Kivételével tinnonla magol Ili agitációs anyag Az agitációs anyag, amelyet az egységes­párti lista mellett fölvonultattak, vasárnap ki­bővült­ Ez alkalommal nem Gömbös Gyula államférfim képességeiről és jelentőségéről, Shvoy Kálmán katonai, vagy polgári érde­mei^, Hunyadi Vas Gergelynek a gazdatár­sadalom helyzetének javítása érdekében ki­fejtett szolgálatairól van szó. Most szegedi szempontok nyomulnak előtérbe, szegedi intézmények megtartásának, megalkotásának vagy elvesztésének a gondolata aggaszt s a város fejlődésének vagy visszamaradásának­­ a lehetőségeit rajzolgatják a képzeletbeli ho­rizontra. Mit tagadjuk: ezek a szempontok bennünket nagyon érdekelnek s ezek az ér­­vek közelről foglalkoztatnak. Mindenek előtt meg kell védenünk azon­ban az egységes pártot és oda kell szegőd­nünk Gömbös Gyula miniszterelnök prog­ramjának azok mellé a pontjai mellé, amelyek igazságot és progresszivitást hirdetnek s amelyek a nemze­ti erők­ ápolására és kibontako­­zására alkalmas talaj megterem­tését ígérték. Emlékeztetnünk kell a Szege­den elhangzott miniszterelnöki programbe­szédnek arra a kinyilatkoztatásszerű erő­vel ható mondatára, amely szerint véget kell vetni annak az időnek, amikor érvényesülni protekcióval lehetett, ezentúl mindenki a tehet­ségével, tudásával és szorgalmával arányosan halad majd előre. Természetesen a vá­­osok is. Minden város abban az arány­on, amennyit ér. Nem féltjük mi most már az ítélőtáblát. De a tanfelügyelőséget és az egyetemet sem. Meg vagyunk róla győződ­ve, hogy befellegzett annak a korszaknak, amikor minden olyan város, amelyiknek gusztusa jött valamilyen állami intézményre, Szeged fele nyújtotta ki kezét. Nemrég akar­tak bennünket valósággal felosztani. A képviselőválasztás előestéjén vagyunk és három hete tart a harc a negyvenhárom ezer szegedi szavazatért. Egyetlen egy ízben el nem ragadtattuk magunkat ez alatt a há­rom hét alatt és nem tudtak eltéríteni ben­nünket attól a magatartástól, amelyet nem­csak a saját ügyünkkel és saját jelöltjeinkkel, hanem —­ megmondjuk őszintén — a mi­niszterelnök személyével s az egységes párti lista többi jelöltjével szemben is kötelezőnek tartottunk. A választás három-négy hétig tart, világszemléleti különbségek ellenére sem lehet a túlsó parton sem vitatni, hogy Rassay nagy magyar államférfi s hogy Szeged történelmi felada­tot végez, ha mandátumával harmad­szor megy vissza a képviselőházba a nagyon kevés nagy polgári politikusok közül is a legnagyobbak egyike. Kéthly Anna sem vált szégyenére se Szegednek, se a magyar politikai életnek. Szocialista. De hiszen épp a szocialista munkásság akarja beküldeni a p­arlamentbe. Nem prejudikál ennek, se a­egközelebbi jövendő politikájának a minisz­terelnöknek ugyancsak a programbeszéd keretében elhangzott az a kijelentése, hogy a szocialista pártot likvidálni fogja. A mi­niszterelnök ugyanis nyomban hozzá­tette, hogy a likvidálás nem az erőszak esz­közeivel fog megtörténni, majd meleg lírá­val megrajzolta azokat az állapotokat, ame­lyek politikájának talajából a munkásság sza­lmára is jó fognak sakjadzani s amelyek mel­lett az egészséges lakásában békén lakozó munkás ablakában nem vörös zászló, hanem kék ibolya fog virítani. Az elfogulatlanságnak azzal az egész er­kölcsi tökélyével, amelyről joggal állítjuk, hogy megszereztük, állunk tehát oda a szege­di szempontok mellé és tagadjuk, hogy e­n­­n­e­k a választásnak az eredménye bármely eshetőség bekövetkezése esetén hát­rányosan befolyásolhatná a város sor­sát. Arra is figyelmeztetnünk kell, hogy nem vezetnek utópista, vagy fantaszta elgondo­lások és hogy nagyon jól tudjuk, hogy sze­mélyek rokonszenve, vagy ellenszenve mi­lyen mélyen szokta befolyásolni nemcsak vá­rosok, hanem személyek és intézmények sor­sát is. De Gömbös Gyuláról nem hisszük el, — ne akarják hát egységes pártiak elhitetni — hogy kevésbé fogja értékelni ezt a várost, ha hatalmas többségét nem két, hanem csak egy mandátummal gyarapítja. Gömbös Gyu­la, — meg vagyunk róla győződve —, akkor sem fogja elfelejteni, hogy az ő személye előtt a díszpolgári oklevél megtisztelő fényé­vel miniszterelnöki pályájának talán legvál­ságosabb napjaiban tisztelgett Szeged és hogy azt, amivel Szeged hódolt előtte, egyetlen, más magyar várostól nem kapta még eddig meg. De rendíthetetlen a hitünk abban is, hogy Gömbös nem feledkezik meg arról, amiről, sajnos, a legtöbb kormány megfe­ledkezett, hogy itt közel százötvenezer ma­gyar él egy tagban, sokirányú városfejlesz­tési képességgel, nemcsak nagyratörő hajla­mokkal, hanem alkotó tehetséggel is, a Ti­sza mindkét partján egyformán őrt állva nem­zeti és emberi értékek fölött s úgy Baja, mint Budapest felé, jellegzetes sik magyar terü­leten, kultúrától átitatott gazdag tanyai éle­tet alapítva meg és fejlesztve ki. Titkos szavazás lévén, teljesen a jövő ti­tka,­­ hogy kik fognak többséget kapni. De azt a tévhitet sem hagyhatjuk elterjedni, hogy azok, akik a balpárti, vagy a szocialista listá­ra fognak szavazni, kevésbé becsülik Shvoy Kálmánt, mint azok, akik az egységes listá­ra fogják leadni szavazatukat. Viszont Shvoy Kálmánt sem hagyhatjuk azzal megvádolni, hogy kevésbé lesz szegedi érdekek szószóló­ja és sáfárja, ha az fog kiderülni, hogy a má­sodik, illetőleg a harmadik mandátumot két­­százhússzal többen akarják odaadni Rassay­­nak, illetőleg Kéthly Annának, mint neki-A választás eredményétől függetlenül föl­­fokozott reményekkel nézünk a város jövője elé. Van ebben az optimizmusban része an­nak is, hogy lakosaink közé számít néhány hónap óta a miniszterelnök is, amiben meg — legyünk őszinték — van része a Balpárt­nak és a szociáldemokrata pártnak is. Opti­mizmussal nézünk a város jövője elé, igenis azért is, mert fejlődésünkön munkálkodni fog­ a jövőben Shvoy Kálmán erős keze is. De ne akarjon senki konkolyt hinteni már eleve azok közé a tényezők közé, amelyeknek a választás után — a miniszterelnök akaratai szerint is —, újból egymásra kell találniok."­ Ne akarja senki elhitetni, hogy Gömbös Gyula, a szegedi polgár elfordul tő­lünk és hogy Shvoy Kálmán, a közgyűlés örökös tagja, nem lesz nemzeti szem­­­pontból is ápolásra érdemes minden igazi ügyünknek lelkes gondozója, ha a választók­ némelyektől kiszemelt tömeges városi érde­­­kek vélt szolgálatának ürügye alatt nem tesz­­­nek erőszakot politikai meggyőződésükön. ftord : Moszkva után Varsóban Varsó, április 1. A moszkvai tárgyalások után Eden lordpecsétőr hétfőn este 8 óra után megérkezett Varsóba. A pályaudvaron Beck külügyminiszter fogadta. A Reuter Iroda sze­rint a lengyel kormány a megbeszélések során főként az érdeklődő hallgató szerepére fog szo­rítkozni és aligha fog újabb javaslatokat elő­terjeszteni. Moszkvából jelentik: Eden angol főpecsétőr és a szovjet kormány tagjai között lefolyt meg­beszélések befejeztével az orosz kormány leg­közelebb ismerteti a tárgyalások eredményét Németországgal, Franciaországgal, Lengyelor­szággal és Csehszlovákiával. „A szó Lengyelországot illeti“ — írják a párisi lapok — és nagy várakozással tekintenek Eden varsói útja elé. Általános né­zet szerint a keleti egyezmény sorsára döntő jelentőségű lesz a varsói találkozás, amelyen Eden igyekszik meggyőzni Lengyelországot arról, hogy saját jól felfogott érdeke is a keleti egyezményhez való csatlakozást írja elő. A­ közvélemény egy része azonban határozott két­kedéssel tekint az „ezredesek klubja“ — mint a lengyel külpolitika irányítóit a francia sajtó gúnyosan nevezi — azon lépésére, hogy módo­sítaná eddigi magatartását. Kormányrekonstruk­ció a parlament összeillése előtt? Hír szerint Eckhardt belép az egységes pártba (Budapestig tudósítónk telefonjelentése.) Áp­rilis 7-én ül össze az ú­j képviselőház és politi­kai körökben a választási események után két­ségtelennek tartják, hogy mindjárt az első ülésén a szenvedélyek elemi erővel fognak ki­robbanni. A kisgazdapártban a végsőkig fokozó­dott az elkeseredés. Valószínű­ — már dől Iák —, hogy a kisgazdapárt rövidesen részeire bomlik és Eckhardt, Ulain, valamint közvetlen hívei­­­­ belépnek az egységes pártba. Politikai körökben hétfőn az a hír is szárny­ig­ra kapott, hogy közvetlenül a választások után)

Next