Délmagyarország, 1935. május (11. évfolyam, 96-121. szám)

1935-05-01 / 96. szám

SZEGED. Sserkezdőség: Somogyi ucca fc7. Lemu Telelom 73-33.. Kiadóhivatal: k»l*ÖnkOnyvár «* Jegyiroda: Aradi ucca S. Telefoni 0-06. — Nyomda: lów lipöl ucca 19. Telefon: 13 00. Térball e» leveleim: Delmagyaronoda. Szeged. Szerda, 1935 május 1. Arato fillér XI. évfolyam, 96. sz. ELŐEIZETÉS: Havonta helyben 3.20, vidéken et Budapesten 3.BO, kÜlfildön 640 pengd. — Egye* cAm Ara hílKlíz nap to, vntftrt* Ünnepnap J ® tilt. Hírdetések felvétele tarifa szerint. Megt © lesik lsAtfO Klvetelevel naponta trmrl A város és a felügyelet A Délmagyarország mai száma megállapítja, hogy a város költségvetése még mindig nem érkezett le a belügyminisztériumból. A költségvetés iratai novemberben kerültek fel a minisztériumba s május első napján még nem érkeztek vissza. Egy félév nem elég arra, hogy a jóváhagyás kérdésében határozzanak. A kérdés magától vetődik fel: ha a felügyeleti hatóság így dolgozik, milyen munkát várhat akkor attól a hatóságtól, amelyikre felügyelnie köteles? Az első félév eltelik abban, hogy várjuk a költségvetést. A második félév eltelik abban, hogy készítjük a jövő évi költségvetést, — mi marad az időből a költségvetés érvényesülésére? Mennyi vihar egy kis rántottéért, — mennyi munka azért a költségvetésért, ami nincs itt, amikor szükség volna rá s akkor jön le, amikor már kezdünk kifelé menni esztendejéből. A költségvetés is csak addig fontos, ameddig nincs készen, amikor készen van, akkor csak arra jó, hogy kívánságokat, kérelmeket és javaslatokat a rá való hivatkozással el lehessen utasítani. Nincs a fedezet a költségvetésben, — ez az a hűvös és lehűtő szó, amivel szemben nincs védelem s ami lehetővé teszi a visszautasított indítvány felmagasztalását, az elvetett indítvány beterjesztőjének felköszöntését s a felmagasztalt, megdicsért, előnyösnek és hasznosnak ítélt javaslat, vagy indítvány visszautasítását. A gondolat helyes, a polgárság érdekeit szolgálja, régi szükségletet elégítene ki, évek óta érzett hiányt szüntetne meg, de mit csináljunk, — mondják a zöld asztal mellett, — ha nincsen rá költségvetési fedezet. Majd a polgárság tovább is érezni fogja a hiányt, legfeljebb égetőbb lesz a szükséglet, a költő azt mondja, hogy egy ellenségünk van, a Szabály, mi pedig azt mondjuk, hogy a város fejlődésének egy akadálya van: a költségvetési fedezet hiánya. De most nemcsak a költségvetési fedezet hiányzik, de hiányzik maga a költségvetés. A költségvetés hiánya kezd nagyon kényelmetlenné válni. No, nem azért, mintha a törvényes alap hiányát éreznénk, nem azért, mert a bevételeknek és kiadásoknak törvényes alapja s az alkotmányos felhatalmazás hiányzik, de hiányzik a költségvetés azért, mert a fedezet hiányának kifogásával nem lehet az indokolt, hasznos és közérdekű indítványok elé állni. Hogyan lehet azt mondani, hogy nincs rá fedezet a költségvetésben, amikor nincs is költségvetés? Ezért folyik az a rengeteg munka, hivatalokban és bizottsági termekben júniustól októberig, ezért uralja a város egész közigazgatását a költségvetés összeállításának munkája, a közigazgatás nyara és ősze azért nem az alkotások ideje, mert a költségvetés lefoglal a maga számára minden időt és minden energiát, ezért tart hetekig a költségvetés vitája, hogy a felügyeleti hatóság a késedelmes elintézéssel tegye lehetetlenné a költségvetésben kifejezett s a belügyminisztérium által esetleg érintetlenül hagyott akarat érvényesülését. A felügyeleti hatóságnak az lenne a kötelessége, hogy a várost a költségvetés legszigorúbb betartására, a költségvetésnek mindenben megfelelő gazdálkodás folytatására kötelezze s ehelyett a felügyeleti hatóság akadályozza meg a várost a költségvetés végrehajtásában. A belügyminisztériumnak, mint felügyeleti hatóságnak kifogásolni, sőt megtorolni kell, ha a város nem a költségvetése szerint gazdálkodik s a jóváhagyás késedelmével a felügyeleti hatóság teszi lehetetlenné a város számára a törvényes és alkotmányos gazdálkodást. Nem is lehet csodálni, ha a közigazgatás élete teljesen függetlenül a költségvetés tételeitől. Nem azt az összeget folyósítják, amit a költségvetés kiadni rendelt, hanem azt, amire pénz van. Ha nincs rá pénzt, hiába van benne a költségvetésben, ha van rá pénz, akkor kiadják költségvetési előirányzás nélkül is. A költségvetés lassan az önkormányzatnak emléke lesz csupán, de egy kicsit terhes emlék: túl sok munkát ad és túl sok elfoglaltságot jelent. Az egész költségvetés gyakorlatilag csak arra jó, hogy a pótadót megállapíthatóvá tegye. De ennek jóságát is nagyon kevesen fogják belátni az adózók közül. A kormányzó ünnepélyesen megnyitotta az országgyűlést Az ezeréves magar alkotmány és a reformprogram a megnyíló beszédben Viharral kezdődött a képviselőház ülése Budapest, április 30. Kedden ünnepélyes külsőségek között megnyitották a parlamentet. A megnyitás előtt a parlament tagjai istentiszteleten vettek részt. Az országgyűlés tagjai közül mintegy nyolcvanan a Mátyás-templomban jelentek meg, ahol a szentmisét dr. Grat1felder Gyula püspök pontifikálta. A Deák-téri evangélikus templomban vett részt Gömbös miniszterelnök. A Dohány-utcai zsidó templomban Hevesi Simon főrabbi mondotta az ünnepi beszédet. Az istentiszteleten megjelent dr. Lőw Immánuel szegedi főrabbi. Féltizenegy óra tájban kezdtek gyülekezni a képviselők a parlament megnyitására. A legtöbb képviselő díszmagyarban jelent meg; a fiatalabb képviselők, a független kisgazdapárt tagjai és az ellenzéki képviselők fekete zakóban jelentek meg. A kupolacsarnok páholyai és a karzatok zsúfolásig megteltek. Tizenkét óra előtt lezárták a kordonokat. A miniszterek két sorban álltak fel a kormányzó fogadására. Tizenkét órakor megérkezett a kormányzó. A katonák vigyázz ha merevedtek, a zenekar a Himnuszt játszotta. Amikor a kormányzó belépett az országház épületébe, Sándor Pál és báró Fiáth Pál korelnökök előléptek. A kormányzó előbb Gömbös Gyulával fogott kezet, majd a korelnökök üdvözlését fogadta. A kupolacsarnokban a kormányzó nagy éljenzés közben lépett a díszemelvényre, hogy elmondja megnyitó beszédét, amelyet Gömbös miniszterelnök nyújtott át. A kormányzó beszéde — Az országgyűlés tanácskozásai — mondotta a kormányzó —, a nemzetközi helyzet igen mozgalmas és jelentőségteljes időszakában kezdődnek meg. A békeszerződések által teremtett politikai és gazdasági viszonyok nemhogy előre vitték volna az emberiséget az együttműködés és a fejlődés útján, de még jobban szétválasztották. Az egyoldalúan megállapított, erőszakkal kikényszerített békeszerződéseket nem lehet észszerűen békeszerződéseknek nevezni. A lelkek megnyugvása és békéje, a jólét nyugalma csak akkor következhetik be, ha a nemzetek és különösen a nagyhatalmak végre elszánják magukat arra, hogy a megegyezéses béke útjára lépjenek. A közelmúlt világégés véres emlékeinek hatása alatt ki gondolhatna ma komolyan háborúra és ki akarna újabb mérhetetlen katasztrófákat előidézni? Ám a béke fenntartása, az igazi béke megvalósítása érdekében lehetővé kell tenni, hogy a népek egymást megbecsülve kölcsönös megértésben és szeretetben éljenek egymás mellett. — A magyar nemzet készségét fejezi ki aziránt, hogy részt vegyen az európai béke és együttműködés nagy művének megteremtésében. A béke azonban csak akkor érdemli meg ezt a nevet, ha az igazságosság és a jog talapzatán nyugszik. Ezért nem csupán hazánk és nemzetünk érdekeit tartjuk szem előtt, de az igazi béke ügyét is szolgálni véljük azzal a törekvésünkkel, amellyel az európai kibontakozásra irányuló elkövetkező tárgyalások során hangot kívánunk adni a nemzet jogos igényeinek. — A nemzetnek — folytatta a kormányzó —, ha továbbra is teljesíteni akarja történelmi küldetését, meg kell újhodnia gazdasági, szociális, jogi, kulturális és politikai vonatkozásokban egyaránt. Ez alkotások megvalósításánál azonban nem a mindenáron való njitás gondolata a vezérlő szempont, hanem a reális élet szükségleteinek mérve fogja megállapítani azokat a feladatokat, amelyek az ezeréves alkotmányosság szellemében hivatva lesznek szolgálni a fokozatos fejlődést, a nemzet belső életerőinek megsokszorozását és a minden szélsőséges kísérletezéstől tartózkodó építőmunka alapjainak megszilárdítását. Meg kell tehát teremteni a megélhetés, a méltányos boldogulás lehetőségét minden dolgozó magyar számára. A gazdasági és pénzügyi természetű teendőkkel kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy amíg megfelelő nemzetközi megegyezés útján vissza nem tér a gazdasági együttműködés Európa államai között és amíg a nemzetközi pénzügyi kapcsolatok normális rendje helyre nem áll, továbbra is elsősorban saját erőnkből kell gondoskodni a nemzet belső gazdasági megerősödéséről s a nemzeti termelés folytonosságának fenntartásáról. Evégből céltudatos gazdasági és szociális politikára van szükség, aii elv.