Délmagyarország, 1935. június (11. évfolyam, 122-144. szám)
1935-06-01 / 122. szám
. Szerke és Mtéff: Somogyi ucca S2. Lem. Telefon: 23-33.. Kiadóhivatal, Kötcs önkönyvf Ar é* tégy Iroda: Aradi góca Ä. Telefon: 13d A.»Nyomda: Lőw UpOlocca 19. Telefon: 13—00. — Távirati de levélcíme Délmagyaroriéa. Szeged, Szombat, 1935 június 1. Aradó fillér XI. évfolyam, 122. sz. ELŐEITETÉS: Havonta helyben 3.20, vidéken él Budapesten 3.00. KUlIBidlin O -40 pengd. — Egye» t>émara hétköznap IO. vatarda Ünnepnap 1O fiái. Hirdetőnél«. felvétele tarifa szerint. Meotelein sk hétfő kivételével nepoia régnél. Kereszténység és „ni pogányság“ Az egyik debreceni lapban olvassuk Juhász Nagy Sándornak, a tiszántúli református egyházkerület ismert vezető tényezőjének tollából a következőket: A mai német diktatúrának Magyarországon sok barátja van. Kulturáltság, ízlés, világnézet dolga, hogy kinek tetszenek a Hitler által képviselt elvek és a rendszere által használt módszerek. Aki azonban csak valamennyire is ismeri a német birodalmi viszonyokat, határtalanul csodálkozhatik azon, hogy Magyarországon vannak olyanok is, akik magukat jó keresztyéneknek vallják, de mégis imádják a hitlerizmust. Hogy a mai német rendszer milyen álláspontot foglal el a keresztyénséggel szemben, minden újságolvasó ember tudhatja. De gyöngébbek kedvéért két külföldi lapközleménnyel szolgálunk. A múlt héten egyik nagy müncheni sorházban keresztyénellenes, vagyis „új pogány" népgyülést rendeztek. — Próbálna csak valaki keresztyénpárti népgyülést rendezni a mai Németországban! Minden pártot feloszlattak, többek közt a katholikus centrumpártot is. Nincs se sajtó-, se egyesülési, se gyülekezési szabadság, sőt még lehetőség sem. De az „új pogányok" hatósági támogatás mellett folytathatják propagandájukat és tüntethetnek, felvonulhatnak, gyülésezhetnek, amikor akarnak. Nagy tömegekben hemzsegtek a müncheni óriási sorházban a lelkes „nácik,“ hogy meghallgassák Backofen Vilmost, a bajorországi „uj pogány“ mozgalom vezérét. A gyűlésen végig két csatakiáltás harsogott; az egyik így hangzott: „le a keresztyénséggel,“ a másik pedig igy: „akasszátok fel Faulhaberti", aki tudvalévően München világhírű, nagytehetségü, rettenthetlen hitvalló róm. kath. bíboros érseke. Backhofen itt ilyen kellemes hangulatban ffzegette ezután a katholikus egyház és a keresztyén hitvallás elleni kirohanásait, melyeket nem óhajtunk még felháborodás kifejezése mellett sem papírra vetni. Beszédének az volt a veleje, hogy a Hitler-féle nemzeti szocialista forradalom Németország „pogányai“-nak visszaadta a reménységet. A másik közleményből azt tudhatjuk meg, hogy nemcsak a róm. kath. egyház van veszedelmes helyzetben Hitler birodalmában, hanem a protestantizmus is. Egy svájci újság beszámol róla, hogy az internálótáborokba hurcolt protestáns lelkészeknek nem egyforma sorsuk van. Egyik helyen olyan szigorúan bánnak a papokkal, hogy a fogolytáborba szállítás után leborotválják a fejüket és kőtörésre szorítják őket, másik helyen ellenben kedélyesen tölthetik az időt, mert még a szomszédos község egyházi énekkara is bemehet hozzájuk és énekszámokkal gyönyörködtetheti őket. Ami ebből a tudósításból kicsendül az, hogy protestáns lelkészek, is tömegesen vannak becsukva Hitler birodalmában. Miért? Azért, mert ellenállani voltak merészek Müller úrnak, a protestánsok nemzeti szocialista érzelmű birodalmi püspökének, tehát az egyetemes egyház fejének. Egyenesen hajmeresztő az a bibliahamisitás és hitvallásferdítés, amelyet ezek a nemzeti protestánsok elkövetnek, kezdve attól az állítástól, hogy Jézus árja származású volt, egészen addig, hogy megtagadják a kereszténység szociális ideáljainak alaptételét, az általános emberszeretet elvét és helyette a fajgyűlöletet akarják hittétellé beállítani. Áldozócsütörtököt ünnepelte a keresztyén világ. Az első áldozat csütörtökön Jézus azt rendelte, hogy „elmenvén, tanítsatok meg minden népeket" és azt, hogy „hirdettessék az ő nevében a megértés és a bűnök bocsánata minden pogányok között." Ezzel ellentétben a Németbirodalomban az „uj pogányságot" hirdetik és tanítják. Pans, május 31. Pénteken Hajnalban szenvedélyes vita után megbukott a francia kormány, mert a kamara nem fogadta el Flandin miniszterelnök pénzügyi és gazdasági javaslatát. Hajnali fél 2 órakor került sor a szavazásra, amely 353:202 arányú eredményt hozott a kormány ellen. Az eredmény kihirdetése után a kabinet tagjai az Elyséebe mentek Lebrun elnökhöz, akinek benyújtották lemondásukat. A köztársasági elnök a kormány lemondását elfogadta. Az ülés lefolyása igen szenvedélyes és hetyenkint viharos volt. Többen kifejtették, hogy hívei a frank átértékelésének, de a pánikot mindenképen el kell kerülni. Flandin miniszterelnök, törött karral, nagy fájdalmai ellenére, elkeseredetten védelmezte a kormány álláspontját. Herriot is a javaslat mellett foglalt állást, de ezúttal nem volt sikere. Már Flandin beszéde alatt eldőlt a kabinet sorsa, amikor a radikális szocialisták az ülés szünete közben értekezletet tartottak, amelyen elhatározták, hogy nem szavazzák meg a felhatalmazási javaslatot. Lebrun köztársasági elnök pénteken délelőtt felajánlotta a kormányalakításról szóló megbízást Ferdinand Bouissonnak a kamara elnökének, aki azt elfogadta. Bouisson délután több politikussal tárgyalt, estig befejezte kormányalakítási tárgyalásait. Amikor Bouisson az Elysée-palotába ment, bizakodó hangú nyilatkozatot tett. — Tehran elnöknek — mondotta a tárgyalások kielégítő eredményeiről fogok beszámolni. Aki csakugyan pogány, amilyennek Backofen úrék büszkén vallják magukat, azokrvv jól van ez így. De, aki keresztyén, annak tiltakoznia kell Jézus eszméinek ilyen megtagadása ellen és annak nem szabad, nem lehet lelkesednie az ilyen „uj pogány" rendszerért. Jó lenne azért, ha Hitler magyarországi bámulói alaposan revízió alá vennél felfogásukat, ha t. i. magukat nem „uj pogányok"-nak, hanem keresztyéneknek vallják. Jó lenne, ha néha-néha, legalább is az ünnepnapokon, bele-bele tekintenének a bibliába és kissé elmerengenének rajta, hogy vajjon melyik nagyobb érték az emberiség számára: a bibliai keresztyénség-e, vagy pedig a hitleri „új pogányság?" A jelek szerint Bouissont minden csoport támogatni fogja, amely kormányalakítási szempontból számításba jöhet. A radikális pártnak a kormányban való részvétele tárgyában meghozott döntése óta politikai körökben biztosra veszik, hogy Bouissonnak sikerül a nemzeti egység alapján álló kormányát megalakítani. Bouisson később az Elysée-palotából távoztában megerősítette előző nyilatkozatát Hangsúlyozta, hogy kormányalakítási tárgyalásainak nehezebb részén már túl van és hogy számít kormányalakítási sikerére. Bouisson hír szerint fel akarja szólítani Herriot és Marin eddigi minisztereket, hogy maradjanak meg az új kormányban. Tárcájukat megtartják: havai külügyminiszter, Pietry tengerészeti miniszter, Pollin gyarmatügyi miniszter, Queui 1 1e egészségügyi miniszter. Rav a földművelésügyi tárcát veszi át Bouisson a miniszterelnök tárca mellett a belügyi tárcát is ellátja. C,ai 1rea itt tárcanélküli miniszter lesz különleges pénzügypolitikai jogkörrel. Éjszaka azok, akik valószínűleg tagjai lesznek az uj kormánynak, megjelentek a képviselőház elnöki szobájában. Az uj kormány messzemenő rendeletek után szándékozik programját megvalósítani. Az uj kormány tervei közül többek között ismeretes: az üzérkedés megakadályozása, a pénzérték érinthetetlenségének fenntartása, a törvényhozási intézkedések keresztülvitele a pénzügyi helyzet megjavítása érdekében és a nemzetgazdaság megélénkítése. A tőzsde hangulata nyugodt volt. A valuták jelentékenyen emelkedtek. Az üzérkedést megfékezte az Flandin megbukott a frank-csatában Bouisson megalakította a koncentrációs kormányt a frank megvédésére Herriot, Laval, Cailleaux, Petain az új kormányban — Páris izgalmas péntekre, éjszakai kibontakozással Különleges intézkedésekre készül az n kabinet — Hadjárat a franküzérek ellen