Délmagyarország, 1935. június (11. évfolyam, 122-144. szám)

1935-06-01 / 122. szám

. Szerke és Mtéff: Somogyi ucca S2. L­em. Telefon: 23-33.. Kiadóhivatal, Kötcs önkö­nyvf Ar é* tégy Iroda: Aradi góca Ä. Telefon: 13d­ A.»Nyomda: Lőw UpOl­occa 19. Telefon: 13—00. — Távirati de levélcíme Délmagyaroriéa. Szeged, Szombat, 1935 június 1. Ara­dó fillér XI. évfolyam, 122. sz. ELŐEITETÉS: Havonta helyben 3.20, vidéken él Budapesten 3.00. KUlIBidlin O -40 pengd. — Egye» t>ém­ara hétköz­nap IO. vatar­­da Ünnepnap 1O fiái. Hir­detőnél«. fel­vétele tarifa szerint. Meote­­lein sk hétfő kivételével nepo­ia régnél. Kereszténység és „ni pogányság“ Az eg­yik debreceni lapban olvassuk Ju­­hász Nagy Sándornak, a tiszántúli re­formátus egyházkerület ismert vezető ténye­zőjének tollából a következőket: A mai német diktatúrának Magyarorszá­gon sok barátja van. Kulturáltság, ízlés, vi­lágnézet dolga, hogy kinek tetszenek a Hit­ler által képviselt elvek és a rendszere által használt módszerek. Aki azonban csak vala­mennyire is ismeri a német birodalmi viszo­nyokat, határtalanul csodálkozhatik azon, hogy Magyarországon vannak olyanok is, akik magukat jó keresztyéneknek vallják, de mégis imádják a hitlerizmust. Hogy a mai német rendszer milyen állás­pontot foglal el a keresztyénséggel szemben, minden újságolvasó ember tudhatja. De gyöngébbek kedvéért két külföldi lapközle­ménnyel szolgálunk. A múlt héten egyik nagy müncheni sor­házban keresztyénellenes, vagyis „ú­j po­gány" népgyülést rendeztek. — Próbálna csak valaki keresztyénpárti népgyülést ren­dezni a mai Németországban! Minden pár­tot feloszlattak, többek közt a katholikus centrumpártot is. Nincs se sajtó-, se egye­sülési, se gyülekezési szabadság, sőt még le­hetőség sem. De az „új pogányok" hatósági támogatás mellett folytathatják propagandá­jukat és tüntethetnek, felvonulhatnak, gyülé­­sezhetnek, amikor akarnak. Nagy tömegekben hemzsegtek a müncheni óriási sorházban a lelkes „nácik,“ hogy meg­hallgassák Backofen Vilmost, a bajorországi „uj pogány“ mozgalom vezérét. A gyűlésen végig két csatakiáltás harsogott; az egyik így hangzott: „le a keresztyénség­­g­e­l,“ a másik pedig igy: „akasszátok fel Faulhaber­ti", aki tudvalévően Mün­chen világhírű, nagytehetségü, rettenthetlen hitvalló róm. kath. bíboros érseke. Backhofen itt ilyen kellemes hangulatban ff­z­egette ezután a katholikus egyház és a keresztyén hitvallás elleni kirohanásait, me­lyeket nem óhajtunk még felháborodás ki­fejezése mellett sem papírra vetni. Beszédé­nek az volt a veleje, hogy a Hitler-féle nemzeti szocialista forradalom Németország „pogá­­nyai“-nak visszaadta a reménységet. A másik közleményből azt tudhatjuk meg, hogy nemcsak a róm. kath. egyház van ve­szedelmes helyzetben Hitler birodalmában, hanem a protestantizmus is. Egy svájci új­ság beszámol róla, hogy az internálótábo­rokba hurcolt protestáns lelkészeknek nem egyforma sorsuk van.­­ Egyik helyen olyan szigorúan bánnak a papokkal, hogy a fogoly­táborba szállítás után leborotválják a fejüket és kőtörésre szorítják őket, másik helyen el­lenben kedélyesen tölthetik az időt, mert még a szomszédos község egyházi énekkara is bemehet hozzájuk és énekszámokkal gyö­nyörködtetheti őket. Ami ebből a tudósítás­ból kicsendül az, hogy protestáns lelkészek, is tömegesen vannak becsukva Hitler biro­dalmában. Miért? Azért, mert ellenállani vol­tak merészek Müller úrnak, a protestánsok nemzeti szocialista érzelmű birodalmi püspö­kének, tehát az egyetemes egyház fejének. Egyenesen hajmeresztő az a bibliahamisitás és hitvallásferdítés, amelyet ezek a nemzeti protestánsok elkövetnek, kezdve attól az ál­lítástól, hogy Jézus árja származású volt, egészen addig, hogy megtagadják a keresz­ténység szociális ideáljainak alaptételét, a­z általános e­m­b­e­r­s­z­e­r­e­t­e­t elvét és helyette a fajgyűlöletet akar­ják hittétellé beállítani. Áldozócsütörtököt ünnepelte a keresztyén világ. Az első áldozat csütörtökön Jézus azt rendelte, hogy „elmenvén, tanítsatok meg minden népeket" és azt, hogy „h­i­r­d­e­tt­e­s­­sék az ő nevében a megértés és a bűnök bocsánata minden po­gányok közöt­t." Ezzel ellentétben a Németbirodalomban az „uj pogányságot" hirdetik és tanítják. Pans, május 31. Pénteken Hajnalban szenve­délyes vita után megbukott a francia kormány, mert a kamara nem fogadta el Flandin mi­niszterelnök pénzügyi és gazdasági javaslatát. Hajnali fél 2 órakor került sor a­ szavazásra, amely 353:202 arányú eredményt hozott a kormány ellen. Az eredmény kihirdetése után a kabinet tagjai az Elyséebe mentek Lebrun elnökhöz, aki­nek benyújtották lemondásukat. A köztársasági elnök a kormány lemondását el­fogadta. Az ülés lefolyása igen szenvedélyes és he­­tyenkint viharos volt. Többen kifejtették, hogy hívei a frank átértékelésének, de a pánikot min­denképen el kell kerülni. Flandin miniszterelnök, törött karral, nagy fájdalmai ellenére, elkeseredetten v­édel­­mezte a kormány álláspontját. Her­riot is a javaslat mellett foglalt állást, de ezúttal nem volt sikere. Már Flandin beszéde alatt eldőlt a kabi­­­net sorsa, amikor a radikális szocialisták az ülés szünete közben értekezletet tartottak, ame­­lyen elhatározták, hogy nem szavazzák meg a felhatalmazási javaslatot. Lebrun köztársasági elnök pénteken dél­előtt felajánlotta a kormányalakításról szóló megbízást Ferdinand Bouissonnak­ a kamara elnökének, aki azt elfogadta. Bouisson délután több politikussal tárgyalt, estig befejezte kormányalakítási tárgyalásait. Amikor Bouisson az Elysée-palotába ment, bizakodó hangú nyilatkozatot tett. —­ T­ehran elnöknek — mondotta a tárgya­­­lások kielégítő eredményeiről fogok beszámolni. Aki csakugyan pogány, amilyennek Backo­fen úrék büszkén vallják magukat, azokrvv jól van ez így. De, aki keresztyén, annak til­­takoznia kell Jézus eszméinek ilyen megta­gadása ellen és annak nem szabad, nem le­het lelkesednie az ilyen „uj pogány" rend­szerért. Jó lenne azért, ha Hitler magyaror­szági bámulói alaposan revízió alá vennél felfogásukat, ha t. i. magukat nem „uj po­gányok"-nak, hanem keresztyéneknek vall­ják. Jó lenne, ha néha-néha, legalább is az ünnepnapokon, bele-bele tekintenének a bib­liába és kissé elmerengenének rajta, hogy vajjon melyik nagyobb érték az emberiség számára: a bibliai keresztyénsé­g-e, vagy pedig a hitleri „új pogányság?" A jelek szerint Bouissont minden csoport tá­mogatni fogja, amely kormányalakítási szem­pontból számításba jöhet. A radikális pártnak a kormányban való részvétele tárgyában meg­hozott döntése óta politikai körökben biztosra veszik, hogy Bouissonnak sikerül a nemzeti egy­ség alapján álló kormányát megala­kítani. Bouisson később az Elysée-palotából távoztá­­ban megerősítette előző nyilatkozatát Hangsú­lyozta, hogy kormányalakítási tárgyalásainak nehezebb részén már túl van és hogy számít kormányalakítási sikerére. Bouisson hír szerint fel akarja szólítani Her­riot és Marin eddigi minisztereket, hogy m­a­radjanak meg az új kormányban. Tárcájukat megtartják: havai külügyminiszter, P­i­e­t­r­y tengerészeti miniszter, Pollin gyarmatügyi miniszter, Q­u­e­u­i 1 1­e egészségügyi miniszter. Rav a földművelésügyi tárcát veszi át Bouisson a miniszterelnök tárca mellett a belügyi tárcát is ellátja. C,­a­i 1­r­e­a it­t tárcanélküli miniszter lesz kü­lönleges pénzügypolitikai jogkörrel. Éjszaka azok, akik valószínűleg tagjai lesz­nek az uj kormánynak, megjelentek a képvise­lőház elnöki szobájában. Az uj kormány messzemenő rendeletek után szándékozik program­ját m­egvalósítani. Az uj kormány tervei közül többek között is­meretes: az üzérkedés megakadályozása, a pénzérték érinthetetlenségének fenntartása, a törvényhozási intézkedések keresztülvitele a pénzügyi helyzet megjavítása érdekében és a nemzetgazdaság megélénkítése. A tőzsde hangulata nyugodt volt. A valuták jelentékenyen emelkedtek. Az üzérkedést megfékezte az Flandin megbukott a frank-csatában Bouisson megalakította a koncentrációs kormányt a frank megvédésére Herriot, Laval, Cailleaux, Petain az új kormányban — Páris izgalmas péntekre, éjszakai kibontakozással Különleges intézkedésekre készül az n­ kabinet — Hadjárat a frank­üzérek ellen

Next