Délmagyarország, 1935. június (11. évfolyam, 122-144. szám)

1935-06-22 / 138. szám

SZBOCD. Scerke«zifl«év: Somogyi ucca 22.1. em. Telelom 2303.. Kiadóhivatal, k81c*dnkönyvtár 6* Jegyiroda: Aradi ucca S. Telefon: 13­06.­­ Nyomda: Ww­llpót ucca 19. Telefon: 13.00. • Távirad­­ó leveleim: Oilmagyaroazda Szeged. Szombat, 1935 Junius 22. Ara­dó filér XI. évfolyam, 138. sz. ELŐEIZETÉS: Havonta helyben 3.20, vidéken él Budapesten 3.00, KÜlWUrtön O 40 pengőt. — Egye* Mám Óra hétkt­z­­nap 10, vasár- és Ünnepnap in­­ 111. Hír­­detések felvétele tarifa szerint. Megje­lenti* netto kivételével naponta reggel. Termésértékesités A néhány napos meleg sárgára festette a obonát és a földeken megjelentek az első eresztek. Egy-két nap múlva mindenfelé megindul az aratás és ezzel a termésértékesi­tés kérdése eddigi elméleti jelentőségéből a legégetőbb aktualitások közé emelkedik. Év­­ről-évre visszatérő nagy és izgató kérdése ez a magyar gazdasági életnek, mert a termés értékesítésétől függ a következő gazdasági­­ és pénzügyi év során az egész közgazdaság, magángazdaság és állami háztartás alakulá­sa. De Magyarországon a termés, különösen a gabonafélék értékesítésének ügye több egyszerű financiális kérdésnél. Nem hiába nevezi a magyar­­ szóhasználat a gabonát életnek, nálunk a gabona értékesítésének külön lélektani jelentősége is van. Évszázados beállítottságunk folytán nagy a hajlandóság nálunk arra, hogy egész gazda­sági életünket a gabonapiac alakulása sze­rint ítéljük meg, noha kétségtelen, hogy külö­nösen a háború óta a mezőgazdasági és ipa­ri termelés egyéb ágai fokozott mértékben nyomultak előtérbe. A múlt esztendőben egész kivitelünk 411 millió koronára rúgott. Ebből 54 millió esett a búzára. Igen tekintélyes szám, de mellette 40 millió kivitelünk volt élőállatokból, 34 villamosgépekből, 20 disznózsírból és sza­lonnából, 14 tok­ból és 10—10 millió lisztből és különböző gépekből. A felfogás kizáróla­gossága, hogy nálunk a gabonától függ min­den, ezek szerint nem állhat meg. Ezzel szemben érthető és természetes azonban, ha az egész gazdasági közvélemény feszült ér­deklődéssel várja, hogy milyen annak a ter­ményfajtának a termése és miként alakul az értékesítése, amely az ország kiviteli statisz­tikájának érték tekintetében az első helyet foglalja el. De mennyiségileg is nagy ná­lunk a gabona jelentősége. Búzatermésünk fölöslege is átlagban öt millió métermázsa körül mozog. Tavaly és a megelőző eszten­dőben egyformán négy és félmillió méter­mázsát sikerült kivinni az országból. Ennek, vagy még nagyobb mennyiségnek a külföl­dön való elhelyezése és általában a gaboná­ban mutatkozó termésfölöslegnek az értéke­sítése a jelen pillanatban Magyarország leg­súlyosabb gazdasági problémája. Gyakorlatban ez a probléma két irányban jelentkezik. Egyrészt el kell helyezni a ter­mésfölösleget a nemzetközi gabonapiacnak olyan alakulása mellett, melynél a tengeren­túli termelés óriási megnövekedésének foly­tán a kínálat állandóan magasan fölötte áll a keresletnek, másrészt elfogadható és olyan árat kell biztosítani a magyar gabonának, hogy a gazda ne dolgozzék egyenes ráfize­tésre és a magyar mezőgazdaság rentabilitá­sa biztosítható legyen. Az elmúlt évek ta­pasztalatai és különösen a megboldogult bo­­letta-rendszerrel folytatott kísérletezések be­bizonyították, hogy a bajokat és nehézsége­ket helyi eszközökkel megoldani nem lehet. Lehetetlen egyik oldalon azt hirdetni, hogy a gazdatársadalom a fenntar­tó rétege az egész közgazdasági életnek s ugyanakkor a másik oldalon a többi társa­­­­dalmi osztályok burkolt szubvenciójával biz­­­­tosítani a fenntartó réteg fenn­­­maradását.­­ Sajnos, arra az ideális állapotra, hogy ga­bonánk termésfölöslegét liszt formájában, vagy még jobban feldolgozott állapotban vi­gyük ki s a feldolgozás hasznát a magyar malomiparnak biztosítsuk, a nemzetközi gaz­dasági politikának jelenlegi helyzete mellett nem számíthatunk. Meg kell elégednünk az­zal, hogy a búzát természetes állapotában tudjuk kivinni. Hogy ennek a lehetősége megvan, arra a múlt esztendőben megkötött római egyezmény mutatott példát, amely egy meghatározott, a világpiacnál jelentéke­nyen magasabb, de az ausztriai és olaszor­szági belső jegyzéseknél még mindig tete­mesen alacsonyabb árak mellett garantálta 3,2 millió méter mázsa magyar búzának Ausztriában és Olaszországban való elhe­lyezését. Az idén a tárgyalások ugyanebben az irányban és ugyanezen az alapon indultak meg és ha hihetünk az osztrák és olasz rész­ről nagyon sokszor elhangzott kijelentések­nek, hogy megvan a komoly törekvés a Ma­gyarországgal való kölcsönös gazdasági együttműködésre, akkor remélhetjük, hogy a tárgyalások eredménnyel is fognak zárulni Legalább­is erre enged következtetni a föld­művelésügyi miniszternek az az optimisz­­tikus kijelentése, hogy az idén gabona érték, flletlenül nem fog maradni. Eddig ez az év a gazdasági csapások esz­tendeje volt. A májusi fagy lehervasztotta a gyümölcs- és szőlőterméshez fűzött remény­kedéseket. A június elejei jég olyan károkat okozott az alföldön, aminőre már hosszú esztendők óta nem volt eset. Aggódó re­ménykedéssel és reménykedő szorongással nézünk az aratásnak és a termés értékesíté­sének elébe, hogy itt térüljön meg, ami az elemi csapások során elveszett s a magyar gazdasági élet a megpróbáltatások után könnyebben tudja megállani az elkövetke­zendő hónapokat. Eden tanácskozása Párisban Lavallal Az angol népszövetségi miniszter vasárnap Rómába utazik Paris, június 21. Eden angol népszövetségi miniszter csütörtök este Párisba érkezett, ahol La­v­a­l miniszterelnök megbízottja várta a pályaudvaron. A francia kormány tagjai a reg­geli órákban minisztertanácsra ültek össze, hogy megbeszéljék az angol miniszterrel foly­tatandó tárgyalások ayagát. A nemzetközi politikának újabb meglepeté­se: Eden Párisból nem tér vissza Londonba, hanem tovább utazik Rómába, hogy tárgyalsokat folytasson Mussolini­val. A News Chronicle szerint Eden azért megy Rómába, hogy megkísérel­je visszatartani Olasz­országot annak a fenyegetésének a megvalósí­tásától, hogy otthagyja a Népszövetséget. Laval és Eden péntek délelőtti megbeszélései baráti légkörben folytak le. Laval kiemelte azt a tényt, hogy az angol—német tengerészeti megegyezést végle­gesnek nyilvánították és megjegyezte, hogy a német tengerészeti kérdés korai fedezése meg­nehezíti azoknak a kérdéseknek törvényes úton történő megoldását, amelyek Németország szá­razföldi és légi újrafegyverkezésével kapcsolat­ban felmerültek. Laval a tanácskozás végeztével a következő nyilatkozatot tette: — Eden ismertette azokat az indokokat, ame­lyek az angol kormányt arra az elhatározásra bírták, hogy megkösse a Németországgal a ha­ditengerészeti egyezményt. Nem mulasztottam el az alkalmat, hogy ismét hangoztassam előtte azokat a fenntartásokat, amelyekkel kormá­nyom az egyezménnyel kapcsolatban élt. Rómából jelentik. Még nem tudják, hogy Eden mikor érkezik az olasz fővárosba. Min­denesetre vasárnap estére, vagy hétfő reggelre vár­ják. Mussolini nem tartózkodik Rómában és nincs kizárva, hogy a megbeszélések nem Ró­mában, hanem valamely, a francia határ köze­lében levő városban lesznek. Megbukott Jettics A megalakítandó új szerb kormány Belgrád, június 21. Drámai események után J­e­f­t­i­c­s jugoszláv miniszterelnök a kor­mány tagjaival együtt lemondott. Az események a szkupslina új elnökének megválasztásával kezdődtek és csütörtökön délután a minisztertanácson robbantak ki. A tanácsülésen felszólalt dr. Kosul­j Marko közmunkaügyi miniszter, aki horvát nemzeti­ségű és éles beszédben támadást intézett Jeftics ellen azért, mert amikor a királygyilkossággal kapcsolatban Banic képviselő megtámadta a diktatúrájú horvátokat, a miniszterelnök ez ellen nem til­takozott. Ez nagy felháborodást keltett a hor­vátok között és ő is levonja a konzekvenciákat, lemond miniszterségéről, de a többi miniszter lemondását is követeli. Dr. Vrbanic és dr. A­u­e­r szolidáris volt K­o­s­u­l­j Markoval és ők is bejelentették le­mondásukat. Ezután gyorsan peregtek az ese­mények; bejelentette lemondását dr. Stoja­­d­i­n­o­v­i­c­s szerb nemzetiségi pénzügyminisz­ter is. Ilyen körülmények között Jeffies más helyreállítja a polgári szabadság­­jogokat és megalkotja a demokratikus választójogot

Next