Délmagyarország, 1935. augusztus (11. évfolyam, 171-195. szám)
1935-08-01 / 171. szám
SZEGeO. Szerkesztőség: Somogyi ucca 22. Lcm. Telefon: 23-33.-Kiadóhivatal, KOleUnkönyvtOr ét jegyiroda: Aradi ucca S3. Telefon: 13-06. - Nyomda: Löw Tipoi ucca 19. Telefon: 13-00. — Távirati ét levélcím: Délmagyarország Szeged. Csütörtök, 1935 augusztus 1. Aradó fillér XI. évfolyam, 171. sz. ELŐFIZETÉS: Havonta Helyben 3.20, vidéken él Budapesten 3.00, külföldön 640 pengőt. — Egyet az Amara hétköznap 1O. vatArét Ünnepnap 16 till. Hirdetések felvétele lerit A szerint. Megtelik hétfő kivételével naponta reggel. a szegedi alma A szegedi konzervativizmust sok mindenben nem lehetett eddig megtörni. A belső területen ez gyakran a potroheresztésben nyilvánul meg és igen sikerült szimulálással tudja megjátszani a tekintélyelismerés adóját, jóllehet, keskenyebb az a szellemi terület, amelyen billegve megállani próbál. Ezt akarom, ez így van! — mondja ez a konzervativizmus s általános törvénynek képzeli egyéni felfogását, tudását, amely egy külvárosi kis ház kapujának horizontjából szemléli a világot. Ezt, ami kötetet érdemelne a kortünetek és esetleg a társadalomtudományok nagy könyvtárában, csak ízelítőnek említettük fel, szólván a gazdasági életről, annak — merész szól — belterjességéről, általában arról a százötvenezer holdnyi területről, amely körülveszi a várost s nemcsak arra van hivatva, hogy a „telhetetlen“ belső népet ellássa, hanem márkát is szerezzen, amiről majd emlegetnek bennünket. Márkánk a paprikán kivül nincs is, ennek a területe azonban mindig korlátozott volt s még szükebbre szorult, mióta a felső gondoskodás egész sereg idegen szándékú motívumot kevert belé, — mintha csak a csumát őrölnék az édesnemesbe,hogy semmi se haladjon a megszokott és bevált uton, ami biztosította az eddigi jó hírnevet. A paprika azonban specialitás már attól a pillanattól fogva, hogy kiültetik az első palántát, aztán páratlan szorgalommal, szakértelemmel, gondozzák a beéréséig. Kívüle ott van még a búza, meg a kukorica, évente váltakozó rábizottsággal a mennyei jóságra, amely a maga tetszése szerint indítja meg öntöző sajtjait. Bocsánat, ki ne feledjük a rozsot, hiszen ebből is szükség van bizonyos mennyiségre, már csak a homok kihasználása szempontjából is. Azontúl aztán bezárul a világ s a tanyai nép nem hajlandó tanulni, mert az iskolázás idején is megelégedett annyival, hogy „a neve atrecát" le tudja másolni. Újabban látunk kísérleteket, lehetetlenség volna eltagadni, amik a tanyai gazdasági kultúrát szeretnék előbbre vinni, de hát az a hatalom, amely elhiteti a homokon megkeményedett koponyákkal, hogy nekik maguknak lesz ebből hasznuk és nem valami úri huncutság játszik közbe? A vezetés, az oktatás inkább magánjellegű s a lutrn-hatású példaadásra megy ki, pedig erősen megszervezettnek kellene lennie, kötelezővé tettnek, hogy megmozduljon a kényelem, amely takarás után hét-nyolc hónapon át az ámbitus, meg a bormérés között osztja meg tevékenységét, télen pedig a kéményt nézi, hogy eléggé érett-e már a disznó földi hagyatéka, amely a tavaszi pénzszűke idején négerre kormozottan, fantasztikus anatómiai feldaraboltságban rémíti el a piac látogatóit az alkalmi vételtől. Hogy pénzt másból is lehet szerezni, nemcsak búzából, meg kukoricából, azt talán száz év múlva sem érti meg a mi népünk. Megbámulja azt az urat, aki néhány holdnyi földjéről el tud adni nyolc vagon szilvát, elismerésével és tiszteletadásával nem késik, de ahogy a városi felekezete is csak nyitni szereti a fát s virtuskodva kitépi az utak széléről már csemete korában, — úgy kerüli ő is a gyümölcsfát, pedig ennek a gondozása, termése biztosítaná számára azt a jövedelmet, amelyet jelenkori, leromlott, elszegényedésében jobban érez, mint bármikor. De nem engedi a konzervativizmusa, az apja, a nagyapja, a dédje szokása a nagy hallgatagsága, — amelyről egyszer kisüti még valamelyik fiók-Preud, hogy nem „mélyenjáró“ gondolkozás külső jele, hanem abszolút szellemi szélcsend. A régi Szegedet jellemzi Mikszáth krónikája, hogyan döbbent meg a híres késés, mikor tízezer halbicskát akart nála rendelni egy ángilus. Bohóság, tréfa, hiszen annyi bicska nincs is a világon s ki él addig, amíg elkészül az utolsó darabja is. A mait jellemzi a Délmagyarország reggeli hiradása, hogy londoni exportra nem tudtak húsz méter mázsa egységes asztraháni piros almát összeszedni. Pedig az a húsz mázsa csak egy foghegyre való, cseppnyi viz a világkereskedelem nagy tengerében. És mégis! Azaz mégse! Hogyan szerezzünk és biztosíthassunk akkor márkát, ha nem tudjuk utánpótlásban szakadatlanul adni azt, amit megismertek, megszerettek! Talán emlékszik még rá valaki, hogy a háború utáni időkben, amikor egzotikus foglalkozással kerestek megélhetést az emberek, sok csipkés zsebkendőt küldtek ki Amerikába Szegedről. Jött értük néhány dollár, idehaza pedig a valuta volt a bálvány. Akkor láttunk egy levelet. Voltaképen ajánlat volt, hogy kedvesek a holmik, lehet is belőle üzlet, de tessék százezer darabot szállítani . Enélkül nem fogok bele. Ugyanaz a minta, minőség legyen, hajszálnyira se más, mert ha esztendő múlva a vevőm ugyanazt keresi én csak ugyanabból adhatok neki. Természetes, hogy semmi sem lett az üzletből. Ha a tízezer bicska bobó gondolat volt, a százezer zsebkendő minősített őrültség. Hát ugyanakkor mi a húsz mázsa szegedi piros alma, azaz bocsánat, a kisebbik fele, amit össze tudtak hozni? Mi lenne más, mint élhetetlenség. Szerdán megnyitották és csütörtökre halasztották a Népszövetségi Tanács ülését Egyeztető tárgyalások indultak a nagyhatalmak képviselői között az olasz-abesszin kérdésben Otnf, július 31. A Genfben tartózkodó tanácsigok a délelőttöt beható tanácskozásokkal töltötték el. Aloisi báró hosszas megbeszélést folytatott Laval francia minszterelnökkel, aki ezután Eden angol miniszterrel találkozott. Az angol népszövetségi miniszter a délelőtt folyamán tanácskozást folytatott Abesszínia genfi kiküldöttével és Avenor népszöreségi főtitkárral, majd Aloisi bárót kereste fel. Eden és Aloisi tanácskozásának eredményétől függ, hogy vájjon megtarthatják-e a délutánra kitűzött időpontban a Népszövetségi Tanács nem nyilvános ülését. Népszövetségi körökben most arra törekszenek, hogy a tanács a megkezdett békéltető és döntőbírósági eljárás szemmel tartásával folytassa megbeszéléseit, mert a remény az, hogy ilyen módon néhány napon belül sikerül dönésre jutni. Optimista hangulat Genf, július 31. Néhány órával a rendkívüli tanácsülés megnyitása előtt optimista hangulat nyilvánult meg. Állítólag tegnap este Eden és Laval megbeszélésén Eden engedékenységet mutatott. Hajlandó volt engedni az eddig elfoglalt merev angol álláspontból. Anglia nem erőlteti az olaszabesszin viszály érdemleges megvitatását és hajlandó csatlakozni ebben a kérdésben a kompromisszumos megoldáshoz abban az esetben, ha Olaszország a tárgyalások lefolytatása alatt, de különösen augusztus második felében semmiféle fegyveres mozgalomban nem bocsátkozik Abessziniával szemben. Ilyen körülmények között bizalommal tekintenek a ma megnyíló tanácsülés elé és remélik, hogy a tanácskozásokat sikerrel lehet befejezni a hét végéig. A megnyitó ülés Genf, július 31. Ma délután 5 órakor Litvinov elnök megnyitotta a Népszövetség Tanácsának 87. ülésszakát 3 külső kép hasonló a nagy és mozgalmas ülésekéhez. A közönség zsúfolásig megtöltötte a karzatokat. Az újságírók terme is tele van. Mintegy 300 újságíró sereglett ide a világ minden részéből! Az ülés megnyitása után a Tanács tagjai zárt ülésre vonultak vissza. A zárt ülés pontosan egy óra hosszat tartott. A zárt ülésen először is báró Aloisi olasz főmegbízott ismertette az olasz álláspontot, amelynek lényege az, hogy az olasz-abesszin vitát az ausuali kérdésre kell korlátozni. Ezután Havannes, Etiópia kiküldötte fejtette ki Etiópia álláspontját, amely szerint a tanácsülés vitáját az olasz—abesszin viszály teljes anyagára ki kellene terjeszteni. Látszólag ezt az álláspontot támogatta Eden az angol küldöttség vezetője és azt indítványozta, hogy a Tanács bocsájtkozzék az érdemleges vitába. Ekkor Laval, a francia küldöttség vezetője, szólalt fel, aki szükségesnek látta, hogy közvetítő indítványt tegyen. Azt ajánlotta, hogy az ülést zárják le és holnap délután 5 órakor új ülésre üljenek össze. Időközben megbeszéléseket lehet majd folytatni abban az irányban, hogy a vitát az 1906 évi szerződés alapján oldják meg. A zárt ülés elfogadta Laval indítványát és elhatározta, hogy csütörtökön délután tartja újabb ülését. Időközben az érdekelt nagyhatalmak igyekeznek megoldási módot találni a döntőbírósági és közvetítő tárgyalások folytatására. Litvinov tanácselnök megállapította, hogy a Népszövetség tárgyalásait csak az alapokmány határolhatja körül. Nemcsak arra törekszenek, hogy a Népszövetség kebelén belül találjanak megoldást, hanem az érdemi megegyezésre is törekszenek és ezzel kapcsolatban újból az 1901. évi szerződés kínálkozik. Ezután tette meg Laval napirendi indítványát.