Délmagyarország, 1935. szeptember (11. évfolyam, 196-220. szám)

1935-09-01 / 196. szám

mvS­­ST í í?! Somogy* iA«j>­­ ». _ 4 CSŐEIZETÉS | Havonta Helyben 3.20, a3-33..Ktodohiv«i«i, VdSarndp. 1935 szeptember 1. »i«ice«i­m Budopiien 3.00, kuinudnn .“T .** ,e»JIroda, Aradi­o 40 peng«. - Egye. iMm Ara­netted«, f* Telf'0“’ 13-° ©.-Nyomdát Ww Ar« 1 ® fillér nap 1O. vatAr. e* Ünnepnap ÍO UL Hír-ÍLPi^iíS^t0ní.CIC OI­S 13-00. - iAvirutl —_ , - - ___ __ dcletek felvétele tarlltt szerint. Megfe_ levélcím« Délmagyaromán SzegedU XI. évfolyósH, 196. SZ. tonik hetföntvételéTei­n ® poat5 EngeL Szeptemberi gondok Milyen boldog idők voltak, amikor szep­tember elsején az obligát vezércikkben az is­kolai könyvek drágaságát, a beiratási költsé­gek magasságát lehetett csak szóba hozni s a tisztviselő-szülők nehéz gondjait kellett csak megszólaltatni: honnan, miből fogják ezeket a költségeket előteremteni? A szeptemberi gondok megmaradtak, csak a gondoknak forrása lett egészen más. A könyvek nem let­tek olcsóbbak, a tankönyvek kiadóinak érde­kei, azóta sem változtak, a beiratási dí­jak sem csökkentek, de mindezek fölé emelkedik az iskola s még inkább: az iskoláztatás problé­mája. Minek, mivégre végeztetjük el gyerme­­keinkkel az iskolákat, amikor az iskolai vég­zettség kenyeret nem ad s amikor a problé­mákat elburjánoztató, a legégetőbb kérdése­ket elmélyítő s exisztenciát meg nem terem­tő iskolai végzettséghez sem juthat hozzá mindenki. Még az sem, aki szorgalmával és tehetségével kvalifikálta magát a tudomá­nyos pályára. A numerus clausus is átalakul úgyis, mint intézmény, s úgyis, mint a keserűség forrása. Eddig csak annak akadályát látták benne, hogy diplomát sze­rezhessen mindenki, aki magában hivatott­­ságot, vagy kedvet érzett, most, amikor a diploma a papírvaluta lett, inkább csak sze­mélyes inzultust, elkeserítő szerncsét­lensé­­get lát benne mindenki, aki nem tud rajta ke­resztül jutni. Az egyetem ma a kenyérgond és pályaválasztás problémáját négy-öt évre prolongálja s nem utolsó sorban azért törek­szenek ma az egyetemre, hogy prolongálni tudják az elhelyezkedés súlyos problémáját. Csak végezze el a gyerek az egyetemet, — mondogatják, — öt év alatt majd csak tör­ténik valami. Ilyen csudaváró lett mindenki, aki a saját, vagy a legközelebbi hozzátarto­zói személyén keresztül érdekeltté vált eb­ben a szörnyű méretű és szörnyű súlyú kér­désben. S az egyetemek kapuit ostromolják az optimizmus megszállottjai. A gyakorlati és tudományos pálya közötti exisztenciális különbségek megszűntek. A tudományos pálya kívánatosságával és — ne tagadjuk, a közízlés ítéletét­ — előkelőségé­vel szemben állott a gyakorlati pályának na­gyobb exisztenciális nyugalma, a gyorsabb kenyérszer ,és a gyorsabb meggazdagodás le­hetősége. De ma? Ma nem keres könnyebben az iparos, mint az orvos s a kereskedő épp­úgy küzködik, mint az ügyvéd, a hivatalnok éppúgy panaszkodik, mint az iparos, a keres­kedő, vagy a gazda. Egyformán nehéz ke­nyérhez jutni s egyformán könnyű elveszíte­ni a nehezen megszerzett kenyeret is. Egy­formán nehéz megközelíteni a hivatal íróasz­talát s a kereskedő pultját minden álláskuta­tónak és kenyérkeresőnek.. Nincs állás, nincs kenyér, nincs munka, nincs foglalkozás akár diplomával, a­kár diploma nélkül, akár a leg­­ragyogóbb elméleti felkészültséggel, akár a leggazdagabb gyakorlati ismeretekkel jelent­kezik is érte a pályázó. Könnyű volt valamikor „gyakorlati pályára való lépést“ tanácsolni a növendékeknek, akik latinból megbuktak, vagy szemtanból „gyöngék" voltak. Ma­­ nincs gya­k­o­r­­l­a­t­i p­á­l­y­a. A kereskedő, az iparos sokkal inkább foglalkozhatik hivatásának el­mé­l­e­­t­é­v­e­l, mint­ gyakorlatával. Az asztalos hiá­ba tudja, hogy a legkitűnőbb asztalt hogyan kell elkészíteni, az építőmester hasztalan van tisztában a leggazdaságosabb és legművé­­szibb építészeti feladat megoldási módjaival, ha nem tudnak termelni, nem tudnak dol­g­ozni, nem tudnak produkálni, leggya­­o­r­l­a­t­i­b­b pályájuk is elméletivé vá­lik. Ma minden pálya a tudományos, min­den munka elméleti, az orvos, aki a tihanyi biológiai intézetben a rákok látószervének pótlását tanulmányozza, nem végez kevésbé gyakorlati munkát, mint az a kollégája, ki Szegeden várószobájában — hiába várja a betegeket s a beteghez hivő telefoncsönge­tést. Rettenetes és tragikus hazugsággá vált az az iskolai bö­s­eg, hogy nem az iskola, de az élet számára tanulunk. Az iskola prolon­gálja a szülők problémáját s emellett isme­reteket terjeszt és nevel egy letűnt, régi világ számára. A gazdasági rend anar­chiává bomlik, haláltáncba kezd minden, ami állandóság volt, az ember céltalanul ődöng az uj jelenségek között, amelyeknek értelmét felfogni nem képes s melyeknek jelentése előtte ismeretlen marad s az iskola tovább és változatlan lelkesedéssel tanítja e pun háborúkat, a konzekució temporumot s a görög rendhagyó igéket. Az iskola és az élet nagy szakadékét a diploma és kenyér ka­tasztrofális szakadéka érzékelteti. A diploma és kenyér között éppen olyan a távolság, mint az iskola és az élet között. Talán, ha az iskola meg tudná közelíteni az életet, a dip­loma is hamarabb tudna kenyeret adni bir­tokosának. A szeptemberi gondok az élet legnagyobb és legalapvetőbb gondjai fölé nőttek. Azelőtt az iskolai bei­atás okozott gondokat, most az életbe nem tudunk beiratkozni, az életnek leszünk kimaradottjai, vagy bukott diákjai. Az iskola gondjából az iskoláztatás gondja nőtt ki. Milyen jó volna visszamenekülni abba a korba, amikor az ablativus absolutus s Pithagorasz tétele voltak a legnagyobb pro­blémák s a legizgalmasabb kérdések. A világpolitika u} eseménye: a négus petróleum­ szerződése • Éles bonyodalom és izgalmas feszültség az afrikai megállapodás miatt • Angol-amerikai társaság bérbe vette Abesszínia legér­tékesebb területeit Angol—olasz affér? London, augusztus 31. A Daily Telegraph szombati számában azt a hírt közölte, hogy az abesszin császár eritreai legértékesebb föld­területének kihasználási jogát eladta egy an­gol-amerikai érdekeltségnek, de a Tana-tó vi­­zierőinek értékesítése is angol kézbe került. Ezzel az üzlettel Abesszin­ia húszmillió font­hoz jut. Londonban általános feltűnést keltett az a hír, hogy a négus nagyszabású gazdasági en­gedményeket tett egy angol társaságnak Abes­­­szinia természeti kincseinek kiaknázására Abesszin hivatalos helyen ugyan megerősítették, de angol mértékadó körökben tartózkodnak a nyilatkozattételtől. A legújabb hírek szerint amerikai társaságról van szó, amelynél angol tőke van érdekelve. Különösen figyelemreméltónak tartják Lon­donban azt a tényt, hogy a szóbanforgó terü­letek legnagyobb része az eritreai és szomáli­­földi olasz gyarmatok határán terül el. A Presse Associated jelentése szerint angol hivatalos körökben semmit sem tudnak az angol és amerikai társaságról van szó, engedélyekről. Amíg hivatalos megerősítés nem érkezik Lon­donba, addig nem hajlandó a dolognak indo­kolatlan fontosságot tulajdonítani. A kor­mánynak még csak arról sem volt tudomása, hogy tárgyalások folytak. Kijelentik továb­bá, hogy az angol kormány nem óhajt olyan lépéseket tenni, amelyek a jelenlegi olasz— abessziniai viszály ügyét megnehezítenék. Felháborodás Rómában Róma, augusztus 31. Az olasz közvélemény nagy felháborodással fogadta azt a hírt, hogy C­ry angol-amerikai társaság engedélyt kapott Etiópia gazdasági kihasználására. Az esti lapok hasábos jelentéseket közölnek a szerződés megkötéséről. A Tribuna megkér­dezi, hogy a londoni kormányt tájékoztatták-e a tárgyalásokról. Véleménye szerint egyetlen pénzcsoport sem követné el azt az ostobasá­got, hogy gazdasági engedményekről tárgyal­­­­jon olyan országról, amely rövidesen bareszin­­térré változik, ha nem bizonyos egy hatalmas kormány támogatásáról. Londoni hivatalos jelentés Londonban este a következő hivatalos köz­leményt adták ki: — Az angol kormány még nem kapott hiva­talos értesítést azzal a sajtóhírrel kapcsolat­ban, amely be­jelenti, hogy Abesszínia kőola­j - és ásványtelepei kihasználási jogára engedmé­nyezés történt. A kormány mindamellett szük­ségesnek látja, hogy Anglia Abesszinia követét értesítse, hogy az ilyen koncesszióknak az 19­06. évi szerződés­i­ cikkelye értelmében elő­zetes angol—francia—olasz véleménynyilvání­­­tás tárgyául kell szolgálni. Az addis-abebai követet felhatalmazták, hogy amennyiben a híresztelések megfelelnek a valóságnak, tájé-

Next