Délmagyarország, 1935. szeptember (11. évfolyam, 196-220. szám)
1935-09-01 / 196. szám
mvSST í í?! Somogy* iA«j> ». _ 4 CSŐEIZETÉS | Havonta Helyben 3.20, a3-33..Ktodohiv«i«i, VdSarndp. 1935 szeptember 1. »i«ice«im Budopiien 3.00, kuinudnn .“T .** ,e»JIroda, Aradio 40 peng«. - Egye. iMm Aranetted«, f* Telf'0“’ 13-° ©.-Nyomdát Ww Ar« 1 ® fillér nap 1O. vatAr. e* Ünnepnap ÍO UL Hír-ÍLPi^iíS^t0ní.CIC OIS 13-00. - iAvirutl —_ , - - ___ __ dcletek felvétele tarlltt szerint. Megfe_ levélcím« Délmagyaromán SzegedU XI. évfolyósH, 196. SZ. tonik hetföntvételéTein ® poat5 EngeL Szeptemberi gondok Milyen boldog idők voltak, amikor szeptember elsején az obligát vezércikkben az iskolai könyvek drágaságát, a beiratási költségek magasságát lehetett csak szóba hozni s a tisztviselő-szülők nehéz gondjait kellett csak megszólaltatni: honnan, miből fogják ezeket a költségeket előteremteni? A szeptemberi gondok megmaradtak, csak a gondoknak forrása lett egészen más. A könyvek nem lettek olcsóbbak, a tankönyvek kiadóinak érdekei, azóta sem változtak, a beiratási díjak sem csökkentek, de mindezek fölé emelkedik az iskola s még inkább: az iskoláztatás problémája. Minek, mivégre végeztetjük el gyermekeinkkel az iskolákat, amikor az iskolai végzettség kenyeret nem ad s amikor a problémákat elburjánoztató, a legégetőbb kérdéseket elmélyítő s exisztenciát meg nem teremtő iskolai végzettséghez sem juthat hozzá mindenki. Még az sem, aki szorgalmával és tehetségével kvalifikálta magát a tudományos pályára. A numerus clausus is átalakul úgyis, mint intézmény, s úgyis, mint a keserűség forrása. Eddig csak annak akadályát látták benne, hogy diplomát szerezhessen mindenki, aki magában hivatottságot, vagy kedvet érzett, most, amikor a diploma a papírvaluta lett, inkább csak személyes inzultust, elkeserítő szerncsétlenséget lát benne mindenki, aki nem tud rajta keresztül jutni. Az egyetem ma a kenyérgond és pályaválasztás problémáját négy-öt évre prolongálja s nem utolsó sorban azért törekszenek ma az egyetemre, hogy prolongálni tudják az elhelyezkedés súlyos problémáját. Csak végezze el a gyerek az egyetemet, — mondogatják, — öt év alatt majd csak történik valami. Ilyen csudaváró lett mindenki, aki a saját, vagy a legközelebbi hozzátartozói személyén keresztül érdekeltté vált ebben a szörnyű méretű és szörnyű súlyú kérdésben. S az egyetemek kapuit ostromolják az optimizmus megszállottjai. A gyakorlati és tudományos pálya közötti exisztenciális különbségek megszűntek. A tudományos pálya kívánatosságával és — ne tagadjuk, a közízlés ítéletét — előkelőségével szemben állott a gyakorlati pályának nagyobb exisztenciális nyugalma, a gyorsabb kenyérszer ,és a gyorsabb meggazdagodás lehetősége. De ma? Ma nem keres könnyebben az iparos, mint az orvos s a kereskedő éppúgy küzködik, mint az ügyvéd, a hivatalnok éppúgy panaszkodik, mint az iparos, a kereskedő, vagy a gazda. Egyformán nehéz kenyérhez jutni s egyformán könnyű elveszíteni a nehezen megszerzett kenyeret is. Egyformán nehéz megközelíteni a hivatal íróasztalát s a kereskedő pultját minden álláskutatónak és kenyérkeresőnek.. Nincs állás, nincs kenyér, nincs munka, nincs foglalkozás akár diplomával, akár diploma nélkül, akár a legragyogóbb elméleti felkészültséggel, akár a leggazdagabb gyakorlati ismeretekkel jelentkezik is érte a pályázó. Könnyű volt valamikor „gyakorlati pályára való lépést“ tanácsolni a növendékeknek, akik latinból megbuktak, vagy szemtanból „gyöngék" voltak. Ma nincs gyakorlati pálya. A kereskedő, az iparos sokkal inkább foglalkozhatik hivatásának elméletével, mint gyakorlatával. Az asztalos hiába tudja, hogy a legkitűnőbb asztalt hogyan kell elkészíteni, az építőmester hasztalan van tisztában a leggazdaságosabb és legművészibb építészeti feladat megoldási módjaival, ha nem tudnak termelni, nem tudnak dolgozni, nem tudnak produkálni, leggyaorlatibb pályájuk is elméletivé válik. Ma minden pálya a tudományos, minden munka elméleti, az orvos, aki a tihanyi biológiai intézetben a rákok látószervének pótlását tanulmányozza, nem végez kevésbé gyakorlati munkát, mint az a kollégája, ki Szegeden várószobájában — hiába várja a betegeket s a beteghez hivő telefoncsöngetést. Rettenetes és tragikus hazugsággá vált az az iskolai böseg, hogy nem az iskola, de az élet számára tanulunk. Az iskola prolongálja a szülők problémáját s emellett ismereteket terjeszt és nevel egy letűnt, régi világ számára. A gazdasági rend anarchiává bomlik, haláltáncba kezd minden, ami állandóság volt, az ember céltalanul ődöng az uj jelenségek között, amelyeknek értelmét felfogni nem képes s melyeknek jelentése előtte ismeretlen marad s az iskola tovább és változatlan lelkesedéssel tanítja e pun háborúkat, a konzekució temporumot s a görög rendhagyó igéket. Az iskola és az élet nagy szakadékét a diploma és kenyér katasztrofális szakadéka érzékelteti. A diploma és kenyér között éppen olyan a távolság, mint az iskola és az élet között. Talán, ha az iskola meg tudná közelíteni az életet, a diploma is hamarabb tudna kenyeret adni birtokosának. A szeptemberi gondok az élet legnagyobb és legalapvetőbb gondjai fölé nőttek. Azelőtt az iskolai beiatás okozott gondokat, most az életbe nem tudunk beiratkozni, az életnek leszünk kimaradottjai, vagy bukott diákjai. Az iskola gondjából az iskoláztatás gondja nőtt ki. Milyen jó volna visszamenekülni abba a korba, amikor az ablativus absolutus s Pithagorasz tétele voltak a legnagyobb problémák s a legizgalmasabb kérdések. A világpolitika u} eseménye: a négus petróleum szerződése • Éles bonyodalom és izgalmas feszültség az afrikai megállapodás miatt • Angol-amerikai társaság bérbe vette Abesszínia legértékesebb területeit Angol—olasz affér? London, augusztus 31. A Daily Telegraph szombati számában azt a hírt közölte, hogy az abesszin császár eritreai legértékesebb földterületének kihasználási jogát eladta egy angol-amerikai érdekeltségnek, de a Tana-tó vizierőinek értékesítése is angol kézbe került. Ezzel az üzlettel Abesszinia húszmillió fonthoz jut. Londonban általános feltűnést keltett az a hír, hogy a négus nagyszabású gazdasági engedményeket tett egy angol társaságnak Abesszinia természeti kincseinek kiaknázására Abesszin hivatalos helyen ugyan megerősítették, de angol mértékadó körökben tartózkodnak a nyilatkozattételtől. A legújabb hírek szerint amerikai társaságról van szó, amelynél angol tőke van érdekelve. Különösen figyelemreméltónak tartják Londonban azt a tényt, hogy a szóbanforgó területek legnagyobb része az eritreai és szomáliföldi olasz gyarmatok határán terül el. A Presse Associated jelentése szerint angol hivatalos körökben semmit sem tudnak az angol és amerikai társaságról van szó, engedélyekről. Amíg hivatalos megerősítés nem érkezik Londonba, addig nem hajlandó a dolognak indokolatlan fontosságot tulajdonítani. A kormánynak még csak arról sem volt tudomása, hogy tárgyalások folytak. Kijelentik továbbá, hogy az angol kormány nem óhajt olyan lépéseket tenni, amelyek a jelenlegi olasz— abessziniai viszály ügyét megnehezítenék. Felháborodás Rómában Róma, augusztus 31. Az olasz közvélemény nagy felháborodással fogadta azt a hírt, hogy Cry angol-amerikai társaság engedélyt kapott Etiópia gazdasági kihasználására. Az esti lapok hasábos jelentéseket közölnek a szerződés megkötéséről. A Tribuna megkérdezi, hogy a londoni kormányt tájékoztatták-e a tárgyalásokról. Véleménye szerint egyetlen pénzcsoport sem követné el azt az ostobaságot, hogy gazdasági engedményekről tárgyaljon olyan országról, amely rövidesen bareszintérré változik, ha nem bizonyos egy hatalmas kormány támogatásáról. Londoni hivatalos jelentés Londonban este a következő hivatalos közleményt adták ki: — Az angol kormány még nem kapott hivatalos értesítést azzal a sajtóhírrel kapcsolatban, amely bejelenti, hogy Abesszínia kőolaj - és ásványtelepei kihasználási jogára engedményezés történt. A kormány mindamellett szükségesnek látja, hogy Anglia Abesszinia követét értesítse, hogy az ilyen koncesszióknak az 1906. évi szerződési cikkelye értelmében előzetes angol—francia—olasz véleménynyilvánítás tárgyául kell szolgálni. Az addis-abebai követet felhatalmazták, hogy amennyiben a híresztelések megfelelnek a valóságnak, tájé-