Délmagyarország, 1935. szeptember (11. évfolyam, 196-220. szám)

1935-09-01 / 196. szám

2 Hasznos tudni! Rontott gyomrod rendbehozza, Emésztésed szabályozza. Étvágyadat felfokozza, Rossz kedvedet elkobozza, —­­viz, minden vizek királya. Okos ember, ki e vizet használja! Igmántii Akinek ritkán kell, — vehet kis üveggel. Hipochonder, fáradtlelkü emberek! Gyomrotokra főleg jól ügyeljetek! „I GMÁNDI"-viz a beletek meghajtja, Gyomorbajos rossz kedvetek elhajtja! v • : : ’• ’ ■ „IGMÁNDI" a masiniszta, Ki a gyomrot igazítja! Forrástulajdonos: Schmidthauer Lajos, Komárom. Kint — nehéz helyzetben van az olasz—abes­­­szin viszály miatt és keresi a kivezető utat. Az Oeuvre úgy tudja, hogy az ügyben Laval C­e­r­u 11­i­v­a­l folytatott hosszabb megbeszé­lést. A Liberté addis-abebai jelentéséből az tű­nik ki, hogy a francia vasúttársaság aggódik a dsibuti vasútért. A társaság reméli, hogy Olaszország mindaddig n­em fogja bombázni a vasútvonalat, amig az francia igazgatás alatt áll. Anglia gazdasági védnöksége... Paris, augusztus 31. A Paris Soir jelenti Addis-Abebából: Kétségtelen, hogy a négus Anglia gazdasági védnöksége alá akarja magát helyezni és kényszeríteni akarja Angliát, hogy ügyét támogassa. Addis-Abebában a hangulat ma rendkívül bizakodó volt és az általános be­nyomás az, hogy Abesszínia nem áll többé egyedül Olaszországgal szemben. Annyi két­ségtelen — írja a lap —, hogy Anglia és Olasz­ország között újabb súrlódások fognak kelet­kezni, mert Mussolini bizonyára fenntartáso­kat emel majd az ellen, hogy Anglia egysze­rűen rátegye kezét Abesszínia természeti kin­cseire. koztassa a négust arról, hogy az angol kormány kénytelen azt tanácsolni, hogy­­ ne adjon en­gedményeket. Washington, augusztus 31. A külügyminisz­térium megerősítést kaott Addis-Abebából ar­ról a hírről, hogy az etióp kormány és az Af­rikai Kutató Társaság között megegyezés jött létre, amelynek értelmében az etióp kormány átengedi ennek a társaságnak Etiópia bizonyos részének kőolajkitermelését. A külügyminisz­térium köreiben kijelentették, hogy egy ame­rikai társaságnak Etiópia gazdasági életében való részvétele az amerikai kormány számára nem jelent közvetlen problémát. Amerikai po­litikai körök véleménye szerint a kőolajkiter­melésre jogosító engedélyezés nem von maga után következményeket az olasz—etióp viszály alakulása tekintetében. Ha Olaszország bevo­nulna Etiópiába, Amerika tisztán formális til­takozást emelne. Páris Parisban a kőola­jkitermelésre vonatkozó etióp engedmények kedvezőtlen hatást keltet­­­tek. A sajtó kétségtelennek tartja, hogy ez az ü­gy nagy befolyással lesz az angol—olasz—­ etióp ellentét további fejleményeire. A francia diplomácia — párisi jelentés sze­ BefOtflét paprikáját, paradicsomát „VillUUL *)al tegye el. Akkor lesz tartós! Évek óta kitünően bevált gyömölcskonzerváló por. Kapható a készítőnél: esrgely Miftzer&sznS! • és Nagykörút sarok. Amerikai jelentés a megállapodásról DÉLMAGYARORSZÁG TQ35 szeptember L szi divat cipőújdonságok Iskola és tornacipők nagy választékban­­— nyirI áron közvetlen fogyasztóknak. Zsurké cipőáruház Kossuth Lajos sugárút 6. Mussolini: Egymillió olaszt szólítunk fegyverbe Trento, augusztus 31 A király jelenlétében Mussolini a hadgyakorlatokon résztvevő százezer katonához a következő beszédet in­tézte: — Más időben a gyakorlatok után szabad­ságidő következett volna. Ebben az esztendő­ben szabadság nem lesz. Szeptember folyamán további 200 ezer embert fogunk soraitokba be­hívni, úgy, hogy a hadsereg tényleges létszá­mát a tervek szerinti egymillió főre emeljük. A világnak újból tudomást kell szereznie ar­ról, hogy nincs értelme képtelen és kihívó módon megtorló intézkedésekről beszélni. Nem mondok le egyetlen katonáról, egyetlen tenge­részről és egyetlen repülőről sem, hanem a le­hető legmagasabb színvonalra fokozzuk fel minden fegyveres erőnket_____________ 0 brüsszeli gyász Brüsszel, augusztus 31. A király az éjszakát a brüsszeli királyi palotában töltötte. Reggel 7 órakor a laekeni kastélyba ment, hogy talál­kozzék Erzsébet anyakirálynéval és a Piemonti hercegnővel, akik Olaszországból jövet rögtön Astrid királyné ravatalához siettek. A dél­előtt folyamán hivatalos küldöttségek j­árultak a ravatalhoz, azután megnyitották a palota kapuit, hogy a közönség elvonulhasson a r«­■ loéd­ alatt Mese írta TÖRÖK SÁNDOR. — Aludj — mondom Lurínak, aki unokaöcsém és ötéves — aludj! — s dobbantok a lábammal és a homlokomat is összeráncolom, mire ő hüvelyk­ujját a szájába veszi és azt mondja kényeskedve. — Mesééélj. — Miről? — kérdem. — Hááát — belefurakodik a párnájába — mondd el a vasorrú bábát, a Jancsi és Juliskával.­­ Na jó, hát figyelj ide. Jancsi és Juliska apja szegény favágó volt, aki keservesen dolgozott egész nap, de hiába, így sem tudta előteremteni, a napi kenyeret. Felesége, a gonosz mostoha, váltig mondogatta, hogy veszejtsék el a két gyereket, ketten mégis csak könnyebben megélnek. A sze­gény ember nehezen ugyan, de végre is rászánta magát, hogy a kicsinyeket kiviszik az erdőbe és otthagyják, hadd falják fel őket a vadállatok! s megdöbbenek. Édes jó Istenem, micsoda elvete­medett nő és micsoda apa! Am Luri feszülten hallgatja és nógat, hogy tovább. Hát mondom, amint következik sorjában. Hogy jöttek haza a ravasz Jancsi jóvoltából először, hogy jöttek haza másodszor is, ám, harmadszor már nem használt semmi agyafúrtság, ott ragadtak az erdőben. Sir­­nak, rfink — Luri meg se moccan, úgy hallgatja — most érdekes részlet következik: a mézeskalá­­csos kolbászház. Luri a szája szélét nyalogatja. Na, az öreg boszorka beinvitálja őket, le is fe­­küszne­k, s amint elalusznak, vizsgálgatja, gyenge kis húsukat, mert bizony meg akarja enni a két ártatlant. Kannibalizmus, rettenetes. Érzem, hogy meghf­l bennem a vér. A boszorka ketrecbe zárja Jancsit, hogy felhizlalja. Mindennap vizsgálgatja, hogy nő-e a haja, ám a ravasz fickó jól becsalna, az ujja helyett egy csontot dug ki a rácson. Vé­gül is forr a víz, hrrr! . . . ma megfőzik Jancsit. Ám Juliska se rest, az eszemadta kispöttöm be­­pöndöriti a vénasszonyt a kemencébe — hadd süljön meg —, kiszabadítja Jancsit, még van egy akkorácska lélekjelenlétük, hogy kirabolják a há­zat, megtömik a zsebüket arannyal, drágakővel és usgut hazafelé. Ellenszenves ké­t gyerek, a jószivü kis­kacsának, aki általviszi őket a folyón, azt sem mondják félkalap. Hazafutnak, — a gonosz mos­toha már meghalt — s ők a még gonoszabb apá­val a rablott kincsből most már boldogan élnek. Komolyan mondom, rettenetesen fel vagyok hábo­rodva és ... félek. Ám Luri boldogan hunyo­rog és azt mondja — méég. Jó, hát mesélem például a csizmás kandúrt. Hogy lett az oktondi kölyökből egy kandúr segít­ségével gazdag király, anélkül, hogy a kisujját megmozdította volna. Mesélem, hogy Fajankó, mivel, a testvérei között a legbárgyubb, hát király­kisasszonyt kap feleségül. Mesélem, hogy a lusta lány,­ miután összevissza hazudozik, királyt kap férj­ül­. Mesélem a vándorkatonát, akit a boszor­kány mesés kincshez juttat, mire — ó, még be­tyárbecsület sincs benne — kardjával leüti a fe­­jét. Azután az ebül szerzett pénzen dáridózik, eszik, iszik naphosszat s végül a bűvös kutyák segítségével megöleti az őt halálraitélő bírákat, sőt magát a királyt és királynét is minden rege­mentestől s ott helyben a tömlő vér és levegő­be repülő holttestek kellős közepén, elveszi a szépséges királykisasszonyt, aki boldog pirulás­sal sóhajt boldogító, igent szülei gyilkosának. Nagyon este van már és mesélem, mesélem a sok vért és rablott kincset, panamát és gyűlöl­­séget s látom, hogy a Luzi egész műsorában ragyogó pályát futnak be a gonoszok, a lusták, a buták. Nagyon este van már és komolyan­­ félek. A folyosón nehéz léptek csoíszannak és összerezzenek, az emeleten valaki sóhajt s nekem a fogam vacog. A gyerek édesem nevet s kis kezé­vel tapsikol, mikor hallja, hogy a királyi család koponyája — minden regementestől — hogy locs­­osan szét a köveken s a bátor, okos, ügyes kato­na, a vakmerő, lelkiismeretlen szélhámos diadal­maskodik. Ejnye, hát csak nem ijedek meg egy-két daj­kamesétől! Tovább, tovább, talán mesélnék az ezeregyéjszakából valamit. Aladdin csodalámpája például. Mesélem. Aladdin csínytevő, rossz gyerek, sze­gény anyjának csak szomorúságot okoz. Lustál­kodik, pimaszkod­ik, dolgozni, nem szeret. Kön­­­nyű kereset reményében egy varázslóhoz szegő­dik inasnak. A varázsló jól bánik vele, rögtön ruhákat csináltat neki, eteti, itatja, mire első adandó alkalommal — becsapja, meglopja. Szi­gorúan meghagyja neki a mestere —, mikor le­ereszti a bűvös sziklai hegybe —, hogy ne nyúljon a drágakövekhez és a derék Aladdin úgy meg­pakolja magát gyémánttal, rubinttal, smaragd­dal, hogy ki sem fér a lyukon. Aladdin azután a varázsszerek segítségével nekilát a könnyű életnek. Egyet csavar a gyűrűn s palotája van, kettőt dörzsöl a lámpán s feleségül veszi a szul­tán leányát, sőt a végén meg is öli a varázslót, akinek mindent köszönhet. Fázom és borz­ongok s rossz érzések szalad­gálnak a mellemben — Luri nagyokat pislog ,bol­dogan és ártatlanul s azt mondja — juj «Jo szép, még! Na jó, próbálkozom, még eggyel — s­el­on­­dom Ali baba és a negyven rablóit A hideg verí­ték kiver, mire a végére érek. Előbb a becsületes Ali baba kirabolja a rablókat! Aztán Ali babát be­csapja a saját testvére. A gonosz testvért dirib­­darabra vagdalják a rablók. Viszont a hűséges szolgáló sem esett a feje lágyára s kedves, gaz­dáját éjszaka összevarratja egy vargával és elte­meti — közben a felesége utánahal bánatában Luri nevet, én reszketek, csak legalább nappal

Next