Délmagyarország, 1935. október (11. évfolyam, 221-245. szám)

1935-10-01 / 221. szám

SS­­ etz«St#o: Somogyi ncca­­ _ . Telefon! 23-33.-KladOMvald­, kVlcsOnkönyvtAr é* légy Irodát Aradi ucca a. Telefont 13—00. - Nyomdát LOW UpOl ncca 1O. Telelom 13-00. - 1 Orl­all é* lewCIolnrw MlmagyarortsAa Szeged. Kedd, 1935 október I. Ara ÍO fillér XI. évfolyam, ZZI. s*. ELVeiZETfiS > Havonta helyben 3.20, Vidéken M Buda­pes­ten 3.00. kUUOidOn • 40 pengd. — Egyen uAm­ara httkV» nap ÍO. wanAr- On Ünnepnap ÍO tUL. Hir-­­ deletek felvétele larifa szerint. Megje­lenne hetid kivételével naponta reggel. Az uj Nemzeti Forgalmas Rákóczi­ úton siettünk este ne­gyed nyolc táján az uj Nemzetibe. A pompá­san kivilágított előcsarnokban estélyi ru­hás társaságba botlottunk. Megkerültük őket, hogy minél előbb beérjünk a ruhatárhoz. Amíg a megkerülő mozdulat tartott, néhány mondatot sikerült ellesni. — Mit szólsz hozzá? — Mihez? — Ehhez a kivilágításhoz? — Akár a Corvin depandansza. Siettünk. A kabátunkat már útközben kezd­tük levetni. De nem álltuk meg, hogy köz­ben hátra ne nézzünk. Két feltűnően szép nő beszélgetésének voltunk fültanúja. Bubisra nyírt hajukat a fodrász tartósan ellátta. Uj­­jaikon messzire piroslottak a körmök. Száju­kon széles piros, szemöldökük helyén kes­keny fekete vonal. A Corvin-áruházhoz való hasonlatban van valami abból a szellemből, amelyben Pest egy­­része a Nemzeti új igazgatóját fogadta és bí­rálja. De a szegény ország nem engedhet meg magának olyan fényűzéseket, mint a szépsé­ges Budapest. A hatalmas állami szubvenció­val fönntartott első drámai színházzal szeme­­mélyes tendencia erőltetése nélkül, sőt mindenfajta személyes szempont emelkedett háttérbe szorítása mellett kell foglalkozni. Azt, hogy jó mo­dorú és helyes taktikájú-e, előzékeny, vagy elegáns Németh Antal, nem az igazga­tói működéséhez fűződő várakozásoknál kell figyelembe venni. Kizárólag a képességei számítanak. És a tudása. Viszont vitatni se lehet, hogy elméletileg kitűnően képzett em­ber. A színház tölti be az életét. Eddigi in­tézkedéseivel — szerződtetéseinek nagy ré­sze is ide tartozik —, azokat igazolja, akik várakozással tekintenek munkássága elé. A szerény szegedi újság nem szerezheti meg a részletkérdésekbe való elmélyedés él­vezetét. De talán nem is egészen erre a hely­re tartozik a disputa arról, hogy miért volt helyes Csortos Gyula szerződtetése, hogy ki­alakult szinpadpolitikai programszerűség és egészséges szinpadirodalmi irány körül kije­­gecesedett tervszerűség szólitott-e nyolc— tiz neves uj tagot — igazán nem nagy szám — a Nemzeti lendületesebbnek, az élő iroda­lommal s a huszadik század harmadik évti­zedbeli színjátszással közelebbi kapcsolatot tartanak megálmodott színpadára. De első­rendű kötelességünk — persze, ezen a helyen is —, olyan hivatalos színházpolitikát sürgetni, mely mellett joggal és okkal mond­hatja az egész ország magáénak a­z egész ország — lerongyolódott, szegény ország — pénzén fenntartott, az egész or­szág szinikulturájának reprezentálására, de kulturéletének megizmosítására is hivatott Intézményt. Az Operaház igazgatója, nem is olyan ré­gen, foglalkozott a vidék zenei életének a köz­pontból kiinduló megélénkítésével és meg­szervezésével. Többféle terv merült fel. Saj­nos, nem valósult meg egyik se. Lehet, hogy azóta a tervezgetésekről is letettek. Szeren­cse, hogy a vidék nem hagyja magát. Leg­alább Szeged nem. Hatalmas érdeklődés mel­lett egyre több és nívósabb operaelőadása van. Az igazgató kalkulációját persze nem értjük. De részünkre talány az egész vidéki színészet, gyarlóságaival és számvetéseivel, kicsinyességeivel és hősi kitartásával, műso­rának robotos ezerféleségével és tehetségei­nek kifogyhatatlanságával. Mit lehetne csi­nálni a csökönyös és lelkes küzdelemnek ezen a területén, ha nem hagynák magukra és vá­rosukra minden hivatalos helyek. Mert ne lehetne úgy szerződtetni a Nem­zeti tagjait, hogy kötelezik őket évenkénti ti­zenkét fellépésre, mondjuk a három egyete­mi városban. A vasúti jeggyel a kereskedel­mi kormánynak kellene támogatni a fejlet­tebb vidéki gócpontok színészetét. A színé­szek megelégednének fél fellépési díjjal, de azt sem az igazgatótól, hanem a Nemzetitől kapnák. A Nemzetinek — a vidéki színészet támogatása címén — a kultuszkormány megté­rítené ezeket a fellépési díjakat. Mindenki jól téma. A kultuszkormány is. Mondjuk, hogy hu­szonöt színész jönne számításba és mind­egyik — mint már említettük —­ tizenkét fel­lépésre lenne kötelezve. Egy fellépést átlag száz pengőjével lehet számítani, — félár­ — az államnak tehát évi harmincezer pengőjé­be kerülne az egész reform. Támogatná azonban a Nemzeti tagjait, mert hiszen az a kevés, amivel emelkednék a fize­tés, állandó lenne. De támogatná — a nagy nívóemelkedés bebiztosítása mellett — a vi­déki színészetet is végre. Ha Szegednek — pozíciója és a színészetért eddig hozott ál­dozatai arányában — évenkint mondjuk százötven ilyen vendégszereplés jutna — a színigazgatóra csak a szegedi lakás és ellá­tás terhe hárulna —, egészen bizonyos, hogy kevés koncepció hozzáadásával a környék­re is vonzerőt gyakorló prózai előadásokat rendezhetne. Elsimítandó nehézségek lenné­nek még. De azok elsimíthatók. Bizonyos azonban, hogy az ország egész kultúréletére kihatna, ha Bajor Gizi, Kiss Ferenc, Dayka Margit, Odry Árpád, Tőkés Anna, Csortos Gyula és a többiek úgyszólván állandó vendég­­szereplésével gyökerében megváltoznék Sze­ged, Debrecen és Pécs színházi élete. Még csak annyit, hogy meg ne ijedjenek az érde­kelt színigazgatók. Nem kellene százötven prózai előadást tartani egy szezonban. Sze­ged beoszthatja a százötven vendégszerep­lést úgy is, hogy egy este három-négy ven­dégművészt is fellépteti. Ez az egy kis reform is mélyen a gyökere­kig hatna gyógyítóan és ezernyi eredményt szülne. Az ország egyelőre Pesten is alig tudja élvezni a Nemzetit. A legolcsóbb föld­szinti helye négy és fél pengőbe kerül. Mé­regdrága, mint valamennyi pesti színház, amelyekben a ruhatár is komoly tételekbe kerül. Megkezdődik az afrikai háború Különböző jelentések szerint az olasz csapatok hozzá­kezdtek a hadműveletek előkészítéséhez • A négus elrendelte az általános mozgósítást London, szeptember 30- A négus vasárnap táviratban értesítette a Népszövetségi Tanács elnökét, hogy elrendelte Abesszíniában a moz­gósítást­ Erre az elhatározásra a négust — a távirat szerint — a fokozódó olasz csapat­összevonások kényszerítették. London, szeptember 30. Az Evening Stan­dard jelenti; Hir szerint az olasz csapatok a francia Szomáli­föld közelében az ideiglenes abesszin határon át, mintegy 32 kilométerrel előbbre nyomultak. Hir szerint az olasz csapa­tok megszállták Ud-hegység és a francia Szo­máli­föld közötti háromszöget. A jelentés után a dzsibuti francia csapatok parancsnoka nyomban szakértőket küldött ki azzal a megbízatással, hogy 40 kilométer hos­­­szúságban oszlopokkal jelölje meg a határt. A szakértőket egy csapat szenegáli kíséri. Elő­vigyázatosságból 50 francia repülőgépet 24 órás felderítő repülésre küldtek ki. Azt sej­tik, hogy az olasz előrenyomulás célja Dualle városka, amely mintegy 16 kilométernyire fek­szik a francia Szomáli­földtől. A jelentés szerint az állítólagos olasz előre­nyomulás olyan helyen történt, ahol a határ nincs pontosan megállapítva. Róma cáfol A Britissh United Presse szerint abesszin hi­vatalos körök azt látják, hogy az olasz csapa­tok az italuali és azmarai támpont felől már megkezdték a hadműveleteket, ami az Abesszí­niába való betörés előkészülte. Állítólag olasz repülőgépek abesszin terület felett keringtek és az abesszin határ közelében ágyú- és gépfegy­­vertűz hallható. Heálé Szelasszié levelet irt Viktor Emnáiméi olasz királynak- akit drámai hangon arra kért, hogy akadályozza meg a két keresztény nép egymás elleni háborúját- Biztosította az olasz királyt, hogy az abesszin nép nagyrabecsüli az olasz nemzetet-Rómából jelentik. Azt a hírt, hogy az olasz csapatok megindultak az etióp határ ellen, a leghatározottabban megcáfolják. Az angol válasz Párisi jelentés szerint közzétették azt a jegy­zéket, amelyet a londoni kormány válaszolt a francia kormánynak arra a kérdésére, mit tenne Anglia, ha valamelyik állam a népszövetségi alapokmány egyik szakaszát megsértené Hoare angol külügyminiszter válaszában kö­zölte, hogy az angol kormány a lehetőségek­hez mérten teljesíti a ráháramló kötelezettsé­geket Az a a törekvése Angliának, hogy nem­zetközi ügyekben a törvény uralma érvénye­süljön Anglia mindig hű volt a népszövetségi eszme iránt- A Népszövetség és vele együtt Anglia az alapokmány együttes fenntartását és különlegesen a mindennemű támadási csele­kedettel szemben szilárd és együttes ellenállá­sát védi-A külügyminiszter a továbbiak során hangoz­tatta, hogy a 16­ szakasz "negatív" cselekede­tekre nem vonatkozik és ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a világ nem­­ megmereve­dett­ valami-Hoare válaszát politikai körökben kedvezően fogadták- Olasz előnyomulás?

Next