Délmagyarország, 1935. november (11. évfolyam, 246-269. szám)

1935-11-03 / 246. szám

Néma napok A legnagyobb készséggel engedelmesked­tünk annak a rendelkezésnek, mely csütörtök­től vasárnapig némaságot kényszerített ránk és az egész magyar sajtóra. De — post feeta, — mégis meg kell kérdeznünk, van-e ebben a rendelkezésben ráció s nemcsak eb­ben, hanem abban is, amelyik ünnep nélkül és munkaszünet nélkül tiltja el a lapok meg­jelenését. Ha a reformáció évfordulóján, vagy ha nagypénteken munkaszünetet rendelnének el s a lapok nem jelenhetnének meg, mert a nyomdai munka szünetel, azt értenénk s ab­ban megnyugodnánk. De munkaszünet nincs sem október 31-én, sem nagypéntek napján, a nyomdai üzem éppúgy folyik, mint máskor s aki azt hiszi, hogy árjegyzéket, vagy re­gényt szabad szedni és nyomni, csak lapot nem, az nagyon téved. Mert a nyomdának nincs megtiltva azt sem, hogy napilapot elő­állítson. Érthetetlen is volna, ha árjegyzék, körlevél, névjegy, vagy regény nyomdai elő­állításában nem látnák a nap ünnepi jelentő­ségének megsértését, csak éppen a napilap kiszedése, vagy kinyomtatása sértené a nagy­péntek kegyeletét, vagy a reformáció emlé­két. De nincs így. Ha a szerkesztőség össze­jön és elkészíti a másnapi lapot, ha elkészül a vezércikk, a politikai rovat, elkészülnek a helyi cikkek s a törvényszéki eseményekről a beszámolók, ha megírják a hírrovatot és a sporthíreket, senki nem követ el tilalmas ki­hágást. Ha a nyomda kiszedi a lapot, formá­ba önti és kinyomja, ha a lap épp úgy készül el, mint akármelyik más köznapon, a nyom­da nem vét a tilalom ellen. Mert a kormány­­rendelet nem a lap megírását, elké­szítését, kinyomtatását tiltja el, egyedül csak a megjelenését. Nem a munka méltatlan a nap emlékéhez s a ke­gyelet áhítatához, csak a lapnak a megje­lenése. Minden ipari munka folyhatik épp­­úgy, mint máskor, csak éppen az újságoknak megjelenni nem szabad. Csak ennek az egy nyom­dai terméknek nem előállítása, csak forgalombahelyezése van eltiltva. Ha ünnep lenne, munkaszünetet ren­delnének, de mert nincs ünnep, folyik tovább zavartalanul a munka, álmoskönyvet, szerel­mi levelezőt, Színházi Újságot, táncos vigal­makra meghívót, politikai beszédet, naptárt, arckenőcs-prospektust előállíthat és forga­lomba hozhat a nyomda, csak éppen a lapok nem jelenhetnek meg. Az idén csütörtök reggeltől vasárnap reg­gelig tartott ez a néma hét, de a jövő évre péntek reggeltől kedd reggelig nem jelenhet­nek meg a reggeli lapok. Gandhiról olvas­suk, hogy vezeklésül néma heteket tart, de most mintha az egész országgal tartatná­nak néma hetet? Kinek érdeke, kinek érzé­kenysége, kinek kegyelete kívánja ezt? Azt megértjük, hogy munkaszünetet sürget a buzgó vallásosság nagypéntek napjára, vagy október 31-ére. S ha munkaszünet volna, nem is tennénk szóvá a lapok megjelenésének ti­lalmát, mert ez a rendelkezés éppen azért érthetetlen, mert minden munka folyhatik tovább, a nyomda üzemében sincs fennaka­dás, csak éppen a lapok megjelenésének ti­­­­lalmával kell az ünnepet megtartani. A gé­­p­ek zakatolása, az emberek verejtéke, a tüle­­s­edés, az alku, a vásári lárma nem zavarja­­ ezeknek a napoknak ünnepi áhítatát, csak­­ éppen az újságolvasás zavarná? A szedőgép, ha naptárt szed, dolgozhat, de nemzeti ér­zésre s kötelességre nevelő vezércikket nem szedhet ki. A rotációs, ha röpiratot önt, fo­roghat, de lapot nyomnia nem szabad? Bú­zát venni, rozsot adni, pántlikát, szagos szappant árulni, ostornyelet és kocsikenőcsöt kínálni, uccát kövezni, szántani és vetni, lo­vat patkolni, beteget gyógyítani, maltert ke­verni, hajat vágni, cipőt talpalni, kerékre stráfot húzni, pöcegödröt tisztítani, — ezt mind szabad, ez egy sem tilalmas, de lapot előállítani büntetendő cselekmény? Történhetik bármilyen esemény az ország határain belül, az abesszin harctér szolgálhat világtörténelmi szenzációkkal, az angol— francia probléma meglepetés elé állíthatja a világot, történhetnek bűncselekmények, ame­lyek felől a közönség tájékoztatása a nyomo­zás sikerének nélkülözhetetlen feltétele, az újság hallgasson, a világ legyen néma, sen­ki ne tudjon semmit, mert olyan napok van­nak, amikor mindenkinek szabad dolgozni, szabad dolgozni a lapszedőnek és a nyomdai gépmesternek is, csak éppen a lapoknak meg­jelenni nem szabad, hogy tájékoztató, felvi­lágosító, tanító, oktató és nevelő munkájukat folytathassák ezen a szent napon is, amelyik csak szentebbé válna azáltal, ha a tudás fé­nyét s a gondolat világosságát ezen a napon is terjeszthetnék a sajtó fáklyái. Ki tudja megmagyarázni azt, ami érthetet­len? Az élet rendjéhez, a nyugalom biztonsá­gához hozzátartozik a mindennapi újság. Genf november 18-án életbelépteti a megtorlást Laval és Hoare beszéde a francia-angol együttműkö­désről — A béke frontján nincs eredmény, de „nyitva áll az út a kibékülés felé“ — A megtorló bizottság fel­hatalmazta Angliát és Franciaországot a tárgyalások folytatására A párisi sajtó megállapítja, hogy a genfi helyzetben egyelőre nincs változás. A 18-as bizottság Jugoszlávia javaslatára elhatározta, hogy november 18-án léptetik életbe Olaszor­szág ellen irányuló megtorló rendszabályokat. Laval, Eden és Hoare genfi megbeszélései még jobban megerősítik az angol—francia együttműködést. Az a vélemény alakult ki, hogy ez idő szerint semminemű alap sincs az Olaszországgal való tárgyalásra. Ezzel szem­ben Londonban úgy tudják, hogy az angol­­olasz viszony újabb feszültségére lehet számí­tani. Laval közölte Aloisi báróval, hogy An­glia visszautasította Mussolini legújabb javas­latát. Hoare angol külügyminiszter és Aloisi báró olasz kiküldött szombat délelőtti megbe­szélésén Hoare hangsúlyozta, hogy kor­mánya továbbra is örömmel fogadná a békés megegyezés létrejöttét, de csak olyan megol­dásról lehet szó, amelyhez a négus is önként hozzájárul és amely nem a Népszövetségen kí­vül jött létre. A megbeszélés során nem alakult ki semmi javaslat, vagy indítvány. Laval a francia álláspontról Genf, november 2. Laval miniszterelnök az összeegyeztető bizottság genfi ülésén a kö­vetkező nyilatkozatot tette: “ Franciaország alkalmazkodni fog azok­hoz az előírásokhoz, amelyeket az itt képviselt kormányok elhatároztak. Azon a napon azon­ban, amelyen ilyen nagyfontosságú határoza­tot hozunk, rá kell mutatni arra, hogy a lehe­tő leggyorsabban meg kell keresni a viszály békés elintézését. A francia és az angol kor­mány egyetért abban, hogy együttműködésük ezen a téren is érvényesüljön. Ez a kötelesség különösen parancsoló erővel háramlik Fran­ciaországra, amely ez év január 7-én barátsági szerződést írt al Olaszországgal. Éppen ez­ért elnyecngetetlen szívósággal folytatni szán­dékozom m­­ í!azoknak a tényezőknek keresé­sét, amelyek esetleg a tárgyalások alapjául szolgálhatnak. A megbeszéléseknek nincs eredménye­­ Laval nyilatkozata után Sir Samuel Hoare angol külügyminiszter szólalt fel. Hangoztat­ta, hogy a megtorló rendszabályokban részt­vevő államok Olaszországból minden behoza­talt megszüntetnek. — Nagy sajnálatunkra szolgál — mondotta —,­ hogy ebbe az akcióba bele kellett men­nünk, de érezzük, hogy azok számára, akik el vannak szánva arra, hogy megvédjék az alap­okmányt, nem volt más helyes út. Ha a Nép­szövetség meg akarja tartani befolyását, az együttes fellépés elkerülhetetlen. A fellépés mondotta Hoare angol külügyminiszter

Next