Délmagyarország, 1935. december (11. évfolyam, 270-292. szám)

1935-12-01 / 270. szám

SZEOEu. azefkeézMM«: Somogyi ucco 22.L cm. tetelon: 23*33.>Kiadóhivatal, kOlodakünyvtOr «« jegyirodát Aradi ucco a*. teíelon: 13-06. .Nyomdai Löw CipOi ucca 19. Telefon: 13-00. — IAvtrall es K­rél­im: Delmagyarország, Szeged Vasárnap, 1935 december 1. Ara 1 © fillér XI. évfolyam, 260. sík. ELŐfIZETESi Havonta Helyben 3.20 ▼ldéken él Budapesten 3.00. siltOldtln 0.40 pengő. — Egyet izém ara helyOx­­n­apló, vatér* ét Ünnepnap >0 HU. Hír­­deletek felvétele tarifa szerint. Megfő. ■ ennk hét! I ] vételével naponta reggel. Végzetünk: a petróleum A világháború előtt még a szén és a vas mozgatta a világpolitikát s ha azt mondjuk, hogy a világtörténelem motorját szénnel fű­tötték s a világtörténelem motorjának vas­ból voltak a kerekei, akkor egyáltalában nem szimbólumokban beszélünk. A világhá­ború összeomlását azonban már nem a szén­nek és nem a vasnak hiánya okozta, sokkal nagyobb szerepet játszott benne a petróleum hiánya. A világ szénkészlete fogyóban, de a petróleum egyelőre kiapadhatatlan mennyi­ségben bányászható. Ha a világ petróleum­termelését évi százötvenmillió tonnára tes­­­szük, talán nem is felfelé kerekítettük ki a horribilis számokat. Az autókat és a tenger­alattjárókat, a repülőgépeket és a tankokat petróleum hajtja, érthető tehát, ha a világpo­litika most a petróleumkutak körül táncol s voltak évtizedek, amikor az angol és az ame­rikai külpolitikát a Standard Oil és a Royal Dutch Shell Co., az amerikai és angol petró­leumtrösztök érdekei irányították. Petróleum nélkül nem lehet háborút visel­ni. Hiába az önfeláldozás heroizmusa, hiába a hősiesség csudatétele, hiába a hazafias ér­zésnek halált kereső s minden szenvedést vál­laló hűsége, ha nincs petróleum, egyformán bukik el a cézárok hóditó hadjárata és az el­nyomott népek szabadságharca. Mert a tan­kot nem lelkesedéssel fűtik, hanem petró­leummal s tüzelőanyag nélkül a legbátrabb pilóta sem tud repülni. A polgári életben a p petróleum, mint világító eszköz, a kulturát­­anság és tömegszegénység jele, a háborúban a petróleum a siker, a diadal és a győzelem. Azelőtt a szabadságért harcoltak, nemzeti szabadságért, vagy lelkiismereti szabadságért folyt a küzdelem, azelőtt voltak eszmék, me­lyek meg tudták mozgatni a tömegeket s melyek tudták velük vállaltatni a háború bor­zalmát és kockázatát. Voltak törekvések, me­lyeket fel lehetett irni a zászlókra, melyeket imába lehetett foglalni s át lehetett adni nem­zedékről nemzedékre feladatul és kötelesség­ként. Voltak eszmék, melyek évszázadokat töltöttek be, az emberiség olykor évszázados harcokat és küzdelmeket vállalt csak azért, hogy szolgálja ideáljait és megvalósítsa esz­méit. Hatalmi érdekek, gazdasági szempon­tok mindig kísérték a háborúkat, mint had­seregeket a sakál és a pestis, de eszmék, ideák, a szellemi élet kitűzött céljai, történelmi tö­rekvések mozgatták a tömegeket, hímezték a zászlókat s sütötték a lelkesedést. S a kifinomult eszmék helyébe a nyers­anyag lépett. Először a vas, azután a szén, ezt követte az aluminium, majd jött a gya­pot és most a petróleum uralmánál tartunk. Majdnem azt mondhatjuk, hogy a petróleum diktatúrájánál. Mert nemcsak Hitler és nemcsak Stalin a diktátorok, diktátor a petróleum is. A világ ötvenhárom álla­ma most összeállt, hogy Olaszországtól meg­ragadják a petróleumot s attól kell félni, hogy a megtagadott petróleum is fel tudja gyújtani a világot. A petróleum nemcsak a kazánban ég és nemcsak a motorban robban, a petró­leum világhatalmi kapcsolatokat is fel tud gyújtani s a petróleum a genfi békepalotát is felrobbantással fenyegeti. Szétfolyik az egész világon s tűzfészekké teszi a szószéke­ket és oltárokat, parlamenteket és tőzsdeter­meket s óceánok vizei nem tudják eloltani, ha egyszer „a buta rög öntudatra jő" s a szennyes és bűzös petróleum egyszerre fel­lángol. S most attól kell félni, hogy az egész világ a petróleum lángjának tűzkárosultja lesz. Amit alkottunk évszázadokon keresztül, amit az emberi ész, az emberi értelem, az emberi kéz kultúrában és civilizációban létre tudott hozni, ki tudott gondolni, meg tudott álmod­ni, az mind sokkal esendőbb, sokkal erőtle­nebb, sokkal gyöngébb és gyámoltalanabb, mint a petróleum. Ha egyszer a petróleum el­kezd ömleni, akkor sem bölcseség, sem hit, sem az emberi értelemnek alkotásai nem áll­hatnak gátul elébe. A petróleum értékesebb folyadék, mint a könny és értékesebb, mint a vér. Állatokat már leöldöstek, kávét már el­égettek azért, hogy az embernek kevesebb tápláléka és több könnye legyen, de petró­leumot még nem öntöttek a tengerbe, hogy kevesebb tüzelője legyen a hadigépeknek s kevesebb legyen a véráldozat. Vér már öm­lött petróleumért, de petróleum még nem öm­lött azért, hogy a vérnek ne kelljen ömölnie. Sorsunk és végzetünk a petróleum. A világ békéje most talán azon múlik, hogy a petró­leum útjait elzárják-e? A petróleum olyan fontos hadianyag, mint az ágyú és a lövedék. Fontosabb hadianyag, mint az ember. Több is történik az érdekében. Az ember szenvedi meg a petróleum háborúját is, mintha ez a bűnös, szennyes és ostoba petróleum a vilá­got felgyújtva, megpörkölve és bekormozva, meg akarná bosszulni, hogy az ember kita­gadta otthonából s az elektromosságot és a gázt fogadta szolgálatába. az olajtilalomtól várják az olasz—abesszin kérdés megoldását Róma, november 30. A Tribuna úgy értesül Londonból, hogy a 18-as bizottság december 12-i ülésén nem Anglia fogja javasolni a kő­olajtilalom megvalósítását, hanem valamely más állam, hogy Anglia a második helyre ke­rüljön a megtorló intézkedések irányításában. A kőolajtilalmat egyébként — a lap felfogása szerint — csak a Földközi-tengeri helyzet ki­élesedése következtében vették tervbe. Küszö­bön áll egyébként a tengerészeti értekezlet is és ez alkalommal elkerülhetetlen a Földközi­­tengeri kérdés tárgyalása. Lehetséges tehát, hogy a kőolajtilalom megvalósítása egyelőre nem következik be. A lap párisi tudósítója optimista körök vé­leményét közli. Eszerint francia vezető körök rövid időn belül vár­ják az olasz—abesszin pro­bléma megoldását. Ezt Parisban úgy képzelik el, hogyha Genfben december 2-án életbelépte­tik a kőolajtilalmat akkor Olaszország vagy összeomlik, vagy olyan lépést tesz, amelynek a francia—angol erők együttes felfejlődése lesz a következménye. A megtorló rendszabályon Genf, november 30. Népszövetségi körökben biztosra vés­ek­, hogy a megtorló rendszabályokat a kőolajra is kiterjesztik. Ezzel szemben úgy tud­ják, hogy a tilalomnak a kőszénre, vasra, acél­ra és gyapotra való kiterjesztése elmarad. Mussolini minisztertanácsa Róma, november 30. Az olasz kormány tag­áll ma délelőtt Mussolini miniszterelnök elnökletével minisztertanácsot tartottak. Az egyes hírekkel el­lentétben a tanácskozásnak nem volt rendk­ívüli jelentősége. A minisztertanácson a legfőbb honvé­delmi bizottság tanácsának módosítását és kibő­­víté­st határozták el. Az eddigieken kívül a tanács­kozó bizottságnak tagjai lesznek az igazságügy­miniszter, a közoktatásügyi miniszter, a közmun­kaügyi és sajtóügyi miniszter, akiknek a bizottság tanácskozásaiban szavazati joguk lesz. Részt vesz­­nek a bizottság munkájában a tengernagyi mi­lícia vezérkari főnöke, valamint a különböző ka­tonai szervezetek és előkészítő szervek főnek­­ve­lői, akiknek a bizottságban tanácsadó szerepük is lesz. A legfőbb honvédelmi bizottság titkárságát a minisztertanács elnökének rendelték alá. Ásványolaj finomitót rendez be Olaszország Róma, november 30. A mai olasz miniszteri tanács elhatározta, h­ogy 70 millió líra költséggel Olaszországban ásványolajfinomító gyárat létesíte­nek­, amely az olasz petroleumhivatal által kialon­názott albániai forrásokból származó nyersolajat fogja finomítani. Baldwin és Laval közeli találk­ozásáról beszélnek Párizsban Paris, november 30. A Paris Midi mai száma hiteles forrásra hivatkozva azt a nagy feltü­­né­s keltő hírt közli, hogy Laval miniszterelnök a legközelebbi napokban találkozni fog Baldwin miniszterelnökkel és ez az összejövetel feltétlenül­ december 12-ike előtt fog végbemenni, amely napon Genfben összeül a 18-as szankciós bizott­ság. hogy a gazdasági megtorló intézkedéseket Olaszország ellen a szén-, vas-, acél- és petróleum­­kivitelre is kiterjessze. A fejlemények ugyanis — mint a Paris Midi angol részről értesül — arra késztették Laval mi­niszterelnököt, hogy kezébe vegye a békéltető közvetítést, viszont Franciaország közvetítő fára­dozásai arra indították Olaszországot, hogy ki­tartson merev álláspontja mellett, végeredményé­ben tehát Laval fáradozásai nem mozdították elő a békés megoldást. Ilyen körülmények között Lon­donból az a terv indult ki, hogy még az utolsó pillanatban, de feltétlenül a szankciós bizottság döntő ülése előtt tisztázni kell a francia—angol szolidaritást, ez pedig a legjobban érhető el sze­­mélyes tárgyalás útján. Az angol kormány a pá­risi dei lap ké­lése szerint form­a szerint is meg*­­ tette diplomáciai úton az intézkedéseket Bato­via

Next