Délmagyarország, 1936. január (12. évfolyam, 1-27. szám)

1936-01-01 / 1. szám

>■*•81». aserkMclM«g. Somogyi ucco «*. I. cm. Telelői» 2V33..KiadótavaiaL kOl­Mnkönyvtár «• Jegyiroda> Aradi ttcca 8. Telefoni 13— 08. — Nyomdai low Updi­neca 1*. Telelőm 13-08.­­ TAgliaU 80 levélelmi Dtlmaararmcán. «mwh. Szerda, 1936 Január 1 Ara 1«­­01«r XII. évfolyam, 1. sz. CLOUZCT^S I Bayonte helyben 3.20. ylddkaa ee Budapesten 3.80. kilföldön 8 40 pengd. — ugye» exam diarhMkO» nap 10. Tatár« 8a Ünnepnap If lllli J­ l­« betétek felTétele tarifa szerint. Médicá >amAátfíljmet«AáTeLimen4^y^gA\ Két pillanat között Ha keresnénk egy tényt, egy gesztust, egy hangulatot, egy szót, vagy egy mozdulatot, amibe bele tudnánk zsúfolni ennek a haldokló évnek jelentőségét, súlyát az év minden olyan eseményének, ami hosszabb életű, mint az esztendő­s emlékét mindannak, ami az esz­tendőnél is rövidebb életű volt, talán jelleg­zetesebb és mutatósabb, kiabálóbb és tanul­ságosabb eseményre nem tudnánk hivatkoz­ni, mint az év utolsó napjának utolsó esemé­nyére. Lindbergh kénytelen elmenekülni hazá­jából a gangszerek elől. Korunk Hőse megfutamodik a zsiványok elől, akik egy gye­rekét már megölték s a másik gyermeke éle­tét veszélyeztetik. Van hónapja a ráknak, a skorpiónak, a med­vének, legyen egy hónapja, lehetne egy esz­tendeje is a menekülő Lindberghnek. Hogy megmaradjunk a Liszt-év hangulatában: Liszt Ferenc óta nem ünnepeltek úgy férfit, mint Lindberghet. A tenorhang Rockefelleréi, a magas Cé Napóleonjai sápasztó irigységgel nézhették azt az elementáris, soha nem látott méretű, megnyilatkozású és hangulatú ün­neplést, amivel Amerika leborult Lindbergh lába elé. S nem a bitangok menekültek a mi világunkban nem azok, akiket a világ vala­mennyi rendőrsége köröz, nem a kasszafutók és gyermekrablók, nem a mai Matuskák és tegnapi Papakoszták, azok sem, akik Pompei és Herculánum sorsát szeretnék felidézni a mai társadalomra, nem azok menekülnek, akik felelősek a világromlásért, a bitang há­borúkért és becstelen békéért, nem, — Lind­bergh menekül, Lindbergh hajója „jár, jár szakadatlan, jár csöndben, csöndeden", nincs megnyugvás és nincs pihenő s nincs part, amelyik nyugalmat adna. Volt egy kor, amelyből elmenekült a lélek s jött egy kor, amelyben szeretnénk magunk is elmenekülni az elmenekült lélek után. Ad­dig átkoztuk a háborút, amíg ránk tört. Addig építettük a béke palotáját, hogy belezavaro­dott nyelvünk. Pilátus kiállóit a tömeg elé s megkérdezte: kit bocsásson szabadon, Jé­zus­t-e, vagy Barrabást? Mindenki azt mondta, hogy Jézust, de az ezrek Jézus-kiál­tásából csak az hangzott ki, hogy Barrabást. Mindenki azt mondja, kiáltja és suttogja, hogy béke, de amikor milliók ezt rebegik, ezt mondják, imájukba ezt a szót foglalják, ezzel kelnek fel és ezzel feküdnek le, hogy béke, milliók sóhajából és kiáltásából, mil­liók sikoltásából és suttogásából csak az az egy szó hangzik, szárnyal, üvölt és bőg föl hogy: háború. Mindig voltak nihilisták, de most nihiliz­mus van. Nem volt még kor, mely a gonosz­ságnak és becstelenségnek olyan táptalaját tenyésztette volna ki, mint a mienk. Büszkék lehetünk rá, magunkban állók vagyunk. Mint a pestis. Gyógyíthatatlanok, mint a lepra. Ausztrália a fegyencek utódaiból kitenyész­tette a világ leghaladottabb és leglelkiisme­retesebb népét, mi haladott és lelkiismeretes népből fegyenceket tenyésztettünk ki. Tör­vény és erkölcs, hit és hipokrízis, erő és erő­szak bénán ejti le karját az előtt a szellem előtt, amelyik úrrá válik felettünk. Ez a szel­lem csak egyet tanít: célbalőni. Játéka a tank, szórakozása a gyilkolás, kenyere a rablás, sportja a menekülés. Valamikor az áhítat és az elérzékenyülés évszámok kilométerköveit állította elénk Fi­gyelmeztetőül és okulásul, hogy szálljunk magunkba s ne csak az utolsó tiszta pillana­tunkban végezzük el az élet nagy számadá­sát. A kereskedelmi törvény szerint minden évben leltározni kell, az élet törvénye is azt parancsolta, hogy cselekvéseink és mulasztá­saink leltárát végezzük el minden évben s nézzük meg, mit kell kidobni lelkünk raktárá­ból, mint felesleges, elavult, divatból kiment holmit s mit kell, mint nélkülözhetetlent sür­gősen beszerezni. De, — mint a nagy magyar vates legfanyarabb versében megkérdezte: — „kinek van kedve ezt az ügyet újracsinálni?" Hiszen minden remény hamarabb meghal, mint az esztendő s a becstelenség nem szűnik meg az év utolsó másodpercével. Az évszá­mok beleszürkülnek, belevesznek az idők for­gatagába s amit valamikor úgy fogadtunk, mint boldog végállomást, amellett ma úgy zakatol el vonatunk, mintha csak távíróoszlop lenne a többi között. Az év változásának nincs több jelentősége, mint a pillanat múlá­sának. Nagyon távolról érezzük már csak, Hogy a világtörténelem öreg* jpSöQkszeft­ben egy lap felemelkedett hire. Ennyi történik Szilveszter^^*9Wtíp^e9 Újév között. De most már jobbak* HÜzunk? Most már szabad bízni a békében? Most már közelebb jutottunk Isten országához? Most már szabadabb a lélek és tisztább a szó, szár­­nyalóbb a hit és keményebb a meggyőződés? (Gyávábbak lettek a gengszterek, a háború és béke az élet és halál gonosztevői s aki meg tudja ajándékozni az emberiséget, gondolat­tal, szépséggel, bátorsággal, hittel, vagy ke­nyérrel, az most már számíthat a búza, a ba­bér és a békesség jutalmára? Az időnek, „a véghetetlen portikusznak egyhangú oldalívei rejtett forrású fényben úsznak.“ Megint élőb­ől a verset és megint élőb­ől az életet. Megint uj nap és megint új­év, csak a bánat a régi s az óévből nem ho­zunk mást át, csak a reménytelenség szem­­födőjét. Egy évvel rövidebb lett minden élő élete, egy évvel hosszabb lett minden élő kétségbeesése. Ez az a kor, melyben a hős menekül a gonosztevők elől. Nem álmodunk örök békéről, nem mérgezzük lelkünket el nem érhető tájak szépségével. De talán an­­­nyit szabad hinni, annyiban talán még sza­bad bízni is, hogy eljön a kor, melyben az erénynek nem kell menekülni a bűn elől a melyben a bűn lesz újra a tisztaságnak és erénynek üldözöttre. Fekete roham Makalle ellen Badoglio előrenyomulást tervez az addisz-abebai vonal felé Addisz-Abebfl, december 31. Az abesszin ve­zérkar két nappal előbb közölte, hogy Makallet három oldalról bekerítették Ras S­z­e­j­u­m, Ras Kassza és Ras Kassza Szebat sere­gei. Kihirdették a fővárosban, hogy a legutolsó ütközetben Makallet­ól északra az abesszinek 50 gépfegyvert és több olasz tankot zsákmányol­tak. Az abesszin h­advezetőség tegnap a következő jelentést adta ki: — Ras Mulugeta hadügyminiszter serege, amely az utóbbi időben alig hallatott magáról, hétfőn megkezdte az előnyomulást Makalle felé. Ras Mulugeta csapatai az északi hadsereg töb­bi hadc­soport­jával együtt Makalle visszahódí­­tását tűzte ki feladatául. Páris, december 31. A „Matin" jelentése sze­rint Rómában úgy hívják, hogy az olasz had­­tápvonalak kiépítése és megszilárdítása után Badoglio tábornagy az Addisz-Ababát észak felé oltalmazó abesszin védelmi vonal irányá­ban előrenyomulást kezdeményez. Maga olasz katonai készülődések a földközi tengeren London, december 31. A Daily Telegrand fel­tűnést keltő jelentést közöl az olasz katonai hatóságok előkészületeiről Rhodos- és Leros­­szigeteken. Az angol lap tudósítója szerint a két szigeten nem kevesebb, mint 50.000 főnyi olasz katonai csapatot vontak össze. A hatal­mas szárazföldi haderőn kívül tekintélyes ten­geri flotta és légi haderő is rendelkezésére ál már a két szigeten az olasz had­vezetőségnek. A 'zigetek kikötőiben jelenleg négy nagy cirkáló­­hajó, 12 torpedóromboló és 17 tengeralattjáró horgonyoz. Az összevont légi haderő 200 darab Savoya és Caproni típusú repülőgépből áll. A repülőgépeket földalatti hangárokban helyezték el és összesen 900 pilóta áll rendelkezésre a re­pülőgépek szolgálatára. Portsaid, december 31. Az elmúlt héten ismét megnövekedett a szuezi csatornán áthaladó olasz csapatszállító hajók száma. Nem keve­sebb, mint kilenc nagy csapatszállító gőzös ha­ladt keresztül a csatornán. A kilenc ha­jó fedél­zetén 15.866 olasz katona utazott a keletafrikai hadszíntérre. Nevezetesebb esemény nem történt, — jelenti Badoglio Róma, december 31. A sajtó- és propaganda­­minisztérium kedden az alábbi 84. számú hiva­talos jelentést adta k­i a feeletafrikai helyzetről: — Badoglio tábornagy táviratozza: Sem az eritreai, sem a ezomeli harctéren nevezetesebb ese­mény nem történt. Lebrun elnök: „Franciaország hű marad hagyományaihoz" Páris, december 31. Lebrun köztársasági­ elnök kedden délután Laval miniszterelnök jelenetében fogadta a párisi diplomáciai kar tagjait, akik jó kívánságaikat fejezték ki az újév alkalmából. A diplomáciai­ kar legidő­sebb tagja M­a­g­r­i 0­n­e bíboros, a következő

Next