Délmagyarország, 1936. január (12. évfolyam, 1-27. szám)
1936-01-01 / 1. szám
>■*•81». aserkMclM«g. Somogyi ucco «*. I. cm. Telelői» 2V33..KiadótavaiaL kOlMnkönyvtár «• Jegyiroda> Aradi ttcca 8. Telefoni 13— 08. — Nyomdai low Updineca 1*. Telelőm 13-08. TAgliaU 80 levélelmi Dtlmaararmcán. «mwh. Szerda, 1936 Január 1 Ara 1«01«r XII. évfolyam, 1. sz. CLOUZCT^S I Bayonte helyben 3.20. ylddkaa ee Budapesten 3.80. kilföldön 8 40 pengd. — ugye» exam diarhMkO» nap 10. Tatár« 8a Ünnepnap If lllli J l« betétek felTétele tarifa szerint. Médicá >amAátfíljmet«AáTeLimen4^y^gA\ Két pillanat között Ha keresnénk egy tényt, egy gesztust, egy hangulatot, egy szót, vagy egy mozdulatot, amibe bele tudnánk zsúfolni ennek a haldokló évnek jelentőségét, súlyát az év minden olyan eseményének, ami hosszabb életű, mint az esztendős emlékét mindannak, ami az esztendőnél is rövidebb életű volt, talán jellegzetesebb és mutatósabb, kiabálóbb és tanulságosabb eseményre nem tudnánk hivatkozni, mint az év utolsó napjának utolsó eseményére. Lindbergh kénytelen elmenekülni hazájából a gangszerek elől. Korunk Hőse megfutamodik a zsiványok elől, akik egy gyerekét már megölték s a másik gyermeke életét veszélyeztetik. Van hónapja a ráknak, a skorpiónak, a medvének, legyen egy hónapja, lehetne egy esztendeje is a menekülő Lindberghnek. Hogy megmaradjunk a Liszt-év hangulatában: Liszt Ferenc óta nem ünnepeltek úgy férfit, mint Lindberghet. A tenorhang Rockefelleréi, a magas Cé Napóleonjai sápasztó irigységgel nézhették azt az elementáris, soha nem látott méretű, megnyilatkozású és hangulatú ünneplést, amivel Amerika leborult Lindbergh lába elé. S nem a bitangok menekültek a mi világunkban nem azok, akiket a világ valamennyi rendőrsége köröz, nem a kasszafutók és gyermekrablók, nem a mai Matuskák és tegnapi Papakoszták, azok sem, akik Pompei és Herculánum sorsát szeretnék felidézni a mai társadalomra, nem azok menekülnek, akik felelősek a világromlásért, a bitang háborúkért és becstelen békéért, nem, — Lindbergh menekül, Lindbergh hajója „jár, jár szakadatlan, jár csöndben, csöndeden", nincs megnyugvás és nincs pihenő s nincs part, amelyik nyugalmat adna. Volt egy kor, amelyből elmenekült a lélek s jött egy kor, amelyben szeretnénk magunk is elmenekülni az elmenekült lélek után. Addig átkoztuk a háborút, amíg ránk tört. Addig építettük a béke palotáját, hogy belezavarodott nyelvünk. Pilátus kiállóit a tömeg elé s megkérdezte: kit bocsásson szabadon, Jézust-e, vagy Barrabást? Mindenki azt mondta, hogy Jézust, de az ezrek Jézus-kiáltásából csak az hangzott ki, hogy Barrabást. Mindenki azt mondja, kiáltja és suttogja, hogy béke, de amikor milliók ezt rebegik, ezt mondják, imájukba ezt a szót foglalják, ezzel kelnek fel és ezzel feküdnek le, hogy béke, milliók sóhajából és kiáltásából, milliók sikoltásából és suttogásából csak az az egy szó hangzik, szárnyal, üvölt és bőg föl hogy: háború. Mindig voltak nihilisták, de most nihilizmus van. Nem volt még kor, mely a gonoszságnak és becstelenségnek olyan táptalaját tenyésztette volna ki, mint a mienk. Büszkék lehetünk rá, magunkban állók vagyunk. Mint a pestis. Gyógyíthatatlanok, mint a lepra. Ausztrália a fegyencek utódaiból kitenyésztette a világ leghaladottabb és leglelkiismeretesebb népét, mi haladott és lelkiismeretes népből fegyenceket tenyésztettünk ki. Törvény és erkölcs, hit és hipokrízis, erő és erőszak bénán ejti le karját az előtt a szellem előtt, amelyik úrrá válik felettünk. Ez a szellem csak egyet tanít: célbalőni. Játéka a tank, szórakozása a gyilkolás, kenyere a rablás, sportja a menekülés. Valamikor az áhítat és az elérzékenyülés évszámok kilométerköveit állította elénk Figyelmeztetőül és okulásul, hogy szálljunk magunkba s ne csak az utolsó tiszta pillanatunkban végezzük el az élet nagy számadását. A kereskedelmi törvény szerint minden évben leltározni kell, az élet törvénye is azt parancsolta, hogy cselekvéseink és mulasztásaink leltárát végezzük el minden évben s nézzük meg, mit kell kidobni lelkünk raktárából, mint felesleges, elavult, divatból kiment holmit s mit kell, mint nélkülözhetetlent sürgősen beszerezni. De, — mint a nagy magyar vates legfanyarabb versében megkérdezte: — „kinek van kedve ezt az ügyet újracsinálni?" Hiszen minden remény hamarabb meghal, mint az esztendő s a becstelenség nem szűnik meg az év utolsó másodpercével. Az évszámok beleszürkülnek, belevesznek az idők forgatagába s amit valamikor úgy fogadtunk, mint boldog végállomást, amellett ma úgy zakatol el vonatunk, mintha csak távíróoszlop lenne a többi között. Az év változásának nincs több jelentősége, mint a pillanat múlásának. Nagyon távolról érezzük már csak, Hogy a világtörténelem öreg* jpSöQkszeftben egy lap felemelkedett hire. Ennyi történik Szilveszter^^*9Wtíp^e9 Újév között. De most már jobbak* HÜzunk? Most már szabad bízni a békében? Most már közelebb jutottunk Isten országához? Most már szabadabb a lélek és tisztább a szó, szárnyalóbb a hit és keményebb a meggyőződés? (Gyávábbak lettek a gengszterek, a háború és béke az élet és halál gonosztevői s aki meg tudja ajándékozni az emberiséget, gondolattal, szépséggel, bátorsággal, hittel, vagy kenyérrel, az most már számíthat a búza, a babér és a békesség jutalmára? Az időnek, „a véghetetlen portikusznak egyhangú oldalívei rejtett forrású fényben úsznak.“ Megint élőből a verset és megint élőből az életet. Megint uj nap és megint újév, csak a bánat a régi s az óévből nem hozunk mást át, csak a reménytelenség szemfödőjét. Egy évvel rövidebb lett minden élő élete, egy évvel hosszabb lett minden élő kétségbeesése. Ez az a kor, melyben a hős menekül a gonosztevők elől. Nem álmodunk örök békéről, nem mérgezzük lelkünket el nem érhető tájak szépségével. De talán annyit szabad hinni, annyiban talán még szabad bízni is, hogy eljön a kor, melyben az erénynek nem kell menekülni a bűn elől a melyben a bűn lesz újra a tisztaságnak és erénynek üldözöttre. Fekete roham Makalle ellen Badoglio előrenyomulást tervez az addisz-abebai vonal felé Addisz-Abebfl, december 31. Az abesszin vezérkar két nappal előbb közölte, hogy Makallet három oldalról bekerítették Ras Szejum, Ras Kassza és Ras Kassza Szebat seregei. Kihirdették a fővárosban, hogy a legutolsó ütközetben Makalletól északra az abesszinek 50 gépfegyvert és több olasz tankot zsákmányoltak. Az abesszin hadvezetőség tegnap a következő jelentést adta ki: — Ras Mulugeta hadügyminiszter serege, amely az utóbbi időben alig hallatott magáról, hétfőn megkezdte az előnyomulást Makalle felé. Ras Mulugeta csapatai az északi hadsereg többi hadcsoportjával együtt Makalle visszahódítását tűzte ki feladatául. Páris, december 31. A „Matin" jelentése szerint Rómában úgy hívják, hogy az olasz hadtápvonalak kiépítése és megszilárdítása után Badoglio tábornagy az Addisz-Ababát észak felé oltalmazó abesszin védelmi vonal irányában előrenyomulást kezdeményez. Maga olasz katonai készülődések a földközi tengeren London, december 31. A Daily Telegrand feltűnést keltő jelentést közöl az olasz katonai hatóságok előkészületeiről Rhodos- és Lerosszigeteken. Az angol lap tudósítója szerint a két szigeten nem kevesebb, mint 50.000 főnyi olasz katonai csapatot vontak össze. A hatalmas szárazföldi haderőn kívül tekintélyes tengeri flotta és légi haderő is rendelkezésére ál már a két szigeten az olasz hadvezetőségnek. A 'zigetek kikötőiben jelenleg négy nagy cirkálóhajó, 12 torpedóromboló és 17 tengeralattjáró horgonyoz. Az összevont légi haderő 200 darab Savoya és Caproni típusú repülőgépből áll. A repülőgépeket földalatti hangárokban helyezték el és összesen 900 pilóta áll rendelkezésre a repülőgépek szolgálatára. Portsaid, december 31. Az elmúlt héten ismét megnövekedett a szuezi csatornán áthaladó olasz csapatszállító hajók száma. Nem kevesebb, mint kilenc nagy csapatszállító gőzös haladt keresztül a csatornán. A kilenc hajó fedélzetén 15.866 olasz katona utazott a keletafrikai hadszíntérre. Nevezetesebb esemény nem történt, — jelenti Badoglio Róma, december 31. A sajtó- és propagandaminisztérium kedden az alábbi 84. számú hivatalos jelentést adta ki a feeletafrikai helyzetről: — Badoglio tábornagy táviratozza: Sem az eritreai, sem a ezomeli harctéren nevezetesebb esemény nem történt. Lebrun elnök: „Franciaország hű marad hagyományaihoz" Páris, december 31. Lebrun köztársasági elnök kedden délután Laval miniszterelnök jelenetében fogadta a párisi diplomáciai kar tagjait, akik jó kívánságaikat fejezték ki az újév alkalmából. A diplomáciai kar legidősebb tagja Magri 0ne bíboros, a következő