Délmagyarország, 1936. március (12. évfolyam, 53-83. szám)
1936-03-01 / 53. szám
SZE OED. Szerkesztőség: Somogyi ucca 22. I. cm. Telefon: 23-33.-Kiadóhivatal, klikum KönyvMr ét jegyirodai Aradi uccu a. Telefon: 13-06. _ Nyomda: LOW Tipot ucca 19. Telefon: 13-00. - TAVI rolle* leveleim: Délmagyarorszég Szeged. Vasárnap, 1936 március 1. Ára 16 fillér XII. évfolyam, 33. sz. ELŐEIZETtS: Havonta helyben 3.20, vidéken 6* Budapesten 3.00, külfööldön » 411 pengd. — Egyes izém Ara hélkös nap 1O, vaiér- és Ünnepnap 1O HU. Hirdetéseit felvétele tarifa szerint. Megjelentkt hélfd^vételével naponta reggel Beiktatás után A főispáni installáció zajos külsőségei és néma lényege halmazából egy ténynek megállapításával kezdjük meg észrevételeinket. Az utolsó években tradícióvá vált jogos elégültséggel állapítani meg azt a harmóniát, azt a munkafegyelmet, a város szolgálatának pártok fölé emelt érdekét, ami köszöntő szavakban és programos kijelentésekben fényt kapott és újra súlyt nyert ezen a fényes külsőségek között lezajlott főispáni installáción. S minél jobban nyugtalanítanak bennünket az országos politika jelenségei s minél több alkalom van látni azt, hogy a nemzeti egység gondolatát a Nemzeti Egység bizonyára jószándékkal, de sokszor ellenkező eredményt érve el tudja csak szolgálni, annál jogosultabb önérzettel s annál nagyobb megnyugvással állapíthatjuk meg s ismételhetjük el, hogy a mi kis pátriánkban példát adóan tudjuk a közérdeket szolgálni s példát adóan tudjuk a pártoskodás baktériumait távoltartani a közérdek műhelyétől. S jól esett hallani az uj főispán szavait, melyek nemcsak hogy nem fenyegették meg ezt a harmóniát fölbomlással, ellenkezőleg, megnyugtatóan hatottak azokra, akik egy új politikai felfogástól, új szellemtől, a pártszolgálat eltérő értelmezésétől ennek az állapotnak megszüntetését várhatták. A „szegedi szellem“ elvégezte első feladatát, napok alatt olvasztotta magába, ha eltérő volt s erősítette meg, ha azonos volt, azt a meggyőződést és azt az eltökéltséget, amelyik egyrészt a közigazgatás ellenőrzésével, másrészt a legnagyobb politikai párt irányításával a városi közélet vezető részesévé válik. Ennek a harmonikus, pártérdekek fölé emelt s pártelfogultságoktól átvédett munkának alapja: az önkormányzat tisztelete. S ebben a vonatkozásban újra csak elismeréssel kell fogadni a város új főispánjának kijelentéseit. A város főispánja programbeszédében nem egyszer említette az önkormányzat tiszteletét, az önkormányzati jogkör érintetlenségét s azt, hogy ebben a városban elevenen lüktető az önkormányzati élet. A jogok így válnak élővé, a holt betűkből így lesz eleven élet s az önkormányzat tiszteletén igy épül fel a munkában versengő közélet. Ha a politikai pártok is meg kell mondanunk, hogy a többségi párté e tekintetben az érdem nagy része, de ugyanakkora része a felelősségnek is, — az önkormányzati jogok tisztelete nélkül keresnék a politikai harc sikerét s ha többre becsülnének efemer eredményeket, mint az évszázados önkormányzati jognak és önkormányzati életnek tradícióit, a polgárság önrendelkezési jogának területét s a közéletnek azt a nyylvánosságát, amelyik az értéket a salaktól elválasztja s amelyik biztonságos védelmet nyújt minden visszaéléssel szemben, akár a vagyon utáni vágynak, akár a hatalomnak elkapatottsága fenyegetné is a polgári rendet s a közéleti erkölcs uralmát, — nem lenne fundamentuma, nem volna bázisa, nem volna levegője a közélet harmóniájával. Aki ma főispáni székbe beül, kettős feladatra vállalkozik. Vállalkozik egy törvényhatóság kormányzatára s egy pártszervezet vezetésére. Természetesen nem közömbös számunkra az, hogy az egységes párt szegedi szervezetének elnökét milyen felfogás, milyen szellem, milyen tempódiktálás jellemzi, de nem tartanánk ildomosnak, ha most ebben a bennünket közvetlenül, de nem közelről érdeklő kérdésben hallatnánk felfogásunkat. Mi most csak azzal kívánunk foglalkozni, amit az uj főispán — főispáni teendőiről vallott s azokról a kötelességekről, melyeket maga elé állított. S amikor azt hallottuk, hogy a város uj főispánja nemcsak, hogy megbolygatni nem, de megszilárdítani s tovább fejleszteni kívánja, azt a békés együttműködést, ami a szegedi közélet felelősséget érző vezetőit és tagjait hasznos és termékeny munkaközösségbe fűzi össze, ha azt halljuk, hogy az új főispán elismeréssel emlékezik meg a szegedi önkormányzat elevenen lüktető szelleméről s ennek az önkormányzatnak tisztelői és védelmezői közé sorozza magát, ha azt halljuk, hogy a társadalmi béke, a felekezetek közötti egyenjogúság és harmónia védőjeként áll a város társadalma elé, akkor nem hízelgésként, de kötelességszerűen, nem magasztaló szavak tömjénjével, de elismerve a program jószándékát és nemességét, fejezzük ki a város ellenzéki polgársága nevében is őszinte megnyugvásunkat. A szeretetről , az egymás megbecsüléséről se voltak szerencsésen megfogalmazott szavai a főispáni székfoglalónak. Az egymás megbecsülése az egymás meggyőződésének, hitének, felfogásának, önzetlen érdekvédelmének megbecsülését is jelenti. Az egymás megbecsülése jelenti azt is, hogy senki nem lehet jogfosztott, üldözött, vagy másodrendű állampolgár csak azért, mert jószándékkal és becsületes igyekvéssel, de más után és más eszközökkel kívánja a nemzeti közösség érdekeit szolgálni. Lehetünk kormánytámogatók és lehetünk ellenzékiek, a nemzeti közösség részesei , a nemzet sorsának hordozói vagyunk egyformán. Csak gyilkos szándék akarhat ártani annak a közösségnek, amelyiknek maga is részese. S ha a főispán ma hirdetett programjából semmi mást nem valósít meg, csak azt, hogy ebben a városban valósággá teszi az egymás megbecsülésének dogmáját, akkor tartalmat ad azoknak a fényes külsőségeknek, melyek között mai beiktatása emlékezetes pompával lezajlott. Végett ért a japán katonai lázadás A puccsista csapatok megadták magukat és elhagyták a megszállott épületeket — Okada miniszterelnök megmenekült és átvette a kormányzást — A lázadók vezetői öngyilkosságot követtek el? A helyzet tisztázásáig érvényben marad a statárium Tokió, február 29. A japán katonai puccs hosszas alkudozások és harcok után szombaton véget ért. A lázadók csapata azokat a helyeket, ahová befészkelték magukat, elhagyták és visszamentek a kaszárnyákba. A helyőrség parancsnoka szombaton parancsot adott a hadügyminisztérium és a főposta épületének ágyúzására. Előzőleg azonban felszólították a lázadókat, hogy vonuljanak be a laktanyába. A zendülők tisztjeik vezetésével erre kivonultak az arcára, majd rendben elfogllalták helyüket a kaszárnyákban. Hivatalos jelentés szerint azzal, hogy az utolsó zendülőcsapat is megadta magát, Japánban a katonai forradalom véget ért Egy másik tokiói jelentés szerint Okada miniszterelnök, akinek az első jelentések halálhírét költötték, életben van. Hogyan adták meg Tokió, február 29. A szombaton délután kiadott hivatalos jelentés a hosszas huzavonát és tárgyalásokat azzal magyarázza, hogy el akartak kerülni minden vérontást. A hadsereg vezetői — mondja a jelentés — atyai türelemmel, méltóságteljes magatartással kitartottak. A lázadók maguk is rendes magatartást tanúsítottak és egyszer sem próbáltak kitörni elfoglalt körzetükből és kevéssel azután megadták magukat, hogy Kasii tábornok, Tokió katonai parancsnoka rádióüzenetében bejelentette, hogy a lázadókat, he kell, erőszakkal is megadásra kényszeríti. A kormány még egy utolsó kísérletet tett a lázadók észretérítésére. Repülőgépekről és tankokról röpcédulákat dobtak a lázadók közé, melyeken a következő szöveg volt: ■»Térjetek vissza laktanyáitokba és megbocsátunk, tanúsítsatok ellenállást és agyonlövetünk mindenkit.« Ennek megvolt a hatása. A lázadók első csapatai keleti időszámítás szerint délelőtt 10 órakor elhagyták a miniszterelnökség palotáját, a Szanna-na otát és az Egyesült Államok nagykövet- magukat a lázadók lége elé ment, ahol a kormánycsapatok lefegyverezték őket. Harakiri helyett revolver London, február 29. Tokiói legújabb jelentés részlteiket közöl arról, miként vetett véget életének a lázadás 18 tiszti résztvevője. A katonai hatóságok azt a tanácsot adták a tiszteknek, hogy kövessenek el harakirit. Ezzel azt kívánták kifejezésre juttatni, hogy nem tartják őket közönséges bűnösöknek. A tisztek tudomásul vették a tanácsot, de az öngyilkosság modernebb módját választották és egymás után revolvergolyót röpítettek agyukba. Egyedül engem terhel a felelősség! — mondja a hadügyminiszter Tokió, február 29. Kavashina hadügminiszter a lázadók megadása után hivatalos jelentést tett közzé, amelyben a következő feltűnést keltő kijelentést tette: — Auno't lejátszódott sajnálatos eseményekért