Délmagyarország, 1936. május (12. évfolyam, 108-132. szám)

1936-05-01 / 108. szám

SZEGED, SzerketzlAtég: Somogyi ucca »2. 1. cm. Telefon: 23-33.«.Kiadóhivatal, kölcsönkönyvlér <( Jegyiroda: Aradi ucca a. Telefon: 13-üb. - Nyomda: low Lippi ucca I». Telefon: 13.00. - Távirati 60 levélcím: Délmagyaronzoa. Szeorfl Péntek, 1936 május 1. Ara­dó fillér XII. évfolyam, IOS. sz. ■ Előfizetés i Havonta helyben 3.ZG vidékén e* Budapesten 3.00. külföldön 0.40 pengő. — Egye* tzSm­ara hetktsz. nap IO. vásár- és Ünnepnap IO >111. Hir­detések leivetcle tarifa szerint. Megje­enik hétfő kivételével naponta reggel Tavaszi rügyek Mióta a világgazdasági válság folyománya gyanánt 1931 őszén a bankzárlat kirobban­totta a magyar gazdasági élet belső válságát, mintha valami fátumszerűség nehezedett volna a magyar élet minden jelenségére. Esztendőről-esztendőre egymást követték a megpróbáltatások legkülönbözőbb fajai és megannyiszor, ha a nekilendülésnek némi je­lei mutatkoztak, a pusztulás hideg szele fa­gyasztotta le a bimbóba serkent reménysé­geket. Igaz volt ez képletesen, de igaz volt a valóságban is. Egymást érték a külállamok elzárkózási intézkedései, a nemzetközi fe­szültség hónapjai, az árak ingadozása, a vi­lágkereskedelem legfontosabb pénzértékei­nek lidércfényszerű játéka, az elemi csapá­sok, melyeknek sorozatát különlegesen szép gyűjteménnyel szaporította a múlt esztendő, mikor tavaszi fagy, jégverés és aszálykár egyaránt pusztítottak az alföld mezőgazda­ságból élő vidékein. Az országos statisztika arról a pusztításról, amelynek mi voltunk a koronatanúi és egyút­tal szenvedő alanyai, rendszerénél fogva nem vesz tudomást. Ellenkezőleg, a statisztika hosszú esztendők óta első ízben beszél a ma­gyar gazdasági élet jobbrafordulásáról. Esz­tendők óta a múlt évben először emelkedett az államvasutak személy- és áruforgalma, emelkedett a posta és távíró bevétele. A legfontosabb bányatermékek és ipari cikkek termelése megnövekedett. Több szenet bá­nyásztak és adtak el, több vasércet állítottak elő és adtak tovább a feldolgozó üzemeknek, mint bármikor az utolsó hét esztendő alatt. Több cukor, több só és több textiláru fo­gyott, mint a megelőző esztendőkben. Más­ként ez nem lehetséges, minthogy egyes néprétegek vásárló ereje megnövekedett. Közvetve ezt igazolja az is, hogy növekedett az államnak a vámokból és különböző adó­nemekből, ezek között a forgalmi adóból ere­dő bevétele. A számok nem hazudnak. De ha mindezek a számok igazak és ha mindezek ellenére mi erre mifelénk annyira a hivatalos statisztika adatainak ellenkezőjét tapasztaljuk, hogy ve­zető pénzintézetek vezető férfiai észlelései­ket kifelé vetítve a hinterland­j­ától megfosztott Szegedet egy másik német kife­jezéssel élve Notstandsgebietnek akarják nyilvánítani, akkor bizonyára itt olyan lokális tényezők működtek közre, ame­lyek nem engedték a kimutatott javulás erőit helyileg érvényesíteni. Ezeknek a gátló ter­mészetű okoknak két csoportja működött itt közre. Az okok első csoportjához tartoznak a földrajzi helyzet adottságai. Ezek nagyjából állandóak és rajtuk változtatni csak mester­séges eszközök segítségével és igénybevéte­lével lehet. Az okok másik csoportjáról már elöljárónkban beszéltünk: ezek voltak a soro­zatos elemi csapások, amelyek a múlt eszten­dőben az Alföld déli részének és a Tisza— Maros szögének vármegyéit sújtották. Nem kétséges, Magyarországon a múlt esztendő­ben volt fellendülés, de ez a fellendülés a Dunántúlra és az északi részekre esett. Mi­­nálunk az élet megállt, stagnált, sőt vissza­fejlődött Az idén sokat igérő tavaszi rügyek és vi­rágok mosolyognak reánk mindenfelé. A ter­mészet szokatlanul nekilendült, a rozs már kihányta kalászát, a búza sokat igér s gyü­mölcsben olyanok a kilátások, aminőre már esztendők óta nem volt eset. Az első fagy­veszedelmet már átéltük s ha szerencsésen megússzuk a fagyos szentek periódusát és megkapjuk azt a májusi esőt, amely többet ér Mátyás király minden aranyánál és gyé­mántjánál, bízhatunk benne, hogy egyszer a mi javunkra is billen a mérleg és nem mi leszünk a gazdasági háború veszteséglistá­jának legkiadósabb gyarapítói. Valahogyan elébünk idéződik néhai Nyilassy Sándornak a magyar élet mélységeit oly megkapóan fel­táró képe, a Vetésnézők. Most vetésné­zők vagyunk valamennyien, akár kint élünk a tanyák között, akár idebent a város kőren­getegében. Vetésnéző az orvos, az ügyvéd, az iparos és a kereskedő. Nézi a zöldelő földeket, a virágtengerbe borult fákat és ke­resi ezeken túl a gazdasági jövő körvonalait, vajjon ígérnek-e ezek fellendülést és javulást. Régen túl vagyunk már azon az állapoton, mikor Magyarországot egyoldalú agrár­or­szágnak lehetett tekinteni. Aki józanul és higgadtan nézi és ítéli meg viszonyainkat, fel­tétlenül tisztában van vele, hogy jövőnket az ipari és kereskedelmi foglalkozások megerősödésében lehet keresni, mert csak ezek képesek annak a szaporodó népfölös­legnek elhelyezésére, amelynek a mezőgaz­daság már nem tud juttatni kenyeret. De el­fogultság nélkül meg tudjuk érteni a mező­gazdaság alapvető fontosságát és kívánjuk, hogy legyen szerencséje ebben az évben a gazdának, mert az jelenti egyúttal az iparos és kereskedő boldogulását is. Ezért nézzük féltő aggódással a tavaszi rügyeket és ser­­kedő kalászokat; ezek az életet jelentik. Min­den bimbó és minden kalász külön-külön ígé­retet jelent s a virágba szökkent fák és zölde­lő mezők ígéretében több a realitás, mint a legszebb szavakban. Az olasz csapatok tíz napon belül bevonulnak Addisz-Abebába Graziani elkeseredett küzdelem után elfoglalta Szasza­­banet — Nasibu ellenállása a szakadatlan esőben Paris, április 30. Párisba érkezett jelentések szerint olasz katonai körök biztosra veszik, hogy az olasz csapatok 10 napon belül bevonul­nak Addisz-Abebába. Rómából jelentik: Badoglio tábornagy csü­törtökön a következőket jelentette: — Graziani tábornok csapatai elkeseredett küzdelem után elfoglalták a Nasibu herceg csapatai által halált megvetően védett Szasza­­bane-buvalai megerősített védelmi vonalat. Az erődítményeket csapataink elfoglalták. Az olasz csapatok tegnap délután foglalták el Sza­­szabanet és Bullalat. Az anyaországbeli csapa­tok, Szomáliai katonák, királyi lövészek, feke­­teingesek és a milícia tagjai, Szomáliai csapa­tok és gyarmati dubajtok egymást felülmúlva harcoltak a végső küzdelemre elszánt, megerő­sített terepen küzdő és mindennel jól felszerelt ellenfél ellen. Gépkocsis csapataink üldözőbe vették a menekülő ellenséget. * — Csapataink az északi harcszintéren foly­tatják előrenyomulásukat Addisz-Abeba felé. A Tana-tó vidékéről kiindulva csapataink el­foglalták Debra-Tabort, Kassza herceg volt székhelyét. Rómában arra számítanak, hogy Badoglio már a közeli napokban be­­­vonul Addisz-Abebába. A Nasibu vezetése alatt álló csapatok ellenál­lása némileg hátráltatja az olasz csapatok elő­renyomulását. A utóbbi napokban igen bőséges eső volt, ami megle­hetősen megnehezítette a hadtáp­­szolgálatot A hidászok éjjel-nappal dolgoznak. Dzsezer és Fafan folyókon át egy-egy hidat építettek. Frusci tábornok csapatai így folytathat­ják elő­renyomulásukat. Az egyik híd 47 méter hosszú, ezt 19 óra alatt építették, a másik híd 40 mé­ter hosszú és alig 2 óra alatt készült el. A Reuter Iroda haditudósítója jelenti Addisz- Abebából. Az olaszok elfoglalták Darma hegy­séget. Az északi harctéren a Darmadur erődöt védő abesszin sereg támogatására Addisz- Abebából többezer főnyi megerősítést küldtek, amely azonban nem érkezett meg a harctérre, miután nem kapott élelmiszert. Ezért T­a­m ka­pitány, aki 330 főnyi sereggel védte az erődöt, kénytelen volt az olaszok elől visszavonulni. „Hadseregünk zöme ép“ — mondja a négus Addisz-Abeba, április 30. A négus pénteken reggel a fővárost környező magaslatra érkezett és fogadta a különböző törzsfőnököket. A csá­szár délután 4 órakor tért vissza a városba. Később a négus az Havas Iroda tudósítója előtt a következő nyilatkozatot tette: — Hadseregünk zöme ép és örömmel állapí­tom meg, hogy néhány kivétellel a lakosság tel­jes szívvel mellettünk van. Még ha el is fog­lalják Addisz-Aoebát, ez még nem jelenti Abesszínia teljes bomlását, a háborút a vég­sőkig folytatjuk.

Next