Délmagyarország, 1936. május (12. évfolyam, 108-132. szám)

1936-05-12 / 117. szám

•ZEOED. Szerke»xlfi«égi Somogyi ucco SS. I. cm. Telefon« H3-33.»KlBd6hl VBinil kölcsönkönyvtár «• legvirodai Aradi occa O- Telefoni 13.00..Nyomda: Ldw Llpdt ucco 1 ®. Telefon: 13—00­ m Távirod­ é* levélcím: Delmagyarország. Szeged Kedd, 1936 május 12. Ara­dó fillér XII. évfolyam, 117. sz. Előfizetési Havonta helyben 3.20 vidék­en «• Budapesten 3.00, KÜltüWön 0.40 pengd.­­ Egyet izdm hre heikö*. nap ÍO, vater* et Ünnepnap •• U11* **lr­­delétek «elvétele torit*» szerint. Megje­­lenik néttó elvételével naponta reggel, A­ közgyűlés kötelessége A közgyűlés tárgysorozatán két indítvány szerepelt egymás mellett. Az egyiket a h­á­z­­tulajdonosok érdekében terjesztették elő, a másik az építőmunkásság érde­keit volt hivatott szolgálni. A közgyűlés fél perc alatt intézte el a két indítványt, a ház­­tulajdonosok érdekében előterjesztett indít­ványt elfogadta, a másikat tárgyalás nélkül levette a napirendről. A háztulajdonosok indítványa, — megvall­­juk — általános tetszéssel nem találkozott. Voltak olyan — háztulajdonos városatyák, akik szerint az indítvány többet kér a háztu­lajdonosok számára, mint amennyit ma kérni szabad és teljesíteni lehet. Mi nem kifogásol­juk azt, hogy a háztulajdonosok a maguk ér­dekeinek védelmére kitűnően funkcionáló, agilis és éber egyesületet alakítottak s nem kifogásolhatjuk azt sem, hogy a háztulajdo­nosok a maguk érdekeinek védelmében oly­kor messzebb mennek el, mint ahogy mások érdekeinek sérelme nélkül kívánságaik tel­jesítését s igényeik kielégítését remélhetik. Nem kifogásoljuk ezt, mert egyrészt jól tud­juk, hogy sokat él kérni, ha azt akarják, hogy legalább keveset kapjanak, másrészt jogosaknak tartjuk a háztulajdonosok pana­szainak nagy részét s indokoltnak tartjuk ma­gunk is legtöbb kívánságukat. Ámde,­­ nem lehet tagadni, hogy a munkásságnak is van­nak jogos panaszai, a kenyörtelenség és mun­kanélküliség szenvedései legjobban mégis azokat sújtják, akiknek egyetlen tőkéjük a két kezük ereje. A munkásságnak is megvan az a joga, hogy a törvényhatóság útján kér­je jogos kívánságainak a kormányhatóság elé való terjesztését s amikor sérelmei meg­szüntetéséért harcol, segítségül kérheti an­nak az önkormányzatnak erejét és tekintélyét, melyben él, melynek tagja s melynek vele tö­rődni is kötelessége. Mennyire bántó volt, a törvény előtti egyenlőség nagy elvét mennyire sértette a közgyűlésnek az a magatartása, hogy amikor a háztulajdonosok részben egyoldalú kíván­ságaihoz hozzájárult s felirat elküldését el­határozta, ugyanakkor a napirendről levette a munkásság indítványát anélkül, hogy tárgyalni akarta volna, anélkül tehát, hogy érdekelte volna a közgyűlést, mit is kér a munkásság s mire kérik a közgyűlés támoga­tását. Nem állítjuk azt, hogy a munkásság kérel­mét teljesíteni kellett volna, de azt már bát­ran mondhatjuk, hogy érdekelhette volna a közgyűlést a munkásság beadványa s legalább érdekelhette volna akkor, amikor a háztulajdonosokat — helye­­sen-e, vagy helytelenül, most nem kérdez­zük, — a maga erejének és tekintélyének tá­mogatásában részesítette. Nem mondjuk azt sem, hogy a közgyűlésnek hozzá kellett vol­na járulni, amit a szegedi építőmunkásság kért tőle, de azt mondjuk, illett volna s talán nem is csak illemszabály kö­telezte a közgyűlést arra, hogy l­e­g­a­l­áb­b érdeklődjék segítségét kérő szegedi munkásság kívánságai iránt. Nem kell azt gondolni, hogy valami forradalmi, a pol­gárság érzékenységét sértő, vagy érdekét ve­szélyeztető kívánságok kerültek volna a közgyűlés elé. Az építőmunkásság beadvá­nyát a polgármester azzal terjesztette a kis­gyűlés elé, hogy ha nem is egész terjedel­mében, de egyes pontjaiban a közgyűlés le­gyen szószólója a munkásság jogos és mél­tányos nem sértő kívánságainak. A kisgyü­­lésről sem lehet azt állítani, hogy elhanya­golja a polgárság érdekeit, vagy egyoldalúan elfogult a munkásság javára s a kisgyülés mégis pártoló javaslattal terjesztette a köz­gyűlés elé a munkásság kívánságait, ha nem is egészben, de legalább egy részében, mert a polgármester s a kisgyülés is megvizsgálta, melyek azok a kívánságok, melyek meggyő­ződése szerint teljesíthetők s melyek azok, amelyeket vagy indokolatlanságuk, vagy más társadalmi osztályok érdekeit sértő vol­tuk miatt pártolni nem lehet. A polgármester megfelelt feladatának, megfelelt feladatának a kisgyűlés is, csak a közgyűlés mondotta, hogy tárgyalni sem akarja a polgár­mester előterjesztésével s a kisgyűlés javas-Genf, május 11. Az európai politikai világ nagy érdeklődése mellett hétfőn összeült Genf­ben a Népszövetség Tanácsa. Az ülést délelőtt­­ről délután 5 órára halasztották, az elhalasz­tás oka az volt, hogy Abesszínia képviselője, Volde Marian részt akart venni az ülésen és nem tudták eldönteni, hogy a jelenlegi hely­zetben joga van-e a tárgyalásokon résztvenni. Olaszország felfogása szerint nem létező ál­lamnak nem lehet képviselője Genfben. A délutáni zárt ülésen, amikor szóba került az olasz—abesszin viszály kérdésének napirendre tűzése, Al­o­i­s­i báró a következő nyilatkozatot tette: Az olasz delegáció nem egyezett bele abba, hogy a Tanács asztalánál az állítólagos etióp kiküldött helyet foglalhasson, mert a valóság­ban nincs olyas valami, amit etióp állami szer­vezetnek lehetne nevezni. Az egyedüli szerve­zet, amely Etiópiában fennáll, — olasz. Követ­­kezésképen a vitában minden olasz—etióp vi­szályra vonatkozó tárgyalástól kénytelen va­gyok távol tartani magam. Aloisi báró e kijelentés után eltávozott a zárt tanácsülésről. Eden elnök a vita végén a többi tanácstag véleményének kifejezésekében kijelentette, hogy úz, olasz—etióp viszály kérdését napiren­den tartják. Háromnegyed 6 órakor Eden megnyitotta a Népszövetség 92. ülésszakának első nyilvános ülését. Az ülésen a nélkülöző idegenek segélyezése tárgyában készült jelentést, a közegészségügyi bizottság jelentését tárgyalták. A nyilvános ülésen Aloisi báró ismét helyet foglalt a Tanács asztalánál, minthogy ezúttal már az olasz—abesszin viszályról nem volt szó és azon az etióp kiküldött nem vett részt. Általában azt hiszik, hogy az olasz—abesszin viszály további vitájára szerdán kerül sor. A szerdai ülésen előreláthatólag az abesszin ki­küldött is felszólal, majd a Tanács kimondja, hogy az érdemleges vitát a júniusi rendkívüli ülésszakra napolják el. latéval eléje került kérelmet, a szegedi mun­kásság nagy csoportjának beadványát. Nem volt helyes és nem volt megfontolt ez a határozat. A város békéjét nemcsak úgy kell szolgálni, hogy csatolóiméval nem verjük fel a közéletet, a város békéje megköveteli azt is, hogy­­ bántsunk meg egyetlen társadalmi osztályt egyetlen, foglalkozási ágat sem a meg nem hallgatás megszégyenítésével. Ha a közgyü­lés a háztulajdonosok indítványát magáévá tette, akkor legalább hallgatta vol­na meg, hogy a munkásság kivánságaiba mit terjeszt elő a polgármester s mit java­sol teljesíteni a kisgyülés. A közgyűlésnek az a kötelessége, hogy szivére vegye a váro? minden lakosának jogos kérését s meghall­­gasson minden panaszt és minden szivdob­banást. A Tanácsnak azt a határozatát, hogy a* abesszin—olasz viszályt napirenden tartja, an­gol körök úgy értelmezik, hogy még van abes­­­szin kormány és igy fennáll az abesszin szuve­ren­i­tás is. Eden a különféle hatalmi csoportok képvi­selőivel folytatott tanácskozásai után úgy lát­ja, hogy azok a megtorlások továbbfolytatását kívánják. A­ Népszövetség napirenden tartja az abesszin-kérdést, de az érdemleges vitát júniusra napolja el Az olasz delegáció eltávozott a hétfői ülésről Az alpesi vadászok Abesszíniából visszatérnek a Brennerre Paris, május 11. A Journal des Debate ad­­disz-abebai értesülése szerint Badoglio tábor­­nagy-alkirály intézkedése szerint a hazautazást az alpesi vadászcsapatok fogják megkezdeni Az alpesi vadászcsapatok nemsokára elhagyják Abesszíniát és visszatérnek a Brennerre. Koronázás Bkszumban, vagy fiddisz-Abebában ? Róma, május 11. Hivatalos olasz körk hang­súlyozzák, hogy Viktor Emánuel király Abes­­­szinia császárává történő koronázásáról még korai beszélni. Lehetséges, hogy ez valami be­iktatás formájában történik meg akár Akszum­­ban, akár Addiss-Abebában. Levél a Népszövetséghez Genf, május 11. Avend­, a Népszövetség fő­titkára Jeruzsálemből levelet kapott a négye­­től. ,,Elhatároztam — írja a levélben —, hogy v­éget vetek a háborúnak és külföldre megyek, hogy így elkerüljem az etióp nép pusztulását Kérem azonban a Népszövetséget, folytasa fáradozását az alapokmány tiszteletben Var-

Next