Délmagyarország, 1936. június (12. évfolyam, 133-154. szám)
1936-06-03 / 133. szám
SZEGED. Szerkesztőség: Somogyi ncea 22.1. em. Telelom 23>33^Kln<l«hiVatal, kWdUnkönyvtAr «• teg riroda: Aradi neea S. Telefon: 13-06..Nyomdai Low LipAl neea W. Telefon: 13—00. — Távirati levélcím: Délír mvBrorizéo. Szeget Szerda, 1936 Junius 3. Aradó fillér XII. évfolyam, 133. sz. ClOfizET&S i BirtobI« helyben 3.20 vidéken de Budapesten 3.001 kUUOlddn 6.40 pengdl. — Egyetelen Ore beikbe nap tO, vetdr de Ünnepnap *« n.l. Hír« betétek felvétele tarifa »»orlnt. Mcg e. onik hétfő nlvételéval naponta raggal, Q vasút és a szekér A vasút és a fuvarosok harcából félni kell, újra a városok kerülnek ki vesztesekként. A vasút harcol a szállításért, a fuvarosok harcolnak kenyerükért s a kettő birkózásának árát majd meg fogják fizetni a városok. A kormány hír szerint azt tervezi, hogy a városok kövezetvámszedési jogát megszünteti s a felemelt fuvardíjak bevételei>51 fogja valamivel kártalanítani a városokat. Lehet, hogy ez a megszüntetés csak a vasúton érkezett árukra vonatkozik s mivel ebben a pillanatban nem áll kezünkben statisztika arról, hogy a város kövezetvámbevételeiből mennyi esett a vasúton beérkezett s mennyi az egyébként behozott árukra, nem áll módunkban pontosan lemérni, hogy a vasúton érkezett áruknak a kövezetvámtól mentesülése milyen bevételeket vesz majd el a várostól, ha azonban gondolunk arra, hogy a város utolsó zárszámadásának adata szerint a kövezetvám évi bevétele 188.000 pengő volt, akkor látni és félni lehet a városok terhére tervezett változásói. Ha a város a felemelt fuvardíj különbözetében megkapná a vasúttól azt, amit kövezetvámban elveszít, természetesen nem lehetne még szóval sem elleneszegülni ennek a városok ellen tervbe vett vasútmentő tervnek. Dehát, hogy mást ne mondjunk, a forgalmi adózás terén tapasztalt jelenségek elég éberen és elég kínosan mutatnak arra, hogy a városoknak juttatott anyagi előnyök hogyan tudnak és hogyan szoktak az idők folyamán összezsugorodni. S az agodalom most is jogosult. Ha az államvasutak annyival fogják megdrágítani a fuvart, mint amennyi az eltörölt kövezetvámok összege volt, akkor a vasút a fuvarosokkal szemben kedvezőbb helyzetbe még nem jutott. Nyilvánvaló tehát, hogy a vasútnak olcsóbbá kell tenni a szállítást, ha ezzel a változtatással versenyképességét a szekérfuvarozással szemben fokozni kívánja. Ha pedig olcsóbb lesz a szállítás, akkor, egészen bizonyos, hogy a vasút nem a fuvardíjakból fog engedni, hanem a kövezetvám előirányzott bevételeiből, elvégre, ha a fuvardíjból akarna engedni, azt megtehetné a kövezetvámok eltörlése nélkül ie s a maga versenyvállalatának forgalmát a szekerekkel és teherautókkal szemben ezzel ss biztosítani tudná. Ha a vasút szanálására a kormány, vagy a törvényhozás végre fogja hajtani ezt a tervet, akkor — ezt biztosra lehet állítani, — a városok kevesebbet fognak kapni kövezetvámmegtérítés címén, mint amennyit, kövezetvámban beszedtek. A tervezet szerint — immár nem szokatlan jelenség. — a kormány a városok terhére kísérelné meg az államvasutak szanálását. A vasút, legyőzte a fuvarosokat s a természetnek a haladást és fejlődést szolgáló kérlelhetetlen törvényére hivatkozott akkor, amikor minden szentimentalizmus nélkül vette ki a fuvarosok szájából a kenyeret. A fuvarosok a haladás áldozataivá váltak, el kellett tűnniük, mert a vasút volt, a fejlődés s a technikai fejlődés által megteremtett gyorsasággal és kényelemmel a fuvarozók nem vehették fel a versenyt. A technikai fejlődést most a gazdasági viszsz afejlődés megkontreminálta. Az idő elveszítette értékes voltát s ma már a szegény embernek eemraise sincs annyi, mint ideje. Az emberek rájöttek arra, hogy nem a gyorsaság a fontos, hanem az ohsóság. A filléres gazdasági elvek érvényesülnek abban a gazdasági vérszegénységben, amiben szenvedünk. Nem az a fontos, hogy a Budapesten ma feladott árut holnapi Szegeden megkaphassa a megrendelője, fontosabb az, hogyha öt nap múlva kapja is, kevesebbet kelljen a fuvarozásért fizetnie. A koplalások időtállóbbak lettek, mint a vasút. A fuvarozókat legyőzte a vasút, a vasutat legyőzi az automobilizmus, de legyőzik a szekerek is. A gazdasági élet patriarchális korába, sülyed vissza, a vasút nem tud konkurrálni a teherautókkal, de nem tud a szekerekkel sem. Hogy egy szegedi példával igazoljuk a vasút versenyképtelenségét, nézzük, hogy a gabona Szeged környékéről milyen fuvarköltséggel jöhet be Szegedre s mehet Szegeden keresztül Brailába. Halasról a gabona fuvarköltsége tengelyen 95 fillér (hajóberakással, zsákhasználattal együtt), vasúton 126 fillér, Massáról tengelyen 80 fillér, vasúton 116 fillér, Hódmezővásárhelyről algyői átrakással a fuvar tengelyen és hajón összesen 42 fillér, vasúti szállítás esetén pedig 78 fillér. Ez a kimutatás rávilágít arra is, hogy miért kerüli el a gabona a szegedi átrakást, miért emelkedik Szeged rovására Algyő gabonaátrakási forgalma. Hiszen például Félegyházáról, ahonnan normális körülmények között évenkint 5—600 vagon rozsot exportálnak, de már Kistelekről is, ahonnan ugyanennyi rozsot szállítanak el. egyetlen kiló rozs nem jön be Szegedre, mert Félegyházáról Csongrádra, Kistelekről Mindszentre viszik a fuvarosok tengelyen, — a drága vasúti tarifa feltámasztotta hajó poraiból a szekerezést. Olcsó tarifával iparkodjon a vasút a forgalmát emelni, a városokat hiába fosztják meg kövezetvámbevételeiktől, amikor a most ismert apró relációkban 30—40 százalékkal olcsóbb a tengelyen való szállítás, mint a vasúti fuvar, akkor a kövezetvám elengedésével a paritást a szekér és a vasút fuvarköltsége között helyreállítani nem lehet. A vasútnak nem az a feladata, hogy a városokat nyomorítsa meg, hanem az, hogy elviselhető tarifával messen a gazdasági élet feszítsészére. Megalakul Leon Blum kormánya Páris, június 2. Leon Blum, a francia szocialisták és a Népakarat vezére a választási győzelem után hosszas tárgyalásokat folytatott kormányalakítása ügyében. A tárgyalások keddre sikerrel jártak. Az elterjedt hírek szerint szerdára, vagy csütörtökre várják a Sarraut-kormány lemondását, ami után Leon Blum azonnal publikálja az új kormány névsorát. A képviselőház folyosóján a következő kormánynévsor forgott kedden este közkézen: Miniszterelnök: Bluro. Államminiszter: Paul Faure és Chautemps. Honvédelmi miniszter: Daladier. Légügyi miniszter: Pierre Cot Tengerészetügyi miniszter: De Tessan. Külügyminiszter: Delhos. Igazságügyminiszter: Violette. Pénzügyminiszter: Vincennest Auriol. Belügyminiszter: Salangreau. Nemzetgazdasági miniszter: Spinasse Közlekedésügyi miniszter: Bedouce Földművelésügyi miniszter: Monet Kereskedelmi tengerészeti miniszter: Henry Tasso. Igazságügyminiszter: Zay. A baloldali pártok értekezlete Herriot-t jelölte a képviselőhöz elnöki tisztére. Minthogy Buisson, az eddigi elnök nem jelölte ki magát, Herriotnak nem lesz ellenjelöltje. Schuschnigg kancellár váratlanul Olaszországba utazott Rómában cáfolták, hogy az utazásnak hivatalos jellege volna Bécs, június 2. Schuschnigg osztrák kancellár hétfőn este váratlanul Olaszországba utazott Schuschnigg útjának célja Velence. Illetékes körökben azt hangoztatják, hogy az osztrák kancellár üdülési szabadságra utazott. Más jelentés szerint Schuschnigg valamelyik fürdőhelyen Mussolinivel fog találkozni. A tanácskozást elsősorban az osztrák kormány legutóbbi újjáalakításával hozzák kapcsolatba. Parisban élénken kommentálják az osztrák kancellár olaszországi útját A lapok azt írják, hogy Schuschniggnak sikerülni fog Mussolinit rábírnia, hogy érvényesítse eddigi nagy befolyását a Heimwehrre és ezzel Ausztria békéjét biztosítsa. Római körökben kijelentették, hogy az osztrák kancellár üdülési szabadságra érkezett Olaszországba és semmiféle előkészület nem történt arra vonatkozólag, hogy Mussolinivel, vagy Suvici államtitkárral megbeszéléseket folytasson. Rómából jelentik: Schuschnigg kancellár kedden Velencébe érkezett. A pályaudvaron az olasz külügyminisztérium egyik főtisztviselője fogadta. A város nevezetességeinek megtekintése után Schuschnigg repülőgépen folytatta útját. Egy másik római jelentés szerint Schu-