Délmagyarország, 1936. szeptember (12. évfolyam, 206-230. szám)
1936-09-01 / 206. szám
ítZCOED, Szerkeszi Otig; Somogyi ucca 22. I. cm. Telefon: 23—33^Kladohl'Vatal, keletUnkönyvtár ét leg^Iroda: Aradi Ucca ». Telefon: 13—00. _ Nyomda: LOW Lipót ucca 19. Telefon: 13—00. Távirati ét leveleim: Délmagyarorszáa. szeged Kedd, 1936 szeptember 1. Aradó fillér XII. évfolyam. 706. sz. ELŐFIZETÉS t Bevonta helyben 3.20 vidéken ét Budapesten 3.00, Külföldön 3.40 pengd, — Egyet izém ez a hétkds> nap 10, vatér-ét Ünnepnap ** **11» ***** deiétek ‘elvétele tarka szerint. Megje.e ik hétfő kivételével naponta reggel. Alföldpolitika A mohácsi vész visszatérő fordulója a magyarság ezeréves múltjának leggyászosabb emléke. Az ország elvesztette a királyát és elvesztette állami önállóságát, melyet csak a trianoni gyász adott vissza. A csatavesztés okozója volt másfélszázados megszállásnak és négy évszázad önállósági küzdelmeinek. A hatalomért való harc, a köznemesek és főnemesek versenye az uralomért, a Dózsa-féle parasztmegmozdulás, a vagyonnak tökéletlen megoszlása, az alsóbb néposztályok elképzelhetetlen nyomora, a politikai egyenetlenség a jellemzője s kor magyarjának, akiről a velencei Messaro írja: „A magyarok a közjóval keveset gondolnak, a közvagyont prédálják s ámbár folytonosan, mintha testvérek volnának, vigan együtt lakmároznak, egymás iránt gyűlöletet táplálnak, az urak és nemesek mindig viszálykodnak.. Négy évszázad távlatában csüggedten állapítjuk meg e szavak igazságát s azt, hogy az események kérlelhetetlenül következetes rendje szerint külső támadás nélkül is el kellett veszni az egyedülálló, önmagára maradt országnak. Ez a megállapítás és a történelem tanító ereje elénk tárja mostani mohácsi helyzetünkben a kérdést: képes-e a magyarság állami létét egyedül életereje szívósságával és államfenntartó képességével, avagy segítséget vár onnan, ahol Mohács idejében sem kapta meg. Akkor és most a keresztény kultúra fenntartásáért harcolt és harcol a magyarság, a türelemért és megértésért, az alkotmányosságért és emberiességért — és ma éppen úgy nem számíthat a világ történelmi hálára, amint azt a múltban sem kapta meg. Elvesztett országunkat csak a magunk ereje adhatja vissza. „Szétszórt hajával, véres homlokával áll a viharban maga a magyar", mint a tatárdúláskor, a másfélszázados török hódoltságkor, Rákóczi idejében és Világos előtt. Az ősi magyar kultúra és gazdagság újra és újra megsemmisült, a magyar életet újra és újra kellett kezdeni. A csonka ország is feltámad, — hisszük rendületlenül hisszük —, ha az egyes országrészek külön-külön feltámadnak. A Duna—Tisza közének feltámadására a történelem eseményei és gazdasági fejlődésének eddigi iránya mutatnak utat. Ez a vidék pusztul, a magyar függetlenségért emberáldozaton kívül erkölcsi és anyagi javait odaadta és ismételten újra kezdte életét. Áldozatai dacára is azonban mindig háttérbe szorult szerencsésebb sorsú országrészekkel szemben. Az események rendjét ezenfelül erőszakos behatások is zavarták. A nemzeti önállóságért való harc ok volt a sors csapásainak fokozására. Közigazgatási hibák és politikai balfogások társultak az elkerülhetetlen végzethez. Az Alföld kiszárad, elszikesedik, a klíma rosszabbodik, a mezőgazdasági termelés eredménye fokozatosan csökken s nem lesz tudattá annak felismerése, hogy e színmagyar vidék gyarapítása és népi állományának megerősítése az egyedüli feladat, hanem ezzel ellenkezőleg, a kérdés jelentőségét pártszempontok miatt figyelmen kívül hagyják. Alföldpolitika az egyedüli ut, mely nemcsak ezt az országrészt, hanem az országot mentheti meg. Az alpári csata óta a Duna—Tisza köze és az Alföld gazdagsága a magyarság sorsdöntő tényezője. Ez nemcsak éléskamrája az országnak, hanem gerince is. Az ország megcsonkítása az Alföld jelentőségét emeli, a helyes alföldpolitika az egyedüli helyes revíziós politika. Ezt nem a telepítés problémájával kell megoldani, hanem közelebbi programmal: az értékesítési és többtermelési válság megoldásával. Az értékesítési válság ellen a harc a helyes, politikamentes országos közigazgatás és annak gazdasági rendelkezései. A Duna-Tisza köze szélsőséges időjárása, a határhoz való közelfekvése s ezzel jelentős piacainak elvesztése fokozottabb gondoskodást kíván. Ennek az országrésznek felkarolása és politikai állásfoglalástól független különleges megsegítése a magyarság erősödését s ezzel az ország fejlődése menetének elvonatkozva kell ezeknek a céloknak szolgálatába állami, személyi ellenszenveket és szélmalomszerű politikát félre kell tenni, akkor a második Mohács fejlődési visszavetését be lehet hozni. Erre tanít az első mohácsi vész 410-ik évfordulójának aktualitása. TITULESCU BUKÁSA •a román politika európai eseménye Folytatódik a jobboldali terror ? — Aggodalmak Párisban és Londonban - Német orientáció ? Bukarest, augusztus 31. A román sajtó a kormány átalakításáról írva, egyöntetűen megállapítja, hogy Titulescu kiválása a kormányiból az utóbbi évek legnagyobb eseménye a román politikai életben. A lapok különböző okokról írnak, a fő okot azonban egyik lap sem írja meg. A lapok hangoztatják, hogy a kormány megfiatalodott, mert kiegészül az úgynevezett ..H“-csoport tagjaival, akik a liberális pártnak a programját akarják megvalósítani s akik e program megvalósításánál nagyobb esélyt akarnak kifejteni. A román külpolitika irányítójának távozásához a lapok alig írnák kommentárokat. Az Universal éles támadást intéz Tatarescu miniszterelnök ellen és hangoztatja, hogy az olyan taktikának nincsen különösebb értéke, mely csak a személyi ambíciók kielégítése terén mutat eredményt. Ez az eredmény most azt mutatja, hogy az egész komédiát csak azért rendezték, hogy Titulescut a kormányból kidobják. London, augusztus 31. Londonban úgy tudják, hogy Titulescut túlságosan szovjet barátsága miatt buktatták ki a kormányból. Külpolikai szempontból bukása, európai eseménnyé növekedik, belpolitikai szempontból pedig a jobboldali alakulatokat, különösen pedig a Vasgárdást erősíti meg. Titulescu, aki Monte Carloban maláriában megbetegedett, bosszúra készül és fenntartja magának a teljes cselekvési szabadságot, kikutatja bukásának okát és azt, hogy miért ütötték ki a nyeregből. « Aggodalom Párisban Páris, augusztus 31. A francia sajtó részletesen foglalkozik a román kormány újjászervezésével, és valamennyi lap meglepetésének ad kifejezést. Az Intransigeant hosszasan méltatja Titulescu érdemeit és végül annak a reményének ad kifejezést, hogy a kormányból való kiválása csak ideiglenes jellegű. Sauerwein ezt írja a Paris Soirban: Titulescu sohasem hitte volna, hogy távollétében és megkérdezése nélkkül ilyen brutálisan elrabolják tőle tárcáját. Romániában erős mozgalom van alakulóban, amely Németország felé irányítja rokonszenvét. A francia sajtó egy része nem titkolt aggodalommal attól tart, hogy az új román kormány külpolitikája német- és lengyelbarát irányba fog fordulni és hogy Franciaország befolyása meggyengül Bukarestben. Páris, augusztus 31. Nagy meglepetést keltett Titulescu bukása, egyértelműen azon a véleményen vannak, hogy Romániában a német befolyás jelentékeny megerősödését jelenti ez. Mindezeket a tüneteket aggodalommal állapítják meg. Bukarest nagy változásokat vár Bukarest, augusztus 31. Politikai körökben Titulescu barátai által terjesztett hírekkel szemben kijelentik, hogy nem Titulescu utasította vissza a kormányban való részvételt, hanem Tatarescu hagyta ki a miniszterek névsorából. A közeljövőben nagy változásokra van kilátás a diplomáciai karban. Valószínűleg kicserélik a római, berlini, varsói és a moszkvai román követet. Népszövetségi főbiztos marad Titulescu ? Bukarest, augusztus 31. Tatarescu miniszterelnök felajánlotta Titulescunak, hogy továbbra is képviselje Romániát a Népszövetségben. Titulescu válasza még nem érkezett meg Bukarestbe. Tituescu betegsége Monte Carlo, augusztus 31. Titulescu, aki a montreuxi tárgyalások után Cap Martinból ideérkezett, néhány nap óta mocsárláz-rohamokban szenved. Környezetében némileg nyugtalankodnak állapota miatt, mert a láz elég hirtelenül emelkedett. Radulescu, akit román külügyi államtitkárrá neveztek ki, a Cap Martin-szállóba érkezett. Páris, augusztus 31. Titulescu egészségi állapota megjavult. A Paris Soir nizzai távirata szerint Titulescu lázrohamai abbamaradtak. Kezelőorvosai megnyugtató kijelentéseket tettek állapotáról. 4