Délmagyarország, 1936. október (12. évfolyam, 231-258. szám)

1936-10-01 / 231. szám

9ZEOCD. s­zerb etcMMég: Somogyi ocea 22. i. Cm. Telelőm 2303^MadáhIvolaI, kHICiHnkönyvtOr «• Jegyiroda: Aradi ucca S>. Telelőm 13^­0. . Nyomda: LOW Linei u­cca 19. Telelőn* 13—00. — Taviról­ a» cvtlc­>— P.t*ncryerszt*Aa.9*ejteC Csütörtök, 1936 október 1. Ara IO fillér XII. évfolyam, 231. sz. ClőFIZETEs t Havonta helyben 3^* vidéken é* Budaj»eeten 3.00, kUlltflddn ».40 pengő.­­ Egye* szem nap IO, va»Ar- e» Ünnepnap »• “**• Hir­detések­­ elvétele tarifa szerint. Megh­. ■ aplk netto kivételével naponta reggel. Mit várhatunk? A vilák gazdasági történetének egyik leg­­érdekesebb és legizgalmasabb fedezetének vagyunk szemtanúi. Szinte azt mondhatjuk: a kontinens pénzrendszer megy át szemünk láttára olyan átalakuláson, amire nem hóna­pokkal, de napokkal ezelőtt még gondolni sem lehetett volna. Ennek az átalakulásnak konzekvenciáit két irányban kell­­ nem megállapítani, ha­nem keresni. Milyen hatással lesz a g­a­z­­­dasági helyzetre és mi lesz a hatása a nemzetközi p­olitikára? Az arany­alapok magasságából lavinák indultak el a papírvaluták völgye felé, azt tudjuk, hog­y mélyebben fognak megállni, mint ahogy el­indultak, de azt senki nem tudja, hogy »hol áll meg s kit hogyan talál meg.“ A pénzrom­lásnak törvényei kifürkészhetetlenek s csak sejteni lehet a konzekvenciákat, de megálla­pítani nem. Vannak betegségek, melyeket más betegségekkel gyógyítanak, a malária láza megöli a szervezetben élő baktériumo­kat. A pénz betegségét most művi úton idéz­ték elő, hogy a beteg pénz állítsa helyre a gazdasági élet egészségét. A drága pénz kárt okozásával szemben nem ta­láltak ki jobb védelmet, mint a pénz elron­tását. Századokkal ezelőtt a bajbajutott feje­delmek megfúrták az aranypénzt és ólmot öntöttek be a kivájt résbe. Akkor így rontot­ták a pénzt, most rendelettel devalválják ér­tékét. Roosevelt agytrösztjét előbb ki­átkozták, azután utánozták. Évtizedeken ke­resztül azon fáradoztak a finánctudósok, a bankkormányzók és pénzügyminiszterek, hogy a valuta értékét hogyan lehetne emel­ni, vagy legalább is megmenteni a devalvá­lódástól. Akkor az volt az álmok állama, ame­lyik nem függesztette fel a készfizetést s aranyat szolgáltatott ki papírpénze ellenében. S most versengés indul meg Európa ál­lamai között, hogy melyik tudja leg­olcsóbbá tenni valutáját, melyik tudja jobban devalválni. Nemzetközi szerző­déssel biztosították egymást a vezető álla­mok a valuta további devalválásával szem­ben, annyi fenyegetést rejt magában annak előidézése, aminek bekövetkezésétől reszket­tek eddig­ a valuta romlása. Amitől féltek, azt most sürgetik, ami ellen harcoltak, most azért harcolnak. A pénzügyi bölcse­­ségek jobban devalválódtak, mint a valuták. Minél olcsóbb egy ország valutája, annál olcsóbban tud exportálni. Ez az alapigazság vezette az Egyesült­ Államok agytrösztjét s ennek az igazságnak engedelmeskedik most Paris, Genf és Amszterdam. A munkabére­ket nominative leszállítani nem lehet, de a pénzérték csökkentésével mégis csökkenteni tudják abban az esetben, ha a pénz romlása annak vásárló­erejét a belső piacokon nem, vagy csak kevéssé érinti. Anglia ezt meg tudta oldani, mert akkor, amikor a font el­hagyta az aranyalapot, megnyitotta Anglia az élelmi cikkek előtt a vámsorompókat s amennyivel drágább lett az arany, annyival olcsóbb lett a búza. Ha Franciaországban a frank devalválását nem követik az élelmi cik­kek drágulása s az élelmi cikkek drágulása nem fogja előidézni a munkabérek újabb emelkedését, akkor a francia kísérlet is ered­ménnyel jár s a frank devalválása a gazda­sági életet egészségesebbé fogja tenni. A nemzetközi kereskedelem megélénkülése ennek a gyógyulásnak folyamata. Az anar­chiákat a gazdasági elkülönülések hívták életre s a gazdasági elkülönülések nyomában járt a politikai elkülönülés és bizalmatlanság korszaka is. Amit az exporttevékenységek megszűnése teremtett meg, azt a meginduló exporttevékenység egész bizonyosan le fogja tudni bontani. Minél közelebb jönnek egy­máshoz Európa nemzeti gazdaságainak érték­mérői, annál szabadabbá válik a nem­zetközi áruforgalom. Rossz pénzzel nem lehet megvenni olyan árut, amelynek előállítási költségeit jó valutában fizették meg s rossz valutájú mezőgazdasági állam nem engedhette magát kifosztani aranyva­luták filléreiért, amikor számára megfizethe­tetlenné vált az aranyvaluták országainak minden produktuma. A valutáknak ez az óriási értékkülönbsége a politikai bizalmat­lanság segítségével építette fel az autarchiák rendszerét s amíg egy valutakiegyenlítődés közlekedési edénye nem nivellálja ugyanan­nak a gazdasági egységnek részeit, addig ki­látás sem lehetett arra, hogy a politikai kü­lönbségeket is nivellálni tudja. S ezen a ponton érünk el ahhoz, ahol a va­luták devalválódása következményeként tisz­­tultabb és békésebb politikai rendszer kiala­kulását — nem kell, de szabad várni. Hogy a francia kormány részéről b­l­ö­f­f-e a demok­ratikus államok összefogására történt utalás, amivel csak a maga parlamenti helyzetét akar­ta megerősíteni, vagy a nemzetközi megbé­kélés politikájának komoly és nagyvonalú koncepciója ködlik-e ezekből az intézkedé­sekből, azt ma eldönteni nem lehet. De az bi­zonyos, hogy több ok van a nyugalomra, mint a nyugtalanságra, indokoltabb az opti­mizmus, mint a pesszimizmus még akkor is, ha nem az európai ember békevágyával, ha­nem a magyar ember nemzeti és gazdasági érdekein keresztül nézzük is azt, ami ma a világban végbemegy. A szenátus heves támadások után 10 szótöbbséggel megszavazta a frankdevalvációt Változtatások az egyes rendelkezéseknél Svájc a pénzértékcsökkenés izgalmában, — külön bizottságok har­colnak az árdrágítók ellen Paris, szeptember 30. A kamara huszonöt­­órás döntő fontosságú ülése után a francia fő­város még mindig láz és izgalomban van. Szer­dán került a kormány devalvációs javaslata a szenátus elé, ahol — mint előrelátható volt — sokkal nehezebb munka volt a kormányra, mint a kamarában. A francia főváros — annak ellenére, hogy a kamarában állandóan megvolt a több mint száz főnyi többsége Leon Blum­­nak •— fokozott izgatott hangulatban nézett a szenátus ülésterme felé. A kemény csatákat előre jelezte az a tömeg, amely felvonult a sze­nátus épülete elé, hogy legalább kívülről, az uccáról tanúja lehessen a felsőház döntő fon­tosságú ülésének. A szenátus délelőtt ült össze, a padsorok zsú­folásig megteltek. Elsőnek F­a­r­j­o­n szenátor, a köztársasági szövetség vezérszónoka beszélt. A köztársaság szövetség — mondotta —, mindig ellenezte a pénz értékcsökkenését, amely igazságtalansá­gokra és jogtalanságokra vezet. Az a javaslat, amelyet a képviselőház megszavazott, az érték­­csökkentést megfosztja minden esetleges hasz­nos eredménytől. Ghaumie a javaslat következményeivel foglalkozva, azt hiszi, hogy az áremelkedés nem lesz nagy, ezért nincs szükség kiegyenlítő rend­szabályokra. De B­l­o­is gróf szemére vetette az egymást követő kormányoknak, h­ogy nyilatkozataikban mindig visszautasították a frank értékcsökken­tésének a gondolatát. Az ülést ezután felfüggesztették és a vita foly­tatását délután fél 3-ra halasztották.. A délutáni ülés első szónoka L­emery volt igazságügyminisz­ter, jobboldali szenátor volt. Élesen kikelt a szakszervezeti vezér vasárnapi beszéde ellen, aki kijelentette, hogy a népfronti kormány meg­buktatása esetén az általános munkaszövetség általános sztrájkkal felel, majd azt mondotta, hogy a kormány politikája csődbe jutott — Kérem a szenátus tagjait — fejezze be be­szédét —, hogy ne szalasszák el ezt a pillanatot és szavazzanak a Rhim-kormány javaslata el­len. Ezután Vincent d'Auriol pénzügyminiszter­­ válaszolt a kormány ellen elhangzott támadá­sokra. — Uraim — mondotta —, Morgentau ameri­kai kincstári államtitkár és Neville Chamber­lain angol kincstári kancellár kifejezetten ki­jelentette, hogy a megegyezéssel olyan nemzet­közi épület alapjait vetettük meg, amely a be­csületen és a kölcsönös bizalmon nyugszik, de ez még a kezdet kezdete. Folytatnunk, kell a munkát. Mindenesetre az is nagy eredmény már, hogy valutáris téren megszűnt az áldatlan nemzetközi harc. — A kormány el akarja kerülni a pénzérték - csökk­entés esetleges káros következményeit. A belső kereskedelemnek semmit sem szabad vál­toznia és a pénzértékcsökkentés csak az arany­­értékben, a külfölddel történt üzletkötésben je­lenthet változást. Bízunk benne, hogy a meg­­növekedett szociális terheket az üzletélet fellen­dülése következtében könnyű szerrel el lehet majd viselni. — Az aláértékelés hasznával — folytatta — főleg a közületek eladósodottságán akarunk könnyíteni. Közvetlenül azok a súlyos terhek is csökkenni fognak, amelyek ma összeomlással fenyegették gazdasági életünket. Mindehhez bi­zalomra és fegyelemre van szükség. Számítunk az ország lakosságának honpolgári érzelmeire és a szenátus támogatására. A pénzügyminiszter után C­a i­t1­a­u­x, a pénzügyi bizottság elnöke beszélt. Szigorúan bírálta a kormány pénzügyi poli-

Next