Délmagyarország, 1936. október (12. évfolyam, 231-258. szám)
1936-10-01 / 231. szám
9ZEOCD. szerb etcMMég: Somogyi ocea 22. i. Cm. Telelőm 2303^MadáhIvolaI, kHICiHnkönyvtOr «• Jegyiroda: Aradi ucca S>. Telelőm 13^0. . Nyomda: LOW Linei ucca 19. Telelőn* 13—00. — Taviról a» cvtlc>— P.t*ncryerszt*Aa.9*ejteC Csütörtök, 1936 október 1. Ara IO fillér XII. évfolyam, 231. sz. ClőFIZETEs t Havonta helyben 3^* vidéken é* Budaj»eeten 3.00, kUlltflddn ».40 pengő. Egye* szem nap IO, va»Ar- e» Ünnepnap »• “**• Hirdetések elvétele tarifa szerint. Megh. ■ aplk netto kivételével naponta reggel. Mit várhatunk? A vilák gazdasági történetének egyik legérdekesebb és legizgalmasabb fedezetének vagyunk szemtanúi. Szinte azt mondhatjuk: a kontinens pénzrendszer megy át szemünk láttára olyan átalakuláson, amire nem hónapokkal, de napokkal ezelőtt még gondolni sem lehetett volna. Ennek az átalakulásnak konzekvenciáit két irányban kell nem megállapítani, hanem keresni. Milyen hatással lesz a gazdasági helyzetre és mi lesz a hatása a nemzetközi politikára? Az aranyalapok magasságából lavinák indultak el a papírvaluták völgye felé, azt tudjuk, hogy mélyebben fognak megállni, mint ahogy elindultak, de azt senki nem tudja, hogy »hol áll meg s kit hogyan talál meg.“ A pénzromlásnak törvényei kifürkészhetetlenek s csak sejteni lehet a konzekvenciákat, de megállapítani nem. Vannak betegségek, melyeket más betegségekkel gyógyítanak, a malária láza megöli a szervezetben élő baktériumokat. A pénz betegségét most művi úton idézték elő, hogy a beteg pénz állítsa helyre a gazdasági élet egészségét. A drága pénz kárt okozásával szemben nem találtak ki jobb védelmet, mint a pénz elrontását. Századokkal ezelőtt a bajbajutott fejedelmek megfúrták az aranypénzt és ólmot öntöttek be a kivájt résbe. Akkor így rontották a pénzt, most rendelettel devalválják értékét. Roosevelt agytrösztjét előbb kiátkozták, azután utánozták. Évtizedeken keresztül azon fáradoztak a finánctudósok, a bankkormányzók és pénzügyminiszterek, hogy a valuta értékét hogyan lehetne emelni, vagy legalább is megmenteni a devalválódástól. Akkor az volt az álmok állama, amelyik nem függesztette fel a készfizetést s aranyat szolgáltatott ki papírpénze ellenében. S most versengés indul meg Európa államai között, hogy melyik tudja legolcsóbbá tenni valutáját, melyik tudja jobban devalválni. Nemzetközi szerződéssel biztosították egymást a vezető államok a valuta további devalválásával szemben, annyi fenyegetést rejt magában annak előidézése, aminek bekövetkezésétől reszkettek eddig a valuta romlása. Amitől féltek, azt most sürgetik, ami ellen harcoltak, most azért harcolnak. A pénzügyi bölcseségek jobban devalválódtak, mint a valuták. Minél olcsóbb egy ország valutája, annál olcsóbban tud exportálni. Ez az alapigazság vezette az Egyesült Államok agytrösztjét s ennek az igazságnak engedelmeskedik most Paris, Genf és Amszterdam. A munkabéreket nominative leszállítani nem lehet, de a pénzérték csökkentésével mégis csökkenteni tudják abban az esetben, ha a pénz romlása annak vásárlóerejét a belső piacokon nem, vagy csak kevéssé érinti. Anglia ezt meg tudta oldani, mert akkor, amikor a font elhagyta az aranyalapot, megnyitotta Anglia az élelmi cikkek előtt a vámsorompókat s amennyivel drágább lett az arany, annyival olcsóbb lett a búza. Ha Franciaországban a frank devalválását nem követik az élelmi cikkek drágulása s az élelmi cikkek drágulása nem fogja előidézni a munkabérek újabb emelkedését, akkor a francia kísérlet is eredménnyel jár s a frank devalválása a gazdasági életet egészségesebbé fogja tenni. A nemzetközi kereskedelem megélénkülése ennek a gyógyulásnak folyamata. Az anarchiákat a gazdasági elkülönülések hívták életre s a gazdasági elkülönülések nyomában járt a politikai elkülönülés és bizalmatlanság korszaka is. Amit az exporttevékenységek megszűnése teremtett meg, azt a meginduló exporttevékenység egész bizonyosan le fogja tudni bontani. Minél közelebb jönnek egymáshoz Európa nemzeti gazdaságainak értékmérői, annál szabadabbá válik a nemzetközi áruforgalom. Rossz pénzzel nem lehet megvenni olyan árut, amelynek előállítási költségeit jó valutában fizették meg s rossz valutájú mezőgazdasági állam nem engedhette magát kifosztani aranyvaluták filléreiért, amikor számára megfizethetetlenné vált az aranyvaluták országainak minden produktuma. A valutáknak ez az óriási értékkülönbsége a politikai bizalmatlanság segítségével építette fel az autarchiák rendszerét s amíg egy valutakiegyenlítődés közlekedési edénye nem nivellálja ugyanannak a gazdasági egységnek részeit, addig kilátás sem lehetett arra, hogy a politikai különbségeket is nivellálni tudja. S ezen a ponton érünk el ahhoz, ahol a valuták devalválódása következményeként tisztultabb és békésebb politikai rendszer kialakulását — nem kell, de szabad várni. Hogy a francia kormány részéről blöff-e a demokratikus államok összefogására történt utalás, amivel csak a maga parlamenti helyzetét akarta megerősíteni, vagy a nemzetközi megbékélés politikájának komoly és nagyvonalú koncepciója ködlik-e ezekből az intézkedésekből, azt ma eldönteni nem lehet. De az bizonyos, hogy több ok van a nyugalomra, mint a nyugtalanságra, indokoltabb az optimizmus, mint a pesszimizmus még akkor is, ha nem az európai ember békevágyával, hanem a magyar ember nemzeti és gazdasági érdekein keresztül nézzük is azt, ami ma a világban végbemegy. A szenátus heves támadások után 10 szótöbbséggel megszavazta a frankdevalvációt Változtatások az egyes rendelkezéseknél Svájc a pénzértékcsökkenés izgalmában, — külön bizottságok harcolnak az árdrágítók ellen Paris, szeptember 30. A kamara huszonötórás döntő fontosságú ülése után a francia főváros még mindig láz és izgalomban van. Szerdán került a kormány devalvációs javaslata a szenátus elé, ahol — mint előrelátható volt — sokkal nehezebb munka volt a kormányra, mint a kamarában. A francia főváros — annak ellenére, hogy a kamarában állandóan megvolt a több mint száz főnyi többsége Leon Blumnak •— fokozott izgatott hangulatban nézett a szenátus ülésterme felé. A kemény csatákat előre jelezte az a tömeg, amely felvonult a szenátus épülete elé, hogy legalább kívülről, az uccáról tanúja lehessen a felsőház döntő fontosságú ülésének. A szenátus délelőtt ült össze, a padsorok zsúfolásig megteltek. Elsőnek Farjon szenátor, a köztársasági szövetség vezérszónoka beszélt. A köztársaság szövetség — mondotta —, mindig ellenezte a pénz értékcsökkenését, amely igazságtalanságokra és jogtalanságokra vezet. Az a javaslat, amelyet a képviselőház megszavazott, az értékcsökkentést megfosztja minden esetleges hasznos eredménytől. Ghaumie a javaslat következményeivel foglalkozva, azt hiszi, hogy az áremelkedés nem lesz nagy, ezért nincs szükség kiegyenlítő rendszabályokra. De Blois gróf szemére vetette az egymást követő kormányoknak, hogy nyilatkozataikban mindig visszautasították a frank értékcsökkentésének a gondolatát. Az ülést ezután felfüggesztették és a vita folytatását délután fél 3-ra halasztották.. A délutáni ülés első szónoka Lemery volt igazságügyminiszter, jobboldali szenátor volt. Élesen kikelt a szakszervezeti vezér vasárnapi beszéde ellen, aki kijelentette, hogy a népfronti kormány megbuktatása esetén az általános munkaszövetség általános sztrájkkal felel, majd azt mondotta, hogy a kormány politikája csődbe jutott — Kérem a szenátus tagjait — fejezze be beszédét —, hogy ne szalasszák el ezt a pillanatot és szavazzanak a Rhim-kormány javaslata ellen. Ezután Vincent d'Auriol pénzügyminiszter válaszolt a kormány ellen elhangzott támadásokra. — Uraim — mondotta —, Morgentau amerikai kincstári államtitkár és Neville Chamberlain angol kincstári kancellár kifejezetten kijelentette, hogy a megegyezéssel olyan nemzetközi épület alapjait vetettük meg, amely a becsületen és a kölcsönös bizalmon nyugszik, de ez még a kezdet kezdete. Folytatnunk, kell a munkát. Mindenesetre az is nagy eredmény már, hogy valutáris téren megszűnt az áldatlan nemzetközi harc. — A kormány el akarja kerülni a pénzérték - csökkentés esetleges káros következményeit. A belső kereskedelemnek semmit sem szabad változnia és a pénzértékcsökkentés csak az aranyértékben, a külfölddel történt üzletkötésben jelenthet változást. Bízunk benne, hogy a megnövekedett szociális terheket az üzletélet fellendülése következtében könnyű szerrel el lehet majd viselni. — Az aláértékelés hasznával — folytatta — főleg a közületek eladósodottságán akarunk könnyíteni. Közvetlenül azok a súlyos terhek is csökkenni fognak, amelyek ma összeomlással fenyegették gazdasági életünket. Mindehhez bizalomra és fegyelemre van szükség. Számítunk az ország lakosságának honpolgári érzelmeire és a szenátus támogatására. A pénzügyminiszter után Ca it1aux, a pénzügyi bizottság elnöke beszélt. Szigorúan bírálta a kormány pénzügyi poli-