Délmagyarország, 1937. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1937-01-01 / 1. szám

SZCOED. SserketUMCot Somogyi »eco Z7. 1. em. 1 elejen: 13-33..KlmtílhlVot«l, HD1c»ttnkHn>vIOr «• legoiroda: Aradi oc4Sa A. Telelőül 13^­0, . Nyomda: Lfiw IJpOi­necB­lö. Teletöm: 13—00. — 1 ftvb­all ét leTék­­a­: Dél­­eryarortrén­, Szeged Péntek, 1937 Január 1. Ara IO f lllér XIII. évfolyam, 1. sz. előfizetés • botmio helytwü 3.x ® vidéken ét Budapesten 3.00, külfölddo 6.40 pengd. — Egye* ném era hétküz. nap 1O, vatér.­ét Ünnepnap *• ’Hl* Hír* delések­­ elvétele tnrk­o szerint. Meglő ‘e'illc hétfő kivételével papopla reggel. Színes kavics a kézben Diocletianus császár matematikusa, aki mércsikélte a csillagok járását és Fortuna istenasszony kegyelméből megérte számos egymást követő március idusát, azt állapí­totta meg a salonai remeteségben, hogy az esztendők a kavicsokhoz hasonlatosak. Van­nak közöttük rózsaszínűek és pirosak, kékek és zöldek, feketék és szürkék, de egyben mind egyformák, mikor elérkezik az idejük, kivétel nélkül mind kihullanak az emberek ujjai kö­zül. És amint a kavicsok hordozója utána te­kint az évnek fordulóján egy újabb földre hullott kavicsnak, amelyet többé felszedni már nem lehet, a pillanatok mesgyéjén sze­retné fellebbenteni annak a szaiszi titoknak fátyolát, amely a jövendőt takarja el lelki szem­ei elől. A kötelező újévi szerencsekivonatok kö­zepette, melyeknek akkordjaiba abban a mér­tékben vegyülnek az emlékezés visszacsengő hanghullámai, ahogy a szürkeség lepi el a fekete és szőke hajszálakat, a fürkésző lélek önmagát biztatva keresi azokat a jeleket amelyek egy jobb jövőnek az Ígéretét hozzák magukkal. Várjon, van-e alapja, mikor egy tetszés szint megválasztok napon, melyet semmi se különböztet meg a többitől, min­den jót kívánunk egymásnak és jogosult-e a hitünk, mikor azt szeretnénk remélni, hogy a reánk következő esztendő jobb lesz-e annál, amelyik visszavonhatatlanul elmerült az idők limbusában? Szeretnénk hinni, hogy valóra válnak a reménykedések és csakugyan boldogabb lesz a reánk következő uj esztendő. Boldogabb lesz annál, amelyik most letűnt, talán nem az egyes ember számára, aki nem számít a nagy történések közepette, hanem talán boldogabb lesz azért, mert több lesz a mosoly, fény és ragyogás, kevesebb lesz a panasz, sóhaj és aggodalom, mint az erkölcsi, anyagi és po­litikai válságok és megpróbáltatások napjai­ban. És ha van ezekre remény, akkor az uj esz­tendő legyen a lelki felszabadulás esztendeje. Akik széles e világon bárhol a megfélemlítés, hideg terror és lángoló gyű­­lölség rémeit látták megjelenni életük ke­­resztútján, érezzék egy nagy felszabadulás­nak gyönyörűségét, hogy lehet még szaba­don lélekzeni, gondolkozni és cselekedni. Érezzék, hogy másként is lehet, mint ahogy a hamis próféták hirdették és amit rá­juk akarták kényszeríteni a falanszterek ha­mis boldogságának nevében. Az új esztendő legyen a gazdasági megújhodás esztendeje Azok a biztató jelenségek, amelyek csak szórványo­san kezdtek jelentkezni az elmúlt esztendő derekán, de folytonosan erősödve a határo­zott gazdasági javulás körvonalait engedték megrajzolódni az utolsó hónapok folyamán, ne legyenek csalóka és eltűnő álomkép, ha­nem izmosodjanak komoly és állandó való­sággá, amely megadja az élet és boldogulás lehetősészét mindenkinek, aki komolyan dol­gozni akar. Az uj esztendő legyen a béke eszt­en­de­j­e. A megértés szelleme, amely annyi visszavonás és megpróbáltatás után éppen az esztendő utolsó napjaiban kezdett úrrá válni a lelkeken és megegyezést tudott teremteni a babérfáktól, ciprusoktól és pálmáktól öve­zett sós habok fölött, amelyeken valaha Odis­­seus hajói hányódtak, pártokat és menekvést keresve, értesse meg a hatalom birtokosai­val és politikájuk hátvédét szolgáltató töme­gekkel, hogy az ágyuk, gépfegyverek és tan­kok azokat a mezőket pusztítják el, melye­ken a kenyér terem s amelyek fölött a pa­csirta énekel.. Az uj esztendő legyen a fiatalok esz­te­n­d­e­j­e, akik lelkesedni tudnak, de meg is találják, hogy miért lelkesedjenek Legyen az esztendő az övék, találják meg elhelyez­kedésük területét, ahol kifejleszthetik a ben­nük lappangó, de eddig kielégülést nem ta­lált alkotó esztönöket. Lelkesedésüket fütse az alkotás és ne a rombolás lendülete s al­kotó kedvük kivirágzása teremjen gazdag gyümölcsöket nemcsak maguk, hanem min­denki számára. Az uj esztendő legyen az öregek esz­tendeje, akik érezhessék, hogy a tapasz­talatok, amelyeket azalatt szereztek, míg megjárták az emberélet tájának A felét, nem hiábavalók az utánuk következett szemében. Legyen számukra a megmenlesitő küzdel­mekben eltelt és éppen legsíáb­b éveitől meg­fosztott életnek jutalm^&A ^..éta^fr^hogy nem éltek hiába és egy el meSJÍjtof ̋ zkedett, tü­relmetlen és tiszteletet nem ismerő nemzedék nem tapossa a sarkukat, hogy minél hama­rabb távozzanak. Az uj esztendő legyen az anyák esz­­tendeje. A gyermekeik jövőjéért és jele­néért való aggódás ne szaggassa szivüket és a legtisztább fájdalom és legigazabb szenve­dés gyémántkönnyeit se sajtolja ki a szemük­ből. Az ő arcukra költözzék mosoly, mert nincs még valami ezen a világon, mai bizto­sabb fokmérője volna az emberek boldogsá­gának, mint az anyák arcának ragyogása. Az uj esztendő legyen ... milyen is le­gyen az uj esztendő? Legyen boldog, legyen boldogabb, mint az, amely előtte elmerült az örök semmiségben. Leejtettünk egy szürke kavicsot, — vagy talán nem is volt olyan szürke, mint aminőnek hittük? — a követ­kezőnek színe, melyet becsukott markunk­ban tartunk és amelyet még nem ismerünk, legyen rózsaszínű, mint a hajnal, zöld, mint a remény, vagy aranyszínű, mint a nyári nap ragyogása. 10 évi fogházra ítélték Csang-Hszü-Vangot, Csang-Kai-Sek «­tagadásáért, de a büntetési újév alkalmából azonnal elengedték banking, december Ü1. Csang-Hszü-Liang tábornokot ma vonta felelősségre a külön ka­tonai bíróság, amely a katonai bizottság há­rom tagjából alakult. A bíróság Csang-Hszü-Liangot Csang-Kai-Sek tábornagy elragadása miatt 10 évi fogházra ítélte. Az újév alkalmából azonban elengedték Csang-Hszü - T­iang büntetését Újév hajnal is véres harcokkal kezdődött a spanyol frontokon Paris, december 31. A sűrű köd erősen befo­lyásolja a spanyol főváros birtokáért folyó vé­res küzdelmet, de nem tudja megakadályozni, hogy az ágyútűz szüneteljen. A küzdelem vál­takozó szerencsével folyik. Feltűnést keltett a madridi kormánynak az a jelentése, amely arról s­zámol be, hogy Fran­co tábornagy felmentette állásától az oviedói parancsnokot, Aranda ezredest, akinek tü­zérsége tévedésből a felkelők állásait bom­bázta. Feltűnőbb az a másik kormányhír, amely szerint a felkelők oldalán harcoló né­met önkéntesek tömegesen pártolnak át a mi­­líciához, mert valamennyien kommunisták és szocialisták. Londonból azt jelentették csütörtökön, az állandóan tomboló harc ellenére egyik fél sem mondhatja magáról, hogy felülkerekedett. A milícia külföldről állandóan segélycsapatokat kap. Az egyetemi városrészben erősen veszé­­­lyes a helyzetük Franco katonáinak, nem le­hetetlen, hogy a tábornok kiüríti ezt a város­részt, mert csapdába kerülhet Madrid lakossága sokat éhezik, de még nem tart ott, hogy cserbenhagyja a védőket, — je­lenti London. A felkelők jelentése szerint a kormánycsa­patokat Carbanchel és Villanuova környékén visszaverték. Franco nyilatkozata: „Katonai szempontokból tulajdonképen már elfoglaltuk fladridot Lisszabon, december 31. Franco tábornok a I­iario del Noticia tudósítója előtt nyilatko­zott a katonai és politikai kérdésekről. — Katonai szempontból már tulajdonképen elfoglaltuk Madridot — mondotta. A spanyol

Next