Délmagyarország, 1937. február (13. évfolyam, 26-48. szám)

1937-02-02 / 26. szám

SZEGED. Szerkesztőtíg: Somogyi Ucca 22.1. cm. Telelon:23«33.«Kiadóhivatal. külcsönkönyvtar és­­ egy k­o<ra: Áradt ucca S. Ideien: 13.06,.Nyorodo: Löw Lipói nccrf lf*. Telelon: 13­ 00.­­ IAvirall et levélc’er Síl­r­ngyelország, Szeged Kedd, 1937 február 2. Ara­dó fillér XIII. évfolyam, 26. sz. ELŐFIZETÉS i Hr» vor» 1 o helyben 3.2Q vidéken én Uudopesen 3.00( HUlltSldün «.40 pcnaO. — Egye» szám Orr» hétköz­nap IO. vasár* és Ünnepnap I« Üli. Hir­detések ‘elvétele tárttá szorint. Megír, ■c­tlt nella kivételével naponta reggel A kereszt útja A legutóbbi időben egymásután nyi­­latkoztak meg a katolikus egyház képviselői a szélsőséges izgatással szemben és szögezték le álláspontjukat a náci­ mozgalommal szemben. Most a református egyház egyik ismert veze­tője, dr. Juhász Nagy Sándor, a tiszántúli református egyházkerület főjegyzője irt figyelemre méltó cikket a kérdésről, megjelölve a magyarság hagyományos, tisztult demokratikus útját. Cikkéből idézzük az alábbiakat: Hitler szombati beszéde nyomán nyilván újra lobot vetett bizonyos körök nyílt, vagy titkos imádata a horogkeresztes mozgalom iránt, ha a horgot el is magyarosítják nyíl­ra, vagy kaszára. Pedig ahhoz, hogy Ma­gyarország a mai német rendszert átvegye, de­ egyébként barátságos kapcsolatokat tart is fenn a német birodalommal, az előfel­tételek csaknem teljesen hiá­nyoznak. Kizártnak látszik, hogy ez a mozgalom alulról a tömegek erejénél fogva nálunk diadalra juthasson. Más a magyarság világhelyzete, mint a németségé. De ettől eltekintve, ná­lunk már maga a fajvédő alap­eszme is h­i­á­n­y­z­i­k. A németek a ger­mán faji eszme helyett a sokkal kényelme­sebb árja­laji gondolatot fogadták el rendsze­rük jelszavává, de mi magyarok még ilyen tág faji keretet sem tudunk megalkotni... Megbukik a faji elmélet nálunk azon, hogy még olyan tág faji kapcsolatot sem tudunk megállapítani, mint a német árja gondolat. Azok pedig, akik keresztyén alapon próbál­nának gyűlölködő faji mozgalmat indítani, egyenesen predesztinálva vannak a legcsúfo­­sabb bukásra, mert a keresztyén­ség­­­g­e­l, a szeretet vallásával sem­mi sem összeférhetetlenebb, mint a g­y­ű­l­ö­l­e­t és az a megcsúfolt ke­reszt előbb-utóbb égi fényben ragyog fel, a­z általános emberszeretetet és embertestvériséget hirdetve. Ettől a tűztől pedig lepattog a keresztről a horog,­ a nyíl és a kasza. Ilyen zagyva ideológiával nagyon rövid ideig lehet a népet félrevezetni. Térjünk azért vissza az egészséges, értel­mes régi magyar álláspontra, amely szerint mindenkit szeretettel ölelünk keblünkre, aki magát a magyar nemzet­­h­ez tartozón akárki é­s v­á­rj­­a. Nem kell tehát a nyilaskeresztes mozgalom és igaza van annak, aki azt írta meg, hogy ha tudunk kínai falat húzni a vörös bolse­­vizmus eszmeáramlata ellen, akkor tudnunk kell ugyanilyen falat állítani az úgynevezett nemzeti szocializmus ellen is. Amit szociális vonatkozásban meg kell valósítani, azt d­e­­­mp­o­k­r­a­t­i­k­u­s úton sokkal kevesebb erő­feszítéssel és sokkal kevesebb nemzeti ve­szedelemmel meer lehet valósítani. A magyar közélet részre általánosan belát­ja, hogy a­­ reformok elodázhatatlanok. Nem elég azonban a titkos választójog beho­zatala, pedig ez is milyen lassan és milyen keservesen születik meg, hanem sok más reformot is hangosan követel a tömeg, különösen a gazdasági helyzet meg­javít­ását. Az adórendszer átalakítása, a kartellek ügyének rendezése, egészséges föld­birtokreform itt kopogtatnak az ajtónkon. A kisgazdák terheinek végre alapos rendezése, a földmunkások nyomorúságának közmunkák teremtése által megszüntetése mind égető kérdése. A városi kispolgárság életszínvona­lának emelését ugyanezek a reformok szin­tén eredményezni fogják, de ezeken felül itt további fontos feladatok is megvalósításra várnak. A belpolitikai és gazdasági reformok­kal szorosan összefügg külpolitikánk megre­formálása is abban az irányban, hogy a­z önálló magyar iniciatíva nagyobb szerephez jusson. Nem az a célom most, hogy a kívánatos reformokról akár csak áttekintő képet is raj­zoljak, hanem az, hogy azok megvalósításá­nak módjára mutassak reá. Ebből a szem­pontból állítottam fel azt a tételt, hogy a re­formok keresztülvitelére nem tartom al­kalmasnak a nyilaskeresztes és más efféle diktatúrára törő moz­galmat éppen olyan kevéssé, mint a vörös bolsevizmu­st, ha­nem az egyedül helyes útnak a demokráciát jelölöm meg. Ecgyik kiváló egyházi írónk legutóbb gyö­nyörűen megirt tanulmányt tett közzé, mely­­­ máris számol azzal, hogy ha nálunk is ben megvalósulna a németországi egy­házel­len­es diktatúra, akkor miként kell a hitvalló keresztyén gondolatot kibon­takoztatni. Szerintem erre nem fog sor kerülni. A tarkainges diktatúrák ideje Magyarországon már el­múlt és túlhaladott állásponttá v­á­lt. Ha a magyar társadalom fejlődési irányát vizsgáljuk, azt látjuk, hogy a vörös- és a fe­hérterror átszáguldásával nálunk most már az erők egyensúlyba jutásának korszaka fog elkövetkezni, ami a demokráciát jelenti. Bethlen István már 1928-ban bejelentette­ debreceni beszédében, hogy eljött a köz­­szabadságok visszaállításának id­e­je. A két ellentétes szélső erőnek kitom­­bolása után minden ilyen irányú mozgalom csak utórezgésszámba megy Magyarországon és a közvélemény az egyensúlyi helyzet ki­alakítását fogja mindig hangosabban köve­telni. A magyar népet komoly, higgadt lelkial­kata, a szabadság eszméjéért való lelkesedé­se, évszázados nagy hagyományai, nemzeti mozgalmainak az emberi eszmével való ál­landó kapcsolódása, a közelmúltbeli sok ke­serves tapasztalata egyaránt alkalmassá te­szik arra is, hogy a mérsékelt haladással megelégedjék, de egyben arra is, hogy ke­ményen kitartson a reformok követelése mel­lett. A magyar tömegeknek ez a mentalitása pedig biztosítékot nyújt a demokratikus irány győzelemre­­ u­tá­s­á­r­a. A közeli napokban publikálják Kozma Miklós belügyminiszter lemondását A belst$mm­inist­er az elterjedt hírek szerint Szombat­­helyen bejelenti a mandátumáról való lemondását is Darányi miniszterelnök hétfőn délután háromnegyed­ órás kihallgatáson volt a kormányzónál - Kombinációk a belügyi és a földművelésügyi tárca betöltéséről (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Mint azt a Dél­m­agyarország vasárnap meg­írta, hétfőre a belpolitikai élet fordulóponthoz érkezett. Darányi Kálmán miniszterelnök hétfőn délután kihallgatáson jelent meg , a kormányzónál, akit részletesen tájékoztatott a belpolitikai kér­désekről. Természetes, hogy a kihallgatással kapcsolatban pozitív hírek nem érkeztek, azon­ban politikai körökben úgy tudták, hogy a mi­niszterelnök kihallgatása összefüggésben van a kormány részleges rekonstrukciójával. Ma már ugyanis bizonyos, hogy Kozma Miklós belügyminiszter le­mondása befejezett tény és értesü­lésünk szerint ennek a lemondás­nak az elfogadása úgy az államfő, mint a miniszterelnök részéről megtörtént, sőt az ezzel kapcsolatos aktát értesülésünk szerint már alá is írták: megjelenése a hiva­talos lapban a legközelebbi jövőben várható. Ezzel kapcsolatban Kozma Miklós belügymi­niszter nemcsak a miniszteri tárcáról mond le, hanem szombathelyi beszédében bejelenti a politikai élettől való teljes vis­­­szavonulását és így mandátumáról való lemondását is. Kormánykörökben erőteljesen cáfolják­ azt a hírt, mintha Kozma Miklós belügyminiszter lemondásával a kormány rekontsrukciója nem nyerne befejezést. Megbízható helyről azt az információt kaptuk, hogy a földművelésügyi tárca betöltése körül még bizonyos akadályok merültek fel, de bizonyos, hogy Darányi miniszterelnök egyelőre a belügyi tárcát tartja meg, a föld­művelésügyi tárcát pedig betölti. A legesélyesebb jelölt napokon keresztül Mar­­schall Ferenc államtitkár volt. Marschall személye körül bizonyos nehézségek merültek

Next