Délmagyarország, 1937. április (13. évfolyam, 72-97. szám)

1937-04-01 / 72. szám

m SZEGED. szerheitlötép: Somogyi utca UZ7. I. em. Telefon: 73»33,»Kiadóhivatal, köletUnkönyvtAr <• Jegyiroda: Aradi ucca S. Telefons ÍJtrOS, . Nyomda: Ifiú Upó< ucca 19- Telefon: 13>OA, • Távirati C« levélcím: Vérm­agyarorszég. Szeged Csütörtök, 1937 április 1. Ara­dó fillér XIII. évfolyam, 72. sor. UIŐFIZETÉS, U­a vonta helyben 3.20 vidéken et Budapesten 9.00. kUimidUn 0.40 pengő.­­ Egyet »Am am helkör. nap ID, VaiAr» és Ünnepnap 1 ® litt. Ul­« detdaek felvétele tarifa szerint. Megle, cnik netto kivételével naponta reggel. Ballada az özvegyasszony 43 pengőjéről Ezt a balladát nem Arany­­ János írta, nem Schiller és nem W­i­l­d­e, ezt a bal­ladát nem lehet besorozni sem a skót, sem a székely népballadák közé. Ennek a balla­dának témáját a szegedi gázgyár szol­gáltatta s talán Jsszovszky János fogja költőjeként kikutatni az irodalomtörténeti nyomozás: — a közfelfogás egyelőre még azt tartja, hogy népballada ez is, a szegedi n­ép balladája, a szegedi nép tragé­diája dalban elbeszélve. Akik ed­dig majdnem hiába kutattak a folklore esz­közeivel a szegedi nép dalai és meséi után, most jelenthetnek eredményt; a szegedi gáz­gyár megirta a szegedi nép tragédiáját dalban elbeszélve. Nem kellett hozzá más, csak egy szerződés spanyolcsizmája, farkasverme és paragrafus-hurkai s nem kell hozzá más, csak Jaszovszky ur költői szelleme. A szegény özvegyasszony portáján, — óh, irgalom atyja ne hagyj el, — meg­akadt a villanyóra. S­ü­r­ü sötét az éj, dü­höng a déli szél s még a villanyóra kat­togása sem hal­szik. Most lopja ára­mát Kanizsa, Rozgonyi, — gondolja magában a hő­vacsorától aludni nem tudó gázgyári balladaköltő. Gázgyár alatt „egy kis házban, ül az özvegy talpig gyászban, mint gyümölcs a fát lehajtja, nehéz gondja, gon­­dolatja", — hogyan tudja kifizetni a gáz­gyár számláját. S mint az Ágnes Asszony­ban meg vagyon írva: „Öltözetét rendbe­hozzam kendőjére fordít gondot, szöghaját is megsimitja, nehogy azt higyjék: megbomlott" — villanymérő órája, amelyik mindig sietett s csak most mintha pihenni akarna, megállt. Óh, irgalom atyja ne hagyj el! Amikor a város a gázgyári szerződést megkötötte, a gázgyár „a vár piacára ezüstöt, aranyat, sok nagybe­csű marhát máglyába kihordat", de most, hogy kész a szerződés, — óh, irgalom atyja ne hagyj el, — csak odakap, hol fészkel nem az agy, hanem a fogyasztó pénztárcája, — mindenki gyanús neki, aki él. Arany János Pázmán lovagról mondja azt, amit a gázgyár a villanymérő órára alkalmaz: „majd meg­indul s­zap­orozva­­". Az árammérő óra is megindul szaporodván s amit a negy­venkettes periódus nem egész dicstelenül kezdett, folytatja az ötvenes periódus teljes dicsőséggel. Hála Istennek, este van megint, máral is fogyott a termelt áram, minden rendben van, mondja a gázgyári balladaköltő, Jaszov­szky János, csak a szegény özvegy kapcso­lótáblája hibás. Rozsdás lett a kapcsolótábla. Rozsda marja nem ragyog. Nosza rajta, jó vitézek, adják ki a parancsot, ki kell cserélni az özvegy asszony kapcsolótábláját A gázgyári szerződés, — az irgalom aty­ja ne hagyj el, — úgy rendelkezik, hogy az órákat és a berendezési tárgyakat kell nyomban kicserélni, ahogy a gázgyár a negyvenkettes periódusról áttér az ötvenesre, a gázgyár azonban nem a mérőket és nem a berendezési tárgyakat cseréli ki, hanem a szegény özvegy kapcsoló tábláját. A gázgyár annak ellenére, hogy a mérő kicserélése pén­zébe kerülne s annak ellenére, hogy a tábla kicserélésére egyáltalában nem fizet rá, még­sem a mérőt és a berendezési tárgyakat cse­réli ki, hanem a szegény özvegyasszonyt akar­ja arra kényszeríteni, hogy cseréltesse ki kap­csolótábláját. Mit nekem ti zordon Kárpátok­nak fenyvesekkel vadregényes tája, mit ne­kem a szegény özvegy negyvenhárom pen­gője, — a szerződés megadja a gázgyárnak azt a jogot, hogy a tábla kicserélését köve­telje s a gázgyár egyetlen jogának gyakorlá­sát sem mulasztja el, ami őt a szerződés alap­ján megilleti. S még ezt is megértenénk. Megértenénk, ha a gázgyár azt mondhatná: teljesítem mindazt, amire a szerződés kötelez s követe­lem mindazt, amit számomra a szerződés biztosít. A gázgyár azonban nem ezt teszi, a gázgyár gyakorolni akarja a szerződés­ből eredő jogait minden korlátozás s a méltányossági tekintetek figyelembe vétele nélkül, de a szerződésből eredő kötele­zettségei teljesítését nem azzal a rigói o­­zitással, nem azzal a szigorral, nem azzal a tekintetnélküliséggel teljesíti, mint ahogy a jogait gyakorolja. Amikor a gázgyárnak kel­lene kötelességeit teljesíteni, akkor a gáz­gyár magyaráz, értelmez, bizonyít, argumen­tál, egyszerre nem fontos és nem sürgős ne­ki az, amire a szerződés kötelezi s amit a szerződés p­arancsából engedelme­sen kellene végrehajtania. A város közönsége megnyugvással látja, hogy a hatóság most a fogyasztó védelmére kelt s nekünk csak az lehet a kívánságunk, hogy ez a védelem ne merüljön ki elvi álláspontok hangoztatásá­ban, ez a védelem vállaljon és teljesítsen gyakorlati feladatokat is. A város a gázgyárral kötött szerződést s ez a szerző­dés a fogyasztók ezreinek jogviszonyait sza­bályozta. A jogelmélet ismeri a harmadik ja­vára kötött szerződést, ebben az esetben e harmadik terhére kötött szerző­désnek a gyakorlati jogéletben soha nem látott, a jogelméletben merőben ismeretlen szerződéstípusával állunk szemben. Ha azon­ban a város kötötte a szerződést s a város úgy látja, mint a szegény özvegy kapcsoló­táblájának esetében is, hogy a gázgyár szer­ződésellenesen jár el s szerződés­­ellenesen fenye­g­e­ti meg az áram elvonásával azt a fogyasztót, aki jobban bízik a hatóság kijelentésében, mint a gázgyár szavában s aki a hatóság tekinté­lyét a gázgyár fenyegetéseinél előbbre he­lyezi, akkor a város hatósága ne elégedjen meg azzal, hogy csak kijelentéssel nyújt se­gítséget a fogyasztónak. Mit ér ez a kije­lentés, ha a gázgyár közben az áram elvoná­sával hajtja keresztül akaratát ? M­i­t é­r a város e­r­ö­l­c­s­i tanúságtétele, h­a a g­á­z­g­y­á­r a­z á­r­am k­ik­a­p­c­s­o­l­á­s­á­­v­a­l szerez érvény­t akaraténak? A városnak többet kell nyújtani, mint er­kölcsi tartalmú megnyilatkozást. Ha a város által kötött szerződés kiszolgáltatja a fo­gyasztókat a gázgyárnak akkor is, amikor a fogyasztónak van igaza, akkor a városnak és a város hatóságának az a köte­lessége, hogy perrel is védje meg a fogyasztókat a gázgyár szerződéselle­nes törekvéseivel szemben. Ha a város ha­tósága úgy rs ellenesen a­ fenyegetéssel akkor a var r szerződés­­t i­s jogtalan vesztülvinni, a­d­j­a ma­gukra a­z­o­kaT a­­ Hav­t­ó­k­a­t, akik talán éppen a zört szerződés folytán kerültek nenFÜWlyzetbe. Ha a város hatósága úgy látja, hogy a gázgyár szerző­désellenesen jár el, akkor, mint szerződő fél­nek, jog­a van a városnak is arra, hogy a szerződés végrehajtott, vagy megkísérelt megszegésé­vel szemben ő kérje a bírói jogse­­gélyt. Minden szegény özvegyasszony, minden kenyérért harcoló iparos és kereskedő nem is szállhat szembe a gázgyárral. A per drága szórakozás s drága védekezés. A gázgyárnál nem játszik szerepet az elvesztett per pár­­száz pengős költsége, de egy-egy szegény fogyasztót nem a vesztett per költsége, de az előlegezendő bélyegköltség és szakértői munkadíj is tönkretehet. A gázgyárnál nem játszik szerepet, ha tíz, vagy húsz fogyasz­tónál lezárja az órát, de az iparos, vagy a kereskedő belepusztulhat a jogérvényesítésnek ebbe a mód­jába. S ez a helyzet, aminek felidézéséhez a város a szerződés megkötésével hozzájárult, a városnak kötelességévé teszi, hogy minden olyan esetben, amelyben szer­ződésellenes magatartását észleli a gázgyár­nak s amikor úgy látja, hogy a fogyasztók álláspontja felel meg a szerződés rendelke­zésének, a város b­í­r­ó­i jogsegélyt eszközöljön ki a fogyasztók számára, a város, mint szerződést kötő fél, maga lépjen fel a gázgyár szerződésellenes eljárásával szemben s ha a maga kijelentése kevés, a bírói ítélet erejét szerezze meg a fenyegetett fogyasztók védelmezésére." A város hatósága nem tű­rheti azt, hogy a gázgyár a szerződéssel szemben az eklek­ticizmus filozófiai irányát kövesse: kivá­logassa azt, ami neki tetszik s a szerződés kedvezményes rendelkezéseiből építse ki a fogyasztókkal szemben sajátos jogviszonyát. A város hatóságában, szívesen ismerjük el, megvan az a készség, hogy a gázgyár szer­ződésellenes törekvéseinek ellent­mondjon, de akkor ne csak kijelentésekben nyilatkozzon meg a védekezésnek ez a kész­sége, hanem abban is, hogy segítse a fenye­getett fogyasztókat a gázgyár elleni harcban s amire az egyes fogyasztók maguk arány­talan anyag inferioritásuk miatt képtelenek: a város hatósága lépjen fel perrel a gázgyár ellen, mint szerződő fél minden olyan eset­ben, amikor a gázgyár a város hatóságának megítélése szerint szerződés ellenére védi érdekeit és gyakorolja jogait. A gázgyári szerződés nem lehet vidáman harsogó b­o­r­d­a 1 a gázgyár számára s ugyan­akkor ballada, tehát dalban elbeszélt tra­­g­é­d­i­á­j­a a város polgárságának. Akármen­­­n­yi is a poézis a gázgyár uraiban, a gázgyár­nak nincs külön poétikája. A városnak, hogy Arany János szavait idézzük, a „s­z­ó­­szóló nyelve ,néma, oltalmazó karja béna" nem lehet akkor, amikor ezt a fájdalmasan egyenlőtlen harcot látja. A városnak kötelessége az, hogy segítsen pol­gárain, akik a város által kötött szerződés folytán kerültek bajba. Óh, irgalom atyja ne hagyj el, — sóhajt fel a szegedi fogyasztó, amikor — sürü sötét az éj, dühöng a déli szél, a gázgyár magas tornyán a szerződés csikorog élesen: *

Next