Délmagyarország, 1937. május (13. évfolyam, 98-120. szám)

1937-05-01 / 98. szám

Szombat, 1937. május 1. XIII. évfolyam. 98. sz. Politikai napilap A város és az iparosok A péntek délutáni kisgyűlés tárgysoroza­tának jelentékeny részét foglalták le az ár­lejtési ügyek. S ha valaki meg akarná rajzolni a mai kornak munkaviszonyait, az ipari fog­lalkoztatás képét, tanulságos anyagot találna azokban a tárgyalásokban, melyeket a közü­­letek a vállalatok kiadásának kérdésében folytatnak le­ Meg lehet állapítani, hogy­ az iparosok kö­zött soha olyan éles verseny nem volt és soha olyan csekély haszon­­ kilátásával nem elégedtek meg, mint a mai időkben. Minél nehezebbek az életfeltételek, minél jobban romlik az iparosok foglalkoztatásának in­dexe, annál olcsóbban kénytelen munkát vállalni az iparos s annál mélyebbre kénytelen leszállítani életszínvonalát. A munka kell már csak a személyzetnek s az eszközöknek foglalkoztatásáért is s az ipa­ros kénytelen munkát vállalni akkor is, ha filléres nyereségekkel számolhat csak. A köz­munkák fokozása s azok az áldozatok, me­lyeket a társadalom a közmunkák fokozása érdekében hozni kénytelen, ha elsősorban a munkásság foglalkoztatását s életfenntartá­sát hivatottak is biztosítani, nem téveszthe­tik szemük elől azt a célt sem, hogy nem­cs­a­k a m­u­nkanélküli m­un­kások­­­ról, hanem a munkanélküli mun­kaadóról is gondoskodni kell. Vannak iparágak, melyekben egyetlen megrendelője van csak: a közület. A péntek délutáni kisgyűlés kövezési munkálatok ki­adása fölött döntött s a szegedi kövezőiparo­sok már csak azért is a legnagyobb érdek­lődéssel kisérték a kisgyülés tárgyalását, mert a városon kívül a kövezőiparosokat más alig foglalkoztathatja s a város egy egész évre adta ki a kövezési munkákat. Vagy most kapnak munkát, vagy egyáltalában nem kapnak. S akármilyen indokolt, helyes, sőt szükséges is az a gondoskodás, mely a váro­si pénztár érdekeit tartja szem előtt s mely minden árlejtésnél arra ügyel, hogy a város polgárságának legkisebb tehervállalása mel­lett történjék meg a munka kiadása, mégis az látszik helyesnek, amit a kisgyűlés elhatáro­zott: hogy ne a legolcsóbb ajánlattevő egyetlen iparos, hanem a legolcsóbb aján­lat egységárai mellett valamennyi kö­vetőmester is jusson munkához. A kérdés a városra nézve nem nagy jelen­tőségű, s inkább csak elvi állásfoglalása miatt bír jelentőséggel. A város nem károsodhatik, tehát nem lehet drágábban kiadni a munkát, mint ahog­y a legolcsóbb ajánlattevő annak elvégzését vállalta, de nem lehet egye­tl­en vállalkozónak sem kiadni, mert a város­nak nemcsak az uccák kövezésé­ről kell gondoskodni­a, hanem azokról is, akik az uccakövezés költségeit összeadják. Mit ér az, ha kövezett uccáink lesznek, de nem lesz dol­gozó polgárságunk, nem folyik polgári mun­­k­a, mely eredményeivel a közület fenntartá­sa is képes.? A város nem tagadhatja meg űrödé­sét az élő emberektől sem, ha a halott­­ övékről gondoskodni köteles. Voltak idők, amikor a financiális szempon­toké volt az elsőség, de jelentőségben a szo­ciális szempontok a financiális követelmé­n­y­e­k m­ellé n­ő­t­te­k. Szo­ciális és financiális szűrőn kell áteresztenie a városnak minden fillérjét. A tisztviselői fize­tések mellett az inségköltségvetés s a­ városi közmunkák jelentik azokat alapokat, me­lyeken keresztül a városi polgárság közszol­gáltatásai a polgársághoz visszafolynak. A közigazgatás nem jogszabályok végrehajtója, hanem az élet szabályozója s minél terhe­sebbek az életviszonyok, annál többet kell vállalni a közigazgatásnak a polgárságról való gondoskodás terheiből. Ennek a normá­nak kell megszabni a város és az iparosság viszonyát. Az vil­ágköltség­vetések gondoskodnak a munkanélküli munkásokról, a város közmun­kákkal gondoskodjék a munka­­n­é­l­k­ü­­l­i munkaadókról­ De akkor en­nek a gondoskodásnak igazságosnak és szo­ciálisnak kell lennie s arra kell törekednie. Budapest, április 30. A képviselőház pénte­ken élénk érdeklődés mellett folytatta a költ­ségvetés vitáját. Az első beszédet Griger Miklós mondotta nagy figyelem közben. Griger, azzal kezdte, hogy visszapillantást vetett politikai kálváriájára, amit a házfelosz­latáskor tett közbeszólásával idézett fel. Azt kiáltotta a miniszterelnök felé, hogy nem vál­totta be ígéretét, ezzel a közbeszólásával meg­pecsételte sorsát és tudta, hogy el fog vérezni az egyenlőtlen küzdelemben, de a lovasberényi kerület bizalmából most mégis bekerült a par­lamentbe. Ezután a választójog kérdésére tért át. Az utóbbi hat év alatt négy kormány ígérte meg a választójog reformját, de egyik sem csinálta meg. Én a néhai miniszterelnök úr jóhiszemű­ségét és anyagi önzetlenségét mindig becsül­tem, de politika­iat károsnak, veszedelmesnek tartottam. A házfeloszlatás nem ütközött a jog­szabályokba, de nem felelt meg az alkotmá­nyosság szellemének. Nem voltak ugyanis olyan viharos politikai küzdelmek, amelyek ezt meg­indokolták volna. Ez a választás — mondotta Gri­ger — a teste,sunyább választás volt, amely valaha M«g­yarországon le­zajlott. — Bethlen választásai ellen is sok panasz hangzott el, de viszont Bethlen soha nem mon­dotta, hogy azért jött, hogy eltörölje a nyílt választást és bevezesse a titkosat, nem hirdette parlamentben, sem rádióstúdióban, ellenkező­leg, bemutatkozásakor kijelentette, hogy ellen­hogy minél t­­öbb iparost tudjon foglal­koztatni s minél több munkaadó számára tudjon nyújtani a munkásokat foglalkoztató megbízásokat. S ezért helyeseljük a pénteki kisgyűlés ha­tározatát, mely felosztotta a város kövezési munkálatait a szegedi kövezőiparosok között, — a város senkinek sem adhat a mai időkben vagyonszerzésre alkalmat, de ha teheti, biz­tosítson mindeki számára valamit a közmun­kákból s a polgári munka hasznaiból. Az ter­mészetes, hogy a közszállítási szabályokat a legrigorózusabban be kell tartani s természe­tes az is, hogy a városi pénztár érdekeivel is az első vonalban kell törődni, de amit meg lehet tenni a szabályok sérelme, a város ká­rosodása nélkül, azt mind meg kell tenni an­nak érdekében, hogy abból a kenyérből, amit a köz tud nyújtani, minél többen tudjanak törni a maguk számára egy-egy darabot. Vége az egész vonalon bevezetendő titkos vá­­­­lasztó­jognak. s — A közigazgatási bíróság ítéletei nem hagy­ták jóvá azt a dicsekvést, hogy a nemzet ön­kéntes lelkesedéssel állt az előző kormány mö­gé. Hogy a totális mandátumharácsolások nem­ döntötték letargiába és kétségbeesésbe a ha­zafias magyar lelkeket, hogy a magyar nép lel­kéből nem veszett ki a jobb jövőbe vetett hit, azt elsősorban a közigazgatási bíróságnak kö­­­szönhetjük, amelynek hófehér tógájához nem értek fel a legádázabb politikai harcok dula­kodásai sem — mondotta tovább. A közigazga­tási bíróság ítéletei nyomán felszabadult a nemzeti közvélemény és felujjongott: Istennek hála, vannak még bírák Magyarországon! A kormányrendszernek nem fájt, hogy a bíróság újból és újból fejére olvasta a törvényszegés vétkét. A kormányrendszer ízlését nem sértet­te, hogy oly képviselők ülnek mögötte, akiket halottak kriptaszagú szavazatai juttattak man­­t­ánthoz. . . l.:letie-halálra meg kell védelmez­nünk a bírói függetlenséget, mint a legerősebb alkotmányvédelmi fórumot, amely nélkül nincs jogbiztonság, nincs jog­rend és a hatalmas azt tiporja el, akit­ akar, amely nélkül a bűn siker, az erény szégyen és gyalázat. (Viharos taps.) Ezután Griger kijelentette, m­g­y az előző korm­ány uralm­a nem több kenyeret, hanem több szolgaságot és kevesebb szabadságot je­lentett a suta, idétlen diktatúrának. — Hogy a diktatórikus kísérlet nem sike­rült, annak a néhány kiváló politikusunknak besződhetjük, akik felemelték tiltakozó szavú­­ Diktatúrakisérlet helyett: szociális segítség, választójog, alkotmányosság Griger Miklós drámai beszéde a­ képviselőház pénteki ülésén. Élénk költség* vetéti vita, személyes fináléval1

Next