Délmagyarország, 1937. augusztus (13. évfolyam, 174-198. szám)
1937-08-01 / 174. szám
Vasárnap, 1937. aug. 1. Politikai napilap XIII. évfolyam, 174. sz. Szegedi köszöntő A város kitárja lelkét vendégei előtt. Hangja nincs, de beszélni mégis tud, színek, kövek, szépségek, bátor cselekvések hangján. Nézzétek — mondja, — ez vagyok én, szent álmodozások és bátor cselekvések városa, nézzétek, ezt mertem én, Salzburgot álmodni a szőke Tisza és árokházai futóhomok mellett. Nézzétek, fölépítettem egy darab Európát a büszke dóm körül, a hitnek és tudománynak nemes csarnokait s most benne megszólaltatjuk a magyar dalt és a legtragikusabb magyar költő-bölcsészt, az ember tragédiáját és a magyar dal vigasztalását. Nézzétek, testvérek, mit mertünk mi megtenni, mire mertünk mi vállalkozni! Hogy pénz kellett hozzá, az igaz, de mi a pénz ahhoz a merészséghez, ami ezt a művet létrehozta. Mennyire kellett tudni szeretni ezt a várost és szeretni a szépet, hogy vállalkozzunk a lehetetlenre s a költészet szent szavaival tereljük össze a művészetek híveit a szépség falai között. Ne csak azt tudjátok rólunk, hogy mi termeljük a paprikát és mi tudjuk főzni a legjobb halpaplást. Lássátok meg, hogy milyen termékeny és milyen termékenyítő kulturképesség magvai szunnyadnak az ősi szegedi rögökben, tudjátok meg, hogy itt élt, alkotott és ,darvadozott, a magyar és szegedi szellem áldott emlékű és áldott alkotású szentháromsága: Móra Ferenc, az író, Juhász Gyula, a költő és Nyilassy Sándor, a piktor. A mi szavaink, a mi dalaink és a mi színeink ragyognak könyveik lapjain és napsugártól szikrázó vásznakon, — nemcsak a paprika és nemcsak a tarhonya városa Szeged, de Móra Ferencé, Juhász Gyuláé és Nyilassy Sándoré is és édes tanító apánké, Tömörkény Istváné is. Van szegedi irodalom, vannak színek, amiket csak itt lehetett meglátni, vannak gondolatok, melyek „minden más táján a világnak" elvetéltek volna, csak itt szökkentek kalászba. Vannak cselekedetek, amelyekhez csak nekünk volt bátorságunk. Egy darab Európát építeni a szegedi homokon, — romló pénzből romlatlan szépéget emelni s a halott falak közé bevinni a művészet szépségét, — ki merte volna mindezt életre hivni. A magyar kultúra decentralizációs mozgalmában mi vagyunk az érv és mi vagyunk az eredmény. Nem olvadhatunk bele más hangba, más színbe nem simulhatunk bele, — a magunk életét akarjuk élni magyar sorsban, képben, dalban. Kitárjuk előttetek szépségeinket, vendégeink. A Mátyás templom ismeretlen alkotóitól a Lechner Ödönig építette magyar tehetségek sora ezt a várost, a vér és víz áradatában kellett megtartani viharos évszázadokon keresztül, műveltük a földet, forgattuk a kardot és a könyv lapjait s megőriztük ősi, romlatlan szellemét a magyarságnak. S talán ez is egyik oka volt annak, hogy innen indult el a magyar feltámadás útja a világháború tragikus összeomlása után. Aki Szegedre jön, lélekben felfrissül s lélekben felfrissült a nemzet is, amikor innen indult el honfoglaló új útjára? Nem a délibábok varázsát, nem a puszta romantikáját nyújtjuk mi vendégeinknek, magyar kultúrát adunk a legmegrázóbb magyar tragédia legmegrázóbb ábrázolásában. Magyarságot adunk és művészetet, európai színvonalon álló kultúrát nyújtunk, s ki hitte, ki álmodta volna még egy nemzedékkel előbb is, hogy mit tud nyújtani ez az álmos város fáradt letargiájában. Mint a János vitéz tündérországának tája, úgy nőtt ki a szegedi homokból az európai és magyar művészet. S nem kérünk mást egekre törő vakmerőségünkért, csak egyet: hirdessétek országszerte, hogy érdemes Szegedre jönni, hogy gazdagabban távozik innen mindenki, mint ahogy jött és egy életre szóló élmény emlékét viszi magával. Nagy elhagyatottságunkban arra kérünk mindenkit, legyen propagálója ennek a városnak, legyen harsonája azoknak a szépségeknek, melyek itt tárulnak fel előtte. Nekünk csak egy kívánságunk van már és egyetlen kérésünk: kapja meg ez a város az országtól azt, amit az országnak és a magyarságnak ad. Nem lokálpatriotizmus mondatja el mindezt velünk. Van bennünk annyi mértéktartás, hogy a halbicska és tarhonya színvonalától meg tudjuk különböztetni a halhatatlan Madáchot s a szabadtéri művészi szenzációkat. Nem lehet elfogultság minden szeretet, nem maradhatunk a magyarság bátorító elismerése nélkül példátlan erőfeszítésünkben s a magyarságnak és szépségnek abban a kultuszában, aminek a Templom előtt is oltárt emeltünk. Nem kérünk mást, csak azt, nézzétek meg a csudákat, melyekkel kiállunk a magyarság elé s akik látták, legyenek hirdetői és agitátorai ennek a városnak, amelyik nemcsak mert, de tudott is nagyot akarni s mégis csak felgyújtott egy fáklyát a magyar éjszakában. A benemavatkozási terv végrehajtására irányuló minden kísérlet összeomlott A felkelők folytatják előnyomulásukat Páris, július 31. Anglia és Franciaország most már kizárólag a saját érdekeinek a figyelembevételével irányítja spanyol politikáját, mert az angol közvetítő tervezet megbukott. Ezt állapítja meg a francia sajtó a benemavatkozási bizottság pénteki, kudarcba fulladt üléséről és a kudarc következményeiről. A francia sajtó nemcsak Oroszországot teszi felelősség kudarcért, hanem a német—olasz taktikát is. A benemavatkozási bizottság legközelebbi ülése — a francia sajtó szerint —, nem végződhet másképen, mint annak megállapításával, hogy a terv végrehajtására irányuló minden kísérlet összeomlott. Berlini jelentés szerint a német fővárosban felháborodást keltett a benemavatkozási bizottság pénteki ülésének az eredménye. Berlini diplomáciai körökben a német hajóhad Spanyolországban tartózkodó egységeinek a leváltását összefüggésbe hozzák a német kormánynak azzal az elhatározásával, hogy a benem avatkozás válságát nem engedi Franco ellenségeinek a javára kihasználni. Ezentúl Németország több egységreel fog a spanyol vizeken rendelkezni, mint eddig. A parancsnokságot a hajóhad parancsnoka, Carls tengernagy veszi át. Madridi jelentés szerint a TetVelT harrtéren a köztársasági csapatok az erős nyomásnak engedve, kénytelenek voltak visszavonulni. Az Albaracintól délre elfoglalt Törlendő helyiségből a felkelők tovább folytatták előrenyomulásukat és most már mintegy nyolc kilométernyire állanak. Az Albaracintől mintegy 28 kilométerre levő guadalaviari szakaszon a felkelők átlépték Cuenza tartomány határát és fontos állásokat szálltak meg.A terueli szakasz déli részén legutóbbi 14 nap alatt a felkelők 28 kilométert haladtak előre. Az ellentámadás megindítása óta a nemzetiek mintegy 1000 négyzetkilométernyi terepet nyertek ezen a hadszíntéren és ezzel Terual városát, amelyet a köztársasági csapatok három oldalról bekerítettek, lényegesen jobb helyzetbe jutott. Chamberlain Uszenete Mussolininak London, julius 31. Illetékes helyen sem meg nem erősítik, de nem is cáfolják azokat a Rómából eredő értesüléseket, hogy gróf Grandi római olasz nagykövet a közeljövőben Londonból Chamberlain személyes üzenetét viszi Rómába Mussolini miniszterelnöknek. Hivatalos körökben kijelentik, hogy azért nem áll módjukban megerősíteni, vagy megcáfolni a hírt, mert az érdekeltek a legteljesebb tartózkodást tanúsítják a múltkori megbeszélések ügyében. Mint a Reuter Iroda Rómából jelenti, az olasz külügyi hivatalba megérkezett Chamberlain angol miniszterelnök személyi jellegű levele Mussolini részére. A levelet haladéktalanul továbbították a Riminiben tartózkodó olasz kormányfőnek.