Délmagyarország, 1937. szeptember (13. évfolyam, 199-223. szám)

1937-09-01 / 199. szám

XIII. évfolyam, 199. sz Politikai napilap Szerda, 1937. szept. 1. Megint dömping A magyar sajtóéletben új harcod vészes fegyvereit helyezgetik el. A közönség még nem tud róla. De most már meg kell tudnia. Végül is az, ami a milliárdos pesti lapválla­latok körül vagy részéről történik, különö­sen, ha ez egész ország vitathatatlan érde­kei ellen vannak offenzív mozdulataik, kima­gasló ügye legalább annyira a magyar kul­túrának és gazdasági életnek, mint amen­­­nyire az volt, hogy fennmaradjon-e vagy pusztuljon a­­ dömping­sajtó. Egyébként a dömping­sajtó ellen való harcban egymásra találtak a pesti lapvállalatok. Tegyük mindjárt hozzá,­­ hogy helyesen, mert négy fillérért újságot adni csak úgy lehetett, hogy a kormány szekerébe befogott egyik-másik újságra százezreket költöttek el évenkint az adózók pénzéből. Annak a követelésüknek a hangoztatásánál tehát, hogy a kormány a közönségnek engedje át kivétel nélkül min­den újság fenntartását, saját érdekeik mellett állam- és magángazdasága erkölcsi és szo­ciális okokra hivatkozhattak. Magánérdekeik jogossága, tehát föltétlen figyelembe vétele mellett kellett-e kiáltóbb érv, mint az, hogy abban az esetben, ha nem lehet az állam pénzével versenyt csinálni a cipésznek, a szabónak, az építési vállalkozónak, a fehér­­neműkészítőnek, a kisgazdának, az ügyvéd­nek, a malmosnak, a bőrgyárosnak, akkor ne lehessen a lapkiadónak se. Mégis: a viszony­lagos sikerért is a megdönthetetlen érvek egész arzenálját kellett a dömping­sajtó ellen felvonultatni, pedig akkor már a Darányi­kormánnyal egyéni módszerek tekintetében új politikai éra kapui tárultak fel és a mi­niszterelnöki sajtóosztály élére a tisztult íz­lésű és finom felfogású Rákóczy Imre került, áthatva az alkotm­ánytisztelettől s keresztül­­kasul ismerve a rögös utakon bizonytalan jö­vő felé tévelygő magyar sajtó életét. A dömping-sajtó őrületei ellen való harc­nak az egész magyar sajtó osztályo­­sa lett. Hogy ez mit jelent, arról, agry látjuk, többször fogunk még beszélni. Mert ami most készül a sajtóéletben, szintén példát­lanul áll. De hisszük, hogy méltó fogad­tatásban és visszaverésben fog része­sülni, nemcsak példátlansága miatt, hanem azért, mert erkölcsi és gazdasági romboló hatása, az ország egész területére belőle ki­áradó lekicsinylés nagyobb, veszedel­mesebb és kárhoztatandóbb, mint amilyen e ... dömping sajtóé volt. Azt a kormány csinálta és dömping jellege az árakban nyilatkozott meg, erre a dömping élén hango­skodva ha­dakozott pesti sajtó készül s ez nem az árak, hanem a minőség megmini­­málásán­ak az utján akar közéletileg, de zsurnalisztikailag és gazdaságilag is megen­gedhetetlen versenyt támasztani. Amit egyik után csinált meg­ e­v kormányrend­szer, amelyet a legtöbbjük kifogásolt, ugyan­azt akarják most ők megtenni másik után. Ha lapvállalatok versenyéről lenne csak szó, akkor nem vennők magunknak a bátor­ságot, hogy szót emeljünk ezen a helyen, ahol minden sorunkat közérdek, egyéni szempontoktól higgadt mérlegelés és igazsá­gossá fémjelzi. De ha igaz az, hogy védeni kell a vidék kereskedelmét, pedig igaz, ha egyetlen szakmánál sem veszít erejéből az az elv, hogy a helyi iparos és a helyi mun­kás előnyben részesítendő, pedig nem veszít­het, akkor a sajtó munkásának, aki hasonló esetekben mindig kiállt, nemcsak joga, de kötelessége most is kiállani és figyelmeztet­ni, hogy soha városé, vagy országrészé, te­hát a közé, nem volt annyira sajtó, mint a szegedi sajtó és hogy fenyegettetvén, bizto­sítson védelmet az újságolvasó valamennyi helyi vállalatért örök égésben alkotó néhány helyi vállalatnak s e helyi vállalatok üzemei­ben dolgozó újságíró, kiadóhivatali és nyom­dász családoknak. Miről van szó? A dömping sajtó verse­nyétől megszabadult pesti sajtó árainak „rendezése" után a boldogulás nem is túl­ságosan szövevényes útján újabb lépést akar tenni előre és a reggeli pesti lapok el­határozták, hejry két kiadásban fog­nak ezentúl megjelenni. Az egyik ki­ad­á­s­t a j­ó v­i­d­é­k r­é­s­z­é­r­e c­s­i­n­á­l­j­á­k, a másikat Budapest részére. Mint­hogy azonban a fő cél az, hogy a kora haj­nali órákban mindenhol ott legyenek a vidé­ken is, a vidéki kiadás szerkesztését este kilenckor, esetleg még korábban lezárják. Mindenki által érthető nyelvre le- Befejeződött a kisantant konferencia Kedden este hivatalos hozlemenyt adtak ki, amely kijelenő, trol­l szerződést csak az érdekelt államok megedyezésével lehet módosí­­tani — „Az európai helyzetben a javulás jelei mutatkoznak“ — „Vala­d a bizalom tal­áthatók­ irány­ban fejlődnének a Duna medence kapcsolatai. Bukarest, augusztus 31. Kedden este befeje­ződött a kisantantállamok külügyminiszterei­nek konferenciája. A konferencia mai ülésén is az egyik legfontosabb tárgy Magyarország fegyverkezési egyenjogúságának kérdése volt. A kisantant továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy az egyenjogúság csakis előzetes tárgya­lások és megegyezés útján jöhet létre. Bárdossy László bukaresti magyar kö­vet délelőtt félórás tanácskozást folytatott Sí­itájában S­z­t­o­j­a­d­i­n­o­v­i <9­s jugoszláv mi­­­niszterelnökkel, majd Krofta cseh külügy­miniszterrel tárgyalt. A konferencia befejezése után este a követ­kező hivatalos közleményt tették közzé: — Részletes eszmecsere során — amelyet a három miniszter az időszerű nemzetközi hely­zetről, valamint a három államot közvetlenül ér­intő kérdésekről folytatott — megállapítot­ták, hogy valamennyi megvitatott kérdésben felfogásuk tökéletesen él­vezik. A kéz antantnak eltökélt szándéka, hogy hű m­arad ahhoz a po­litikához, amelyet 17 év­ óta következetesen folytatott. — A három miniszter megelégedéssel állapí­­­totta meg, hogy — jóllehet, vannak bizonyos nyugtalanító tények — az európai nemzetközi helyzetben mégis a javulás jelei mutatkoznak. — A kisantant szilárd elhatározása, hogy minden erőfeszítést megtesz abból a célból, hogy előmozdítson minden olyan akciót, amely a­ nemzetközi együttműködés megjavításával igyekszik a békét megszilárdítani. A kisantant politikája a jövőben is hűségesen követi a népszövetségi alapokmány éheit, mert ezeken alapszik a béke szilárdságának minden re­ménye. A népszövetségi alapokmány esetleges módosításának kérdésében a kisant­tant tanácsa újból megerősíti azt az álláspont­ját, hogy nincs szükség módosításra, ellenben inkább arra van szükség, hogy a jövőben, olyan módozatot állapítsanak meg az alapok­mány alapvető rendelkezéseinek végrehajtása tárgyában, amely a múlt tapasztalataihoz al­kalmazkodva biztosítaná az alapokmány meg­erősítésé­t. — A Tanács újból kijelenti a három állam­nak azt az elhatározását, hogy a spanyolországi események tekin­tetében szigorúan ragaszkodik a be nem avatkozás álláspontjához. — A Tanács örömmel állapítja meg ama hi­vatalos nyilatkozatok következtében, amelye­ket Hull államtitkár tett július 28-án, hogy az Ef­vesuit­ Államok kormánya újabb értékes támogatásban részesíti a béke és a nemzetközi együttműködés kérdését.­­ Az állandó tanács különösen hangsúlyoz­za, hogy mennyire egyetért a szerződések­ szentsége tekintetében. A béke és a nyugalom érdeke megköveteli, hogy a szerződések­ szentsége tényleg fennálljon és hogy valamennyi szerző­dés esetleges módosítására vonatkozó, semmi­féle kérdést nem lehet felvetni és még kevésbé eldönteni valamennyi érdekelt »Main határo­zó»* megegyezése és szabad hozzájárulása nél­kül. — A kisantant állandó tanácsa különös fi­gyelmet szentel ama politikai és gazdasági kapcsolatok kérdésének, amelyek a kisantant államai és a Dunamedence többi állama között fennáll. Egyhangúlag an­nak az óhajának ad kifejezést, hogy vajha ezek a kapcsolatok a bizalomtól áthatott irányban fejlődnének. A kisantant államai egyetlen al­kalmat sem fognak elmulasztani, hogy bi­zonyságát adják jóakaratuknak ebben irányban.

Next