Délmagyarország, 1937. október (13. évfolyam, 224-249. szám)
1937-10-26 / 244. szám
Kedd, 1937. okt. 26. Politikai napilap XIII. évfolyam 244. sz. Az igazi szabadságharc Vaillant professzor, a neves francia röntgenológus, most esett át a tizennegyedik műtéten. A Röntgen-sugár azzal gyógyít, hogy rombol, de megesik az, hogy a beteg szervezetét gyógyítja s az orvos egészséges testét rombolja szét. Tizenhét évvel ezelőtt egy pár ujját kellett lenyesni a hős kutatónak, azután alsó karját vágták le, később egész karját elvesztette. Azután teste különböző részeiből kellett a szétbomló izmokat kivágni, leoperálták ínyét és eltávolították valamennyi fogát, — ezek voltak a kisebb és szelídebb műtétek. Alig volt már abból valaki, aki a tizennégy operáció előtt a Röntgen-sugarak titkainak felkutatásához hozzákezdett s amikor tizennegyedszer fektették le a műtőasztalra, közölték vele, hogy életét már csak az mentheti meg, ha be nem teszi lábát a Röntgen-szobába s ha abbahagyja kutató munkáját. „Abbahagyni, — mondotta a hős tudós —, amíg egy darab Vaillant van belőlem, addig nem fogom abbahagyni." A Vaillant-professzorok hitével és hősiességével talán még az emberiség is meg tudná nyerni nagy s talán a végső harcát. Amíg egy darab Vaillant van belőlem, — mondotta az emberronccsá operált tudós —, addig nem fogom abbahagyni. Vannak közöttünk is csonkák és emberroncsok, de vannak közöttünk — milliószáz újra, akik fiatal és egészséges testük örömeivel köszönthetik az életet. De az élet nemcsak öröm, nemcsak derű és vigalom, az élet kötelesség és kemény helytállás is. Ezekhez a kötelességekhez éppúgy kell ragaszkodnunk, mint a tudós ragaszkodik a lombikjához s a kutató munkájának folytatásához. Amíg egy darab ember él még bennünk, addig nem hagyhatjuk abba annak a kötelességnek végzését, amit az emberi élet joga és szépsége bízott ránk. Ne csak számunkra legyen szép az élet, legyen szép és élni érdemes azok számára is, akiknek életéért mi vagyunk felelősek. Nem elég örülni annak, amit mi kaptunk apáinktól, azzal is kell törődnünk, hogy fiaink is tudjanak annak örülni, amit mi tartogatunk számukra. S nem engedhetjük meg azt, hogy a tébolyodottság, a gonosz megszállottság, vagy kártékony dilettáns próféták és amatőrapostolok eltorzítsák, elrútítsák, sarkaiból kifordítsák ezt a világot. A mi életünk nem lehet kiagyalt elméletek kísérleti telepe, nem lehetünk tengeri malacok olyan tudósok kezében, akik a tébohr egyetemén szerezhettek csak diplomát s akik számára csak egy igazság van, az, amit megszállottságuk sugal. Nem lehetünk kísérleti anyag véreskezű fantaszták számára s a mi vérünknek nem lehet az a rendeltetése, hoy kenőolaj legyen a fejlődés motorjában. Mi a magunk életét akarjuk élni s nem akarjuk megtagadni se magunktól se gyerekeinktől azt az örömet, amit a tisztes, szerény, tiszta szándékú polgári élet nyújtani tud, nem vagyunk remeték és nem vaorrunk zsoldosok és „éltünket nem tölti be," hogy tapsolni, éljenezni és tömjént lóbálni szabad. Nekünk szabadság kell s ha ez az élet lerohaszt belőlünk mindent, csonkká gyalázott testünkkel is, harcolni akarunk és harcolni fogunk érte. Ma csak szemünk marad, mindig erre függesztjük, ha csak fülünk marad, mindig ezt hallgatjuk s ha egy karunk marad, azzal is harcolni fogunk érte. Lehet-e a tudós lombikjának, a kutató Röntgen-szobájának, a költő íróasztalának, műhelynek és esztergapadnak, pultnak és hivatalszobának olyan varázsa, mint amilyen magának az életnek van. Amíg egy darab ember marad belőlünk, addig vallani és vállalni kell ezt a harcot. Ha nem lesz belőlünk semmi emberi, akkor vállalhatjuk majd a ketrec, a zabla és a hám sorsát magunk is. Bennünket nem lelkesíthet a hám-szolgálat, a zabla-engedelmesség és a ketrec-szabadság, mi nem akkor érezzük magunkat az élet tetején, ha idegen akarat gyeplője rángathat. Szabadság nélkül csak vegetativ örömöket adhat az élet s odáig nem aljasodhatunk el, hogy lemondjunk a szellem szabadságának szépségéről és boldogságáról. Mennyi szent hősiességgel, küldetéssé emelt hivatás rajongó parancsával tagadja meg a tudós a maga életét, hogy harcolhasson mások életéért. Lehet-e eltaszítani magunktól ennek a nagyszerű példának erkölcsi kötelezését? Mit ér az élet, ha nem búvárkodhatom, — mondja a tudós, de mit ér az élet, ha nem állunk helyt jogaiért, ha dezertálunk akkor, amikor kötelesség vár ránk s ha nem leszünk harcosai a szabadságnak, ami az emberi élet egyetlen elviselhető, vigasztaló, férfihoz méltó, szépségeket adó s a teremtő szellem alkotóerejét fogantató formája. Nem hagyom abba, amíg egy ép darabom van, — mondta a csonkává szabdalt tudós, ne hagyjuk abba mi se, amig egy ép tagunk, egy ép gondolatunk van, amig van karunk, amivel harcolni, van torkunk, amivel kiáltani tudunk s van lelkünk, amely egy része a szellem szabadságának. A mi nemzedékünk végzete az, hogy harcoljon a szabadságért, — az életünk, szabadságharc s nem lehetünk olyan hitványak, hogy megtagadjuk a lobogót és eldobáljuk a fegyvert, amikor a gyerekeink életének jóságáért és szépségéért kell folytatnunk a küzdelmet. Teljes bizonytalanságban várják a semlegességi bizottság keddi ülését Ha a tátogatások megtúl nem hoznának eredményt, Anglia és Franciaország bejelenti cselekvési szabadságának érvényesítését Megismétlődő kalóztámadások a Földközi tengeren London, október 25. Kedden ismét összeül a semlegességi bizottság elnöki albizottsága, amelyen a jelek szerint újból Eden külügyminiszter fog elnökölni, hogy az ismeretes ellentétek után megbeszéljék a megoldást. Az angol sajtó a helyzetet ismét sötétnek látja. A News Chronicle azt írja, hogy Franciaország a semlegességi bizottság feloszlatását követeli és fenntartja cselekvési szabadságát abban az esetben, ha két ülésen nem érnek el eredményt. Feltételezi, hogy Anglia is követni fogja Franciaország példáját. A sikertelen tárgyalások okozójának a Daily Herald a szovjetet tartja, mert elvetette az angol-francia tervet és ragaszkodik az önkéntesek teljes elszállításához. Corbin francia nagykövet a benemavatkozási bizottság keddi ülésével kapcsolatban hétfőn délben látogatást tett az angol külüügy hivatalban Eden külügyminiszternél. A francia nagykövet Edennél a keddi ülés napirendjéről tárgyalt és beszámolt Edennek a francia kormány álláspontjáról. Eíejtfc a jelképes visszavonás tervét? London, október 25. A Presse Association szerint a benemavatkozási bizottság keddi ülésén elejtik a spanyolországi önkéntesek jelképes visszavonásának tervét, minthogy az amúgy sem nagy fontosságú és csak megnehezítené a be nemsfonatkozás munkájét. Ha a bizottság kedden ismét a halogatás és a nehézségek légkörében ül össze, minden körülmények között számolni kell azzal, hogy a francia és a brit kiküldöttek azonnal kijelentik, hogy türelmüknek határa van. Teljes bizonytalanság Páris, október 25. A francia sajtó szerint teljes a bizonytalanság a keddi ülést illetőleg és hangoztatják, hogy nincs remény arra, hogy Olaszország újabb engedményeket tegyen. A baloldali sajtó követeli Franciaország teljes cselekvési szabadságát. A szovjet kilép a semlegességi bizottságból London, október 25. Az Evening Standard szerint a londoni szovjet nagykövet utasítást kapott, hogy közölje Lord Plymouthtal, mint a semlegességi bizottság elnökével és Eilen külügyminiszterrel, hogy Szovjetoroszország nem tekinti többé magát kötelezettnek, hogy hozzájáruljon a semlegességi bizottság kötelezettségeihez, miután úgy látja, hogy a benemavatkozás egész szervezete csődöt mondott és a benemavatkozási kötelezettség egészére más helyzetet palástol. Mayski azt az utasítást kapta, hogy tanácskozzék a külügyi hivatallal abban a kérdésben, hogy mikor lesz a legalkalmasabb pillanat a jegyzék átnyújtására. v. A