Délmagyarország, 1937. október (13. évfolyam, 224-249. szám)

1937-10-26 / 244. szám

Kedd, 1937. okt. 26. Politikai napilap XIII. évfolyam 244. sz. Az igazi szabadságharc V­a­i­ll­a­n­t professzor, a neves francia röntgenológus, most esett át a tizenne­gyedik műtéten. A Röntgen-sugár az­zal gyógyít, hogy­ rombol, de megesik az, hogy a beteg szervezetét gyógyítja s az or­vos egészséges testét rombolja szét. Tizen­hét évvel ezelőtt egy pár ujját kellett lenyes­ni a hős kutatónak, azután alsó karját vág­ták le, később egész karját elvesztette. Az­után teste különböző részeiből kellett a szét­­bomló izmokat kivágni, leoperálták ínyét és eltávolították valamennyi fogát, — ezek vol­tak a kisebb és szelídebb műtétek. Alig volt már abból valaki, aki a tizennégy operáció előtt a Röntgen-sugarak titkainak felkutatá­sához hozzákezdett s amikor tizennegyedszer fektették le a műtőasztalra, közölték vele, hogy életét már csak az mentheti meg, ha be nem teszi lábát a Röntgen-szobába s ha abbahagyja kutató munkáját. „Abbahagyni, — mondotta a hős tudós —, amíg egy da­rab Vaillant van belőlem, addig nem fogom abbahagyni." A Vaillant-professzorok hitével és hősies­ségével talán még az­­ emberiség is meg tud­ná nyerni nagy s talán a végső harcát. Amíg egy darab Vaillant van belőlem, — mondot­ta az emberronccsá operált tudós —, addig nem fogom abbahagyni. Vannak közöttünk is csonkák és emberroncsok, de vannak kö­zöttünk — milliószáz újra, akik fiatal és egész­séges testük örömeivel köszönthetik az éle­tet. De az élet nemcsak öröm, nemcsak de­rű és vigalom, az élet kötelesség és kemény helytállás is. Ezekhez a kötelességekhez éppúgy kell ragaszkodnunk, mint a tudós ra­gaszkodik a lombikjához s a kutató munká­jának folytatásához. Amíg egy darab ember él még bennünk, addig nem hagyhatjuk ab­ba annak a kötelességnek végzését, amit az emberi élet joga és szépsége bízott ránk. Ne csak számunkra legyen szép az élet, le­gyen szép és élni érdemes azok számára is, akiknek életéért mi vagyunk felelősek. Nem elég örülni annak, amit mi kaptunk apáink­tól, azzal is kell törődnünk, hogy fiaink is tudjanak annak örülni, amit mi tartogatunk számukra. S nem engedhetjük meg azt, hogy a tébolyodottság, a gonosz megszállottság, vagy kártékony dilettáns próféták és amatőr­apostolok eltorzítsák, elrútítsák, sarkaiból ki­fordítsák ezt a világot. A mi életünk nem le­het kiagyalt elméletek kísérleti telepe, nem lehetünk tengeri malacok olyan tudósok ke­zében, akik a tébohr egyetemén szerezhettek csak diplomát s akik számára csak egy igaz­ság van, az, amit megszállottságuk sugal. Nem lehetünk kísérleti anyag véreskezű fan­taszták számára s a mi vérünknek nem le­het az a rendeltetése, hoy kenőolaj legyen a fejlődés motorjában. Mi a magunk éle­tét akarjuk élni s nem akarjuk megtagadni se magunktól­ se gyerekeinktől azt az örö­met, amit a tisztes, szerény, tiszta szándékú polgári élet nyújtani tud, nem vagyunk re­meték és nem vaorrunk zsoldosok és „éltün­ket nem tölti be," hogy tapsolni, éljenezni és tömjént lóbálni szabad. Nekünk szabadság kell s ha ez az élet lerohaszt belőlünk mindent, csonkká gyalá­­zott testünkkel is, harcolni akarunk és har­colni fogunk érte. Ma csak szemünk marad, mindig erre függesztjük, ha csak fülünk ma­rad, mindig ezt hallgatjuk s ha egy karunk marad, azzal is harcolni fogunk érte. Lehet-e a tudós lombikjának, a kutató Röntgen-szo­bájának, a költő íróasztalának, műhelynek és esztergapadnak, pultnak és hivatalszobának olyan varázsa, mint amilyen magának az életnek van. Amíg egy darab ember marad belőlünk, addig vallani és vál­lalni kell ezt a harcot. Ha nem lesz belő­lünk semmi emberi, akkor vállalhatjuk majd a ketrec, a zabla és a hám sorsát magunk is. Bennünket nem lelkesíthet a h­á­m-s­z­o­l­­gálat, a z­a­b­l­a-e­ngedelmesség és a k­e­t­r­e­c-s­z­a­b­a­d­s­á­g, mi nem akkor érezzük magunkat az élet tetején, ha idegen akarat gyeplője rángathat. Szabadság nélkül csak vegetativ örömöket adhat az élet s odáig nem aljasodhatunk el, hogy lemond­junk a szellem szabadságának szépségéről és boldogságáról. Mennyi szent hősiességgel, küldetéssé emelt hivatás rajongó parancsával tagadja meg a tudós a maga életét, hogy­­ harcolhasson m­á­s­o­k életéért. Lehet-e eltaszítani ma­gunktól ennek a nagyszerű példának erköl­csi kötelezését? Mit ér az élet, ha nem bú­­várkodhatom, — mondja a tudós, de mit ér az élet, ha nem állunk helyt jogaiért, ha dezertálunk akkor, amikor kötelesség vár ránk s ha nem leszünk harcosai a szabad­ságnak, ami az emberi élet egyetlen elvisel­hető, vigasztaló, férfihoz méltó, szépségeket adó s a teremtő szellem alkotóerejét fogan­­tató formája. Nem hagyom abba, amíg egy ép darabom van, — mondta a csonkává szabdalt tudós, ne hagyjuk abba mi se, amig egy ép tagunk, egy ép gon­dolatunk van, amig van karunk, amivel harcolni, van torkunk, amivel kiáltani tu­dunk s van lelkünk, amely egy része a szel­lem szabadságának. A mi nemzedékünk vég­zete az, hogy harcoljon a szabadságért, — az életünk, szabadságharc s nem lehetünk olyan hitványak, hogy megtagadjuk a lobo­gót és eldobáljuk a fegyvert, amikor a gye­­­rekeink életének jóságáért és szépségéért kell folytatnunk a küzdelmet. Teljes bizonytalanságban várják a semlegességi bizottság keddi ülését Ha a tátogatások megtúl nem hoznának eredményt, Anglia és Franciaország bejelenti cselekvési sza­badságának érvényesítését Megismétlődő kalóztámadások a Földközi tengeren London, október 25. Kedden ismét összeül a semlegességi bizottság elnöki albizottsága, amelyen a jelek szerint újból Eden külügy­miniszter fog elnökölni, hogy az ismeretes el­lentétek után megbeszéljék a megoldást. Az angol sajtó a­­ helyzetet ismét sötétnek látja. A News Chronicle azt írja, hogy Fran­ciaország a semlegességi bizottság feloszlatá­sát követeli és fenntartja cselekvési szabadsá­gát abban az esetben, ha két ülésen nem érnek el eredményt. Felté­telezi, hogy Anglia is kö­vetni fogja Franciaország példáját. A sikertelen tárgyalások okozójának a Daily Herald a szovjetet tartja, mert elvetette az an­gol-francia tervet és ragaszkodik az önkénte­sek teljes elszállításához. Corbin francia nagykövet a benemavat­­kozási bizottság keddi ülésével kapcsolatban hétfőn délben látogatást tett az angol külüügy hivatalban Eden külügyminiszternél. A fran­cia nagykövet Edennél a keddi ülés napirend­jéről tárgyalt és beszámolt Edennek a francia kormány álláspontjáról. Eíe­jtfc a jelképe­s vissza­vonás tervét? London, október 25. A Presse Association szerint a benemavatkozási bizottság keddi ülésén elejtik a spanyolországi önkéntesek jel­képes visszavonásának tervét, minthogy az amúgy sem nagy fontosságú és csak megnehe­zítené a be nemsfonatkozás munkájét. Ha a bi­zottság kedd­en ismét a halogatás és a nehéz­ségek légkörében ül össze, minden körülmé­­nyek között számolni kell azzal, hogy a fran­cia és a brit kiküldöttek azonnal kijelentik, hogy türelmüknek határa van. Teljes bizonytalanság Páris, október 25. A francia sajtó szerint teljes a bizonytalanság a keddi ülést illetőleg és hangoztatják, hogy nincs remény arra, hogy Olaszország újabb engedményeket tegyen. A baloldali sajtó követeli Franciaország teljes cselekvési szabadságát. A szovjet kilép a sem­legességi bizottságból London, október 25. Az Evening Standard szerint a londoni szovjet nagykövet utasítást kapott, hogy közölje Lord Plymouthtal, mint a semlegességi bizottság elnökével és Eilen külügyminiszterrel, hogy Szovjetoroszország nem tekinti többé magát kötelezettnek, hogy hozzájáruljon a semlegességi bizottság köte­lezettségeihez, miután úgy látja, hogy a be­­nemavatkozás egész szervezete csődöt mondott és a benemavatkozási kötelezettség egészére más helyzetet palástol. Mayski azt az utasítást kapta, hogy ta­nácskozzék a külügyi hivatallal abban a kér­désben, hogy mikor lesz a legalkalmasabb pil­­­­lanat a jegyzék átnyújtására. v. A

Next