Délmagyarország, 1937. december (13. évfolyam, 274-298. szám)

1937-12-01 / 274. szám

Szerda, 1937. dec. 1. Politikai napilap XIII. évfolyam 274. sz. flz új díszpolgár Mélységes tisztelettel köszöntjük Szent- Györgyi Albert professzor urat, akit a város közönségének törvényes képviselete, a törvényhatósági közgyűlés ma délben sokkal kevesebb ünnepélyes külsőséggel, mint belső örömmel választ a város díszpolgárává. A díszpolgárságot a politikának kiszolgált közélet eléggé lejáratta országszerte, de mi, itt, Szegeden, meg tudtuk őrizni a szegedi díszpolgárságnak töretlen fényét. Ez a város többet adni nem tud, mint ha polgári jogainak díszeibe öltözteti azt, akit maga fölé emelve tüntet ki. Nincsenek elkobzott birtokaink, hogy azokat mellékeljük az armális mellé, amit átnyújtunk, de tudjuk megbecsülni az értéket és hálával tudjuk szerezni azt, akinek a város köszönete nem tudja leróni tartozását. Ez a város soha nem borult le a hatalom urai előtt, hogy díszpolgári oklevelekkel hódoljon előttük, — egyetlen esetben választott ez a város a hatalom urát díszpolgárnak, de akkor — egyszer még szó lesz majd róla, — a város békéjét akarta vele megőrizni. S ha Paris megért egy misét, talán a város közbékéje is megért abban a nehéz atmoszférájú levegőben egy díszpolgári határozatot. Mély hálával áll most a város népe a tudós p professzor elé,s megköszöni azt, hogy személyében szegedi tudós szerezte meg a világhírt a város egyetemének és az egyetem városának. Szerte szikrázott az egész világon a stockholmi hír s nyomában fölragyogott a fény Szeged fölött s ez a fény bevilágította a várost az egész világ előtt. Minél régebb idő óta tart sorsunk elsötétitési gyakorlatot felettünk, annál nagyobb volt a világító ereje annak a fénynek, amelyet a Nobel-dij dicsőségének fáklyája sugárzott szét Szeged felett. Most kezd teljesülni a királyi s valóban királyi ígéret: a város szebb lesz, mint volt. Minden szépíti, ami kultúra, a dicsőség reflektora az emberi szellem alkotásait aranyozza be ragyogó fényével. Amit Szent-Györgyi Albert a tudománynak adott, annak méltóbb és hivatottabb értékmérői azok, akiknek ítélete számára a tudományos munkálkodás legnagyobb pályadíját adták meg. Van azonban ünnepelni való abban is, aminek jelentőségét és súlyát fel tudjuk mérni mi is. S ez Szent-Györgyinek emberi megnyilatkozása. A világsiker babérkoszoruzta tudós soha nem szólalt még meg a nyilvánosság előtt, hogy az emberi szolidaritás érzését ne mélyítette volna szavával. S minél nagyobb siker ad markát szavának s ad súlyt megnyilatkozásának, annál messzebbre hallatszik s annál inkább cselekedettel ér fel minden szava, amikor, testvéri megértésről, a megbékélés parancsáról beszél s szinte evangélistájává válik annak az emberi együttműködsének, amit nem zavarhat meg faji probléma, felekezeti kérdés, vagy társadalmi osztálykülönbség. Szent-Györgyi Albert nagyapja hirdette ki Erdélyben azt a törvényt, mely Magyarország és Erdély unióját mondotta ki s mintha az unoka folytatná a családi hagyomány ápolását: nem két országnak, hanem minden embernek unióját szeretne megteremteni. Tudjunk egyesülni a munkában, egy égitestet ne parcellázza fel se gyűlölködés, se irigység, se gonoszság, se értelmetlenség \ lélek szabadsága, a tudomány szabadsága, a munka szabadsága,— ennek szentháromságnak igehirdetője a Nobel-díjas magyar tudós. Ha ötszáz évvel ezelőtt él, talán ő fedezi fel Amerikát. A középkorban talán szabadsághős lett volna vagy a lélek szabadságának prédikátora. Valami hősi, szinte eposzi kaland várt rá, ha száz évvel korábban születik, talán ő járta volna meg először az északi sarkot, vagy ő kutatta volna fel Afrika sötét területeit. De mert a mi kortársunk, a háború utáni nemzedék „örök utitársa", a tudomány szolgálatában vállalkozott hősi kalandra. Egy nagy és modern — milyen ritkán lehet ezt a két jelzőt együtt használni, — angol író azt írta, hogy minden emberrel történik az életében valami, ami nagyon hasonlít hozzá. Szent-Györgyi Alberttel most valami történt, ami nagyon hasonlít hozzá. Világhír jutalmazza munkáját s világhír állt megafont minden szava elé, amivel a békének, a szellem szabadságának s az emberiség testvériesülésének messzezengő igéit hirdeti. Napsugár nélkül nincs vitamin s a szabadság börtönébe, az üldözöttség katakombáiba nem hat le a napfény. A szabadság szeretetem a vitaminkutatás — egy anyaméhből születtek. S talán egyszer Szent-Györgyi Albert szárnyaló lelkének nyomdokain meg fogjuk találni majd azt a vitamint is, ami a szabadság hitével és a szabadság vitalitásával fogja megajándékozni ezt a rabvilágot, a testvértelep embert, a lebilincselt szellemet. •■...• Ez a város kitárja lelkét és két testvérkezével szorítja magához a világhírű tudóst, a béke prédikátorát, a szegedi polgárt, Szent-Györgyi Albertet. Teljes ango f francia megegyezés Londonban Kedden este vég fetében a megbeszélések, bizakodó jelentést adtak ki „A német gyarmatok visszaadásáról csak erős biztosítékok ellenében lehetne szó, de Anglia és Franciaország nem hajlandó Németországnak szabad kezet adni Középeurópában“ Részletes hivatalos jelentés az európai és a világpolitika összes kérdéseiről London, november 30. Kedden folytatódtak a megbeszélések Londonban az angol és francia államférfiak között. Az angol lapok nyilvánosságra hozták a tanácskozások első napjainak eredményét. Az értekezleten lord Halifax részletesen beszámolt berlini útjáról. A lapok szerint Anglia és Franciaország megegyezett abban, hogy „ „ a volt német gyarmatok visszaadásáról csak akkor lehet szó, ha Németország kész a világbéke fenntartását célzó intézkedésekről tárgyalni. A Daily Express szerint a terv az volna, hogy Németország nyersanyagforrásokat és piacorkat kapna a gyarmatokon. Tényleges visszaadásról csak biztosítékok ellenében lehetne szó. Megállapítják az angol lapok, hogy sem Anglia, sem Franciaország nem hajlandó Németországnak Középeurópában szabad kezet engedni, még a gyarmati követelés szüneteltetése ellenében sem. Párisi jelentés szerint a francia közvélemény általában megelégedett a londoni tárgyalások eredményével. A lapok hangsúlyozzák, hogy a megbeszélések rendkívül szívélyes légkörben zajlottak le és a főbb kérdések tekintetében úgyszólván azonnal sikerült megegyezést létesíteni. Delbos és Ghautemps ma már úgy ismeri a berchtesgadeni megbeszéléseket, mintha ott lett volna. Anglia nem tanúsíthat ugyanolyan érdeklődést a középeurópai kérdések iránt, mint Franciaország, de viszont teljes mértékben szabad kezet enged Franciaországnak baráti kapcsolatai művelésére, feltéve, hogy ezek a kapcsolatok előmozdítják az általános enyhülést. Angliának és Franciaországnak az a véleménye, semmi olyan változást nem lehet engedni, amely Csehszlovákia vagy Ausztria szuverenitását • • megsértené. Hivatalos közlemény a tárgyalásokról London, november 30. A miniszterelnök keddi megbeszélése után a következő hivatalos közleményt adták ki: — Chautemps francia miniszterelnök és Delbos külügyminiszter megbeszélést folytatott Neville Chamberlain miniszterelnökkel és idén külügyminiszterrel, valamint az angol kabinet tagjaival. Lord Halifax, ismertette a francia miniszterekkel Némeoországban nemrégiben folytatott megbeszéléseinek eredményét. Chautemps és Delbos örömmel állapították meg, hogy lord Halifax látogatása, amelytől magán- és nem hivatalos jellegénél fogva, nem lehetett közvetlen eredményeket várni, hozzájárult a nemzetközi félreértések okainak tisztázásához és természeténél fogva alkalmas volt a légkör megjavításához. Az angol és francia miniszterek Delbos külügyminiszter közép- és keleteurópai látogatásáról is beszéltek, örömmel állapították meg a két kormány kölcsönös érdekét a békefenntartása tekintetében ezekben az országokban. A megbeszélések tárgya volt a spanyol viszály és a Földközi- tengeri kérdés is. Megegyeztek abban, hogy minden nehézség ellenére a benem avatkozás politikája teljes beigazolást nyert és hozzájárult a viszály kitérje-